Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-05 / 156. szám
1985. július 5. . TOO*» \ ItfÉPÜJSÁG 3 Közös döntés, személyes kiállás Még tavasszal,-----2 — kel-hónapokkal az országgyűlési és tanácsválasztások előtt, egy meglehetősen népes nyilvános pártnapon hallottam beszélni — kérdésekre válaszolni, s közben vitatkozni — a Központi 'Bizottság e gyik tagját. Az egyik kérdés a kettős jelölésekre vonatkozott. Az előadó meggyőző érveket sorakoztatott fel — és úgy érződött, semmi kétség: mély, őszinte meggyőződéssel — e mellett az új, törvényes előírás mellett. Engem mégis meglepett a dolog, mert tudtam, hogy még mielőtt az országgyűlés az új választójogi törvényt megalkotta volna, illetve még azt megelőzően a Központi Bizottság állást foglalt volna ez ügyben — ő különféle megfontolásokból — ellene volt a kettős jelölés kötelező bevezetésének. Most tehát, e tavaszi pártnapon meglepődtem ..., de csak egy pillanatra. Mert végeredményben ez a természetes: annak idején a legfelsőbb párttestület vitájában bizonyára ellene szavazott e megoldásnak, de minthogy az ő véleményével ellentétes döntés született, ő fegyelmezetten, pártszerű korrektséggel alávetette magát a többség akaratának. A marxista—leninista pártok működésének kezdettől egyik sarkalatos elve ez, amit az említett példa is illusztrál. Az tudniillik, hogy a párt politikájának kialakításában, a különböző szintű pártszervezetek és -szervek fórumán napirendre kerülő politikai, társadalmi, gazdasági és egyéb kérdések megvitatásában egyenlő joggal vehet részt — és kell is, hogy részt vegyen — minden kommunista, a pártszervezet vagy testület minden tagja; fejtse ki szabadon, bármi is a véleménye; a közösen hozott határozatról, állásfoglalásról, döntésről a végrehajtást illetően azonban nincs helye további vitának. Alá kell vetniük magukat az ellenvéleményen lévőknek is, és nem is csak egyszerűen alávetni: képviselni, bátran és egyértelműen kiállni mellette a nyilvánosság előtt, teljes odaadással dolgozni és küzdeni a megvalósításáért. Amennyire nélkülözhetetlen a döntés előtti nyílt és szabad vita, olyannyira nélkülözhetetlen az egység a közösen, demokratikusan hozott határozatok, az ily módon kialakított politika képviseletében és megvalósításában. Jóllehet, kezdettől alapelve ez minden lenini típusú, forradalmi, kommunista pártnak, így évtizedek óta csorbítatlanul alkalmazott törvénye a Magyar Szocialista Munkáspártnak is, azért újra és újra megfogalmazódik alapvető fontosságú határozatokban, dokumentumokban. Kádár János, pártunk főtitkára vitaösszefoglalójában igen nagy teret és figyelmet szentelt ennek a kérdésnek. „A Magyar Szocialista Munkáspártban — mondotta — ma teljes mértékben érvényesülnek a lenini normák. Ezek közül mi természetesen mindig kiemeltük, hogy a döntéshozatalban a kollektivitás, a végrehajtásban az egyéni felelősség érvényesül, bár ez még a mainál jobban is érvényesülhetne... De nem kevésbé fontos, hogy amikor a döntéshozatalra jogosult testület határozott, akkor az a testület minden tagjára — bármilyen véleményt fejtett is ki a döntés- hozatal előtt — egyformán kötelező, s kifelé csak a többségi döntést képviselheti. Ezen a téren még van javítanivaló.” Kis történelmi vissza—------------------------------pillant ással emlékeztetett rá, hogy az 1956-os ellenforradalom utáni hetekben az MSZMP új politikai irányvonala mellett milyen bátran, elszántan álltak ki az akkor sokkal kisebb létszámú, s egy-egy helyen és nem egy kérdésben a helyi közvéleménnyel szemben, bizony, kisebbségben lévő pártszervezetek. Kiálltak a kommunisták, vállalva a fizikai veszélyt is, vállalva a politikai harcot, a heves vitákat a tömegek meggyőzéséért, a bizalom visszaszerzéséért. Aztán a következő években, amikor minden területen fokozatosan mind jobban mentek a dolgok, mind többen és mélyebben értettek velünk egyet, egy kissé elké- nyelmesedtünk. Elszoktunk a kemény vitáktól, a bátor kiállástól. A legutóbbi időszak pedig egy kissé ilyen elkényelmesedett állapotban találta a párttagokat. „Az elmúlt három-négy esztendőben, amikor a problémák összesűrűsödtek, előfordult, hogy néhány okvetetlenkedő problémáinkat felnagyítva és az imperialista propagandától is ösztönözve különböző fórumokon agresszíven lépett fel politikánk, társadalmunk, népünk törekvéseivel szemben — mondotta Kádár János. — S mind gyakoribb volt, hogy a teremben senki sem utasította vissza nézeteiket ... Pedig igazságunk mellett minden időben és minden körülmények között ki kell állnunk. Politikánkat nyíltan és bátran kell képviselnünk.” Nos, ugye ismerős e diagnózis, és ugye érthető a közös döntések melletti személyes kiállás követelményének mostani, rendkívül nagy hangsúlya. * Nem egy párttag úgy véli, azzal nyerheti meg környezetének — vagy valamilyen rendezvényen kényes kérdéseket föltevő hallgatóságának — rokonszenvét, ha egy követ fúj a szocializmusnak a semmire és senkire tekintettel nem lévő kritikusaival, idegen nézetek hirdetőivel, az eredményeinket lebcsülők- kel és az erőfeszítéseinket kétkedve fogadókkal, ha nem áll ki, ha megfutamodik, kitér a vita elől. Ez merő tévedés. A negatív társadalmi jelenségek bírálói, a kényes kérdések feltevői az esetek többségében valójában nem ellenségei a szocializmusnak, hanem egyszerűen csak választ várnak kételyeikre, cáfolatot a bur- zsoá propaganda rágalmaira. A már említett vitaösszefoglalóban Kádár János rámutatott arra is: ez a párttagokkal szemben támasztott követelmény ,fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban tovább fejlődjék a szocialista demokrácia”. A szocialista társadalom építésének folyamatában tapasztaljuk, új és új, mind bonyolultabb problémákkal találjuk szemben magunkat. Nincsenek kész receptek: mindig eredeti, s a lehető legjobbnak ígérkező megoldásokat kell megtalálnunk rájuk. Mindig alternatív lehetőségek között kell választanunk. A társadalmi vezető szerepét felelősséggel betöltő párt ebben nem is járhat el másként, mint hogy messzemenően támaszkodik a tudomány segítségére, de nemcsak arra: az egész nép értékes észrevételeire, javaslataira, véleménnyilvánítá- sára. í Hazánkban a szocialista---------------------- társadalom é pítése egypártrendszer keretei között folyik, a lehetséges alternatívák közötti választás is ily módon, a meggyőződésre alapozott bizalomra építve történik. Ez viszont megköveteli, hogy a demokratikus, a többségi elv alapján hozott elhatározásokat egységesen, minden kételyt eloszlatva képviseljék a párttagok. Csak ha a párton belül megvan ez az eszmei és cselekvési egység, remélhető, hogy a politika a mindennapi gyakorlatban eredményesen valóra is válik. KONCZ ISTVÁN Kábclvédő berendezés készül szovjet és bolgár exportra. A Jászberényi Műszeripari Szövetkezet termékeinek nagy része talál piacot külföldön. A 260 millió forintos éves termelési értéknek megfelelő műszerek és különböző berendezések mintegy felét KGST-piacokon értékesítik, de nyugati országok is vásárolják. Diáksikerről - tanárszemmel Lapunkban többször hírt adtunk már a tehetséges fiatalok eredményeiről, megméretésük egy-egy állomásáról, a nevelő-oktató munka sikeréről. Hiányzik azonban a sorból a Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium, az az intézmény, ahol eddig még soha nem csökkent a tanulás presztízse. E megállapításomat igazolja az a tény — többek között —, hogy minden évben eredményesen szerepelnek az országos középiskolai tanulmányi versenyen, a nagy megméretésen. Folytatva a példát, elmondható: az idén huszonhat tanulója került a megyei versenyre, és közülük hatan jutottak el az országosra. Ez pontosan a megyénkből továbbjutók felét jelenti. A diáksikerekről először Hencz Lajos igazgatóhelyettessel beszélgetünk. Az „eredménylista” azt tükrözi, hogy Buda Gábor 3. osztályos tanuló — felkészítő tanára Takács Istvánná, — történelemből országos 8. helyezést ért el, dr. Szőke Sándor tanítványai közül Kecskés Judit 4. osztályos tanuló a 3., Winkler Andrea végzős gimnazista a 6. helyen végzett, Szabó Andrea 13., Makovics Erika pedig 16. lett ugyanebből a tárgyból. Hetesi Ildikó (orosz, II.) a 22. helyet szerezte meg. — Külön ki kell emelnem Zakar Sándort, — felkészítő tanára Mesterházy Csabáné, — negyedikes tanulónk teljesítményét. Tavaly 5. volt az országos döntőben, de az idén is indult, és becsületes helytállással 7. helyezett lett. Neki már matematikából tavaly megvolt az érettségije, tudniillik, aki országos tanulmányi versenyen az 1—10 közé kerül valamelyik tantárgyból, az az eredmény ötös érettséginek számít, és abból nem is kell felvételiznie. Zakar Sándor, mivel már tavaly is az első tíz között végzett, már akkor felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. * Kicsengetés után dr Szőke Sándorral beszélgettünk. — Hét éve készítek fel tanulókat országos versenyre, és még mindig akadt közöttük döntős. A tavalyi 22-ből négy, az idei 20-ból is négy volt a dombóvári diák. Eddig nyolc „gyermekem” végzett az első tíz között, első, második, harmadik, hatodik, kilencedik helyezést szerezve. Kecskés Judit tavaly is országos döntőbe került, de akkor nem sikerült az első tíz közé jutnia. Az idén is próbálkozott, mert ragaszkodott a tantárgyhoz ... Ami Winkler Andreának az előző évben nem sikerült, az most igen ... Titok? Ezeknek az eredményeknek nincs titka, hacsak az nem, hogy rendszeresen és sokat foglalkozunk a tantárggyal. Dr. Szőke Sándor tömör összegzése később kibővül... Megtanítja a jegyzetelés módját, összegyűjtik az irodalmat, többféle módszert alkalmaz. Felhasználja az eredményesség érdekében a tesztet, a vetítést, a fóliát, kontúrokat készítenek, szak- irodalom olvastatásával bővíti az ismereteket. A száraznak tűnő adatokat úgy tálalja, hogy azok érdekesek, változatosak legyenek. A jól felszerelt szertárban megtar. tott foglalkozásokon, ahol nincs soha elmarasztalás, mint a tanítási órákon, folyik a tehetséggondozás, a Winkler Andrea Zakar Sándor tantárgy megszerettetése. Mint látjuk, eredményesen. A dolog nyitja abból áll, a tanárnak is szeretnie kell a tantárgyat, lényeges, hogy első osztálytól kezdve tanítsa azt a tanulóknak. • — A tanárnak is évekig kell ezt tanulnia, próbálkozni kell — állapítja meg Takács Istvánná. — Tizenöt éve készítek fel tanulókat országos versenyre, kisebb eredmény már volt, de az idei év hozta meg az első nagy sikert. Buda Gábor helytörténetből írt dolgozatot, amihez levéltári anyag kellett. Igen ám, de tizennyolc éven aluli nem kutathat... Mégis volt megoldás. A Tolna Megyei Levéltárban, ha együtt ment tanár és tanítvány, ezt lehetővé tették, segítették. Takács Istvánnét is a titokról faggatom. Elmondja: — Fontos, hogy a gyerek azt csinálja, amit szeret. Kell a lelkes tanár is, de legfontosabb az olyan tehetséges tanítvány, aki akar is. Tehát kitartó munka, tehetség és az iskolavezetés hozzáállása, támogatása az összetevője az eredménynek. A siker doppingol, tudtuk meg később, mivel egy-egy jó eredmény „húzza” a többi tantárgyat is. Ha nincs országos eredmény, akkor is sokat tanul a gyerek és a pedagógus. — Azt kívánom, hogy minden évben ilyen esztendőm legven — összegez —, hiszen Buda Gábor sikere mellett Zakar Sándor és Kecskés Andrea is örömet szerzett nekem, mivel én vagyok az osztályfőnökük. • Mesterházy Csabáné, aki negyedik éve tanít gimnáziumban, nagy szeretettel beszél szép eredményeket elért tanítványáról. — Zakar Sanyi rendkívüli módon szereti a tantárgyat. Nagyon jó adottságokkal rendelkezik, ami az általános iskola felkészítésének köszönhető. A gimnázium első osztályában az Irinyi János kémiaversenyen megyei első helyezést ért el, és az Arany Dániel matematikaversenyen is jó eredményt produkált. Már az első két évben sokat foglalkoztak a matematikával, különböző témakörben rengete« feladatot oldottak meg, hogy biztos tudással állhasson a tanuló a megméretésnél. Ez két esetben sikerült, s nem véletlen, az eredményesség befolyásolta az egyébként orvosnak készülő tanítványt, hogy végül is a műszaki pályát válassza. A tanárnő szerint a tehetség, s az „akarom és vállalom a többletmunkát” hozta meg az eredményt, hiszen neki „csak” annyi köze volt az egészhez, hogy szívesen foglalkozott a jó eszű, tehetséges tanítványával. • Dombóvári beszélgetésünk végén Hencz Lajos igazgató- helyettestől megtudom azt, amit a megszólaltatott tanárok elhallgattak: nem a pedagógusnapkor kifizetendő célprémium, hanem a hivatás- és gyermekszeretet az ösztönző, ezért foglalkoznak a heti egy alkalom helyett többször is a tehetséges tanítványokkal. A tanulmányi versenyeken elért siker — mint ahogy az oktatás sikere általában — két aktív embertől, tanártól és diáktól függ. A tehetséggondozásban példát mutató Gőgös Ignác Gimnázium a többi tanulójával szemben is igényt támaszt. Ezt igazolja az a tény, hogy eleve már azok jelentkeznek az intézménybe, akiket a család is inspirál a tanulásra. Az oktató munka eredményeként alacsony — 3,5—6,5 százalék — a bukások száma. Ez köszönhető a stabil tantestületnek, amelyből öt-hat éve nem ment el senki, viszont érkeztek olyanok, akik valamikor az intézmény tanulói voltak. A harminctagú tantestületben tizennégy volt diák tanít, rajtuk kívül pedig négyen vannak azok, akik az „Apáczaiban” végeztek. Tehát a gyökerek megvannak. Ennyi lenne hát a „Gőgös” sikereinek, eredményeinek titka — tanárszemmel. EKES LÁSZLÓ Fotó: DO MB AI ISTVÁN
