Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

1985. augusztus 24. NÉPÚJSÁG 3 A kádermunka Bonyhádon A párt káderpolitikai elvei megvalósulásának helyzeté­ről, a pártszervezetek káder- munkájának tapasztalatairól tárgyalt legutóbbi ülésén a Bonyhád városi párt-végre­hajtóbizottság. Megállapítot­ta többek között, hogy a ká­dermunka színvonalának fo­lyamatos javulása eredmé­nyeként kedvezően alakult a város és környékének ve­zetői állománya. A különbö­ző területeken dolgozó veze­tők többsége a nehezebbé váló körülmények között is megállja a helyét, alkalmas funkciója ellátására. Munká­jára, magatartására a párt politikájának képviselete, a közösség szolgálata a jellem­ző. Ám az eredmények mel­lett jelentős színvonalbeli eltérések is tapasztalhatók. A vezetők kiválasztásában alapvetően érvényesül a po­litikai alkalmasság, a szak­mai hozzáértés és a vezetői rátermettség hármas követel­ménye. A folyamatos képzés, továbbképzés, valamint a ká­dercserék eredményeként nőtt azok aránya, akik a munkakörükhöz előírt vagy annál magasabb politikai, il­letve állami iskolai végzett­séggel rendelkeznek. A veze­tők többsége aktív a közélet­ben, közülük sokan töltenek be választott párt-, állami és tömegszervezeti tisztséget, szívesen vállalnak politikai feladatokat. Helyenként azonban nem kielégítő az al­só- és középszintű vezetők politikai felkészültsége, ér­zékelhető körükben a köz­élettől való elfordulás, poli­tikai elbizonytalanodás is. Pedig vezetni — embereket jól vezetni, a munkahelyi demokrácia fejlesztését elő­segíteni csak politikai felké­szültség, elkötelezettség bir­tokában lehet. A káder- és személyzeti munkának éppen ezért nagyobb figyelmet kell fordítani az alsó- és közép­szintű vezetőkre. Természe­tes, a szakmai hozzáértés követelményét is érvényesí­teni kell. Napjaink társadalmi-gaz­dasági változásainak hatásá­ra megnövekedett a vezetői rátermettség, az irányító- és szervezőkészség jelentősége. A vezetési ismeretek terén tapasztalható fejlődés ellené­re a szervezett vezetőképzés eredményei nem adnak okot az elégedettségre. A vezetői tevékenység számos eleme közül felértékelődött a meg­újulásra való képesség, a fej­lődéshez való rugalmas al­kalmazkodás készsége és az alkotó gondolkodásmód. Fo­kozott igény — főként felső szinten — az önállósággal párosuló felelősségre, a rend és fegyelem megkövetelésé­re, a demokratikus munka­stílusra. Az összkép kedvező, amit a térség politikai, gaz­dasági és kulturális eredmé­nyei is bizonyítanak. Megnövekedtek a vezetők­kel szembeni erkölcsi köve­telmények. Túlnyomó több­ségük szocialista elveink sze­rint él, odaadással szolgálja a közérdeket. Ám előfordul ez­zel ellentétes magatartás is, mint a bizalommal való visszaélés, jogtalan előny- szerzés, a csoportérdek elő­térbe helyezése, a törvények, rendéletek megszegése stb. A közvélemény -érzékenyen reagál ezekre, a negatív je­lenségek gyakran vezető-el- lenességet túlzott általánosí­tást váltanak ki, ami ellen a kiváltó okok megszünteté­sével lehet a legtöbbet tenni. Ugyanakkor fel kell lépni az igazságtalan általánosítások ellen, amelyek közrejátsza­nak a vezetői munka társa­dalmi elismerésének csökke­nésében. Nem elhanyagolható ta­pasztalat, hogy a fizikai dol­gozók közül kevesen töre­kednek vezetővé válni, első­sorban anyagi okokból (fizi­kai dolgozóként többet ke­resnek). Szorgalmazni kell a tehetséges, arra alkalmas és rátermett fizikai dolgozók vezetővé válásának elősegí­tését nagyobb céltudatosság­gal, anyagi és erkölcsi elisme­résük javításával. A város és környéke veze­tői állományának 13 százalé­ka 30 éven aluli. A fiatal szakemberek döntő többsége bebizonyította, hogy megáll­ja helyét felelős beosztásban. Pozitív tapasztalat az is, hogy a káderutánpótlási és -kép­zési tervekben kellő számban és arányban szerepelnek fia­talok. A nők aránya a veze­tésben az elmúlt tíz év alatt 11-ről 23 százalékra növeke­dett. De még ez az arány is alacsony. Különösen kevés a nő az első számú vezetők között. Még a túlnyomó részt nődolgozókat foglalkoztató munkahelyeken és a kifeje­zetten elnőiesedett pályákon is szembetűnő az elmaradás. A város és környéke 15 ok­tatási intézményének igazga­tója közt mindössze kettő a nő. Az okok összetettek. A maradi szemlélet, előítéletek, presztízsféltés mellett gyako­ri, hogy családi okokra, ott­honi elfoglaltságra hivatkoz­va, a nagyobb követelmé­nyektől visszariadva maguk a nők sem vállalják a ve­zető beosztást. E téren na­gyobb következetességre, a nőpolitikái határozat megva­lósítására, a szemléletben i okok leküzdésére van szük­ség. A pártszervek — szerveze­tek, a Központi Bizottság 1973. november 28-i határo­zatának, valamint a megyei pártbizottság 1981. április 1-i feladattervének megfelelően foglalkoznak a káder- és személyzeti munkával. A vá­rosi párt-vb évente tűzi na­pirendre a kádermunka egy- egy területét. A pártvezető­ségek, alapszervi veztőségek helyesen gyakorolják hatás­körüket, érvényesítik a; ká­derpolitikai elveket, rendsze­resen értékelik a kádét- és személyzeti munka tapaszta­latait és ellenőrzik annak végrehajtását. Néha azonban a hatáskör gyakorlása for­mális hozzájárulásra szűkül le. Kialakult az a gyakorlat, hogy a vezetők kiválasztásá­nál a pártszervezet, -szerv felelőssége elsősorban poli­tikai jellegű, a javasolt sze­mélyeket erkölcsi, politikai szempontból értékelik, míg a szakmai hozzáértés megíté­léséért a kinevező szerv a felelős. Tovább kel! erősíte­ni azt a gyakorlatot, hogy a kinevezésre jogosultik fele­lősségét, önállóságát a párt- szervezet ne sértse, hanem erősítse. Az illetékes felügyeleti szervek és az irányító párt­szervek (nevelőmunkájának, az őszinteség és a biz,>lom légköre megőrzésének hasz­nos eszköze a káderek minő­sítése. Az a tapasztalat, hogy az utóbbi években javult a minősítő munka színvonala. A testületek szerepének nő vekedésével egyidejűleg csökkent a rögtönzés, az elfo­gultság, szélesebb körben tör­ténik a véleménykérés. Mind­ez szorosan összefügg azzal, hogy napjainkban egyre in­kább a kádermunka közpon­ti kérdésévé válik e munka demokratizmusának, nyíltsá­gának erősítése. Ezt szolgál­ja a szakszervezet és a KISZ véleményezési jogkörének bővülése a személyi kérdé­sek érdemi eldöntésében. (Feladatként jelölte meg a végrehajtó bizottság többek közt azt,, hogy a káderpoli­tikai elvekre alapozva a ká­dermunka gyakorlatát job­ban hozzá kell igazítani a tár­sadalmi-gazdasági fejlődés­hez, a szocialista demokrá­cia kibontakoztatásához. To­vább szélesíteni a kádermun­ka demokratizmusát, növel­ni nyíltságát. A vezetők ki­választását, munkáját job­ban a közvélemény ellenőr­zése alá kell helyezni. J. J. Új cirkogejzerék A jövő évtől az eddigiek­nél szigorúbb hőszigetelési előírások szerint épülnek az új házak, amelyek fűtéséhez így kevesebb energiára, te­hát kisebb teljesítményű tü­zelőberendezésekre lesz szükség. Az új igényekhez igazodva a Fegyver, és Gáz­készülékgyárban a korábbi­aknál kisebb teljesítményű típussal bővítették a lakások központi fűtésére szolgáló cirkogejzerek választékát; az óránként 40, illetve 21 ki­lowatt teljesítményű készü­lékek után megkezdték a 12 kilo wattos cirkogejzerek gyártását. A gyár újdonsá­gával megoldható egy körül­belül 75 .négyzetméter alap­területű, az új előírásoknak -megfelelően szigetelt lakás földgázzal való fűtése. Ebből a típusból az idén várhatóan 3 ezret hoznak forgalomba. A fejlesztések eredménye­ként a cirkogejzer készülé­kek családja nemcsak egy kisebb teljesítményű típus­sal, hanem egy újabb válto­zattal is gazdagodott. A Fegyver- és Gázkészülék- gyárban olyan fűtő és egy­ben használati melegvizet is szolgáltató cirkogejzer rend- ír sz^Éjrártását kezdték meg, amW kémény nélkül üze­meltethető. így azokban a ré­gi lakásokban is bevezethe­tik a lakók a cirkogej zeres központi fűtést, ahol az elő­írástól eltérő kémények mi­att korábban erre nem volt lehetőség. Ezekből a fűtő- és vízmelegítő készülékekből az idén több mint 5 ezer ke­rül a boltokba. A tisztán és kényelmesen üzemeltethető, a lakásban egyenletes meleget biztosító cirkogejzerek igen kereset­tek a lakosság körében, oly­annyira, hogy az igények nö­vekedésével a FÉG tavalyig a termelés nagyarányú bőví­tése ellenére sem tudott lé­pést tartani. Az elmúlt két évben csaknem meghárom­szorozták a kínálatot, ennek ellenére átmeneti hiányok voltak. Az idén tovább fo­kozzák a cirkogejzerek gyár­tását, másfélszer annyit ké­szítenek, mint tavaly, s ez már elegendő a kiegyensú­lyozott ellátáshoz. Már most minden típusból ki tudják elégíteni az igényeket. A termelés ilyen nagyarányú fokozására egyebek között az adott lehetőséget, hogy a FÉG az energiaracionalizálá­si program keretében több mint 200 millió forint bank­hitelt kapott az energiataka­rékos* gázkészülékek kifej­lesztésére, gyártásuk bőví­tésére. Állat-genetikai adatbank Állat-genetikai kutatóköz­pontot létesítettek a szibériai Gorno Attajszk körzetében, ahol mintegy 80 ezer hektár­nyi területet bocsátottak e célból a tudósok rendelkezé­sére. Az új tudományos intéz­mény munkatársainak fő fel­adata, hogy létrehozzák a zord és rideg szibériai éghaj­lati viszonyokat jól tűrő há­ziállatok genetikai adatbank­ját. A kutató intézet tudósai a gyakorlatban valósítják meg a vadon élő állatok há­ziasítását, s ezzel kettős cél­nak tesznek eleget. Egyrészt megfelelő feltételeket alakí­tanak ki a fauna kipusztuló­ban lévő egyedeinek szapo­rításához, másrészt új egye- déket hoznak létre az állat- tenyésztők részére. Az első jelöltek között szerepelnek a jávorszarvasok, a süketfaj- dok, a császármadarak és foglyok. Tervezik a prémes állatok, például a vidrák szaporítását.' A vidra valaha nagyon ked­velte az Alfaj vidékét, most pedig erősen pusztulóban van. Az intézet — továbbfej­lesztése után — nemcsak az állatgenetika és. -szelekció központja lesz, hanem a nö­vénytermesztésé is. A kuta­tók célja: új gabona- és ta­karmánynövény-fajták elő. állítása. HÉTRŐL HÍRRŐL Az esztendő 33. hete — a szokásos he­tekhez hasonlóan vasárnappal, azaz mun­kaszüneti nappal fejeződött be. A 34. hét, melynek most érkezünk a végéhez, mun­kaszüneti nappal kezdődött és ünnepnap­pal folytatódott. A három napot együtt hármas ünnepként emlegettük. És joggal... Az ember képzeletében oly szépen össze­állnak a dolgok. De konkrét leszek nyom­ban. Azon tűnődtem, hogy az idén milyen szépen összecsengett a hármas ünnep augusztus 20-ával, azzal a nemzeti ünne­pünkkel, mellyel három történelmi ese­ményünkre, illetve történelmi fogalom szimbólumára emlékezünk: ünnepeljük ál­lamalapítónkat, István királyt, az új ke­nyér megszegését és alkotmányunk tör­vénybe iktatásának évfordulóját. Tehát ünnepelt az ország, ünnepelt Tolna me- /gye. Dolgozói, lakói, ki-ki a maga mód­ján ... S a meghitt ünneplés perceire, óráira szeretnék emlékezni, emlékeztetni. Talán olyan képéket felvillantani, melyek magukrtak az ünneplőknek talán fel sem tűntek? * Egy arc a sokaságból Tudósítottunk arról, hogy szép ünnep­ség keretezte Tamásiban a rendelőintézet átadását. S most Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkárának szavait idé­zem, melyek az ünnepi avatáskor, augusz­tus 18-án hangzottak el: — A lakosság életszínvonalának, élet- körülményeinek és életminőségeinek ala­kulását alapvetően befolyásolja, hogy mi­lyen egészségügyi ellátást tud a társada­A tamási rendelőintézet impozáns épülete — és az átadás napjának vendégei lom biztosítani. Az egészségügy, az ember egészsége — azt hiszem, hogy ez termé­szetes — mindig is széleskörű érdeklődést váltott ki az emberekből, hiszen vala­mennyien előbb vagy utóbb — közvetle­nül vagy a hozzátartozók révén közvetve, de kapcsolatba kerülünk az egészségügy egy-egy szervezetével, intézményével... S milyen igazak is e szavak! Tudjuk ezt jól mindannyian. De leginkább, napról napra azok érzik át valóságukat, akik nap-nap küzdenek a láz, a fertőzéses, a „megmagyarázhatatlan” russzollétek ellen — egyetlen szóval az egészségért. Vagy az életért. Az életekért. S Péter Szigfrid sza­vait értően, meghatottan hallgatták az emberek Tamásiban. Egy dolog azért föl­tűnt. Az ünnepség egyik díszvendégének, dr. Várad! Jánosnak könnyeket csaltak a szavak, az emlékek a szemébe. Az idős orvos Tamásiban született és sok-sok esz­tendőn át volt „doktor bácsija” kicsiknek és felnőtteknek egyaránt. Az ő könnyei a meghatottságnál sokkal, de sokkal többet jelentenek, jeleznek. Dr. Váradi János pon­tosan tudja, hogy az ifjú város életében mit is jelent ez az intézmény, hogy a kor­szerű gyógyítás és gyógyulás egyik felté­tele. S a — talán örömkönnyek láttán — megható pillanat varázsa gondolatokat su­gall. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de az jut az eszembe, hogy hányszor, de hányszor vagyunk tanúi egy-egy létesít­mény átadásakor olyan jelenetnek, pár­beszédnek, amikor a fitymálkodó tekinte­tek kíséretében a „Na, éppen itt az ide­je ...” közbeszólást halljuk, avagy az ár­gus tekintetek hibát kereső cikázását lát­juk. A kézlegyintéseket és a vállrándítá­sokat is azok engedik meg magukn'ak, akik egyszerűen föl sem mérik az intéz­mény jelentőségét, s azt az erőfeszítést, mellyel az létrejöhetett. Tamásiban dr. Váradi János jól tudja, hogy milyen volt húsz-harminc, avagy negyven esztendővel ezelőtt a betegek gyógyítására szolgáló műszerpark, avagy helyiség ... Ünneplés - másképpen Ünnepelni sokféleképpen lehet. Általá­ban akkor mondjuk az ünneplésre, hogy „másképpen”, vagy a szokásostól eltérően, amikor ..., de nem is érdemes elkezdeni a felsorolást, hiszen véget nem érő variá­ciók sokasága lenne az eredmény. Irtkább egy ünneplés-variációról szóljunk részle­tesen. Á ^Teveli Kossuth Téesz, valamint a Bonyhád és Vidéke Áfesz 40-40 dolgo­zója az ünnep három napjából kettőt Deb­HÉTRE HÍRRE recenben, illetve Budapesten és Szegeden töltött. A kirándulás — úgymond — ér­telmi szerzője a bonyhádi takarékszövet­kezet volt. A szövetkezeit dicséretes ha­gyományai közé tartozik a sok-sok féle szolgáltatás végzése mellett az utazások szervezése. És aztán csöppet sem panasz­ként, de említsük meg, hogy közvetlen hasznuk nincs is az utak szervezéséből. Viszont Bonyhádon csak egy utazási