Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-31 / 178. szám
1985. július 31. ( TOLNA N _ 2 ^rfÉPÜJSAG Koivisto megnyitotta Helsinkiben a külügyminiszteri értekezletet Az OBT Elnökségének nyilatkozata Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter és Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió amerikai nagykövete (Telefotó—AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) békés egymás mellett élésre épül — állapította meg bevezetőben a szovjet külügyminiszter. Nem véletlen — mondotta —, hogy éppen Európa válit az államok békés együttműködésének próbaterepévé. A kontinensen élő népek gazdasági, kulturális és történelmi hagyományainak szoros összefonódása magyarázza ezt. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy ezen a földrészen áll egymással szemben a két legerősebb katonai-politikai szövetség, békeidőben példátlan erejű hadseregek állanak szemben egymással, s szünet nélkül halmoz ódnak az újabb fegyverék. Senki sem számított arra, hogy a Helsinki Záróokmány aláírása egyben új európai aranykor kezdetét jelenti. Az akkoriban elért eredményekből azonban igen sok kiállta az idő próbáját. A 70-es évéfcbeLi enyhülés nem tiszavirág életű jelenség volt a világpolitikában — állapította meg Sevardnadze —, hanem éntékes tapasztalat, amely megerősítette azt a meggyőződést, hogy az ál- larrtközi kapcsolatok természetes állapota a konstruktív párbeszéd és a kölcsönösen előnyös együttműködés. A Szovjetunió — mondotta a külügyminiszter —, a nukleáris fegyverek megjelenésétől kezdve következetesen sífcraszállt azok betiltása mellett. Üjabb merész lépést tett ebben az irányban a Szovjetunió azzal az elhatározásával, hogy augusztus 6-tól egyoldalúan felfüggeszt mindennemű nukleáris robbantást. A Mihail Gorbacsov által hétfőn bejelentett moratóriumról Sevardnadze megjegyezte: A szovjet ajánlat 1986. január 1-ig szól ugyan, de ezen a határidőn túl is érvényben marad, ha az Egyesült Államok a maga részéről szintén tartózkodik a nukleáris robbantások végrehajtásától. A helsinki megállapodások magvát a német fasizmus felett aratott győzelem eredményeként létrejött területi és politikai realitások rögzítése alkották — emlékeztetett Sevardnadze, bírálva azokat az újabb kísérleteket, amelyekkel egyes európai országokban újból megpróbálnak kétségeket támasztani a realitások iránt. Még mindig a záróokmány megvalósulásának útjában álló akadályokról szólva, a szovjet külügyminiszter részletesen kitért az amerikai elsőcsapásmérő nukleáris eszközök európai telepítésének kérdésére, s a NATO más katonai lépéseire. Bírálta az ultramodern hagyományos fegyverek fejlesztésének programját, amely egy agresszív felhasználási doktrína kidolgozásával jár együtt. Rámutatott, hogy teljes gőzzel folyik az Egyesült Államokban az újtípusú vegyi fegyverek kifejlesztése is, s ezek egy részét szintén Európában akarják elhelyezni. Nagy erőfeszítéseket tett az amerikai kormányzat a „csillagháborús” tervek megvalósítására, s szövetségeseit is szeretné bevonni ebbe. Ezeknek a terveknek a végrehajtása szovjet vélemény szerint, komoly, negatív következményekkel fenyegeti Európa és az egész világ biztonságát. A népek nagy várakozásokat fűznek a nukleáris és a kozmikus fegyverekről szóló szovjet—amerikai megbeszélésekhez — állapította meg a külügyminiszter —, ám ezekben a kérdésekben nem mutatkozik tényleges haladás. Szovjet részről több ízben kifejezésre juttatták a készséget a hadászati, illetve a közepes hatótávolságú rakéták számának lényeges csökkentésére, csak a kölcsönösség hiányzott ahhoz, hogy ez a szándék realizálódjék. A bécsi tárgyalásokon az amerikai fél szüntelenül számokat követel a szocialista országoktól. Azok rendelkezésre is bocsátják a szükséges adatokat, de a másik félnek az sem tetszik. így aztán világos, hogy nem számokon múlik a dolog, hanem a partnerekből hiányzik a készség a megállapodásra. A Szovjetunió más országokhoz hasonlóan úgy véli, hogy Stockholmban is gyorsabban lehetne haladni. Ehhez megvannak az előfeltételek, de ideje lenne hozzáfogni nagyszabású, egymást kölcsönösen kiegészítő bizalomerősítő intézkedésekről szóló megállapodások kidolgozásához. A szocialista országok ebben a témában is alaposan mérlegelt javaslatokat terjesztettek elő, de a sikerhez a konferencia más résztvevőinek konstruktív hozzájárulása is elengedhetetlen. Eduard Sevardnadze a kétoldalú kapcsolatok határain messze túlmutató esemény- íkérrt jellemezte Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitikár- naik Mitterrand francia államfővel és Reagan amerikai elnökkel tervezett találkozóit. A szovjet vezetés .abból indul ki — mondotta —, hogy a találkozók eredményeként csökkennie kéül a jelenlegi veszélyes feszültségnek, s kedvező fordulatnak kell bekövetkezni az európai és a világhelyzetben. A Szovjetunió — hangoztatta a külügyminiszter — a becsületes, egyenjogú megállapodások híve, ám csalódás vár azokra, akiik azt hiszik, hogy az erő pozíciójából tárgyalhatnak vele. Minden olyan kísérlet, amely a jelenlegi katonai egyensúly megbontását vagy egyoldalú előnyök szerzését célozza, hatékony ellenállásba fog ütközni a Szovjetunió részéről. Másfelől a szovjet politika célja nem a konfrontáció, s az európai fejlődésnek sem szabad a konfrontáció irányába haladnia. Ebben a széliemben kell felkészülni már most a Helsinlkit követő bécsi konferenciára, amely a szovjet külügyminiszter szerint akkor lehet eredményes, ha a résztvevőknek sikerül felülemelkedniük nézeteltéréseiken, ha miindany- nyian partnereiknek tekintik egymást a széles körű nemzetközi együttműködés kialakítását célzó erőfeszítésekben. Nehezményezte a szovjet külügyminiszter, hogy távolról sem teljes erővel folyik a kontinensen a kereskedelmi, gazdasági, az ipari és a tudományos-műszaki együttműködés, noha a szocialista országok, mint a KGST és az EGK kapcsolatainak felvételére vonatkozó javaslatok tanúsítják, készek új csatornákat megnyitni ezen a téren. Ehhez persze többek között arra is szükség van, hogy véget vessenek olyan, az államközi kapcsolatokban megengedhetetlen módszeréknek, mint a szankciók és az embargók alkalmazása, a diszkriminációs intézkedések, a megkötött üZleték és megállapodások önkényes lemondása. Egyszóval itt az idő, hogy az európai országok komolyan megvizsgálják a .^második kosár” egész témakörét, azdkat a fontos kérdéseket, amelyek eddig érdemtelenül háttérbe szorultak, s amelyék megoldása friss szemléletet, politikus •megközelítést igényel. Sevardnadze foglalkozott a „harmadik kosár” problémáival is, megállapítva, hogy a Szovjetunió meggyőződéses ■híve a humanitárius problémák megoldásának, érdekelt a kulturális és oktatási kapcsolatok kiszélesítésében, de úgy véli, hogy a kapcsolatoknak és cseréknék az emberi személyiség kiteljesedését, a népék közötti megértést és barátságot kell szolgálniuk. Ebben a tekintetben a szovjet álláspont szerint gondosan el kell választani az ideológiai nézet- különbségeket az államközi kapcsolatoktól. A Szovjetunió ezt teszi, s nem engedi meg senkinek, hogy beavatkozzék bel ügyeibe. A szovjet társadalmi rendszer, a szocialista demokrácia elleni támadási kísértetek a továbbiakban is megfelelő válaszban részesülnek majd — mondotta a szovjet külügyminiszter. Az államok közötti humanitárius együttműködés csak szuverenitásuk és jogszabályaik szerint teljes és maradéktalan tiszteletben tartása, a belügyéikbe váló be nem avatkozás alapján képzelhető el. Az e területöken való együttműködéshez ugyanolyan szükség van az enyhülésre, mint a levegőre, szükség van a bizalom magas fokára, amely tartós biztonságra épül — állapította meg Sevardnadze. Beszédének befejezéseként a szovjet külügyminiszter arról szólt, hogy a Szovjetuniónak nagyszabású tervei megvalósításához tartós békére van szüksége Európában és az egész világon. Ugyanezt igénylik más országok népei is saját kormányaiktól. Épp ezért mondható, hogy Európa alapvető érdekei követelik meg a továbbhaladást azon az úton, amelyen az irányt Helsinki jelölte meg. Leopold Gratz osztrák külügyminiszter szerint, aki a keddi plenáris ülés következő felszólalója volt, a helsinki záróokmány ösztönzést és támogatást jelentett az elmúlt tíz évben az osztrák jószomszédsági törekvéseknek. E törekvéseknek az a meggyőződés az alapja, hogy Európa békéjének megőrzésében nemcsak az erőegyensúlynak van fontos szerepe, hanem a jószomszédi kapcsolatok átfogó rendszerének is. A budapesti kulturális fórum jelentőségéről szólva Gratz kijelentette: a tavalyi sikeres előkészítő találkozót követően Ausztria a budapesti fórum sikeres befejezésére számít az idén. George Shultz amerikai külügyminiszter a finn fővárosban uralkodó általános hangulattól valamelyest eltérő, szkep- tikusabb hangnemben beszélt Európa helyzetéről. Kijelentette, hogy az európai kontinens a történelem folyamán még sosem volt olyan megosztott, mint napjainkban, s hogy nemzedékének tagjai „nem is reménykedhetnek” a megosztottság eltűnésében, a versengő hatalmak közötti nézeteltérések pedig „végsősoron ki- békíthetetlenek”. Beszédének végén a fentiekkel alig ösz- szeegyeztethető módon Shultz rámutatott: hisz abban, hogy a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak van lehetősége a megyezésre. Az Egyesült Államok külügyminisztere arra helyezte a hangsúlyt, hogy az európai biztonság az egyes emberek érdekeinek érvényesülésétől, vagyis az emberi jogok amerikai felfogás szerinti érvényesülésétől függ. Értékelése szerint az eltelt 10 év „a korlátozott haladás” időszaka volt, „a legfontosabb ígéretek azonban beváltatlanok maradtak”. Shultz „legfontosabb ígéretek” címén az emberi jogok megsértéséért próbálta felelősségre vonni a Szovjetuniót és Csehszlovákiát, s beszédének jó harmadrészét a nyugati sajtóból vett szovjetellenes „esettanulmányok” ismertetésének szentelte. Szerinte ugyanis „ezek nélkül nem beszélhetünk helsinki folyamatról”. A kontinens biztonságát közvetlenül érintő kérdésekkel Shultz igen felületesen és röviden foglalkozott. Kijelentette, hogy amerikai vélemény szerint a stockholmi konferencián lehetőség van a bizalom és a biztonság erősítésére katonai téren. A nyugati résztvevők csomagtervéből azonban a katonai kérdéseket illető „nagyobb nyíltság” követelését emelte ki. Mint ismeretes, az amerikai Tcülügyminiszter hétfőn este lényegében már elutasította a Szovjetuniónak az általános bizalom és együttműködés légkörének javítására tett legújabb kezdeményezését. A szovjet moratórium-indítványt a Finlandia palotában elhangzott beszédében Shultz nem is említette. Ehelyett összekapcsolta a biztonsági kérdések megoldását „az emigráció fejlesztésével”, emberi jogi aktivistáknak” nevezett, valójában államellenes bűncselekményekkel vádolt szovjet állampolgárok szabadon bocsátásának követelésével. Az amerikai fél — mondotta befejezésül Shultz — „kész élni az alkalommal”, hogy a novemberi szovjet— amerikai csúcstalálkozón „türelmes és korholy munka kezdődjék” a két nagyhatalom közötti problémák megoldására. * Az amerikai külügyminiszter, mint ismeretes, szerdán több órás megbeszélést tart Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel. A helsinki külügyminiszteri találkozó hivatalos megnyitása előtt Shultz Dobrinyin szovjet nagykövettel folytatott hosszú és — a televíziós kamerák közelképeiből ítélve — meglehetősen barátságos eszmecserét. Ezen tények alapján helsinki diplomáciai megfigyelők nem sietnek végleges következtetéseket levonni a hivatalos amerikai beszédből. Általános vélemény, hogy a helsinki kelet—nyugati párbeszéd ezekben a napokban nemcsak, s talán nem is elsősorban a Finlandia palotában folyik. * Kedden Helsinkiben Vár- konyi Péter megbeszélést folytatott csehszlovák kollégájával, Bohuslav Chnoupek- kel. A két külügyminiszter a teljes egyetértés és az elv- társiasság jegyében véleményt cserélt az európai biztonsági és együttműködési értekezletből adódó feladatokról. Délután a Finlandia palotában magyar—belga külügyminiszteri találkozó volt. Várkonyi Péter és Leo Tin- demans véleményű cserélt a két országot kölcsönösen érdeklő nemzetközi problémákról. A szívélyes légkörű megbeszélésen érintették a magyar—belga kétoldalú kapcsolatok fejlődésének, valamint a budapesti kulturális fórum előkészületeinek néhány időszerű kérdését. PANORÁMA MOSZKVA Az ifjúságnak, a diákoknak jogaikért vívott harcáról rendeztek kedden központi nagygyűlést a XII. világit júsági találkozón. A rendezvényen magyar részről Demcsák Lajos, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának főtitkára szálált fel. • Üjabb kétoldalú baráti találkozókon vetitek részt kedden a magyar politikai küldöttség képviselői. Hámori Csaba, az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első titkára vezetésével a magyar fiatalok egy csoportját délelőtt a VIT-en részvevő jugoszláv küldöttség látta vendégül. A magyar fiatalok egy másik csoportja a vietnami nemzeti klubba látogatott el. A magyar klubban delegációnk képviselői a chilei fiatalákat látták vendégül, a francia nemzeti klubban pedig a magyar fiatalok a francia küldöttség tagjaival ismerkedtek. BUDAPEST Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, kedden a Szovjetunióba utazott, hogy — díszvendégként — részt vegyen a XII. V.ilágifjúsági és Diáktalálkozón. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Nyikita Darcsijev, a Szovjetunió 'magyarországi nagykövetségének tanácsosa. BELGRAD A JKSZ Központi Bizottsága keddi belgrádi ülésén úgy határozott, hogy a párt soron következő, XIII. kongresszusát 1986. júniusában tartják .meg. Az ülésen elfogadták a kongresszusi irányelveket, amelyeket a párttagság taggyűlésen vitat majd meg a következő hónapokban. VARSÓ Keddi sajtóértekezletén Jerzy Urban, a kormány szóvivője megismételte, hogy a közgyűlésre utazó küldöttséget Wojcieoh Jaruzelski vezeti. A lengyel kormányfő azt szeretné, hogy az ENSZ-ben elhangzó beszéde minél jobban tükrözze az állampolgárok véleményét, ezért az ismertetendő álláspontról előzőleg társadalmi konzultációt tartanák Lengyelországban. Aki ki akarja fejteni véleményét, levélben vagy tölefonon megteheti — mondta Urban. TEHERÁN BAGDAD Folytatódtak a harcok az iraki—(iráni fronton. Hírügynökségi jelentések szerint a legsúlyosabb harcok az arcvonal éíysaki szakaszán voltak. Ezekben a napokban Euró- pa-szerte, s így hazánkban is megemlékeznek az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet befejezésének tizedik évfordulójáról. Helsinkiben az európai államok, valamint az észák-amerikai kontinens két országa, az Egyesült Államok és Kanada legmagasabb szintű részvételével sikerült olyan nagy formátumú dokumentumokat kimunkálni, amelyek magukban foglalják a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének kollektív tapasztalatait. A dokumentum realista módon figyelembe veszi az európai államok kö. zött a társadalmi rendszerben, az ideológiában, a külpolitikai orientációban és a történelmi hagyományokban megmutatkozó különbséget, kijelöli egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködésük elveit és területeit. Azért, hogy a helsinki tanácskozást követő években a nemzetközi helyzet megromlott, hogy világunk továbbra is súlyos fenyegetésektől és feszültségektől terhes, az imperializmus szélsőséges erői a felelősek; ezek erőfölényre törekszenek a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés államaival szemben, el akarják temetni az egyenlőség és egyenlő biztonság kipróbált elveit. Hazánk békeszeretö közvéleményét is nyugtalansággal tölti el, hogy felgyorsult a fegyverkezési hajsza. Soha nem látott méreteket -ölt' a tömegpusztító fegyverek gyártása. Űj tartalékokat vetnek be a tömegpusztító és űrfegyverek fejlesztésére. Mindez közelebb hozza a nukleáris háború veszélyét. A helsinki tanácskozáson elért eredményekből azonban a felszított fegyverkezési verseny ellenére sok megmaradt, túlélte a megpróbáltatásokat és érezhető hasznot hajt ma is. A magyar közvéleménynek és az egységes magyar béke. mogalomnak az a meggyőződése, hogy van lehetőség az enyhülési folyamat újjáélesztésére. Ehhez az a legfontosabb, hogy kollektív erőfeszítésekkel felkutassák a nukleáris háborús veszély kiküszöbölésének lehetőségét, melynek ma elsődleges feltétele az űrháborús programok egyszer s mindenkorra való feladása, a nukleáris háború és a fegyverkezési verseny megakadályozása. Mozgalmunk álláspontja, hogy van esély a leszerelésre, a fegyverkezés szintjének jelentős mértékű csökkentésére. Ehhez mindenékelőtt politikai ' jó szándékra, és őszinte megegyezési készségre van szükség. Az egységes magyar békemozgalom — hazánk egész népével egyetemben — vallja, hogy alapvető nemzeti és egyéni érdekünk a helsinki széliem folytatásáért, a bizalom helyreállításért küzdeni. Együttműködésre, egymást gazdagító őszinte párbeszédre törekszünk minden békeszerető erővel. Érdekeink, törekvéseink közösek Európa és a nagyvilág sok százmillió békeszerető emberével. Közös a felelősségünk is, hogy összefogva segítsük a helsinki folyamat folytatását, a leszerelés előmozdítását. A már lehetséges lépések utat nyithatnak a bizalom erősítése, a katonai szembenállás lényeges csökkentése felé, miközben az egyensúly változatlan marad. Békemozgalmunk örömmel és reménykedéssel fogadta a Szovjetunió újabb békekezdeményezését, hogy augusztus 6-tól — a hirosimai tragédia 40. évfordulója napjától — 1986. január 1-ig egyoldalúan beszüntet minden atomfegyver-kísérletet. Bízunk abban, hogy az atom- hatalmak gondosam mérlegelik a szovjet lépés jelentőségét és pozitív választ adnak az új békekezdeményezésre. — hangsúlyozza a nyilatkozat.
