Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-16 / 192. szám
4 NÉPÚJSÁG 1985. augusztus 16. ff NB II. Dunaújvárosi Kohász— Szekszárdi Dózsa: 17 óra. V.: Vanikó. Kovács István: — Végre holnap már megkezdődik a bajnokság. A sorsolás szeszélye folytán, mi ott kezdünk, ahol a tavaszi idényt befejeztük. Reméljük azonban, hogy az eredmény nem ismétlődik meg, hiszen akkor 3-2-re kikaptunk a Kohásztól. Bízom abban, hogy valamennyi játékosunk fel. fokozott igyekezettel kezdi az új idényt, s nemcsak óhajtják a sikert, hanem tesznek is annak érdekében. Egy döntetlennel az őszi nyitá. nyon elégedett lennék. Ez viszont kétségtelenül benne van csapatunkban. Dienes belázasodott, így rá nem számíthatok Dunaújvárosban. Egyébként a sérüléseket illetően kellemes gondjaink vannak, hiszen csak Hahn hiányzik játékoskeretünkből. A fiatal hátvéd bokájából nyolc darab csontszilánkot távolítottak el. — Pólyák — Szabó, Varga F., Somodi, Tóth — Kniesz, Kovács B., Weitner I., Márkus — Varga L., Selmeczi. Kispadosok: Hujber, Weitner II., Lauer, Suba, Kiss. Labdarúgás NB-s serdülő- és ifi bajnokság SERDÜLÖK Szekszárdi Dózsa—Dunaújvárosi Kohász 2-2 (2-1). Sz. Dózsa: Hegyi — Ignácz, Hámori, Lubastyik, Banbach — Domonyai, Szilveszter, Faj- szi — Piath (Gaján), Mészáros, Halmai. Edző: Gálffy Dezső. Az alakulóban lévő szekszárdi serdülőcsapat összteljesítménye alapján rászolgált a döntetlenre. G.: Mészáros, Domonyai. Jók: Hámori, Fajszi, Halmai, Szilveszter, BambaCh. Komlói Bányász—Szekszárdi Dózsa 2-1 (1-1). Sz. Dózsa: Rács — Ignácz, Hámori, Lubastyik, Bambach (Tornai) — Domonyai (Lelovics), Szilveszter, Fajszi — Fiath (Szűcs), Mészáros, Halmai. Edző: Gálffy Dezső. A rutin, tálán dózsás játékosok sok helyzetet elügyetlenkedtek, de így is döntetlent érdemeltek volna. G.: Fajszi. Jók: Fajszi, Mészáros, Ignácz, Tornai. IFJÚSÁGIAK Sportunk jelene és jövője Beszélgetés Buda István államtitkárral, az OTSH elnökével , Buda István Idén áprilisban kormányszintű határozat született a testnevelés és a sport fejlesztéséről. E minisztertanácsi határozathoz mellékelt rendkívül sokrétű munkaprogram szinte minden minisztert, valamennyi megyei tanácselnököt, valamint jó néhány országos hatáskörű szerv vezetőjét, személy szerint Buda István államtitkárt, az Országos Testnevelési és Sponthivatal elnökét is felelőssé teszi a különféle feladatok végrehajtásáért. Buda Istvántól a teendőkről, lényegében a magyar sport jelenéről és jövőjéről kért interjút a Központi Sajtószolgálat képviseletében Aczél Gábor főszerkesztő-helyettes. — Az áprilisi kormány- határozatban, s annak mellékletében megfogalmazott feladatok végrehajtása nem nélkülözhetik a reális helyzetértékelést, önnek mi a véleménye a magyar sport jelenlegi helyzetéről? — A testnevelés és a sport mai helyzete szerintem jobb annál, mint amilyennek sokan hiszik, de rosszabb, mint amilyen lehetne. Kétségtelen ugyanis, hogy az utóbbi öttíz évben az arra illetékesek nagy erőfeszítéssel sokat tettek a sport iránti igény felkeltéséért és kielégítéséért, a rendszeres testedzés lehetőségeinek megteremtéséért. Az iskolasport, a szabadidő- és tömegsport, valamint a versenysport; mindezen belül a turisztika, az utánpótlásnevelés, az élsport, tehát a testnevelés és sportmozgalom minden területén számottevő az előrelépés, s az ehhez szükséges feltételrendszer is fejlődött. Mind több jó szakember foglalkozik a fiatalokkal, mind több szakmailag felkészült ember szervezi a lakosság sportfoglalkozbatását, s egyre felkészültebben foglalkoznak az utánpótlás-neveléssel, a versenysporttal is. Emellett javultak a tárgyi feltételek: történelmünk során talán soha nem épült annyi sportlétesítmény, mint az utóbbi években. Gondolok itt a kispályákra, a munkacsarnokokra, a tanuszodákra, s a legmagasabb követelményeket kielégítő versenycsarnokokra, uszodákra. Ám e sokirányú fejlődés ellenére tény, hogy hogy nem használtuk ki kellően a társadalomban szunnyadó lehetőségeket, azaz nem optimálisan hasznosítottuk a rendelkezésünkre álló anyagi, szellemi erőforrásokat. Nem tudtuk elérni, hogy a lakosság, mindenekelőtt a fiatalság lényegesen nagyobb számban igényelje a testmozgást, s a már meglévő sportolási igényeket sem tudtuk-tudjük teljes mértékben kielégíteni. Ennek szerintem csak részben oka a még mindig hiányos feltételrendszer, hiszen amink van, azt nem használjuk ki teljesen. — Miért nem? — Véleményem szerint ennek magyarázata elsősorban az irányításban, ezen belül a testnevelési és sport- mozgalom vezetésében meglévő hiányosságokban keresendő. — Hogyan indokolja a feladatok fontossági rangsorát? — A tudomány robbanás- szerű fejlődése, az urbanizáció és még sok hasonló folyamat csökkenti a mozgásszükségletet, és éppen ezért növeli a mozgás szükségességét. Társadalmi érdek, hogy az ember ilyen körülmények között is egészséges, edzett legyen, hiszen fizikai állapota továbbra is fontos tényező, ami mindenre, a mindennapi közhangulatra is kihat. Ebből önként adódik a testnevelés és a sport növekvő jelentősége, s ez elsősorban a fiatalságra érvényes, hiszen közérdek, hogy jól fejlett nemzedék növekedjen fel, amelynek a mozgásigénye öreg koráig megmarad. Ezért a legfontosabb feladat az iskolás korú fiatalok rendszeres testedzésének, sportolásának fejlesztése, s mivel a fiatalok döntő hányada iskolás, mindenekelőtt az iskolai sportot kell fejleszteni... — Ehhez elégségesnek tartja a kötelező testnevelési órák bevezetését minden iskolatípusban? — Szükségesnek, de korántsem elégségesnek. Minden iskolatípusban fontosnak tartom, hogy kötelező óraszámban legyen testnevelés, ám a diáksport valódi fejlesztését mégis a fiatalok szabad idejében végzett rendszeres sportolás jelentené. Ez!t kéll a gyerekek számára vonzóvá tenni, azaz osztályok, iskolák közötti játékos versengéssel, versenyekkel kell velük a rendszeres sportolást megkedvelteim. — Ha már a szabad időnél tartunk, a rangsorban a szabadidő-sport fejlesztése is a megkülönböztetett feladatok közé tartozik. Miért, és tulajdonképpen mit jelent ez? — Azért megkülönböztetett feladat, mert ennek fejlesztésével nemcsak a tömegek mozgásigényének felkeltését, s ez igény mind nagyabb mértékű kielégítését, tehát nemcsak egy egészségesebb, teherbíróbb életmód kialakítását szolgáljuk, hanem a szabad idő ésszerű, kellemes eltöltéséhez is hozzájárulunk. Ebben az új fogalom: szabadidő-sport. Ennek fejlesztése lényegében nem jelent mást, mint például a természetjárás, a turisztika feltételeinek javítását a turizmus tömegméretű megkedveltetését, s hogy emellett minden sportolási, testedzési lehetőséget közelebb vigyünk a lakóhelyhez, az üzemekhez, oda tehát, ahol élnek és dolgoznak az emberek. Megjegyzem, idetartozik minden mozgásigényes divathóbort az aerobictól a testépítésig, de idetartozik az is, ha valaki az otthonában rendszeresen tornázik. — Hogyan illeszkedik mindehhez a versenysport, ezen belül az élsport? — A világ minden országában igazolódik az a tétel, ami szerint csak ott lehet kiemelkedő versenysport, ahal van tömegsport, s minél kiemelkedőbb a versenysport, annál inkább hat a tömegekre. Légvárakat épít tehát, aki csak a piramis csúcsát akarja létrehozni. És az is igaz, hogy élsportolóink nemzetközi sikerei visszahatnak az ifjúságnak a sporthoz való viszonyára. Hogy mást ne mondjak, a tenisz azóta vált még többek számára vonzóvá, amióta van nemzetközi sikert elérő Tarcózy Balázsunk, Temesvári Andreánk. — Hogyan lehetne meg. határozni a versenysport funkcióit? — A versenysportnak és élvonalának hármas funkciója van. A sportolási igények felkeltése, a Magyar Népköztársaság méltó képviselete, a lakosság színvonalas szórakoztatása. Sokak számára talán furcsának hangzik, de ez az utóbbi funkció sem elhanyagolható. A szórakoztatás e válfaja nemcsak a stadionok, a lelátók közönsége számára nélkülözhetetlen, hanem azok számára is, akik a televízió jóvoltából otthonukban élvezhetik a sporteseményeket — Váltsunk témát! Helyesen gondolom, hogy a sport decentralizálása is része az eddigi és a további fejlesztésnek? — Abban az értelemben jól gondolja, hogy a testnevelés és a sport területén, ha késve is, de beköszöntött egy egészségesebb struktúra kialakítására való törekvés. Ennek lényege a differenciált fejlesztés. Ez részint azt jelenti, hogy a szellemi és az anyagi erőforrásokat elsősorban az alapsportágak (atlétika, úszás, torna), valamint a tradicionálisan sikeres sportágak (oirkózás, labdarúgás, vívás, öttusa, kajak-kenu, sakk stb.) fejlesztésére fordítjuk. Emellett természetesen a más sportágakban felszínre kerülő tehetségek számára is megteremthetjük a képességeik kibontakoztatásához szükséges feltételeket (például műkorcsolyában). Ugyanez a differenciálási törekvés mutatkozik meg az egyesületek és a versenyzők támogatásában is. Erősödött, de még jobban erősíteni kívánjuk a teljesítményorientált anyagi-erkölcsi ösztönzést, elismerést. És ez a differenciálási törekvés jellemzi a sportolási feltételek biztosítását országos szinten, hogy az egyes megyék sportja megfelelően fejlődhessen, differencálunk tehát azért, hogy a fejlettségi szint kiegyenlítettebb legyen. — Ezt úgy érti, hogy e tekintetben megszűnt, vagy hogy megszűnik a főváros- centrikusság? — Az ország történelmében gyökerező okai vannak annak, hogy mint sok minden másban, a sportban is sokáig a fővároscentrikusság érvényesült. Ez ma már nincs így. Szinte minden megyében magas színvonalú testnevelési és sportmozgalom kialakulásának vagyunk tanúi, hozzáteszem, nem tétlen tanúi; mert főként az utóbbi évtizedben a sportirányítás is fokozottabban törekszik az