Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
1985. július 25. KÉPÚJSÁG 5 Tettekkel erősített barátság Gyakran lehet hallani, olvasni, hogy az úttörőmozgalom a maga sajátos eszközeivel segíti az iskolai nevelő-oktató munkát. Gyanítom, a „sajátos eszköz” kifejezés csak a „bennfenteseknek” mond sokat, ezért válasszunk ki most egyet közülük és kapcsoljuk egy nevelési területhez, a szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra neveléshez. (Nem véletlenül említjük a kettőt együtt, ugyanis nem lehet, nem szabad kettéválasztani ezeket.) Beszélgetésünk helyszínén, Domboriban, a nemzetközi úttörőtáborban Jürgen Le- istnert, a Karl-Marx-Stadt megyei, Ljubov Szamoduro- vát, a Tambov megyei delegáció vezetőjét és Szabó Ernőt, Szekszárd város úttörőelnökét arról kérdeztük, hogyan segíti a tábor az előzőekben említett nevelést. Megjegyezzük, mivel folyamatos tevékenységről van szó, a tábor pedig „csak” egy „sajátos eszköz”, ezért nem véletlen, hogy az évközi munka is szóba került. * Jürgen Leistner szerint azok az úttörők, akik most Magyarországon vannak, jó teljesítményt nyújtottak az iskolai és tisztségviselőként a mozgalmi munkában. A Zwickauból, illetve Aue körzetéből jött pajtások a két megye, Karl-Marx-Stadt és Tolna, jó kapcsolata révén a tizenharmadik cseretábor vendégei és úttörő-megbízatásnak tekintik ezt az utazást. Az NDK-beli pionírok a Vörös Zászló expedíció keretében végzik úttörőmunkájukat, felkutatják — többek között — a vörös zászló, a Vörös Hadsereg Berlinig tartó útját, az antifasiszta ellenállás sok városát meglátogatják, felkeresik az elesett szovjet hősök emlékműveit. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a nemzetközi kapcsolatok alakítására és arra, hogy tudatosítsák, a német népet a szovjet hadsereg szabadította meg a fasizmustól. A vendégek a tábori előkészületek során négy napot töltöttek az NDK-ban egy nemzetközi úttörőtáborban, hogy erre az utazásra felkészüljenek. Tanultak Magyarország történelméről, a szocializmus felépítésének egységességéről és felkészültek arra, hogy országuk, népük eredményeit — az NDK- napon — bemutatják magyar és szovjet pajtásaiknak. Jürgen Leistner tábori tapasztalatainak összegzésekor elmondja, úgy látja, jól megértik egymást a gyerekek, gyorsan kapcsolatot teremtettek. Túl vannak a jelvénycseréken, a születésnapi ajándékozásokon, együtt játszanak, énekelnek, zenélnek, sportolnak. — Nekünk az a feladatunk — mondja —, hogy tudatosítsuk bennük, ilyen nemzetközi tábor, egymás megismerése csak békében lehetséges, és ők is, képességeik szerint, tegyenek valamit a békéért. * Ljubov Szamodurova elmondta, hogy a csapatokban nemzetközi barátság elnevezésű klubok működnek, amelyeket azok a tanárok vezetnek, akik történelmet tanítanak, illetve angol, német, francia nyelvet beszélnek. A foglalkozásokon a klubok tagjai megismerkednek a szocialista országok történél Ljubov Szamodurova Szabó Ernő mével, külföldi pajtásokkal leveleznek, különböző versenyeket — rajz-, plakátkészítés — rendeznek. Ebben az évben a VIT különösen aktivizálta a gyerekeket. Minden úttörőcsapatban megtartották a VIT-vetélkedőket, a szolidaritási bazárt. „így látom a világot” címmel politikai plakátversenyt, „A békére szavazok” címmel pedig fogalmazási versenyt szerveztek. A központi bizottság, a Komszomol és az úttörőszövetség „Az ország gyermekei a VIT-ért” munkaakciót hirdetett, amely során a pionírok maguk készítettek