Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám

1985. július 9. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK mrm FIATALOK FIATALOK Diákköltők, diákírók IX. országos találkozója (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az elmúlt héten Sárváron jártam a diákköltők-diák- irók IX. országos találkozó­ján. Erre a találkozóra — me­lyet a KISZ KB Középisko­lai és Szakmunkástanuló Ta­nácsa, valamint a Vas Me­gyei KISZ-bizottság közösen szervez — kétévente kerül sor. A fiatalok idén négy kate­góriában pályázhattak: ver­sekkel, tanulmányokkal, pró­zai alkotásokkal és — ebben az évben először — műfor­dítással is. A több száz je­lentkezőből a zsűri hetven­kettőt választott ki. A találkozót július 2-án este a Nádasdy-vár parkjá­ban megtartott ünnepség nyitotta. Két teljes nap mű­helybeszélgetésekkel telt el, melyeken — természetesen a műfajoknak megfelelően külön csoportokban — a zsű­ri elmondta véleményét a pá­lyamunkákról, igyekezett tanácsokat adni, útmutatást nyújtani a továbblépést ille­tően. A megbeszéléseket oly­kor — persze komoly, a té­mához kapcsolódó — játék tarkította. Tarján Tamás, a zsűri el­nöke Reményi József Tamás­sal (Filmvilág) közösen a ta­nulmány műfajban pályázók munkáit bírálta el. Mezei Katalin és Papp Mártó természetesen a köl­tők, Futaki József (Móra, Kozmosz) és Béres Attila (Üj Tükör) a prózaírók és Schultz Katalin (OPI) a mű­fordítók munkáit zsűrizte. A két „szakmai nap” kö­zé pihentetőül ékelődött be a csütörtöki kirándulás. Ezen a reggelen a Száj ki­tavakhoz vitte a busz a tár­saságot. Este a klubban a Mozgó Világ főszerkesztő­jével beszélgethettünk. A legfontosabb kérdés a fiata­lok publikálási lehetősége volt. A program záróakkordja­ként, július 5-én este a hely­beli gimnazisták műsort ad­tak a pályázók munkáiból, majd sor került az ünne­pélyes díjkiosztásra, az arany-, ezüst-, illetve a bronzdiplomák, valamint a különdíjak átadására. A néhány nap alatt is jól összekovácsolódott társaság a vár presszójában folytat­ta a beszélgetést, természe­tesen ekkor már nem kizá­rólag szakmai kérdésekről folyt a szó. A kapcsolat továbbra sem szakad meg: a találkozón részt vett fiataloknak ezután is módjuk lesz problémáik­kal, kérdéseikkel a zsűri tagjaihoz fordulni. Ez a kiváltság nem kizá­rólag őket illeti meg. Buda­pesten, az Almássy téri mű­velődési központban, Me­zei Katalin vezetésével mű­ködik az a klub, mely fel­adatául tűzte ki a fiatal toll- forgatók támogatását. A klub tagjai minden csütör­tökön találkoznak, de bárki más bizalommal fordulhat hozzájuk, kérdéseit levélben is felteheti Mezei Katalin­nak. A találkozó résztvevői kö­zött szép számmal akadt idén érettségizett diák, így a legközelebbi találkozón ez a társaság együtt már nem vehet részt. Annyit azonban elárulha­tok, hogy egyesek közülük máris törik a fejüket egy jövő nyáron megrendezendő — nem hivatalos — közös programon. Tövisháti Lilla Mit takar a fogalom: közművelődés? Országos tábor Szekszárion Idén második alkalommal rendezik meg Szekszárdon a szakmunkásképző intézetek és szakközépiskolák számára az országos közművelődési tábort. Az ország különböző részeiből, más-más iskoláiból ezúttal 60 fiatal érkezett megyénk székhelyére, hogy megismerkedjenek a közmű­velődés feladataival, lehető­ségeivel, ezen iskolatípuso­kon belül, iránytűt kapjanak a későbbi időszakra is, hogy hogyan tölthetik el haszno­san, kulturáltan szabad ide­jüket. Emellett természetesen bőven jut idő barátkozásra is, megismerkedhetnek Tolna megyével, városaival. A mód­szertani segítségnyújtás mel­let tehát a szervezők, az 505-ös szakmunkásképző in­tézet nem titkolt célja, hogy felkeltsék a fiatalok érdek­lődését a művészet, a film, a zene, természet és a sport iránt. Azért, hogy tág látó­körű, érdeklődő felnőttekké váljanak... Hideg László igazgatóhe­lyettes, táborvezető ezt úgy fogalmazta meg, hogy be szeretnék mutatni, mi min­dent lehet kezdeni egy szak­munkásképző intézetben a korábbi ellentétes felfogással szemben. A legérdekeltebbe- ket kérdeztük meg minder­ről, azok közül a diákok kö­zül szólaltatunk meg néhá­nyat, akik július 1-től itt tá­boroztak. — Most, második alkalom- mód táborozom itt Szekszár­don — mondja Micskó Lász- lóv a győri 401-es Szakmun­kásképző Intézet harmadiko- sa. — Egyre inkább megerő­södik bennem az a vélemény, hogy nem lehet az emberek­re ráerőltetni a művelődést, különböző eszközökkel fel kell kelteni és le kell kötni figyelmüket. — Korábban egy távoli el­vont fogalom volt számomra a közművelődés. Most már tudom, hogy mi is tartozik mindebbe — veszi át a szót Kiss Károly váci szakmun­kástanuló — mégpedig saját tapasztalatom alapján. Játé­kosan tanultunk, s igen ta­nulságos, hogy így is kell to­vábbadnunk ismereteinket. KISZ-propagandistaként jöt­tem Szekszárdra, és fogal­mam sem volt arról, hogy mi vár itt rám. A szokásos „tömör szöveget” vártam, de egészen másként alakult. — Nem okoz most már gondot, hogy két vadidegen embert pillanatok alatt ösz- szeismertessek, vagy egy osz­tály figyelmét pár perc alatt lekössem ... Módszertani, gyakorlati ismeretek birto­kában kezdhetünk majd ott­hon a munkának — veszi át a „labdát” Micskó László és passzolja is tovább Hoffman Máriának, aki Balatonfűzfőn tanul. — Másodszor vagyok itt és én is azt mondhatom, hogy idén jobbak a programok. Nagyszerű, hogy magunk gazdálkodhatunk az időnk­kel, és a programokkal, sok a választási lehetőség. A módszertani foglalkozásokon ugyanakkor olyan kis cso­portokban dolgozunk, ahol teljesen véletlenszerűen vá­lasztottak össze bennünket. — Ez persze nem akadá­lyoz bennünket abban, hogy az egész társaság együtt le­gyen, munkacsoporton kívül is barátkozzunk, beszélges­sünk — veti közbe Micskó Laci — mindössze napi egy óráról van szó. Molnár Éva Dombóváron tanul varrónőnek, alapszer­vezeti titkárként magyar ta­nára javaslatára vesz részt a táborban. — A mozgalmi élet­ben is sokat hasznosíthatunk az itt szerzett élményekből. Fontos dolog, hogy ne válasz- szűk el a KISZ-t a közmű­velődéstől. Csak együtt, egy­mást átfedve valósíthatjuk meg elképzeléseinket. — Nálunk ez már teljes egészében él és működik — állítja határozottan Nagy Brigitta, a házigazdák részé­ről. — Sokszor saját erőből, magunk között oldjuk meg a korrepetálást, egymás segí­tését, történjék az bármilyen címszó, vagy mozgalmi elne­vezés alatt is szervezzük programjainkat. S, hogy hogyan lehet mind­ebbe bevonni azt a kényel­mes többséget, akik sokszor csak kritikával segítik a programszervezést, kívülálló­ként bírálnak? — Először biztosan meg kell majd szakadni a mun­kában — mondja Brigitta^ de állítom, hogy be lehet vonni idővel a többséget... — Biztos, hogy megtérül az a nagy energia, amit bele ölünk — állítja Kiss Károly is. A valóban hasznosítható ötletek kritikus, de nem kri­tizáló vélemények végén egy rövid listát adunk abból ami legjobban tetszett a fiatalok­nak a táborban. Micskó László — ,(Most jövök rá, hogy nem is tudok választani...” Aztán mégis sorra jönnek a vélemények, visszaemlékezések a dombori kirándulásról, lábszépségver­senyről, az én sulim, én szak­mám bemutatóról, VIT-vetél- kedőről... takács—czakó Akik a VIT-re utamak A fodrásztanuló Kővári Erika, a szekszár­di 505-ös Számú Szakmun­kásképző Intézet első osztá­lyos fodrásztanulója rendha­gyó módon került a VIT-re utazók csapatába. — Valójában nem én men­tem volna Moszkvába — meséli Kővári Erika —, az eredetileg delegált tanuló azonban más elfoglaltsága miatt lemondta az utazást. Ekkor esett rám a választás. Természetesen nem vélet­lenül. Kővári Erika alap- szervezeti KISZ-ititkár. So­kat tett és tesz azért, hogy osztályában ne érezzék név­legesnek a tanulók a KISZ- tagságot. Sok vidám, hangu­latos műsor megszervezése fűződik nevéhez. Képviselte már iskoláját magasabb fó­rumokon is. Eredményes munkája elismeréseként nemrég a tanintézeti KISZ- bizottság is tagjai közé vá­lasztotta. Egyébként a moz­galmi munka mellett — ti­zenéves társaihoz hasonló­an — szabad idejében ol­vasgat, zenét hallgat és szak­mai tudását fejleszti. Kül­földön* még nem járt. Nem mindennapi élménynek ígér­kezik tehát moszkvai