Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-23 / 197. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 191. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1983. augusztus 23., péntek. ÚJ TÁVLATOK (2. old.) MUNKAKEZDÉS (3. old.) KAMIONNAL ITÁLIÁBA (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT HIDEG A KÁNIKULÁBAN (3. old.) Alkotó álmok Az igazgató, akiről a beszámolónk szól, egyáltalán nem valamiféle szocialista szent, ha teheti, élvezi, sze­reti az élet örömeit, többnyire mégsem szerelemről, nem csípős halászléről és hasonlókról álmodozik. Kép­zelete jól működő, megújulni képes gazdaság, a mai világgal lépést tartó műszaki haladás lehetőségeit pásztázza. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nemcsak a cselek­vés helyett, hanem a döntéshez nélkülözhetetlen fon. tolgatás közben adja fejét álmodozásra. Mi több: ezt óhajtja munkatársaitól is. Es íme, máris direktorunk álmai netovábbjához érkeztünk. Konokul hisz abban, hogy egyszer minden felelős beosztásban lévő munkatársa, a főmérnöktől a műve­zetőkig csupa olyan emberekből áll majd, akiknek lesz bátorságuk önállóan gondolkodni, s amikor a problémák megoldásával foglalkoznak, szabadjára merik engedni képzeletüket. Igazgatónk módszeresen fáradozik egy ilyen csa­pat kialakításán. Rendszeresen „partira” hívja munka­társait, és közülük mindazok eljönnek, akik erre ked­vet éreznek. Kívülállóknak ez a kötetlen, sokszor csa­pongó beszélgetés első pillantásra időt vesztegető lo. csi-fecsinek tűnhet. Ámde, aki már néhányszor végig­ült egy-egy ilyen „traccspártit”, meggyőződhetett ar­ról, hogy ezeken a jó hangulatú találkozókon olykor kifejezetten eredeti, néha még nagynak bizonyuló öt­letek, javaslatok is születnek. A vállalatnál dolgozó szellemi kiválóságok itt mindig jelen vannak, és en­gedve az igazgatói kérésnek, bátorításának, ilyenkor mindent elmondanak, ami eszükbe jut az éppen terí­tékre kerülő témáról. Derű, és sok-sok értékes gondo­lat, kollektív töprengés, okos megoldások jellemzik ezeket a csoportos álmodozásokat. Mikor halad még gyorsabban ez a folyamat? Majd ha igazgatónk másik álma is akadály nélkül megvaló­sulhat: annak, aki a fejével és a kezével jól és ered­ményesen dolgozik, annak jól fizethet, aki pedig rosz- szul dolgozik, az ráfizet. Ehhez a szabályozók már zöld utat nyitottak számára, de munkatársai tudatát sem­miféle rendelettel, utasítással nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Az általa vezetett kollektíva esze és szíve még nem fogadta be hiánytalanul az új helyzetet. Várakozik és reménykedik hát türelemmel. Ezt szerencsére semmiféle rendelet nem tiltja, ma­radi felfogás nem vitatja. Térjünk hát vissza hősünk álmaihoz. Megbízható kooperáció, pontos szerződésteljesítés, fegyelmezett pénzügyek. Álomvilág. A ritka kivéte­leket nem számítva, hogy vannak azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek feladatuknak megfelelően, ké­résre nem várva, külön juttatást nem igényelve kor­rekt szerződést kötnek a termékeikre vagy szolgálta, tájaikra igényt tartó cégekkel? Ha váratlanul szállítá­si nehézségeik támadnak — áthidaló javaslataikkal együtt azonnal közlilk partnerükkel, nehogy lehetetlen helyzetbe hozzák. Ha a gyártmányukon változtatni, vagy áralikon módosítani akarniuk, ezt csak vevőikkel egyetértésben teszik. Amennyiben rászolgáltak, megké­rik a felárat, de ha fehéren-feketén kiderül, hogy mulasztottak, akkor a kötbért is vlita nélkül kifizetik, nem dolgoztatják feleslegesen a bíróságokat. Lehet, hogy egyszer még ezek az álmok is teljesülnék? ■Még csak egyet hadd említsek meg a mi konokul reménykedő igazgatónk álmaiból. Felsőbb szervek, el­lenőrzés, elszámoltatás. Kedves igazgatónknak már szinte rögeszméjévé vált, hogy a gazdasági, politikai ellenőrzésnek, számonkérésnek minden szinten érde­mibbé kellene válnia. Például ne csak azt vizsgál­ják az arra illetékesek, hogy egy rendeletet, 'határoza­tot miként teljesít a vállalat, hanem azt is, hogy ren­delkezettbe a teljesítés feltételeivel, a gyakorlatban is jónak, értelmesnek, megvalósíthatónak bizonyult-e az erről szóló előírás? Hátha már a születéskor, vagy azt követően elavult? Vagy: ha nehezen teljesíthető, az arra illetékesek mit segítsenek az önhibáján kívül nehéz helyzetbe ke­rült vállalatnak? Természetes, hogy ahol mulasztás történt, ott a felelősségrevonás sem maradhat el. Gyakrabban meg lehetne vizsgálni például azt, hogy milyen lehetőségeket hagyott ki, milyen haszontól fosz­totta meg a népgazdaságot és önmagát az adott vál­lalat? Érdemben kellene tanulmányozni az okokat, ha belevágott valamibe, és az nem sikerült. Ha a kocká­zat, amit vállalt, arányban állt az elérhető eredmény­nyel, de előre nem látható nehézségek, akadályok vagy netán tévedés miatt nem vált be a számítása, akkor mi történjék? Menesszék a vezetőt? Igazgatónk abban reménykedett az elmúlt években, hogy nem egy esetből fognak ítélni, hanem a vállal­kozások egyenlegét nézik. Vagyis azt, hogy sikeres-e a legtöbb intézkedés, egyértelműen pozitívnak nevez, hető-e a gazdálkodás mérlege, hiszen ha ebből indul­nak ki, akkor nem válhat végzetes hatásúvá egyetlen tévedés. Akkor a jövőben is érdemes vállalkozni, koc­káztatni, hiszen enélkül nincs gazdálkodás. Amint tudjuk, ma már egyre inkább ez a mérce a gazdasági vezető munkájának megítélésében. Ez pedig — korántsem mellékesen — azt igazolja, hogy nem is képtelenek az igazgató álmai. GYERTYÁNOS ZOLTÁN Losonczi Pál és Maróthy László látogatása Az OMÉK csütörtöki programja Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön a kőbányai vá­sárvárosba látogatott, s meg­tekintette a 70. Országos Me zőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítást és Vásárt. Losonczi Pált a Vásár bejáratánál Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Kőrösvölgyi Lász. ló, a HUNGEXPO vezérigaz­gatója fogadta. Váncsa Jenő tájékoztatást adott arról, hogy a már ed­dig is rendkívül sok érdek­lődőt vonzó vásáron a kiál lítók igyekeznek bemutatni a hatodik ötéves terv eredmé­nyeit és a fejlesztési elkép­zeléseket. A 150 ezer négyzet, .méternyi területű kiállításon a mezőgazdaság fejlesztését nagymértékben segítő ipari háttérrel és a nemzetközi együttműködés különböző formáival is megismerked­hetnek a látogatók. A rövid ismertetést köve- tőén az Elnöki Tanács elnöke körsétára indult. A „B” pavi­lonban az agrárpolitika és az élelmiszeripar fejlődését szemléltető kiállítási tár­gyakat tekintette meg. Lo­Az Elnöki Tanács elnökét Váncsa Jenő és Kőrösvöl­gyi László kalauzolta. (Telefotó) sonczi Pál sorra látogatta az élelmiszeripar különböző al. ágazatainak bemutatóit, amelyeken több mint négy­ezer terméket vonultatnak fel. Közben az egyes szakte­rületek illetékes vezetői tá. jékoztatták a vásárra elho­zott legújabb temékekről, a vállalatok fejlesztési és ex­porttörekvéseiről. A vendég a „D” pavilon­ban az OMÉK-on kiállító KGST-országok bemutató­ját, a szovjet, a lengyel, a vi­(Folytatás a 2. oldalon) Az OBT nyilatkozata Az Országos Béketanács elnöksége csütörtökön ülés! tartott. A testület nyilatko­zatot tett közzé az atom­fegyver-kísérletek felfüggesz­tésével kapcsolatos szovjet békekezdeményezés jelentő­ségéről. Minden békeszerető ma­gyar ember — és képvisele­tükben az Országos Béketa­nács — örömmel és megelé­gedéssel értesült az SZKP főtitkárának az atomfegy­ver-kísérletek egyoldalú fel­függesztéséről szóló bejelen­téséről. Ma a világ reménnyel és várakozással figyeli, hogy érkezik-e olyan valóban po. zitív válasz a másik nukleá­ris nagyhatalom részéről, amely lehetővé tenné az atomfegyver-kísérletek teljes felfüggesztését. A magyar békemozgalom hazai és nemzetközi lehető­ségeit felhasználva mindent megtesz azért, hogy a holna­pi és a holnaputáni nemze­dékek égboltjára soha ne ve­tődjön a gombafelhő vész­terhes árnyéka — fejeződik be az Országos Béketanács elnökségének nyilatkozata. Komlószüret Tamásiban Százötven hektáron ter­meszt komlót a Tamási Ál­lami Gazdaság. Itt már az ötvenes években is termel­tek komlót, a mostani ültet­vény azonban csak 10-11 éves, a százötven hektáros, korszerű nagyüzemi műve­lésre kialakított komlóültet­vény Közép-Európa legna­gyobb, egy tagban lévő ültet­vénye. A korai fajta komló meg­érett. Tegnap megkezdődött a „szüret”, ami az előzetes számítások szerint negyven napig tart. Ilyenkor a komló­ültetvény hatvanfőnyi dolgo­zólétszáma vendégmunkások. kai és a környék falvaiból erre a szezonra szerződtetet- tekkel kétszáz fölé nő. Két brigád szedi a hétméteres magasságba dróton felfutta­tott komlót, az indákat pót­kocsira rakják, majd ha megtelt a kocsi, irány: a központi betakarítótelep. Ott tisztítógépre kerül a komló, amely leszedi a virágot — a tulajdonképpeni termést — ez a szárítóba, majd a kon­dicionálóba, végül ötvenkiHós zsákokba kerül, várva a sör­ipar szakembereit, akik mi­nősítik, átveszik, elszállítják. A sör fűszere a komló. Egy hektoliter sör ízesítésé­hez mindössze húsz deka komlóvirágra, illetve -toboz­ra van szükség. Kedvezett az időjárás a komlónak, ezért várható rekordtermés — kö­zéi egymillió hektoliter sör gyártásához lesz elegendő az itt termelt komló. A fő fel­használó a söripar, de kis mennyiségben „fogyasztja” a kozmetikai ipar is. A tamási gazdaság teljesen gépesítette a komlótermesz­tést. Hatvan dolgozónak van itt az ültetvényen állandó el­foglaltsága. Azonban május­ban néhány napra meg kell többszörözni a létszámot, ekkor van az ideje a komló- indák felvezetésének a kife­szített huzalokra. Ilyenkor a gazdaság apraja-nagyja itt dolgozik — szocialista bri­gádok teljesítik ezirányú vál­lalásaikat, jönnek az irodis­ták is hét végére. A lökés­szerűen jelentkező kézimun­ka-igényt ekkor a gazdaság „házon belül” tudja kielé­gíteni, a szedéshez-tisztítás- hoz — amihez különben leg­alább négyezer munkás kel­lene, ha nem gépesítették volna — kétszáz dolgozó szükséges. Ám ez hat hétig tart, nem lehet belső átcso­portosítással megoldani. A százötven hektárnyi komló beruházásigénye nagy A sör fűszere volt — hét méter magas támoszlap- és huzalrendszer­rel kellett „behálózni” a te­rületet, épületet emelni a tisztító- és feldolgozóüzem­nek, gépeket beszerezni — ám kifizetődik. Évente 34— 40 millió forinttal járul a komló a gazdaság árbevéte­léhez és bár a 150 hektár a gazdaság egész területének csak töredékét teszi ki, a komló adja évről évre a nye­reség 8—9 százalékát. A homlokrakodós traktorra szerelt kosárban két munkás vágja le fölül a komlóindákat Ütemesen érkeznek a központi betakaritótelepre a kom­lóval megrakott kocsik. Itt tisztítás, szárítás és kondi­cionálás után kerül zsákokba a termés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom