Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-29 / 176. szám
^NÉPÚJSÁG 1985. július 39. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Ki javítja meg a mélyhűtőt? Wéber János mórágy i olvasónk vásárolt egy 150 literes mélyhűtőt. Meghibásodott. A jótállási szelvényen a szekszárdi gelka és a tolnai ipari szövetkezet van feltüntetve javítónak. Bejelentette a szekszárdiaknak a hibát. Ki is ment egy szerelő, mikor látta, hogy még garanciális, azt mondta, 6 nem nyúlhat hozzá, ezt a tolnaiak javíthatják csak. Telefon Tolnára, ott közölték olvasónkkal, hogy Mórágy a bonyhádi gelkához tartozik, ök viszont azt a választ adták, hogy a javítás a szekszárdiak, vagy pedig a tolnaiak dolga. Másodszor is fölhívta Tolnát, ahol közölték vele, hogy a garanciális javítást a pécsi szövetkezet végzi el. A pécsiek viszont azt mondták, hogy az illetékesek a szekszárdiak, mivel Tolna megyében van. Kérdezi: Mit tegyen, egy évig pihentesse a mélyhűtőt, míg lejár a garanciája? Akkor talán majd megjavítják. A Tolna Megyei Tanács V. B.. ipari osztályának vezetője dr. Márkus István a következő választ adta: — Olvasójuk leveléből nem tűnik ki, hogy a terméket ki gyártotta. Ha a mélyhűtő Lehel vagy MIRKÖZ gyártmányú, úgy annak garanciális javítását a tolnai Elektromos Ipari Kisszövetkezet T elefonszámunk: 16-211 (Tolna, Marx K. u. 2.) végzi. Amennyiben a termék nem a fenti gyártmányúak közé tartozik, úgy kérjük olvasójukat. a garanciális jegyet osztályunknak küldje be, hogy a vevőszolgálati ellátásra kötelezett szolgáltatót meg tudjuk állapítani. — Ha a garanciális javítást a tolnai szolgáltatónak kell elvégeznie, úgy azt írásban a kisszövetkezetnek be kell jelenteni. Amennyiben a szolgáltató 30 napon belül a mélyhűtőt nem javítja meg úgy írásban kérni kell a kisszövetkezettől a csereutalványt, melynek ellenében a kereskedelmi forgalmazó 5lvasójuknak a teljes vételárat téríti, vagy egy azonos típusú készüléket ad a régi ellenében. Lesz-e ivóvízhálózat a Levendula utcában ? Egresi József tolnai olvasónk leveléből idézünk: „1984-ben 17 hétvégi telek kijelölése történt meg Fadd- Damboriban. A faddi tanács a telkeket közművesítés nélkül adta el, illetve tartós hasznosításra jelölte ki. 1984 őszén tudomásunkra jutott, hogy vlzgerincvezeték kiépítésére van mód, ha a tulajdonosok ezt igényük, és a költségeket vállalják. Mindenki a legmesszebbmenőkig támogatta, illetve kérte a bekötést. A Tolna Megyei Tervező Vállalat egyik dolgozója elkészítette 1985. február 6-r.a a gerincvezeték kiépítési tervét. A tervezővel és a kivitekével felkerestük a faddi Tanácsot a szerződés aláírása miatt, illetve, hogy a még hiányzó négy telektulajdonost kijelölje, vagy az összeget kifizesse, és utána úgy értékesítse a telkeket. Ez elől azonban elzárkóztak. A 13 telekről a telkenkénti díjat befizettem, csak a négy ki nem osztott díja maradt vissza. A kivitelező értesített. hogy míg a 17 telektulajdonosra eső összeg nincs befizetve, nem kezdik meg a munkálatokat.” — Fadd-Domboriban, a Levendula utcában kiépült és üzemel az ivóvízhálózat — válaszolta a Tolna Megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályának vezetője, Bohli Antal —, így a leírt probléma már elvesztette aktualitását. — Olvasójuk panaszával kapcsolatban tájékoztatom, hogy Fadd-Dombori üdülőtelepen a többi utcához hasonlóan, a Levendula utcában is a hálózatbővítés tervezése és kivitelezése az utcában lakók önkéntes társulása és anyagi hozzájárulása alapján valósult meg. A Fadd Nagyközségi Tanácsnak egyéb fejlesztési céljai megvalósítása miatt nem állt rendelkezésre megfelelő pénzügyi fedezet, az üdülőtelepen folytatott közművesítések támogatására. Ehetetlen volt a születésnapi torta K. Balog Jánosné szekszárdi olvasónk elmondta, hogy születésnapi tortát rendeltek a Skála Áruházban Szekszárdon. Szerdai napon mentek is érte, de még várni kellett a tortára, mivel ekkor díszítették. Este, a születés- napi gyertya elfújása után következett a meglepetés: a torta ehetetlennek bizonyult, mivel tésztája kemény volt, mint a kő, majd a kés tört bele a szeleteléskor. Másnap visszament az áruházba, reklamált, hogy milyen tortát kapott, s vissza is vitte azt. Az árát megkapta ugyan, de amit kíséretként, szóbelileg hozzátettek, az mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A Szekszárd-Sárköz és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnökhelyettese, Kovács Frigyes olvasónk panaszával egyetért, s a Skála Áruház szakterületének dolgozói nevében kért elnézést — levélben — a történtekért. Az áruház üzembe helyezésétől a rendelt cukrászipari készítmények minőségére panasz nem merült fel. — Bízom abban és egyben remélem, hogy olvasójuk — kedves vásárlónk — a történtek ellenére a jövőben is megkeresi rendelés céljából áruházunk cukrászüzemét legteljesebb megelégedésére — írta válaszában Kovács Frigyes elnökhelyettes. Ml VÁLASZOLUNK Fiáker a várban A Ipudal várba látogató turisták kényelmesen, fiákeren tekinthetik meg a műemlékeket Megnyitás előtt az ötödik könyvvásár Több mint 2000 cég jelezte részvételét szeptemberre, a moszkvai könyvvásáron és kön yvkiállításon. Az össz- szövetségi Szerzői Jogvédőhivatal 1977-ben, az első moszkvai könyvvásáron és könyvkiállításon 1269 export-import megállapodást írt alá külföldi partnereivel. A legutóbbi alkalommal. 1983-ban, ez a szám már meghailadta a 2640-et. A szovjet jogvédő hivatal több mint 1000 kiadói szervezettel tart fenn tartós üzleti kapcsolatot. Partnerei közé tartozik a világ 70 országának hasonló intézménye, koncert- és színházi irodája. A hivatal eddig 20 fejlődő és tőkés ország 54 szervezetével kötött 75 megállapodást a kölcsönös érdek, képviselet fenntartásáról. Jelenleg a Szovjetunióban évente mintegy kétezer külföldi mű jelenik meg körülbelül 16 millió példányban. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szól a Minisztertanács 34/1985. (VII. 1.) számú rendelete, s e jogszabály mikénti végrehajtását szabályozza részletesen az építésügyi és város- fejlesztési miniszter 12/1985. (VII. 1.) ÉVM számú rendelete. A minisztertanácsi rendelet melléklete állapítja meg az állalmi tulajdonban álló helyiségekre vonatkozó éves alapbér mértékét, éspedig a helyiség alapterülete, településkategóriák és bérlemény- csoportok szerint. Természetesen rendelkezik a jogsza- bálv a nem állami szervek és a magánszemélyek tulajdonában álló, nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről is, és ebben a körben kimondja, hogy az 1985. július 1. napja után létesített bérleti jogviszonyok esetében a bérbe adó és a bérlő szabad megállapodása határozhatja meg a helyiségek bérét, az 1985. július 1. napján már fennálló bérleti jogviszonyok esetében a bérben szabadon történő megállapodásra 1988. január 1-től kerülhet csak sor, eddig az időpontig a jogszabály némi korlátozást ír elő. a bér összege bizonyos felső határt nem haladhat meg. A rendelet lehetőséget ad az állami tulajdonban álló helyiségek esetében a bérnek a bérleti jogviszony fennállása alatti módosítására, rendelkezik használati díjról és ideiglenes használati díjról, kimondja, hogy: „A helyiségek és területek jogcím nélküli, illetőleg rendeltetés- ellenes használata esetén 3 használati díjon, illetőleg a béren felül bírságot is fizetni kell.” A helyiségek új bérének megállapítására, közlésére és megfizetésére vonatkozó rendelkezésekből itt csupán azt emeljük ki, hogy az 1985. július 1. napján fennálló bérleti jogviszony esetében o bérbe adó köteles a fizetendő új bér összegét megállapítani — természetesen a jogszabályban írtak figyelembevételével — és azt, valamint az évenként fizetendő bér összegét a bérlővel legkésőbb 1985. október 31. napjáig írásban közölni. A rendelet megjelöli a közlési idő elmulasztásának következményeit is. A közlekedési miniszter 6/1985. (VII. 1.) KM számú rendelete a vállalatok és szövetkezetek üzemi személygépkocsi használatának egyes kérdéseiről szól, s kimondja, hogy a rendelet mellékletében megjelölt értéket el nem érő vállalatok, leányvállalatok, önálló gyáregységek és szövetkezetek üzemi személygépkocsira nem jogosultak. A targoncavezetők képzéséről szól az ipari miniszter, a belkereskedelmi miniszter és a mezőgazdasági ét élelmezésügyi miniszter 5/1985. (VII. 1.) IpM-BkM- MÉM számú együttes rende. lete, amely szerint targoncát csak az vezethet, aki erre jogosítvánnyal rendelkezik, ilyen jogosítványt pedig az kaphat, aki a rendeletben meghatározott tanfolyamot elvégezte és sikeres vizsgát tett. Targoncavezetői tanfolyamra az jelentkezhet, aki: a) a 18. életévét betöltötte, b) általános iskolai végzettséggel rendelkezik. c) a targoncavezetéshez szükséges orvosi alkalmasságot igazolta. A tanfolyam és a vizsga csak önköltséges alapon szervezhető meg, de a résztvevőt terhelő költségeket a munkáltató részben, vagy egészben átvállalhatja. Az említett jogszabályok a Magyar Közlöny idei 27. számában jelentek meg és f. évi július hó 1. napján hatályba léptek. A Munkaügyi Közlöny idei 10. számában jelent meg az építésügyi és városfejlesztési miniszter irányelve az építőipari és építőanyag-ipari, valamint tanácsi kommunális szervezetek magasabb vezető állású dolgozóinak anyagi érdekeltségi rendszeréről, amely irányelvből itt csupán az alábbiakat idézzük: „A munkáltatónak indokolt csökkenteni a magasab vezető állású dolgozójának a prémiumfeladatok teljesítése alapján megállapítható éves prémiumát, ha az átadott építmények, a termékek, a szolgáltatások minősége romlik és a minőségi kifogásokból származó költségek növekedtek." DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Pincehelyről a pesti éjszakába Vádlott asszonyok és férfi tanúk Nincs szándékom krimit írni, de ha végiggondolom az ügyet, — tartok tőle — mégiscsak az lesz belőle. Az egyik budapesti kerületi ügyészség áltál kibocsátott vádirat tárgya: „üzletszerű kéjelgés vétsége és más bűncselekmények miatt X. Y. és társai ellen indult bűnügy.” A vádlottak — az I. rendűtől a XI. rendűig — zömükben vidékről (Miskolcról, Karcagról, Bajáról, Tahi- tótfalüból, Pincehelyről, Debrecenből, Nyíregyházáról, Cecéről) a fővárosba szédült lányok-asszonyok, alkik bekerülvén a pesti éjszakába, így-úgy megperzselődtek, és a legősibb női foglalkozást űzvén, nem éltek túlságosan rosszul, már mint ami az anyagiakat illeti. A vádirat szenvtelen tárgyilagossággal rója terhűkre az elkövetett és — „tanúvallomásokkal, szállodai kimutatásokkal, szakvéleményekkel és a vádlottak részbeni beismerő vallomásával” — bizonyított vétségeket. A vádiratból: G.