Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-08 / 158. szám

Mai számunkból

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXXV. évfolyam, 158. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1985. július 8., hétfő

A FÓKUSZBAN: KAMBODZSA (2. old.)

1FJÜSÁGPOLITIKA A MÁV-NÁL (3. old.)

ÖN KÉRDEZ—

MI VÁLASZOLUNK (4. old.)

AMI A „HÉT VÉGI BESZÉLGETÉSÉBŐL KIMARADT (5. old.)

NYÁRON

A FŐZŐÜST MELLETT (4. old.)

A munkaerőpiac meglepetései

Talán meglepő: kilenc városunkban és nyolc községünkben olyan foglalkoztatási gondok vannak, amelyek enyhítése központi beavatkozást igényel. E településeken ugyanis a helyi pénzforrások már nem elégségesek az új munkahelyek létesítésére, de arra sem, hogy az úgynevezett vonzáskörzetek munkavállalási lehetőségeit bővítsék, a munkahelyet keresők számával arányosan.

Talán az is meglepő, hogy bizonyos foglalkozási körökben változatlanul könnyű, más esetekben pedig egyre nehezebb az elhelyezkedés; hogy bizonyos földrajzi körzetekben a munkáltatók egyre igényesebben válogatnak a felvételre ajánlkozók között, másutt meg

— a régi időkhöz hasonlóan — szinte válogatás nélkül vesznek fel mindenkit.

S talán a legmeglepőbb: Magyarországon, jelenleg körülbelül 2-3000 a munkanélküliek száma, mert őket a vállalatok és a szövetkezetek — miután bepillantottak a gyakori munkahelyváltoztatás miatt túlságosan is tarka munkakönyvükbe — egyszerűen nem hajlandók alkalmazni. S talán a legeslegmeglepőbb, hogy a közvéleménynek meg kell barátkoznia egy új fogalommal: „strukturális munkaerőfeszültség”; vagy — és másképpen fogalmazva — meg kell barátkoznia bizonyos régiókban, bizonyos szakmákban, s legfőképpen a szakma nélküliek esetében bizonyos elhelyezkedési gondokkal.

És mert ezt egyre több helyen és egyre többen érzik, az érintettek persze visszakérdeznek: akkor most hogy van ez? Feladtuk a teljes foglalkoztatás elvének gyakorlati megvalósítását és tartósítását?

Nem. Erről szó sincs! Egyszerűen csak az történik

— első és apró lépésekkel közelítve —, hogy a vállalatok végre-valahára olyan gazdálkodási körülmények, feltételek közé kerültek, amelyek közepette számukra nagyon is megfontolandó, hogy hány és milyen embert foglalkoztatnak.

Még közelebbről vizsgálva a jelenséget: a munkaerő iránti igény általában is valamelyest mérséklődött, de amennyire változatlanul jellemző, úgy inkább a szakképzett, a kvalifikált munkavállalókra korlátozódik. Viszont sokkal inkább a tanulatlan, a szakképzetlen emberek kínálják magukat. A statisztika nyelvén fogalmazva: a munkaadók a betöltetlen fizikai munkahelyek majdnem felére szakmunkásokat — többnyire magasan kvalifikált szakembereket — várnak, ugyanakkor a munkahelyet keresőknek mindössze csak 20 százaléka a szakmunkás. A többiek szakmailag képzetlenek, sőt, meglehetősen alacsony iskolázottságúak. Ráadásul: a munkáltatók közül egyre többen már a szakmunkások közül is válogatnak, mondván: számukra e kvalifikált réteg közül sem felel meg akárki.

A másik jellemző jelenség: egyre kevesebben vállalják a több műszakos munkarendet, a nehéz fizikai munkát, a kedvezőtlen munkakörülményeket. Következésképpen egyre többen vannak, akik egy műszakban és viszonylag könnyű, kedvező munkakörülmények között dolgoznának, ám az ipari munkahelyek jó része, fájdalom, ilyen munkakörülményeket nem kínálhat. Ez is egyfajta, s úgymond „strukturális” feszültség. Az utóbb említett réteg számára maradna — s elvileg minden lehető módon szorgalmazandó is — a bedolgozói munka, illetve a részmunkaidőben történő foglalkoztatás. Nálunk egyik sem megy igazából. A bedolgozók iránti munkáltatói igény egyre csökken

— s ennek okai nemcsak az általánosan érvényes gazdasági szabályozókban, de a munkahelyekre jellemző szervezői tehetetlenségben is keresendő —, a részmunkaidőben történő foglalkoztatás pedig szinte említésre sem méltó.

Furcsa kettősség jellemzi tehát a jelenlegi foglalkoztatási helyzetet: egyfelől változatlanul érvényesül a teljes foglalkoztatás (lehetősége), másfelől — és gyakorlatilag — bizonyos elhelyezkedési gondokkal kell egyre inkább szembenézni. E gondok részben vissza-í vezethetők a korábbi évek foglalkoztatási gyakorlatával elkényelmesített munkavállalói magatartásra, másrészt pedig megkérdőjelezhetők a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos állami intézkedések és szabályozásbeli ösztönzők. És persze megkérdőjelezhető az a vállalati magatartás is, amely változatlanul elutasítja az oly annyira kívánatos munkaerő-átcsoportosítást, az ezzel együtt járó — mert ez ügyben nélkülözhetetlen — átképzési gyakorlatot. És nem utolsósorban megkérdőjelezhető az az oktatási és szakképzési rendszer is, amely önmagában is oka a foglalkoztatási helyzetet újabban jellemző strukturális feszültségeknek, s amelynek nemcsak kritikája, de továbbfejlesztési lehetősége, követelménye is megfogalmazódik a parlament legutóbbi ülésszakán elfogadott oktatási törvényben.

Mindez persze együttesen is kevés a jelenkori foglalkoztatást egyre inkább jellemző strukturális feszültségek tompításához. Kevés akkor, ha a munkavállalók nem hajlandók tudomásul venni, hogy az egyszer megszerzett munkahely nem jelent örökös jogot a szóban forgó munkakör betöltéséhez; kevés akkor, ha valaki minden körültekintés nélkül választ magának induló szakmát és pályát, s képtelen a néhány év múltán — esetleg — szükségszerű pályakorrekcióra. S kevés akkor, ha valaki azt hiszi, hogy az egyszer megszerzett

— és bármilyen rangú bizonyítvánnyal, oklevéllel

fémjelzett — tudásával munkásélete végéig elboldogulhat. VÉRTES CSABA

Az Országos Szövetkezeti Tanács ülése Zalaegerszegen

Losonczi Pál köszöntő levele

Az Országos Szövetkezeti Tanács kibővített ülést tartott Zalaegerszegen, a 63. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából. Részt vett az ülésen Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke, valamint Szlamenieky István, a SZÓVOSZ elnöke.

Az Országos Szövetkezeti Tanács ülésének résztvevőit Karvalits Ferenc, a Zala megyei pártbizottság első titkára köszöntötte, majd Rév Lajos, az QKISZ elnöke, az OSZT soros elnöke szólt a nemzetközi szövetkezeti nap jelentőségéről, a magyar szövetkezeti mozgalom tevékenységéről.

Hangoztatta, hogy a mintegy hárommillió tagot és dolgozót magába foglaló magyar szövetkezeti mozgalom egyetért a hetven ország öt- százmillió szövetkezőjét tömörítő nemzetközi szövetség hamburgi, 28. kongresszusán elfogadott programmal, amely kimondja, hogy a világot érintő nagy kérdések megoldásának alapja a minden nemzet számára biztonságot nyújtó tartós béke megteremtése.

A hazai szövetkezeti mozgalomról szólva elmondta, hogy a mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetek a falvakban és városokban a gazdasági, társadalmi élet fontos tényezői lettek, s fokozatosan növelték tevékenységüket, a nemzeti jövedelem jelentős hányadát adják. Meghatározó a mező- gazdasági szövetkezetek tevékenysége, amelyek a termelésben 69 százalékkal részesednek. A szövetkezetek részaránya az iparban 17 százalék, a kereskedelmi forgalomnak pedig a 36 százalékát bonyolítják le. A fogyasztási szolgáltatások egynegyedét a szövetkezetek nyújtják, és számottevő szerepet töltenek be a külkereskedelem árualapjának előállításában. Az utóbbi időben elterjedőben vannak a hagyományos szövetkezetek mellett új típusok is. A kisszövetkezetek száma meghaladja az ötszázat, örvendetesen fejlődnek az ifjúsági szövetkezetek, amelyekből már több mint 400 jött létre.

Ezt követően Rév Lajos felolvasta Losonczi Pálnak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a nemzetközi szövetkezti nap alkalmából a szövetkezőkhöz intézett köszöntő levelét.

A mostani ünnepi ülés illő alkalom rá, hogy megállapítsuk, szövetkezeteink milyen nagy, fontos, és semmi mással nem helyettesíthető szerepet töltenek be politikai, gazdasági és társadalmi életünkben — hangoztatja a többi között levelében az Elnöki Tanács elnöke. — Nincs társadalmi, gazdasági életünknek olyan fontos területe, ágazata, ahol a különböző szövetkezeti formák

százezres és milliós tagságuk anyagi és szellemi erőinek a szocialista szövetkezeti elvek alapján való egyesítésével, összefogásával ne töltenének be fontos és egyre növekvő szerepet. Napjainkban a társadalmi demokratizmus, a gazdasági önállóság fejlesztésében, a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésében is kiemelt feladatok jutnak a szövetkezeteknek, a szövetkezeti szerveknek, ami tovább növeli politikai, erkölcsi megbecsülésüket társadalmunkban, tekintélyüket a világban és egyre terebélyesedő nemzetközi kapcsolataikban — hangsúlyozza köszöntő levelében Losonczi Pál.

Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter a Minisztertanács nevében köszöntötte a szövetkezeti mozgalom képviselőit, majd Du- schek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke méltatta a szövetkezeti mozgalomnak a nőpolitikái célkitűzések megvalósításáért kifejtett tevékenységét.

(Az Országos Szövetkezeti Tanács az ifjúsági szövetkezeti élet fejlesztése érdekében szombati ülésén létrehívta a tanács mellett működő iskolaszövetkezeti koordinációs bizottságot. A 14 tagú bizottság elnökévé Szilvasán Pált, a SZÖVOSZ elnökhelyettesét választották meg.

Marjai József Moszkvába utazott

Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese», a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság magyar tagozatának elnöke vasárnap Moszkvába utazott, ahol részt vesz a bizottság hétfőn kezdődő, 33. ülésszakán. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete.

Marjai Józsefet a moszkvai repülőtéren Nyikolaj Ta- lizin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság szovjet tagozatának elnöke fogadta. Jelen votlt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete.

A KISZ KB ülése

A KISZ Központi Bizottsága július 6—7-én ülést tartott, amelyen részt vett Pet- rovszki István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. A testületet Hámori Csaba első titkár tájékoztatta az MSZMP KB június 26-i üléséről.

Cuellar

Jugoszláviában

Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára ötnapos hivatalos látogatásra szombaton Jugoszláviába érkezett. A hét végét Ljubljanában töltötte, s mától Raif Dizda- revics külügyminiszterrel tárgyal Belgrádban.

Szekszárd-Buda pest-Szeged

Szombati piacszemle

Jön, jön a nagybani piac...

A 27. hét zárónapján, szombaton mondhatni kivirágzott az árai miatt sokat szidott szekszárdi piac, bőséges felhozatalával. Reggel már negyed hét tájékán elkelt minden helyjegy és a vásárlók sem várattak magukra sokáig. A kosarakkal, szatyrokkal, hálókkal felfegyverzett bevásárlók igen sokan csaknem az árusokkal együtt érkeztek, de csodák csodájára nem tanúsítottak türelmetlenséget. Megvárták a friss zöldség- és gyümölcs- féleségek kirakodását és "az ártáblák elhelyezését. Számosán alkalmazzák már- ezt az eljárást, de bőven vannak olyanok is, akik ezt a fajta nyíltságot nem kedvelik. Azt suttogja a fáma, azért nem verik dobra az áraikat, mert ők azok, akik egyetlen piacnapról degeszre tömött bugyellárissal kívánnak hazatérni.

Ma a piac felügyelői tisztét Matuzsinka Györgyné látja el, ennélfogva nem található az íróasztala mellett, kint jön-megy a placcon, hiszen fél kilenc-kilencig el kell készítenie a felhozatalról, árakról a napi jelentést,

és hát ő is, akácsak Krasz- nai Attiláné, a megyei KÖJÁL gombatoxikológusa, háziasszony. össze kell kötniök a hivatali kötelességet a családanyaival, hogy amikor lejár a munkaidejük, otthon nyomban nekiláthassanak a főzésnek. Rövid időre feltűnik az embertömegben a városi tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztályának vezetője, Borbás Vendel is, akit aztán ismét elnyel a szűk asztalsorok között tolongok sokadalma.

— Van itt minden végre, ami már ilyenkor kell, csak pénz legyen hozzá — így egy koránkelő férfiismerősöm, aki nem vesződött a borotválkozással sem, mert ugyancsak siettette a felesége. Hét végén mindig ő a bevásárló, úgymond azért, hogy ne kérdezgesse folyton, hogy hová lesz a család konyhapénze. Meséli, hogy szomszédjának pesti vendége szerdán paprikával és paradicsommal állított be. A paprikát 36 fo- rontért vette, a paradicsomot 30 forintért. Gyönyörű, első osztályú áru. Erre mit lát? Hogy a szerződésben működő Széchenyi utcai Zöl- dért-bolt standján 60 forintért árulják a feleannyira sem szép zöldpaprikát. Tavaly összesen kétszer ettek lecsót, de azt is nagy köny- nyelműségnek érezték.

— Miért nem lehet rendet

Piaci csendélet is lehetne...

csinálni?! — kérdezi dühösen, de nem vár feleletre. Szép az a paprika ott, kilója 30 forint. Az se baj, hogy nem helyben termett, Érsek- csanádról hozták, és hát az árában biztos benne van a „kilométerpénz” is. Ahogy a magánkereskedők árrése is azért olyan, amilyen, mert utaznak a portékáért, utaztatják az árut. Forgalmuk mégis tisztes, a vásárlók azért tartanak ki mellettük, mert ha valamivel drágább is nálunk az áru, de legalább szép, egészséges.

Zsong, hullámzik, él tehát tiritarkán a piac, olykor vitatkozik és nevet is... Az eladók védik az áraikat, a

(Folytatás a 2. oldalon)

Zöldbab 18 forintért