iro­da van — a Voláné és a Volántouristé kö­zösen — valóban jó szolgálatot tesz a ta­karékszövetkezet a városban és a környé­ken élőknek. Tehát két autóbusz indult a Völgységből augusztus 20-a rendhagyó ünneplésére. Az egyikben csak nők ültek — kivéve az idegenvezetőt és a gépkocsi- vezetőt —, ez volt a téeszben dolgozók „csapata”, a másikban pedig az áfészesek. A két munkahely kicsit jutalomnak is szánta az utat, hiszen a helyeket a jól dolgozók között osztották szét, s hozzá is járultak az utazás költségeihez. Brauer János szerényen hárítja ei az elismerő szavakat, mondván, semmi rend­kívüli nem volt a dologban. De azt is hoz­záteszi, hogy tavaly, az egyik ilyen cso­porttal ő is járt a virágkarneválon. Ezért szívből ajánlotta az utazást, mely nem szűkölködött élményekben. S már azért is így igaz, mert az egyik csoport Szolnokon, a másik Nyíregyházán szállt meg, tehát azokat a városokat és a környéket is meg­ismerhették; s az egyik csoport augusztus 20-át a fővárosban töltötte; megnézték a parádés tűzijátékot, a másik busz utasai pedig Szegeden a János, a vitéz-t. Úgy érzem, kommentár nem szükségeltetik a leírtakhoz, legfeljebb szögezzük le: csodá­latos az ünnep a barátok, a munkatársak között, ráadásul örök emléket jelentő programok élményével. S az asszonyok­nak az ilyen kirándulás talán méginkább kikapcsolódást jelent, mint férfitársaik­nak. Óriás fokhagyma - kitűnő hálásaié Tömeg, nágy-nagy érdeklődés, díjak, el­ismerések, ismerkedés az újdonságokkal... és még folyatható. Ugye, máris egyértel­mű, hogy a felsorolás az OMÉK-ra vonat­kozik, melyre naponta ezren és ezren lá­togatnak. Ki szakmai érdeklődéstől hajtva, ki pedig egyszerűen kíváncsiságból, az új­jal való ismerkedés vágyával. De tény, hogy az ötévenként megrendezésre kerülő mezőgazdasági és élelmiszeripari sereg­szemlén az idén is bőven akadt mindenki számára látni-, sőt tanulni- (tanulmányoz- ni-)való. A megnyitás napján a hivatalos vendégek megtekintették az első pavilon­ban a háztáji és kisegítő gazdaságok pro­duktumait is. Németh Károly nagy figye­lemmel nézte a szekszárdi kertbarátkor „standját”, ahol az egyik ritkaság az óriás fokhagyma. Németh Károly elismerő sza­vakat mondott, s további sikereket kí­vánt a kistermelőknek és kiállítóknak. Óriási sikert aratott a szekszárdi tej­üzem is az OMÉK-on. Szinte állandóan tömeg van a gyár makettje körül, mely fényjelzések segítségével mutatja a gyár­tási sort, a tej útját. A kömlődi halász- csárdát ki sem lehetne hagyni a sorból. A kipróbált halfőző csapat már két évtizede rendszeres vendége — és sikeres vendége — a kiállításnak. Igaz, delente alig lehet megközelíteni alkalmi éttermüket, de a valóban ízletes halra vágyók ezt nem ve­szik zokon. Beállnak a sorba és várakoz­nak. Naponta értesülhetünk a díjak átadásá­ról. S most nem díjról, mégis valamiféle elismerésről szólunk. Varga László agrár­mérnök, a Szekszárdi Növényvédő Állomás munkatársának jólesően tűnt fel a követ­kező: mégpedig a KSZE kiállításán. Azon­kívül, hogy a növénytermesztési rendszer bemutatója kivitelre is minden elismerést megérdemel, van még egy figyelemre mél­tó jellemzője: fényképek és írásos anyag segítségével mutatja be minden partnerét, pedig töbh, mint háromszáz a „létszám”. A KSZE gesztusa fogta talán meg leg­jobban Varga Lászlót, aki valahogy úgy fogalmazott: ez a bemutatás is az elisme­rés egyik formája. És nagyon szép for­mája! V. HORVÁTH MÁRIA Egy termékkosár: az OMÉK-ról — „hozta” fotóriporterünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom