Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-11 / 161. szám
1985. július 11. /'tolnTN — _ “KÉPÚJSÁG 5 Eredményes munkát zártak Váralján Elkészült az Unsere Zeitung legújabb száma A kórus a táborozok búcsúdalát fújja Ebben az évben is a festői környezetben lévő váraljai úttörő és ifjúsági tábor adott otthont hangulatos kis házaiban a német nemzetiségi olvasótábor közel száz, a német nyelvet anyanyelvként, vagy idegen nyelvként tanuló általános iskolásnak és ifivezetőként azoknak a középiskolásoknak, akik 1980- ban, vagy azt követően még kisdiákokként ismerkedtek meg a nyelvi táborozással. Mint azt a megyei könyvtár munkatársa, G. Lengyel Éva táborvezető elmondotta, az együtt töltött napok az idén is arra kínáltak lehetőséget, hogy a megye különböző településeiről ideérkező gyerekek megismerkedjenek egymással, alkalmat kapva a nyelvgyakorlásra, tegyék próbára eddig megszerzett tudásukat és játékos formában ugyan, de kapcsolódjanak bele a megyében élő német nemzetiség hagyományainak ápolásába is. Bár az idő nem kedvezett az idei táborozóknak, július 30-án, vasárnap élménydús közös munka eredményét dokumentálta az a kiállítás, mely évek óta záróakkordja már a nemzetiségi olvasótábor rövid, hatásában annál tartó- sabb életének. Mint az elmúlt évben, az idén is ezen a napon szerkesztették az irodalmi és riportercsoport tagjai az Unsere Zeitung immár harmadik számát, mely szintén megjelenik nyomtatásban, megörökítve mindazt, amit a krónikások és táborlakók az 1985. évi tábori életben fontosnak tartottak. A kis csoportokban végzett munka mellett bőven volt alkalom is a közös programokra. Volt több kirándulás, az egyik autóbuszos útnak Györköny volt az úticélja, ahol a német nemzetiségi táj házat tekintették meg a gyerekek és ahol arról is hallottak, hogy a község lakói mi módon hozták létre ezt az értékes kis falumúzeumot. Vendége volt az olvasótábor lakóinak Rittinger Engelbert író és a Nagymányoki Német Nemzetiségi Együttes, továbbá a híres-neves mecseknádasdi német együttes gyermekcsoportja is. Szóval ki-ki megtalálta a jól felkészült pedagógusok, lelkes ifivezetők irányítása mellett folyó kiscsoportos munkákban és a szórakoztató programokban is a számára legrokonszenvesebbet. Ottjártunkkor a 14 éves, szekszárdi Dúl Norbert és a 12 éves, szakcsi Faust Kon- rád — aki első ízben 9 esztendős volt, amikor családban edzett nyelvtudását „elhozta” az olvasótáborba — — egymás szavába vágva mesélték el, hogy nagyon tetszett nekik az idei program. Lesz bőven miről beszámolni otthon és miért várni 1986 nyarát. Hermann Henriette másodikos gimnazista Bátaszékről érkezett, s mint ifivezető vett részt. — Sváb származású vagyok, nagyon érdekelnek a régi szokások, a német nemzetiség hagyományai. Elsősorban ezért szeretek idejönni a táborba. A szekszárdi Müller Katalin tanár fotózáshoz állítja be a gyerekeket és mi sem természetesebb, mint az, hogy németül, majd a búcsúműsor következik, mely a németül nem, vagy alig tudóknak is élmény. A szépszámú vendégsereg — benne sok szülő — hosszan szóló tapsa legalábbis ezt jelezte a táborzáró búcsúesten. —szeri— I A táborzáró műsorban bemutatták a kis hétalvók ébredését is Kinek fizetünk adót? Önmagunknak fizetünk! Mint tudjuk, igen emlékezetes vitát váltott ki az új általános jövedelemadózási rendszer. Az új paragrafusok kapcsán sok olyan szubjektív tényezőről, egyéni érzésről hallottunk, ami nem kötődik szigorúan ahhoz, hogy mennyi a befizetendő adó. Az adómorálról adott érdekes képet ez a vita, s ez talán fontosabb minden paragrafusnál, hiszen azt tanúsítja, milyen fogadtatásban részesül egy-egy új intézkedés. A hibáit, visszásságait, elkerülhetetlen igazságtalanságait vesszük először észre, vagy azt, ami kedvező számunkra: a kisebb adókulcsot, a kedvezményes költségelszámolást. Ha ebből a megközelítésből szemléljük az utóbbi évek legnagyobb adóvitáját, meglehetősen negatív tapasztalatokat összegezhetünk. A rendeletet alkotó pénzügyi szakembereken kívül ugyanis alig fogta valaki pártját az új jövedelemadórendszernek. Az illetékesek pedig számtalan fórumon elmondták, hogy elsősorban az adócsökkentés volt a céljuk, hiszen mérsékelték az adókulcsokat, s emelkedett a legmagasabb elvonási kategória alsó hatara is. Mégis mindenki csak a negatívumokat hangsúlyozta, azt, hogy miért hátrányos számára az új rendszer. Az egész vita furcsasága, hogy még azok is az ellentáborba álltak, akik a korábbinál kevesebbet fizetnek: a kisebb keresetű szellemi foglalkozásúak. A leírt jelenség nemcsak arra utal, hogy nálunk még sokan nem igazodnak ki a jogszabályok bonyolult kifejezései között, hanem szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy az állam- polgári kötelességek között az adózás, a mai napig szükséges rossz, és lehetőleg a minimálisra csökkentendő kötelezettségként szerepel. E tipikusan „magyar jelenség” okát néhányan a történelmi hagyományokban látják. Ha a Habsburg-uralom idején valaki nem fizetett adót, máris az idegen uralom ellen tiltakozók közé számíthatta magát. Mások az adónak, mint közgazdasági kategóriának ellentmondásos szerepét teszik felelőssé kialakulatlan adómorálunkért, hiszen az ötvenes évek gazdaságpolitikájában az adózás mint „lassan elhaló polgári szabályozási eszköz” szerepelt. De azóta már eltelt csaknem 30 esztendő, és a társadalmi közös kiadásokhoz való ilyesfajta hozzájárulás régóta polgárjogot nyert a szocialista gazdaságban. Ám a társadalmi fogadtatás sehogy sem akarja ezt tükrözni. Az adó — finoman fogalmazva — el bliccelését a közvélemény hallgatólagos jóváhagyása teszi legálissá. S amíg az adómorál ezen a színvonalon stagnál, addig a legkedvezőbb rendelkezések sem válthatnak ki elismerést vagy kedvező fogadtatást. Talán segíthetne e helyzeten, ha egy-egy módosítás előtt a jövőben sokkal szélesebb fórumon tájékoztatnák az illetékesek az érintetteket, hogy az érdekek egyeztetéséből szülessék meg a mindenképpen kompromisszumot tükröző új rendelet. Az adót, ha jól belegondolunk, önmagunknak, közös kiadásaink fedezeteként fizetjük. Tehát a mindenáron való csökkentéséhez — végeredményben — nem fűződik közös érdek, mert akkor nem jut elég pénz kórházra és óvodárp, a gázvezetékre, vagy éppen a csatorna építésére. Egy túlságosan szigorú adórendszer viszont a költségvetés számára is hátrányos, hiszerí a szigorú szabályok miatt szinte mindenki megpróbálna a jövedelménél kevesebbet bevallani, és így kisebb adót fizetni. Vagy rosszabb esetben fölhagy a társadalmilag hasznos tevékenységével. E két szélsőség mellett kell tehát megtalálni a helyes utat, —a— Nemcsak zeiekultmkríl van szó A Magyar Kodály Társaság nyílt levele, ami az Élet és Irodalomban jelent meg, drámai képet fest zenei nevelésünk helyzetéről. „Komoly veszély fenyegeti a művészi muzsikát Magyarországon" — mondja a nyílt levél, megállapítva, hogy „a zene visszaszorult az oktatásban", majd a keserű tények után a „minimális követelményt" említi, „ha nem akarjuk, hogy a teljes ember kialakulásához nélkülözhetetlen művészi muzsika egy-két évtized alatt elsorvadjon a magyar társadalomban.” Ez a minimális követelmény valóban szerény, mert mindössze azt kéri a Kodály-társaság, hogy az ének-zeneoktatás jelenlegi keretei ne szűküljenek tovább. „Tisztában vagyunk azzal, — írják a nyílt levél szerzői — hogy e minimális program valóraváltásával a zene még nem mindenkié, de legalább nem válik napról napra kevesebbeké.” A Kodály Zoltán által meghirdetett program, ami a zenét közkinccsé akarta tenni, lassan a múltté lett, s bár a Ko- dály-módszer kedvéért ma is öt világrészből utaznak hozzánk, a zene, a művészi muzsika épp nálunk sorvadt el. Fiatalok tízezrei nőnek fel, akik talán nem jutnak el soha oda, hogy átadhassák magukat egy Beethoven-szonáta vagy egy Bartók-mű önfeledt örömének, — ez Önmagában is súlyos felelősség mindenkinek, akinek köze van oktatáshoz, neveléshez, tehát a jövő generációk szemléletének kialakításához. Valamikor a szerényebb vendéglőkben ott volt a kiírás a falon: éneklés és trágár beszéd tilos. Ma egyik sem tilos, sőt nagyon sok helyen tulajdonképpen kötelező az ordítás, de a szolidabb vendég sem tehet egyebet, mert a hangfalakkal felerősített zene mellett alig lehet szót váltani, a vendéglősök pedig, nem tudni miért, azt , hiszik, hogy a hangerő egyben vendégcsalogató is. Van, ahol a környéknek is bőven jut a lármából, mint a szekszárdi Dózsa söröző esetében. A gyerek rémülten felriad álmából, a felnőttek, ha lenne is egymásnak mondanivalójuk, kiabálnak, mert egyébként nem értenének szót. Zenei ellennevelés, mondta nagy tudósunk, Szabolcsi Bence, s végeredményben fel lehetne jelenteni a magnóját bögetö szomszédot vagy a zajos vendéglő üzletvezetőjét, de ennek alig van értelme. A szabálysértési eljárás lassú, a tényeken nem változtat, azt pedig a minap mesélte valaki, hogy az előrelátó balatoni maszek eleve beszámítja a csendháborításért fizetendő büntetést az üzemköltségbe, — legföljebb annyival drágábban adja a marhapörköltet. Szekszárdon is vigasztalan a helyzet. A zenélő nyár hangversenyeit meg kellett szüntetni, s aki az idei programot nézi, csak discót lát, mindenhol, minden meny- nyiségben, a zenei ellennevelés példájaként, de a megye más részében sem jobb *a helyzet. A Kodály-társaság felhívása nyomán tervek születtek, bizonyos intézkedések már történtek is. De addig is, amíg ezek valóra válnak, sok mindent lehet tenni, otthon is, másutt is, beleértve a vendéglátó- helyeket is. Közös ügyünk, mert a zenekultúra viselkedési kultúrát is jelent. Mást is, emberséget, megértést, örömöt. Illyés Gyula azt írja versében, hogy a muzsikában, a zene szavában „megleli tán az is üdvét, ki a legfőbbről csak dadog”. Nemcsak hinni kell ebben, tenni is kell érte. Cs. L. Jogról - mindenkinek Anyasági segély, gyermekápolási táppénz Ebben az évben sok új társadalombiztosítási rendelkezés lépett életbe, amely kedvezően befolyásolja a családok életét. Mivel az államnak nagyon sok pénzre is szüksége van ahhoz, hogy ezeket a rendelkezéseket meg tudja valósítani, a jogszabályok nem mind egyszerre léptek életbe. A gyermekgondozási díj bevezetésére csak március elsején került sor. És feleslegesen „kardoskodtak” például azok is, akik az év elején jelentkeztek a magasabb összegű anyasági segélyért, hosszabb gyermekápolási táppénzért. Ez utóbbi kedvezményekre csak szeptember 1-től tarthatnak majd csak igényt a jogos uiltak. Jelenleg még az anyasági segély összege 2500 forint. Ez az összeg az 1985. augusztus 31-e után született gyermekekre (tehát szeptember 1-től) 4000 forintra emelkedik. Az anyasági segély feltétele egyébként változatlan marad. Szeptember 1-től a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának az ideje is meghosszabbodik, tehát hosz- szabb lesz a szülési szabadság. Húsz hétről huszonnégy hétre emelkedik. Szigorú előírás, hogy ebből négy hetet a szülés előtt kell igénybe venni. Korábban sok vitára adott alkalmat az a hélyzet, hogyan alakul a szülési szabadság, ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák. A szülési szabadság igénybe nem vett részét a szülést követő egy év leteltéig igénybe lehet venni, ha már a gyereket a kórházból elbocsátották. Kedvezően alakul a gyermekápolási táppénz is. Részint a napok számát tekintve is meghosszabbodik, továbbá a jogosultságot kiterjesztették a gyermek tízéves koráig. A gyermek egyéves koráig továbbra is korlátozás nélkül jár a gyer- mékápolási táppénz. Az egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén az eddigi hatvan nap — gyermekenként és évenként — nyolcvan- négy napra emelkedik. (Az évet nem naptári évben kell számolni, hanem a gyermek egyik születésnapjától a másikig.) A háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek után a gyermek- ápolási táppénz az eddigi harminc nappal szemben negyvenkét napra, egyedülállók esetében pedig nyolcvannégy napra emelkedik. Arra a korosztályra pedig, amely után eddig egyáltalán nem járt gyermekápolási táppénz — a hat-tíz év közöttiekre — évenként és gyermekenként tizennégy nap jár. Egyedülálló szülőt őutánuk is magasabb, huszonnyolc naptári napra járó táppénz illeti meg. Kedvező rendelkezés az is, hogy a fel nem használt táppénzes napokat a következő évben is igénybe lehet venni. A jövőben minden külön eljárás nélkül veheti igénybe ezt bármelyik szülő. Az egy évnél fiatalabb gyermekre csak az anya kérheti ezt a kedvezményt. Változatlan marad a szabály, amely szerint ha nem egyedülálló apa jelenti be jogosultságát, akkor az anya munkahelyéhez kell fordulni, mert a gyermekápolási táppénzt ott számfejtik, fizetik ki akkor is, ha az apa akarja igénybe venni. DR. KERTÉSZ ÉVA Biológusnapok Országos biológusnapokat rendez a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos biológiai választmánya, illetve Nógrád megyei szervezete augusztus 22—23—24- én Salgótarjánban. A rendezvénysorozat a hazai biológiai továbbképzés legmagasabb szintű fóruma. Az utóbbi három évtizedben minden esztendőben találkoztak országos és nemzetközi hírű szakemberek a biológia iránt érdeklődőkkel, hogy tájékoztatást adjanak a tudomány legújabb eredményeiről, azok gyakorlati alkalmazásáról, valamint az iskolai és a felnőtteknek szóló ismeretterjesztés újabb technikai lehetőségeiről. Az országos biológusnapok vezérgondolata az idén: komplexitás (összetettség) a biológiában. A Mecseki Szénbányák Villamos Üzeme a mázaszászvári Északi Bányaüzemnél alkalmaz: Külszíni villanyszerelőket 4 000— 7 000 ft Föld alatti villanyszerelőket 6 000—10 000 Ft Külszíni elektrikusokat 4 500— 7 000 Ft Külszíni lakatosokat 4000— 7 000 Ft juttatásokkal számított havi átlagjövedelemmel. Aramdíjkedvezmény, szénjárandóság, hűségjutalom, lakásépítési támogatás. Jelentkezés a Villamos Üzem munkaügyi csoportján. 7611 Pécs I., Buzsáki I. út 22. Telefon: 72/11-344.