utazá­sa. — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy én képvise­lem iskolámat a VIT-en. A jó tanácsok mellett két te­kercs színes filmet és fény­képezőgépet viszek Moszk­vába. Szeretnék minél több rendezvényen részt venni, új barátokat szerezni és érté­kekkel gazdagodva hazatér­ni — sorolja terveit Kővá­ri Erika, majd kisvártatva hozzáfűzi: — Bár szüleim eleinte kicsit húzódoztak, most már ők is nagyon örül­nek annak, hogy ott leszek a világifjúsági találkozón. SZERI ÁRPÁD Próbázzunk együtt! Következő próbatételek a július 13-i úszás kispróba 2500 m, 1,5 óra alatt és a jú­lius 27—28-i úszás nagypró­ba (Balaton-átúszás) 5200 m 3 óra alatt. Az úszáspróba rendhagyó! A veszélyhelyzet itt a legnagyobb, így erre kü­lönösen alaposan kell felké­szülni. Az előzőektől eltérő közegben, más körülmények között kell végrehajtani. A próba során nagy felelősség hárul a rendezőkre, mégis az egyén felelőssége a legna­gyobb. Éppen ezért bízunk abban, hogy a vállalkozók csak megfelelő vízbiztonság birtokában állnak rajthoz. A próbára való jelentke­zéskor be kell mutatni az úszni tudásról szóló hivata­los igazolást (úszómesteri, SE-edzői, vagy illetékes sportági igazolás). Ennek be­szerzésére megyénkben töb­bek között a következő he­lyeken van lehetőség: Duna- földvár, uszoda, naponta 10— 19 óra között, Tamási Ter­málfürdő naponta 10—13 óra között, Dombóvár, tanuszoda (Katona József u. 28.) napon­ta 13—14 óra között, Szek- szárd, fedett uszoda naponta 6—19 óra között. Az úszás kispróba teljesí­tésére megyénkben Fadd— Domboriban van lehetőség. A KISZ-tábor mellől indul­va körülbelül a TÁÉV-üdülő térségéig, oda-vissza kell megtenni a távolságot. Az úszás zavartalansága érdeké­ben úszókötelekkel, bójákkal és szalagokkal jelölik ki a pályát. A biztonság érdeké­ben 60 méterenként mentő­csónakos szolgálatot biztosí­tunk. A Balaton átúszására Révfülöp és Boglárlelle kö­zött kerül sor. A rajt után 150—200 méterre álló csóna­kokból kiképzett „folyosó­ban” úsznak a próbázók. Menet közben bármi gond adódik, a csónakok személy­zete segíti a résztvevőket. Az álló csónakokon kívül mind­két helyszínen mozgó moto­rosok is vigyáznak az úszók biztonságára. Csutorás József, a Szek­szárdi Dózsa úszószakosztá­lyának vezető edzője a kö­vetkező hasznos tanácsokat adja a próbázóknak: — Az úszópróbákra, külö­nösen a Balaton-átúszásra, csak rendszeres edzés után vállalkozzunk. Mivel a felké­szülésre elsősorban uszodá­ban van lehetőség, ajánlatos a próbára való felkészülés közben az ottani gyakorlás feltételeitől merőben más, nyílt vízhez is hozzászokni. Ugyanis a vízhőfok, tájéko­zódási nehézség, a vízfelület (nagysága, hullámzása) erő­sen eltér az uszodákban megszokottól. — A próbákra való felké­szüléskor elsősorban a szá­munkra legkedvezőbb úszás­nemet gyakoroljuk, annak stílusát csiszoljuk, hogy mi­nél gazdaságosabbá váljék mozgásunk. A hosszútáv­úszásnál nagyon fontos a jó technika alkalmazása! Cél­szerű, ha a széles körben használt mellúszás mellett a hátúszást vagy a gyorsúszást is rövid ideig váltva alkal­mazzuk. Így elkerülhetővé válnak az egy úszásnem hu­zamos úszása közben fellépő bántalmak. Befejezésül még egy fontos tanács: A víz hő­mérséklete befolyásolja a teljesítményt. Éppen ezért egyéni megszokástól függően — 22 °C alatt mindenkinek ajánlatos — testünket be kell kenni valamilyen hőzáró krémmel. Erre a célra a leg­jobbak a lanolinos készítmé­nyek. A jó felkészülés és a leírt tanácsok figyelembevételével sikeres és kellemes szórako­zást ígérnek az úszópróbák. C. P. Mint mondani szokták, teljes a nagyüzem Domboriban, az úttörőtáborban. Egymást váltják az iskolák és a kü­lönböző szakcsoportok, egyhetes vagy tíznapos turnusok­ban. Múlt héten a szekszárdi Babits Mihály Általános Is­kola és a tolnai általános iskola diákjai vették hatal­mukba a kis faházakat. Július 10-től 19-ig a Paksi Áfész bútorboltjában Szatmár-bútorok vására Egyes bútorok árengedménnyel kaphatók. (107) öt vélemény a közművelődési táborról „Nagyüzem” az úttörőtáborban Kővári Erika

Next

/
Oldalképek
Tartalom