Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

1985. augusztus 2. IvÉPÜJSÁG 3 Közmegbízatással dolgoznak a helyi tanácsok Az idei választásokon mintegy 43 ezer tanácstag kapott fél. évtizedre szóló közmegbízatást a kisebb- nagyobb települések és a helybeli lakosság érdekei­nek képviseletére. Milyen feladatai és jogosítványai vannak a helyi tanácsok­nak, tanácstagoknak — er­ről érdeklődött a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala illetékeseitől Tóth Ferenc, az MTI főmunkatársa. Ennek, az embereket köz­vetlenül érintő, a közvéle­ményt mindig érdeklő témá­nak a .felvetését ezúttal az is időszerűvé teszi — hangzott a tájékoztatás —, hogy az idén érkeztünk a helyi nép­képviseleti-önkormányzati testületekként működő taná­csok megalakulásának 35. év­fordulójához. Mindkét nap. tári esemény — a választás és az évforduló — nagy je­lentőségű a tanácsrendszer működésében és a tanácsta­gok tevékenységében is. Az elmúlt évtizedben — különösen az elmúlt ötéves tanácsi Ciklusban — növeke­dett a tanácsok szerepe a szocialista társadalom építé­sében, fejlesztésében. Az irá­nyítás decentralizálásával, a helyi tanácsok hatáskörének növelésével erőteljesen foko­zódott részvételük az állami feladatok végzésében. Ma már mind jobban élnek önállósá­guk -növekvő lehetőségeivel. Naponta tapasztalható, a gyakorlatban érzékelhető megnövekedett felelősségük, öntevékenységük a települé­sek fejlesztésében, a lakos­ság ellátásának, életkörül­ményeinek javításában, a la­kóhelyi környezet védelmé, ben, a központi és a helyi ér­dekek ütköztetésében és ösz- szehangolásában, a lakosság ügyeinek intézésében, vala­mint sok egyéb feladat meg­oldásában. A tanácsok alapvetően eredményes tevékenységéhez hozzájárult, hogy a kormány­zati intézkedésre és saját kez­deményezésre — különösen az elmúlt évtizedben — je­lentősen korszerűsödött és egyszerűsödött területi beosz­tásuk, szervezetük, működé­sük. Korszakos változást ho­zott mindenekelőtt közigaz­gatási, ugyanakkor politikai, társadalomirányítási rend­szerünkben is a járások meg. szüntetése, egyben a helyi párt és társadalmi szervek új irányítási rendjének beveze­tése. Kedvező hatása már most érezhető, mindenekelőtt a községi tanácsok hatáskö­rének bővülésében, az ön- álóbb, felelősebb testületi munkában, a helyi tanácsok szélesebb körű, bár a lehe­tőségeket még korántsem eléggé kiaknázó együttműkö­désében. A növekvő feladatok és a változó társadalmi-gazdasági körülmények megkövetelik a tanácsi tevékenység folyama­tos jobbítását. Ennek elsőd­leges útja most és az elkö­vetkező években, amint ezt az MSZMP XIII. korgresszusa is megerősítette, a tanáostestü- letek munkájának fejlesztése. Ezzel bontakoztathatják ki ugyanis legjoban társadal­munk előrehaladásának fő mozgatóerejét, a szocialista demokráciát, amelynek révén növekszik a lakosság részvé. tele a települések fejlesztésé­ben, a tanácsapparátus mun­kájának társadalmi ellenőr­zésében. Arra van szükség, hogy nö­vekedjék a választott testüle­tek szerepe, befolyása a tele­püléspolitika kialakításában, a tanácsi feladatok meghatá­rozásában és a tanácsi szer­vek irányításában. Alapvető követelmény, hogy a telepü­lést, a lakosságot, a gazdasá­gi szervéket és az intézmé­nyeket érintő valamennyi kérdéssel, feladattal közvet­lenül, vagy közvetve, külön­böző formákban, foglalkoz­zék a tanácstestület. A testü­let csak így töltheti-öe nép­képviseleti funkcióját, gyako­rolhatja a valóságban is ön­kormányzati jogait. A párt és a kormány az eddigiekhez hasonlóan, a jö­vőben is tovább kívánja ja­vítani a tanácsok, ezen belül a testületek működésének feltételeit. Az utóbbi időben magas szintű jogszabályok bővítették a tanácstestületek hatáskörét. Határozott törek­vés, hogy a központi állami irányítás jobban vegye fi­gyelembe a növekvő tanácsi önállóságot és felelősséget, erősödjék normatív jellege, mielőbb szűnjenek meg a te. lesleges központi és megyei előírások, kötöttségek, az irá­nyítás fő eszköze a jogi sza­bályozás, a segítő iránymu­tatás és a hatékony ellenőr­zés legyen. Különösen jelentős lépés lesz a gazdaságirányítási rendszer egészének keretében a tanácsi gazdálkodás rend­szerének folyamatban lévő továbbfejlesztése. Az a törek­vés, hogy a pénzellátás nor- maitivitásának fokozásával, a helyi tanácsók döntési jog­körébe tartozó pénzeszközök arányának növelésével ja­vuljon a tanácsok gazdálko­dási lehetősége, erősödjék ér­dekeltségük a helyi erőforrá­sok kiaknázásában, anyagi eszközeik célszerű felhaszná. lásában, a lakosság mozgósí­tásában. A testületek munkájának eredményessége elsősorban a tanácstagók aktivitásától függ. Niaigy többségük eddig is közéleti felelősséggel tett eleget megtisztelő megbízatá­sának, aktívan bekapcsoló­dott a testületi munkába, jól képviselte választói érdekeit, széles körű kapcsolatot ala­kított ki a lakossággal és a társadalmi szervekkel, eleget tett beszámolási kötelezettsé­gének. A népképviselet céltudatos és rendszeres munkát követel a régi és új tanácstagoktól egyaránt. Mindenekelőtt azért, mert a tanácsok előtt a folyamatos teendők mellett olyan nagy feladatok állnak, mint a VII. ötéves tervidő­szakra való felkészülés, vala­mint a helyi önállóság növe­kedéséből fakadó számos új tennivaló. Növekvő felelősséget hárít a tanácstagokra az új válasz­tási rendszer, amelybén — ezúttal most mindenütt — két vagy több jelölt ; közül kaptak többségi szavazatot, s 'ebben a választók bizalma nyilvánult meg személyük iránt. A tanácstörvény tartalmaz­za a tanácstagok jogait és kötelezettségeit, amelyek — a törvény 1983. decemberi módosításával — tovább bő­vülitek. Természetesen a jo­gok és a kötelezettségek szer. vés egységet alkotnak. Ez azt jelenti, hogy a tanácstagok bátran mondják el vélemé­nyüket a testületi üléseken, és más, közéleti fórumokon, éljenek kérdezési, interpellá- ciós jogukkal, képviseljék a testületben és a tanácsappa­rátusnál választóik jogos ér­dekeit. Vegyenek részt rend­szeresen a testületek munká­jában, választóik véleményé­nek ismeretében készüljenek fel az ülésekre, kapcsolódja­nak a döntéshozatal egész fo­lyamatába, az előkészítéstől a végrehajtás ellenőrzéséig. A tanácstagok csak akkor dolgozhatnak eredményesen, ha mindennapos kapcsolatot alakítanak ki választóikkal, rendszeresen tájékoztatják a lakosságot a testületi határo­zatokról, szervezik közremű­ködését a település fejleszté­sében, szépítésében, a tanácsi föladattok megoldásában, a fontosabb döntéstervezetek társadalmi megvitatásában, együttműködnek a társadat, mi és a tömegszervezetekkel, a népfront-, a lakó- és az utoabizottságokkal. A tanács­tag magatartásával, a munka­helyén való helytállással is mutasson példát — ezt jog­gal várja el a közvélemény —, mert feladatai maradékta­lan elvégzésével is csak így érdemelheti ki választóinak tiszteletét és megbecsülését. A tanácsi tisztségviselők és az apparátus feladata, hogy minden tekintetben teremt­sék meg a feltételeket a ta­nácstagok számára küldeté­sük zavartalan teljesítéséhez. Mindenekelőtt naprakész és széles körű tájékoztatásuk­kal, bejelentéseik, kérdéseik lelkiismeretes, gyors elinté­zésével, tapasztalatcserék szervezésével segítsék munkájukat. Mindez nem pótolhatja a tanácstag saját erőfeszítéseit, a célszerű munkaimódszerek kialakítá­sát, a tanácsi ismeretek meg­szerzését, állandó megújítá­sát. Osak a megfelelő ismere­tek birtokában lesznek képe­sek a tanácstagok a most kezdődő ötéves ciklusban is felelősen részt venni a tes­tületi döntések meghozatalá­ban, és csak így tudják tájé­koztatni, útbaigazítani az ügyes-bajos dolgaikban hoz­zájuk forduló választókat — mondták a Minisztertanács Tanácsi Hivatalánál. Pótolták elmaradásukat a dorogi bányászok Az év elejétől július vé­géig csaknem 16 000 tonna szenet küldtek felszínre ter­vükön felül a dorogi bányá­szok. Teljesítményük érté­két növeli, hogy az időköz­ben keletkezett elmaradásu­kat pótolva teljesítették túl a hét hónapra eső szénter­melési tervüket. Az év ele­jén ugyanis vízbetörés aka­dályozta hosszabb ideig a termelést a 21-es aknában, de az emiatt keletkezett ter­meléskiesés pótlására több szenet termeltek a vállalat más bányaüzemének dolgo­zói. Csaknem minden szom­baton, sőt vasárnaponként is szerveztek termelőműszakot, hogy több szenet szállíthas­sanak a lakosságnak. A hét hónap alatt elért teljesítmény elérésében nagy szerepe volt a felszabadulá­si-kongresszusi munkaver­senynek, amelyben a válla­lat valamennyi brigádja részt vesz. A sikeres versenyhez a műszaki dolgozók jó felté­teleket teremtettek. A Len­cse-hegy—I. bányában példá­ul olyan komplex módon gé­pesített frontfejtést alakítot­tak ki, ahol a kedvezőtlen tektonikai viszonyok ellené­re is a korábbinál háromszo­ros teljesítményt érnek el. Egy másik bányában távve­zérlésű rakodógéppel emel­ték a teljesítményeket. A vágathajtásoknál szinte min­den munkahelyen megoldot­ták a rakodás gépesítését. A jobb teljesítmények elérésé­re ösztönözte a bányászokat az is, hogy különjutalmat kapnák a kongresszusi-fel­szabadulási munkaverseny legjobbjai. Eddig 3,5 millió forintot fizettek ki részükre. Az év végéig 715 000 ton­na szén felszínre szállítását és 500 000 tonna brikett gyár­tását tervezik a dorogi vál­lalatnál. Az év utolsó hó­napjában a jelenleginél több szenet termelnek, mert az ősszel megkezdik a terme­lést a Lencsehegy—II. új bá­nyába. Ebből a korszerű ak­nából az idén 100 000 tonna, jövőre pedig már 200 000 tonna szenet küldenek a kül­színre. Medinai üdvözlet A család nyelve a szerb Emberhez az árnyéka Pörköl a délutáni nap, fel­hő öklöiimnyi se a szikrázó égen, pedig reggel a meteo­rológia záporokat, zivatarokat ígért Pannónia déli vidéké­neik. Alig van életre valló mozgás Medina főutcáján. A községi tanács irodáiban is csak két adminisztrátor tart­ja a frontot, és azt mondják, jobb lenne, ha elnapolnánk érdeklődésünket a község szerb klubja iránt. Nemsoká, ra megjön külföldi útjáról Csajbók Kálmán, a tanács társadalmi elnökhelyettese, aki megyei népfronttitkár­ként sokat segített a klub­nak. De, ha nagyon akarjuk, elmehetünk Szokics Rankó- ékhoz... Ranko bácsi a klubvezető. Máskülönben a téesz mezőőre. Most biztosan nincs otthon még ő se, de a menye, Szokics Elekné tanár — „a Natalia” — biztosan otthon van, mert veszélyez­tetett terhes a harmadik gyermekükkel. Szerbhorvát szakos tanár, és ő vezeti a klubhoz, iskolához egyaránt kapcsolódó szerb szakkört. * Ülünk a Szokics család kel­lemesen hűvös nappalijában. Az asztalon ciridlbetűs könyv, Gyúró Livada Rejtett sebek című, második világháborús regénye. Szokics Elekné ér­kezésünkkor tette félre, mondván, hogy nem bánja, mert állapota miatt úgyis több ideje van az olvasásra, mint máskor. Hogy került Medinára? Hát úgy, hogy Százhalombattán megismer­kedett „Elekkel” egy búcsú al­kalmával. ö egyébként buda­kalászi, Budapesten járt a szerbhorvát gimnáziumba, tanári diplomát 1978-ban szerzett Újvidéken. De van itt más asszony is, aki nem ■medinai születésű. Rafajlo- vics Pétemé például százha­lombattai, Mártity Miroszlav- né, a pópa felesége pomázi, a férje Hercegszántóról jött. Kár, hogy ők nemrég men­tek el valahova kocsival. Itt szemben van a papiak, a Mártityék kislányai kint lab­dáznak a házuk, meg a szerb templom közötti kis utcában. A papa? Tarlót égetnek a határban, de ne induljunk keresni, mert nagy a határ. Szokics Elek? Most délutá- nos. Bent dolgozik Szekszár- don, a Volán Vállalatnál autószerelőként. Itthon má­sodállásban űzi az ipart, ezért van javításra váró gép­kocsikkal tele az udvar. „Mondom neki, hogy ne vál­laljon ilyen sokat, de nem hallgat rám.” Rengeteg szerb és magyar nyelvű könyv sorakozik a polcokon. Nem, ez nem a szerb nyelvű letéti könyvtár anyaga, amit a mohácsi bá­zis cserél időnként. A letéti könyvtár két éve költözött át a községiből a templom mö­götti, régi szerb iskolába. Ott van a klub is. — Olvassák ezeket a köny­veket? — Itt Medinán nemcsak rendszeres olvasói az anya­nyelvi könyvtárnak a szerb családok, hanem otthon csak a szerb nyelvet beszélik. Így a gyerekek tulajdonképpen egyszerre két nyelvet sajátí­tanak el anyanyelvkérrt. A szerbet és a magyart. — Melyiket előbb? — Nincs rá szabály. Az ő két kisfiúk — Ravko és Mito — bizony az óvodában tanulták meg igazán magya­rul, mert itthon, maguk kö­zött, annyira csak a szerb használatos. Lábdobogás, ajtó csapódik, majd zörgés-börgés a szom­szédos konyhában. Szekics Elekné elneveti magát. Sem­mi baj, csak a fiúk jöttek meg az óvodából és az étke- sebb Mito keresi lázasain a foga alá valót. Ez visszatérő napi „műsor”. Az is, hogy Szokics Elekné tanár és szakkörvezető Arszó bácsi a legszorgal­masabb olvasó uuwtttut Terefere a szerb családok házait hagyományként je­lölő Iván-napi koszorú alatt Ranko közénk robban eleve­nen. Ősszel iskolás lesz már, csodamódon érdekli minden, de legjobban a játék. Ami­kor megnézték az iskolát az óvoda nagycsoportosai, bol­dogan újságolta, hogy szép nagy az iskolaudvar. Játszani éppen ilyen kell... Csupa fül és szem, és moz­gékonyság ez a kisfiú, arca tűnődőre vált, amikor arról esik szó, hogy ha kislány lesz a harmadik gyerek, a déd­nagymama után a Bojana nevet kapja. A szerb csalá­doknál a gyerekek nem a szülők, hanem a nagy- és dódszülők nevét éltetik to­vább. Ranko türelme itt ér véget, kitör, hogy ő bizony kisfiút vár, meg utána, meg aztán is csak kisfiút. — Ne tréfálj, el se fértek már annyian ebben a ház­ban! — Akkor majd építünk egy nagyabbat! — vágja ki a tromfot diadallal, és kivihar- zik, megnézni Mitót, aki nemcsak étkes, visszahúzódó is. — Mit tud csinálni egy dél­szláv szakos tanár egy ilyen kisközség iskolájában, ahol legföljebb 5—6 szerb anya­nyelvű gyerek tanul? — Oroszt tanítok, és nap­közizem mellette. S vezetem a szerb szakkört, ami nem­csak a nyelvgyakorlásra szol­gál. Valóban nem. Húsz, har­minc gyerek jár ebbe a szak­köribe, és tanul szerb dalokat, táncokat. Szeretik a magyar gyerekek is ezt a munkát. Átballagunk a több mint százéves szerb iskolába, il­letve a klubba. Ott áll ez a töppedt házacska a templom mögött, füves udvar lábjá- ban. A bejárat előtt sóder­halom, amit a tanács vásá­rolt, hogy a klubtagok meg más segítők táncplaccot épít­hessenek belőle. Az épület homlokzatához erősített gömbfaácsolat arról beszél, hogy nagyobb rendezvények­kor — búcsú, lagzi, más ven­dégség — leterítik ponyvá­val és így nyernek az egyet­len födél alatti tanteremke mellé egy valamivel nagyob­bat. Itt nemrég két jeles ese­mény is zajlott. A szakkör rendezett irodalmi estet, me­lyen bemutatták az 1833— 1909 között él Jovan Jova- novity Zmaj költő munkás­ságát, de nemcsak szóban, hanem újságkivágásokból ké­szített tablón és a gyerekek verseiket megidéző rajzaival is. A medinai szerbek sze­retik a költőket. Azt is, hogy időnként eltalál hozzájuk egy-egy nagy együttes. Még friss az emléke annak, hogy egy ötventagú jugoszláv együttes külföldi turnéról hazafelé tartva a Belgrád melletti Obrenovacra, fél na­pot töltött itt és a szíveslá­tást, testvéri fogadtatást olyan műsorral köszönte meg, ami nemcsak a szerb családoknak jelentett nagy élményt. — Azt kérdezte, hogyan tudja egy maroknyi ember­csoport megőrizni az anya­nyelvét... Hát így. Meg úgy, hogy keresik egymást a hazánkban élő, szerbhorvát nemzetiségűek. Eljárnak a búcsúkba, ahol nemcsak a rokoni, baráti szálak fonódnak szorosabbra, szerelmek is születnek. Nem­rég Grábócon jártak a me­dinai szerb klub tagjai, most a szentendrei búcsúba készülnek. Mire visszasétálunk Szoki- csék barátságos nappalijába az üvegkorsóba töltött mál­naszörp mellé, előkerül a 79 éves Szokics Arzén — Árszó bácsi — a szomszédból, ö a legidősebb tagja a klub­nak, de másról is nevezetes. Arról, hogy fiatalabb korá­ban nem nagyon törte ma­gát a könyvekért, most meg ő az, aki a legtöbbet olvas. Meg aki koránál fogva leg­többet tud a medinai szer- bekről. Idős Szokics Ranko is hazarobog — sárgára fes­tett robogóján. Meglehetősen forró nap van mögötte, mert tényleg tarlót égettek. Tisz­teletdíj? Nem kap ő fillért se a klub vezetéséért, nem azért csinálja. Szükség van rá, ahogy a klubnak mind a 38 tagjára is. Az a baj, hogy a fiatal kevés, öt iskolás és négy óvodás korú gyerek van a klubosok között, ök jelentik a folytatást. Árszó bácsi, aki a Donka- nyarban szerzett betegség miatt jár-kél két mankóval, helyeslőén bólogat. A hú­szas évek derekáig fele ma­gyar, fele szerb volt Medi­na lakosságának. Akkor so­kan visszaköltöztek Szerbiá­ba. A megfogyatkozás azóta egyfolytában tart, pedig „szé­pen megéltek itt mindenkor a népek egymás mellett”. Kár, hogy az öregeknek men­ni keli. Mennek is szépen, sorban. Ezért közös öröm minden születő gyerek, akik azt a reményt táplálják az idősebbekben, hogy fölnőve itt maradnak. Az kellene. Azért az, mert „Medinához úgy hozzátartoznak a szer- bek, mint az emberhez az árnyéka.” László Ibolya Fotó: Decsi Kiss János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom