Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
1985. július 6. ^tíIéPÜJSÁG 9 Bolgár egyetemisták A szófiai egyetem központi épülete egy helyért. Igaz, később Másodlagos nyersanyag - új termék Júliusban vannak a felvételi vizsgák a szófiai egyetemen. Vizsgára csak azok jelentkezhetnek, akik legalább ötös átlagot hoznak magukkal a gimnáziumból. (Az osztályozás itt hat számjegyű rendszerben történik.) Így is a felvételizők tízezrei szállják meg minden évben az előadótermeket, rugaszkodnak neki a vizsgáknak, hogy beiratkozhassanak az egyetem valamelyik szakára. A felvételizőknek három vizsgán kell megjelenniük: kettőn a szaktárgyakból, egyen pedig az általános műveltségből kell számot adniuk. HÚSZ JELENTKEZŐ EGY HELYRE Voltak évek, amikor egyetlen egyetemi férőhelyre ki- lencvenen jelentkeztek. Az egyik legkeresettebb szak a jogászi: általában 20 jelölt verseng ezen a szakon egycsak a félévi vizsgák idejen találhatjuk meg teljes számban a hallgatókat, az előadások látogatottsága már korántsem ilyen széles körű. ADOMÁNYOK, NEVEZETESSÉGEK Hogy önálló épületet emeljenek az egyetem számára, annak idején két fivér: Hriszto és Evlogi Georgiev hétmillió aranyiévá! és tízezer négyzetméter földterületet adományoz Szófia városának, annak központi helyén. A két adományozó szobra ma is ott áll az egyetem bejáratának két oldalán. További húsz adomány is érkezett, az építkezés mégiscsak 1924-ben kezdődik el, és tíz évvel később fejeződik be Breancon francia és Mi- lanov bolgár építész közös terve alapján. Az épület a népi hatalom évei alatt egészül ki az északi és a déli szárnnyal. Az egyetem a bolgár főváros legszebb épületei közé .tartozik. A Központi Rektorátus monumentális kupolatetejével, kőburkolatú, faragott oromdíszes homlokzatával kiemelkedik a környező épületek közül. A díszlépcső- ház padlóját terrakotta mozaik, falait márvány borítja. Az épület nevezetességei közé tartoznak festett üvegablakai — Ivan Penkov professzor munkája. Az ablakok a háború bombázásai során elpusztultak, nemrég állították helyre azokat. ÉVENTE KÉTEZER ÚJ DIPLOMÁS Az egyetem ünnepségeire az aulában kerül sor. Itt avatják a végzett hallgatókat is. Évente mintegy 2000 fiatal kap itt diplomát. GÁTI ISTVÁN I. Péter orosz cár már a XVIII. században rendeletet hozott a használt vászonruhák begyűjtésére. Azóta majd háromszáz esztendő telt el, de a másodlagos nyersanyagok hasznosításának kérdése semmit sem vesztett aktualitásából, sőt egyre égetőbb feladattá vált. — Mindenekelőtt pontosítsuk azt, hogy mit értenek a szovjet tudósok és közgazdászok a másodlagos nyersanyag fogalma alatt — kezdte az APN tudósítójával folytatott beszélgetést Viktor Kli- movszkij, a Másodlagos Nyersanyagok Össz-szövetsé- gi Intézetének igazgatója. — Ide tartoznak mindazok az anyagok és termékek, amelyeket a rendeltetés szerinti használatot követően ismételten nyersanyagként használnak fel egy újabb termelési folyamatban. így például a gépek és berendezések amortizációja során keletkező vas- és színesfémhulladékok, makulatúra, textilhulladék és egyéb ipari melléktermékek. Acél- hulladékvasból A keletkező és másodlagos felhasználásra alkalmas — hulladékok mennyiségére az alábbi számok jellemzők. A szovjet kohászalti üzemekben évente 50 millió tonna salak, a villamos erőművekben 90 millió tonna hamu és salak, a vegyi üzemeknél 100 millió tonna hulladék keletkezik. A széniparban évente több száz millió köbméternyi meddőhányók nőnek ki a földből. Az ipar mögött nem marad el a lakosság sem. A felmérések szerint a szovjet nagyvárosokban évi 40 millió tonna szilárd háztartási hulladék keletkezik, amelynek eltemetése több ezer hektárnyi földterületet igényel. Természetes, hogy ezeknek a hulladékoknak nyersanyaggá vagy azonnal késztermékké történő feldolgozása gazdasági szempontból jóval kifizetődőbb, minit a meddőhányók és szeméthegyek számának növelése. Olcsó építőanyagok Fontos szempont, hogy a másodlagos nyersanyag — amennyiben betartják a gyűjtés és feldolgozás előírásait — minőségileg semmivel sem marad el az alapnyersanyag mögött. Ma már a fafeldolgozó ipar hulladékait a vasúti talpfák készítése során 25, a furnérlemezek esetében 60 százalékban hasznosítják. A korszerű technológiák segítségével ezek a hulladékok jól hasznosíthatók a préselt falemezek, a cellulóz és más termékek gyártásában is. Az észt fa- és papíripari vállalatoknál évente több mint 100 ezer köbméter fahulladékot hasznosítanak. Jól megszervezett hulladékhasznosítási rendszer esetében javul a vállalatok nyersanyagbázisa, növekszik az értékes termékek gyártásának mértéke, javul az anyag- és nyersanyag-felhasználási mutató. A zsdanovi „Azovstal” kohászati vállalatnál a nyersvas mellett több millió tonna granulált salakot, salakkövet és zúzott kavicsot is előállítanak. Ezért itt az építőanyagok ára fele- harmadrész^, mint a szakosított üzemekben. A hulladékhasznosítási módszerek a Szovjetunióban igen különfélék. A textilipari hulladékok feldolgozásának és vászonanyagok kinyerésének technológiája lehetővé teszi szűrők, hőszigetelő anyagok és csomagolóanyagok előállítását. Moszkvában például vászonanyagok borítják az izmajlovói olimpiai létesítmények padlózatát. A több mint négyéves használat szinte alig látszik meg rajtuk. Útépítés - vászonnal A Szovjetunió északi területein jól ismerik a dornit nevű anyagot, amelynek gyártásához a lawsan és a kapron előállítása során keletkező melléktermékeket hasznosítják nyersanyagként. Ezt az anyagot viszonylag egyszerű technológia segítségével ilaza talajokon útépítésre használják. Terepjáró segítségével az előre megtisztított területre egy menetben két méter szélességű szintetikus vászonanyagot fektetnek le, majd a második menetben melléje még egyet. Erre homokot és kavicsot szórnak. Az így készült út a nehéz teherautók forgalmát is jól bírja. Kiválóan átereszti a vizet, ezért egész évben működtethető. Az út építési költségei a hagyományos utaké- nak a fele, élettartama pedig négyszerese. A gépkocsik egyik leggyorsabban elkopó része a gumiabroncs. Ezek adják a világon keletkező összes gumihulladék több mint 90 száza- ilékát. Mivel a Szovjetunió nem rendelkezik az abroncs gyártásához szükséges természetes kaucsukkal, így azt kőolajból készült mesterséges kaucsukkal helyettesíti. Ezért szovjet szakemberek termikus és más vegyi módszerekkel az elhasználódott gumiabroncsból visszanyerik a kaucsukot, kormot és kátrányt, az új gumik gyártásához elengedhetetlenül szükséges anyagokat. Mindezek ellenére még távolról sem merültek ki a tartalékok. A tervek szerint az idei esztendőben a hulladékok még hatékonyabb hasznosításával 12,6 milliárd rubelnyi elsődleges nyersanyag megtakarítása válik lehetővé. Szergej Abramov APN—KS Csehszlovákszovjet robotgépek A vukovi fémkohászati kutatóintézet szoros munka- kapcsolatot alakított ki a moszkvai, voronyezsi és odesszai társintézményekkel. A sikeres és hatékony együttműködés eredményeként jött létre Vukovban a Robotgép elnevezésű csehszlovák—szovjet közös tervezőintézet. 'Az intézet a két ország 120 szakmai kiválóságát foglalkoztatja. Az igazgatókat ötévenként váltják. Az intézmény szovjet vezetéssel •kezdte meg a munkát, a következő öt évre pedig csehszlovákiai igazgatót neveznek ki. A közös vállalat munkatársainak fő feladata, hogy korszerű robotgépeket tervezzenek és fejlesszenek ki. Tejtartósítás A Lett Mezőgazdasági Akadémia egyik kutatóintézetében folyamatosan működő berendezést készítettek a folyékony tej termékek szén-dioxiddal való telítésére. Az egyik tejüzemben már ízletes szén-dioxid tartalmú írót készítenek az új módszerrel. Eredményes kísérleteket végeztek a tej széndioxid kezelésére is. A frissen fejt tej szén-dioxiddal telítve még három nap múlva is kitűnő minőségű, a kondenzált fölözött tejből pedig még kéthónapos raktározás után is kitűnő minőségű tejport lehet készíteni. Mibe kerül ex üdülés Jugosxlávlében ? Aki Jugoszláviában akar nyaralni, annak ugyancsak ismerni kell a pénzügyietek apró kis fogásait, meg kell tanulnia ügyeskedni, különben hamar kiürül a pénztárcája. Igazán nagyon szeretem az Adriai tengerpartot, a vendégszerető dalmát embereket. Az immár világszínvonalra emelt jugoszláviai turizmus mindig tiszteletet, némi irigységet ébreszt bennem, de most a nyolcvanötös szezon kezdetén néhány dolgot mégiscsak szóvá kell terű ni, mert ez is hozzátartozik az őszinte és igaz tájékoztatáshoz. Mivel minden turista potenciálisan vásárló is, az árak, a pénz mindig fontos szerepet játszik a turistautazások eldöntésénél, tervezésénél és a nyaralás színvonalának elbírálásánál. A kiindulási pont természetesen itt is az a nagyfokú, hetvenszázalékos infláció, amellyel évek óta hiába küzd a jugoszláv gazdaság. Ez persze mindenre kihat, így a turizmusra is. Nincs mód, de szükség sem arra, hogy ennek kedvező és kedvezőtlen oldalát a jugo- szlávok szempontjából elemezzem, annyi azonban biztos, hogy a turistáknak számolniuk kell ezzel a kedvezőtlen tényezővel. Elsősorban azért, mert az árakat nehéz kikalkulálni, és sokoldalú információk alapján sem lehet biztosra menni. Ma senki sem tudná pontosan megmondani, mennyibe kerül két hét múlva egy fizetővendég-szoba, mit kell fizetni egy ebédért, egy pohár italért. Azok pedig, akik általában valamilyen sefttel kívánják visszanyerni az IBUSZ-nak vagy az Ex- pressnek befizetett költségek egy részét —, most különösen nehéz a dolga, hisz minden ár állandóan mozog, méghozzá felfelé és szinte teljesein ellenőrizhetetlenül. A „csak” dinárral vagy dinárcserékkel rendelkezők helyzete még nehezebb, hisz a jugoszláv állam nagyvonalú adóintézkedései, amellyel például a szabad vámmentes üzletekben megengedi számos, valóban értékes cikk kedvezményes áron történő vásárlását, vagy a dinárcsekkekkel történő vásárlásra kiszabott, és a szokásosnál alacsonyabb forgalmi adókulcs teremtette kedvezmények biztosítása elsősorban a konvertibilis valutával rendelkezők számára előnyösek, a mi turistáink pedig közismerten kevés ilyennel rendelkeznek. Ezért ma elsősorban az utazási irodákon keresztül érdemes Jugoszláviába utazni. Az egyéni turizmushoz nagy ügyesség, bizonyos tartalék- valuta és szerencse igényel- tetik. A negyven dolláros átlaggal mért csillagos szállodai férőhelyek egy nyugatnémet turistának tulajdonképpen nem is olyan drágák, sőt a spanyol, görög, francia, olasz szállodai árakhoz képest egyenesen kedvezőnek mondhatók, de egy magyar családnak már nemigen kifizetődő és nem is áll módjában ilyen helyen lakni. A fizetővendég-szobák ára már sok mindentől —, többek között a turista igényességétől is függ, de az átlagosan 100 dinár, amit egy szobáért kérnek, aztán komoly összeg, főként akkor, ha a tavalyi hatszáz dináros átlag szobaárhoz hasonlítjuk. Az egyéni turistáknak hosszú évek óta gondot jelent az étkezés. A valóban ízletes, sokoldalú dalmát, iszt- riaii, szlovén konyha termékei mindig az európai átlag feletti árakon keltek el. Ma annyival nehezebb a helyzet, hogy az árrés még nagyobb, mint korábban. Most viszont mindent lehet kapni a tengerparton. A boltok jól felszereltek. Az élelmiszer- és iparcikkellátás megoldottnak tekinthető, és azt, hogy ki, mire költi a pénzét, végtére is saját maga dönti el. Az addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér, nemcsak a sátorban eltöltött hűvös éjszakákra, hanem a költekezésre is érvényes Jugoszlávia mai viszonyai között. Jól megoldott — legalábbis minden jugoszláv illetékes ezt állítja — a benzinellátás is. A hangsúly persze itt is a konvertibilis valután van, de dinárért vásárolt benzinjegy az ország bármelyik részén érvényes, ismerik, megszokták. Az autósok készüljenek fel arra, hogy a nálunk használt skodáki, ládák alkatrészellátására a tengerparton nemigen vannak berendezkedve. Jobb ha az alapgarnitúrát hazulról visszük magunkkal. Fel kell készülni arra is, hogy az idén az utakról még nem tudták a szokatlanul hideg tél nyomait eltüntetni. A kempingekben drágult a sátorfelverés, az autóparkolás, a lakókocsi-elhelyezés és villannyal ellátás költsége. Ezzel együtt mégiscsak a kempingek a legolcsóbbak és legbizitons ágosabb ak. A tengerparti monstre-üdülőhelyeken, mint például Dubrovnyikban, Splitben, Pu- lán, Rijekában igen gazdag, bár a korábbi éveket nem meghaladó minőségű programok várják ebben az évben is a turisták millióit. A festői dalmát tájból minden évben több újabb területet tárnak fel, és hát ugye a plit- vicai tavak, a Dubrovnik- szerű múzeumvárosok, a napsütéses szőlőhegyek, az ízes, népszerű folklórbemutatóki népi ünnepélyek az idén is megszokott szépségükben várják a vendégeket, Ez jó és megnyugtató, de azért talán merészebben léphetnének előre e tekintetben. Mint ahogy az előrelépés komoly jeleit már tapasztalni a vízi, tengeri turizmus, a búvárkodás kiterjesztésében. Ha megbékülünk azzal a ténnyel, hogy a turizmus világszerte egyre drágább, akkor a fentiek ismeretében is szívesen választjuk a jugoszláviai nyaralást, hisz mégiscsak a legközelebbi tengert, a gyönyörűséges kék Adriát kínálja számunkra, méghozzá tömegesen is elfogadható áron és minőségben. Vasvári F. Dubrovnik, a kék Adria egyik gyöngyszeme