elmaradások felszámolására. Ezt célozzák egyebek között az országos sportnapok rendezvényei, amelyek helyszíne mindig más megye, más város, ahol ez társadalmi esemény, s mind a szervezésben, mind a sport megszerettetésében fontos funkciója van. Nem a központi szervek állítják ezt, hanem azok, akik csinálják, így például az úttörőolimpia más-más helyszíne nemcsak a fiatalok országmegismerését szolgáló mozgalom, hanem egyúttal a testnevelés helyi fejlesztését is szolgálja, hiszen eddig mindenütt, ahol megrendezték, gazdagodtak a sportolási feltételek, s kimutathatóan növekedett a sportolási kedv. Nem véletlen egyébként, hogy manapság a testnevelés és sport- mozgalom számos újszerű kezdeményezése éppen vidéken születik. — A vidék előretörése a versenysportban is tapasztalható, de a tehetséges, nem fővárosi sportoló fiatalok még mindig budapesti egyesületbe igyekeznek ... — Pedig az utóbbi évtizedben a versenysportban is nagy figyelmet fordítunk a vidéki sportegyesületek fejlesztésére. Bizonyítja ezt, hogy tíz éve még csak öt vidéki sportegyesület szerepelt a tizenhárom úgynevezett kiemelt egyesület között, s számuk mostanra további héttel gyarapodott. Ma már a megyék kétharmadában van központi irányítás alá vont egyesület, s ezek mind személyi, mind tárgyi feltételeiknek köszönhetően a színvonalas utánpótlásnevelés bázisaivá váltak, némely szakosztályokban pedig a nemzetközi szintű versenyeztetés feltételei is megvannak. — Amiről eddig beszéltünk, legalábbis érzékelteti a teendők sokrétűségét, ön szerint mi a legfontosabb feltétele a feladatok maradéktalan végrehajtásának? — Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy nem lehet hirtelen, robbanásszerűen megváltoztatni mindent, hanem csak lépés- ről-lépésre, folyamatosan, egymásra épülő intézkedések sorával. És ennék legfontosabb feltétele az összefogás. Az tehát, hogy a központi és a helyi állami szervek, az országos sportági szövetségek és az egyesületek együttműködve, munkájuk összehangolásával, a társszervek, tehát a szakszervezet, a KISZ bevonásával, a sok százezer társadalmi munkás ésszerű foglalkoztatásával, megbecsülésével törekedjenek a feladatok végrehajtására. Tudva azt, hogy a felnövekvő magyar nemzedék egészségéért, edzettségéért, képességeik optimális kibontakoztatásáért, hazánk dicsőségéért végzik fontos munkájukat. Vitorlázórepülés öttusa XIII. Gemenci bajnokság Visszatérés 1986-tól az öt napra Dunaújvárosi Kohász— Szekszárdi Dózsa 4-3 (3-0). Sz. Dózsa: Bartal — Topánka, Naeyfalusi, Kvanduk G., OsZter — Kvanduk J. (Kálmán), Jelusics (Marsai), Boros — Szabó, Fodor, Petro- vics. Edző: Lubastyik István. A szekszárdiak nagy hiba- százalékkal játszottak és 11-iest is hibáztak. G.: Boros, Pétrovics, Szabó (öngól. Jók: Nagyfalusi, Jelusics, Kvanduk G. Szekszárdi Dózsa—Komlói Bányász 1-1 (1-0). Sz. Dózsa: Nagy Z. — Topánka, Nagyfalusi, Bottyán (Nagy J.)t Kvandulk J. (Szabó)— Fodor, Jelusics, Kvanduk G. — Boros, Muraközi, Petrovics. Edző: Lubastyik István. Biz. tos győzelmet engedett kicsúszni kezéből a lila-fehér gárda. G.: Muraközi. Jók: Nagyfalusi, Kvanduk G.. Fodor, Topánka. Egyelőre még mindig kedvezőtlen időjárás mellett folyik a XIII. Gemenci Vitor- 1 ázórepülő-bajnokság. A 30—35 fokos kánikula inkább strandolásra alkalmas, mert a nagy hőségben nem alakulnak ki a vitorlázórepüléshez nélkülözhetetlen emelőáram- latok, vagy ha igen, akkor is nagyon gyengék. A harmadik versenynapon is viszonylag rövid, 108 kilométeres (Öcsény—Pogány— öcsény) útvonalra indultak mindhárom kategória versenyzői. A harmadik versenynap eredményei. Szabad kategória: 1. Kosztka Ferenc (Pécs) 1000, 2. Kalmár István (Pécs) 995. 3. Mihók József (Szeged) 930 ponttal. 18 méteres kategória: 1. Kaszab András (Gyöngyös) 700, 2. Kerling József (Szolnok) 698, 3. dr. Firfcer H. (osztrák) 661 ponttal. Férfi utánpótlás, bajnokság kategória: 1. Fábián Mihály (Nyíregyháza) 1000, 2. Pajger László (öcsény) 955, 3. Körmendi László (öcsény) 892 ponttal. összesített eredmények. Szabad kategória: 1. Mihók József (Szeged) 2638, 2. Kalmár István (Pécs) 2565, 3. Kubics György (MALÉV) 2419 ponttal. 18 méteres ka. tegória: 1. dr. Pirker H. (osztrák) 1661, 2. Kaszab András (Gyöngyös) 1644, 3. Kerling József (Szolnok) 1476 ponttal. Férfi utánpótlás- bajnokság kategória: 1. Pajger László (öcsény) 1784, 2. Körmendi László (öcsény) 1742, 3. Fábián Mihály (Nyíregyháza) 1710 ponttal. Csütörtökön a sportág tör- ténélmiébien kiemelkedő fontos kongresszust tartott Mel- boume-ben a Nemzetközi öttusa és Biatlon Szövetség, élén Sven Thofelttel, az UIPMB veterán elnökével. A tanácskozáson a magyar öttusasport küldöttjeként dr. Abél László, a MÖSZ elnöke vett részt, de „hivatalból” ott volt az ülésen dr. Pucsok József, az UIPMB orvosi bizottságának tagja, és dr. Nagy Imre, a nemzetközi szövetség öttusatitkára is. A kongresszus — az admi. nisztratív tanács és a technikai bizottság javaslata alap. ján — mindenekelőtt azt volt hivatva eldönteni, hogy szükséges-e a versenyszabályok megváltoztatása, pontosabban: a visszatérés a négynapostól az ötnapos öttusaversenyekhez, tehát az 1982- ig érvényes forgatókönyvhöz. A szavazásban — amely két fordulóból állt — huszonötén voksoltak, húszán az újítás mellett, így 1986. január 1-től újra öt napig tartanak az öttusaversenyek, legalábbis az olimpiákon, a világbajnokságokon, a kontinentális versenyeken, továbbá az Európa Kupában és a válogatóul szolgáló, az UIPMB égisze alatt zajló nemzetközi viadalokon. Egyéb eseményeken kötetlen a rendezés módja. Ami pedig a melboume-i VB-t illeti, csütörtökön a magyar öttusázók kora reggel úsztak, aztán délelőtt még vívtak, délután pedig — zuhogó esőben — lovagoltak. Az előkészületek menetrend szerint folynak. 48 órával a rajt előtt dr. Török Ferenc szövetségi kapitánynak sem. mi sem Okozhatott gondot. Már véglegesnek tekinthető adatok szerint a XXVIII. ViB-n 20 nemzet indul, teljes csapatot indít Ausztrália, Ausztria, Bahrein, Francia- ország, Nagy-Pritennia, Magyarország, Hollandia, Olaszország, Japán, Mexikó, Lengyelország. Svédország, Svájc, Spanyolország, az Egyesült Alllamok, a Szovjetunió és az NSZK, két versenyzőt szerepeltet Kína, egyet-egyet Portugália és Csehszlovákia. Igor Novikov szerint csak szombaton dönt a szovjet vezető edző arról, hogy Sztarosztyin és Avgyejev mellett ki lesz a harmadik szereplő, pályázó még Svarc és Kirijenko.
