Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 157. szám. ÁRA: 2,20 Ft 1985. július 6., szombat. Mai számunkból A MEGYESZÉKHELY KÖZBIZTONSÁGA (5. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) NAPERŐMŰ ÉPÜL A KRÍMBEN (8. old.) SZÁZ ÉV PARASZTI ÉPÍTÉSZETE (11. old.) HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) ■■■p Szervezési szigetek Lehetséges-e a gyártósor kapacitását 20 százalékkal növelni úgy, hogy nincs mód sem a létszám növelésére, sem pedig az adott technikai-technológiai féltételek megváltoztatására? A feladattal külföldi szervezőket bíztak meg, és gyorsan kiderült, hogy a kívánt kapacitásbővítés — csakis a munka átszervezésével — bizony megoldható. És még mindig maradtak bőséges teljesítménytartalékok, ugyanis a külföldi szakemberek által javasolt szervezési módszert sajátságos magyar specialitásokkal fűszerezték. A jórészt szakképzetlen segédmunkásokat foglalkoztató munkahely átszervezése közben érzékenyen ügyeltek, vigyáztak arra a néhány szakmunkásra, akiknek munkája a minőség és a mennyiség szempontjából meghatározó s akik ily módon a munkafolyamat kulcs, figurái. Ugyanis ha az átszervezéssel a munkafolyamat hierarchiájában elfoglalt helyüket veszélyeztették volna, akkor az egész átszervezés kudarcával is számolni kellett volna. Ügyelni kellett a közvetlen munkahelyi vezetők „szervezés-érzékenységére” is: anyagi ösztönzési rendszerük ugyanis nem a teljesítménytartalékok robbanásszerű, hanem csak fokozatos, lassú feltárására készteti őket. S persze, vigyázni kellett a segédmunkásgárdára is, mert ha nem érzik az átszervezés azonnali — és kedvező — anyagi következményeit, akkor egyszerűen odébb állnak. A módszer: az átszervezést követő azonnali és általános órabéremelés — minden teljesítménynövekedés nélkül. így aztán mindenki jól járt, csak a külföldi szervezők távoztak csalódottan, mert be kellett látniuk, hogy munkájuk jó esetben is fél sikerhez vezetett. A teljesítmények és a bérek valamicskét közelebb kerültek ugyan egymáshoz, de a keresetek közötti különbségek nem annyira a teljesítménykülönbségeket, hanem inkább a szóban forgó munkaszervezetre jellemző hatalmi viszonyokat tükrözték. Márpedig az általuk végzett munka sikerének alap- feltételeként a teljesítmények és a bérek közvetlen kapcsolatát jelölték meg ... Más példa: a gépipari nagyvállalatnál egyre többe került, és még több gondot okozott a tmk-munka. Az átszervezéssel megbízott külföldi szakemberek első figyelmeztetése: ha egyszer „tervszerű megelőző karbantartás”, akkor semmi helye az utólagos és tervsze- rűtlenül kapkodó javítgatásoknak. Tehát a szervezési javaslat: előre megrendelni az esedékes karbantartási munkákat, ezeket — a megrendelések alapján — előre tervezni és szervezni, jó előre kidolgozni az egyes munkafolyamatok irányítását, megoldani e munkálatok hatékonyságának mérését, hozzárendelni a megfelelő ösztönzési eszközrendszert, és végül az egész folyamatról informálni az illetékes vezetőket. A tagadhatatlanul racionális elképzelés annyira megtetszett a vállalat vezetőinek, hogy a módszert „egy az egyben” alkalmazni kívánták a váratlan üzemzavarok elhárításával foglalkozók — vagyis a hagyományos értelemben vett tmk-sok körében is. A következmény: teljes csőd. A gyors reagálást, a hirtelen támadt zavarok esetén nélkülözhetetlen mozgékonyságot és rugalmasságot tanúsító javítóbrigádok egyszerűen nem tűrték meg a folyamatosan tervezett, a géphibák megelőzésére kitalált — ráadásul a hatékonyságot szolgáló szigorú normázási módszerekkel kombinált — szervezési eljárást. (Nem is csoda! A tűzoltók munkáját sem előre megállapított normaadatok szerint értékelik...) De, mert belekényszerítették őket e rendszerbe, a karbantartó munka minden korábbinál mélyebb mélypontra süllyedt: egyre több volt a váratlan géphiba, s egyre nehézkesebben ment a javítás. Az akció végül is oda vezetett, hogy közös megegyezéssel tartósították a felemásra szervezett karbantartási rendszert; fokozatosan enyhítették a rendszer szigorát, lazították a prémiumfeltételeket, a munkamegrendelés és az elszámolás rendjét. Az imént vázolt két — és az ezekhez hasonló sok más — példának közös a lényege és a tanulsága: úgy látszik, hogy a vállalatvezetők, s még inkább a termelést közvetlenül irányítók cselekvését a kelleténél jóval kevésbé motiválja a termelékenység növelésével elérhető eredményesség. S ez mindeddig a vezetők érdekeltségi rendszerének hibáira, ellentmondásaira volt visszavezethető. Másrészt: a hazai szervezési gyakorlat többnyire inkább a termelő munkahelyekre szorítkozik; az irányító munkában és a termelés előkészítésében alig-alig fedezhetők föl az átszervezésekből szükségképpen adódó konzekvenciák. Nem is nagyon lehet ez másként, mert — és harmadsorban — a vezetők kezében sincs annyi, és olyan hatásos eszköz, amely a szervezési akciókkal megmozdított tartalékok folyamatos és hosszabb távon is jellemző hasznosításához kellene. Röviden és kényszerű egyszerűsítéssel fogalmazva: a teljesítményvisszatartásra ösztönző érdekeltségi viszonyok közepette jó esetben is csak afféle szervezési szigetek tűnnek fel a vállalatoknál, hogy aztán előbb- utóbb eltűnjenek, visszasüllyedve a gazdálkodás általános feltételrendszerébe. Nem kellene meghosszabbítani, tartóssá tenni e szervezési szigetek létét? Első lépésként sokat jelentene ez is. VÉRTES CSABA Gorbacsov levele az űrfegyverkezésről A Szovjetunió nem fog elsőként fegyverrel kilépni a világűrbe — szögezte le Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, válaszolva arra a felhívásra, amelyet az „Aggódó Tudósok Szövetsége” nevében Henry Kendall fizikus intézett hozzá. A levélben, amelynek szövegét pénteken hozta nyilvánosságra a TASZSZ szovjet hír- ügynökség, Gorbacsov rámutat: Az „Aggódó Tudósok Szövetsége” megalapozottan követeli, hogy világos és visz- szavonhatatlan politikai döntés szülessen, amely megakadályozná a világűr mili- tarizálását, és szabadon hagyná azt a békés együttműködésre. A szovjet vezetés nevében teljes határozottsággal sze- reném kijelenteni, hogy a Szovjeunió nem fog elsőként fegyverrel kilépni a világűrbe. Minden erőfeszítést megteszünk annak érdekében is, hogy más országokat is meggyőzzünk, mindenekelőtt az Egyesült Államokat: ne tegyék meg ezt a végzetes lépést. E célkitűzések alapján a Szovjetunió — mint Ön előtt bizonyára ismeretes — radikális javaslatot terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében, szerződéstervezetet az erő alkalmazásának betiltásáról a világűrben, illetve a világűrből a Föld irányában. Ha az Egyesült Államok csatlakozna az államok többségéhez, amelyek támogatják ezt a kezdeményezést, akkor a világűr fegyverek kérdését egyszer s mindenkorra le lehetne zárni. A szovjet—amerikai tárgyalásokon a nukleáris és űrfegyverzetről Genfben olyan megállapodásra törekszünk, hogy teljesen betiltsuk a csapásmérő kozmikus rendszerek kifejlesztését, kísérleteit és telepítését. Nemegyszer tettünk egyoldalú lépéseket is, amelyek célja az volt, hogy jó példát mutassunk az Egyesült Államoknak. Immár két éve van érvényben a Szovjetunió által bevezetett moratórium a műholdelhárító fegyverek világűrbe való kijuttatására, és mindaddig érvényben is marad, amíg más államok is hasonlóképpen cselekszenek. Washingtonban az asztalon hever az a javaslatunk, hogy mindkét fél teljes egészében állítsa le az új műholdelhárító eszközök létrehozását célzó munkálatait, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban már meglévő eszközöket pedig — beleértve azokat is, melyek kísérletei még nem fejeződtek be — semmisítsék meg. Az amerikai fél lépései már a közeljövőben megmutatják, milyen döntést választ az amerikai kormányzat. A hadászati egyensúly, a bizalom kétségtelenül megszilárdulna, ha az Egyesült Államok a Szovjetunióval közösen megállapodna annak megerősítéséről, hogy kötelező jelleggel tartja magát a rakétaelhárító-rendszerek korlátozásáról szóló határidő nélküli szerződés előírásaihoz. A Szovjetunió nem hoz létre csapásmérő kozmikus fegyverzetet, nagyszabású ra- kétaelhárító-rendszereket, és nem rakja le egy ilyen védelem alapjait sem, egészében és részleteiben is szigorúan betartja a szerződésben rögzített kötelezettségeit, és kötelességszerűen tartja magát e fontos dokumentum szelleméhez és betűihez. Felhívjuk az amerikai vezetést, hogy csatlakozzon hozzánk ebben. A Szovjetunió abból indul ki, hogy az űrfegyverkezési hajsza megakadályozása és a földi fegyverkezés megszüntetése feladatainak gyakorlati végrehajtása lehetséges, ha mindkét oldalon megvan a politikai akarat és őszinte kívánság e történelmi célok megvalósítására. Az „Aggódó Tudósok Szövetsége” elnevezésű amerikai szervezet, amely az Amerikai Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának néhány száz kiemelkedő tudósát tömöríti, nemrégiben felhívást intézett Mihail Gor- bacsovhoz és Ronald Reagan amerikai elnökhöz, sürgetve, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyezzen meg a kozmikus fegyverzetek létrehozásának és az azokkal folytatott kísérleteknek teljes betiltásáról, kölcsönösen hirdessenek moratóriumot a rakétaelhárító fegyverek további kísérleteire, valamint erősítsék meg, hogy betartják az 1972-ben a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról kötött szerződést. A Simontornyaí Bőrgyár kUlöndfjat kapott Megnyílt a 10. pécsi ipari vásár Tegnap délelőtt 10 órakor megnyílt — a szakembereknek — a pécsi ipari vásár az immáron megszokott területén, a Köztársaság téren. A több mint száz hazai és külföldi gyártó és forgalmazó cég képviselői előtt Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke mondott ünnepi megnyitóbeszédet, melyben elmondta, hogy tíz év óta e kiállítás nívója és szerepe egyre növekszik, mind több hazai gyártó lép ki termékeivel a partnerek, a gyártótársak és forgalmazók elé. Az ünnepi megnyitón jelen voltak Tolna megye vezetői is: Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első titkára, valamint Császár József, a Tolna Megyei Tanács elnöke. A megnyitó szavakat követően nemcsak a szakemberek, hanem az eseményről tudósító újságírók is vásárnézőbe indultak. Annak ellenére, hogy megyénk csekély számú bemutatóval képviselte magát, egy eddig nem ismertetettel, a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet forgalmazásra ajánlott termékével is találkoztunk. A nagy népszerűségnek örvendő jugoszláv, szovjet és nyugatnémet termékeket bemutató pavilon mellett sokan keresték fel a maga nemében páratlan termékeket bemutató „pavilont”, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatét. Nem voltak érdeklődők híján a Paksi Konzervgyár és a-Mezőgép szekszárdi gyárának szakemberei sem. A pécsi ipari vásár a közönségnek tegnap délután nyitott, ugyanezen időben adták át a különböző emléklapokat. A Tolna megyeiek közül a Simontornyaí Bőrgyár cipő-felsőbőrszerű hasíték termékéért kapott különdíjat. szíj—bj Mindenki vásárnézőbe indul Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke megnyitja a kiállítást. A kép jobb szélén Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első titkára