-né vádlott „1978—62 között átlagosan havi egy alkalommal 1500—2000 forint ellenében nemi kapcsolatokat létesített elsősorban külföldi állampolgárokkal. Ismeretségeit különböző fővárosi szórakozóhelyeken kötötte és lakására vitte partnereit, illetve a partnerek szállodai szobájában bonyolította le ezeket a kapcsolatokat”. T.-né vádlott „1982. márciustól 1983. augusztusáig rendszeresen, átlag havi 1—2 alkalommal üzletszerű ké- jelgést folytatott. Elsősorban külföldi állampolgárokkal ismerkedett, akiktől egy-egy kapcsolatért 100 USA-dollárt, illetve ennek megfelelő más nyugati valutát, vagy forintot kért és kapott.” M. M. vádlott „hasonlóan többi vádlott társához, budapesti szállodákban, illetve színvonalasabb szórakozóhelyeken ismerkedett partnereivel. Igen költséges életvezetését részben barátai jelentékeny összegű támogatásából, részben üzletszerű ké- jelgésből fedezte. 1981 januárja óta rendszeresen lakást bérelt az utazási irodákon keresztül és jelentékeny számú, túlnyomórészt külföldi partnerével lakásán, vagy szállodákban bonyolította le kapcsolatait. Egy-egy kap csolatért legkevesebb 100 USA-dollárt vagy 200 NSZK- márkát kért és kapott... 1982 februárjától 1983 decemberéig 23 alkalommal vett át 100 USA-doilárnak megfelelő külföldi valutát, amelynek forint értéke 43 forintos átlag árfolyamon számítva 98 900 forint.” Sz. I. vádlottat M. M. „vezette be a pesti éjszakába”, és 1982 nyarán — két hónapon keresztül — „legkevesebb 20 alkalommal létesített 100 USA-dollárért, illetve 2—3 ezer forintért nemi kapcsolatokat...” A többi vádlott tekintetében is — többé-kevésbé — ugyanezek a tényállások. Része a vádiratnak a tanúként megidézendők névsora. Közöttük már büntetésvégrehajtó intézetben ülő prostituáltaik. Azután: nyomtalan keritők, stricik, baráti szo- báztatók, szállodai alkalma, zottaik, — zömükben tehát olyanok, akik így vagy úgy — mindenesetre bizonyíthatatlanul pénzt kaptak a most bíróság elé kerülő lányoktól. Továbbá — s főleg — azok a honfitársak és külföldiek, akik igénybe vették «ne lányok szexuális szolgáltatásait fizetség ellenében. Rajtuk kívül még egy szakértő (?) is benne van a dologban. De maradjunk csak azoknál a tanúknál, akik megkeresték, megtalálták a lányokat, majd fizettek, s úri módon távoztak... Minduntalan föltolakszik a kérdés: valójában nem ők-e azok, akik „üzletszerűen" űzték az ipart ama bizonyos lakásokon és szállodai szobákban? A prostitúciót az „emberkereskedelem” egyfajta megjelenéseként fölfogva. — mindenesetre ők voltak a vevők. — Teszem azt, egyedül élek, — mondja az ügyben megidézendő harminchat tanú egyike. — Mit tehetek? Vagy az egyik barátom, ismerősöm feleségét vagy lányát, menyét környékezem meg, vagy keresek egy lányt, aki pénzért kapható... Az előzőt nem akarom megcsinálni, hát csinálom a makikat. Mit kockáztatok? Legföljebb azt, hogyha lebukás van, megidéznek tanúnak és lelököm a szöveget, hogy igen. megvolt, ennyit meg ennyit fizettem. És slusz-pász!... Minden halad tovább a maga kerékvágásában. .. Mindenesetre az ügy bíróság elé kerül, s ítélet is születik. Az ítélethirdetésen a tanúnak nem kötelező a jelenlét, az ő szerepük a tanúskodás, azután vehetik a kalapjukat és távozhatnak. DÉR FERENC