kisebb ajándékokat a találkozóra érkező külföldieknek. Ezenkívül részt vesznek a „Tisztelgés a békének” akcióban is. A delegációvezető szerint a megyénkben nyaraló pajtások ismerik az NDK-t és Magyarországot, a történelemórákról, a klubokból, a levelezésekből, a képeslapokról... és még sorolhatnám, de más az, ha látják is mindazt, amit eddig csak hallomásból ismertek. Itt, a táborban nem akadály, hogy nem beszélik a más nemzetbeliek nyelvét, hiszen akkor is megértik egymást, feltalálják magukat, úgy élnek, mint egy nagy család. Egyáltalán nem érzik, hogy külföldön vannak. A kellemes napokon azért haza is gondolnak, hiszen hiányoznak a szülők, testvérek, a jellegzetes orosz táj. Nem véletlen, hogy a kultúrműsorokban sok dal szól a hazáról. Ljubov Szamodurova vallja, hogy hasznosak a nemzetközi úttörőtáborok, hiszen a proletár internacionalizmusra nevelést már iskoláskorban el kell kezdeni, aztán ez majd felnőtt korban kamatozik, ugyanis mindenkinek mindig érdekeltnek kell lennie, mindent meg kell tennie azért, hogy béke legyen a világon. * — A tábor programját úgy alakítottuk ki, hogy legyen alkalom egymás életének, gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésének, építőmunkájának megismerésére — közli Szabó Ernő, aztán elmondja, ezt szolgálják azok a különböző kiállítások, bemutatkozások, amelyekre nagy-nagy lelkesedéssel készülnek a gyerekek. A baráti találkozók, a levelezés, egymás munkájának megismerését, a tartós barátságok kialakítását segítik, ezekkel a táborokkal az ország— ország közti kapcsolat személyessé alakul. Most a VIT jegyében szervezték meg a táboréletet, és kiemelten foglalkoznak azzal, hogy a szocialista országok gyerekei, népei hirdetik a békét és kiállnak mellette. Jó alkalom ez a két hét arra is, hogy a különböző népek barátságát tettekkel erősítsék. Szabó Ernő tapasztalata, a különböző versenyek lehetőséget adnak arra, hogy a pajtások átéljék, tudatosan átérezzék, egy népet, egy országot képviselnek, ezért a hazájuktól távol nekik kell nyilatkozni, nekik kell fellépni. Olyan nagy élmény ez, ami pluszt és érzelmi töltést ad, és amit semmiféle otthoni (itthoni) erkölcsi neveléssel nem lehet helyettesíteni. Példának egy mon- góliai nemzetközi tábort hoz, ahol tizenkét nemzet zászlajának felvonásakor a magyar delegáció úttörői a lemezzel együtt, könnyes szemmel énekelték a Himnuszt. „Ez a felnőtteknek is óriási, megrázó, és fölemelő élmény volt”. * Beszélgető partnereink véleménye ennyi, de ebből is kitűnik a bevezetőben említett „sajátos eszköz”, az úttörőmunka — beleértve a nemzetközi táborokat is — nevelő munkát segítő szerepe. És még valami: A gyerekek békét akarnak, ezért ezt a kívánságot mindenkinek teljesítenie kell! ÉKES LÁSZLÓ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Gastro-Coop hálózat alakult A SZŐ VOSZ kezdeményezésére, a pécsi Konzum Áruház Szövetkezeti Közös V. gesztorságával Gastro- Coop néven szövetkezeti vendéglátó hálózat alakult. Az új szervezet tagjai — az áfész-éttermek, — vendéglők — egyöntetűen magas színvonalú ellátást garantálnak. Eddig 30 egység jelentkezett a Gastro-Coop tagjai sorába. A hálózathoz tartozó, általában másodosztályú éttér* mek — egyéb ételek mellett — egységesen 12 féle, előre meghatározott ételt szerepeltetnek folyamatosan a választékban. Elkészítésükre azonos honyhatechnikát alkalmaznak; az ízek és az adagok is mindenütt megközelítően azonosak. Garantálják a gyors kiszolgálást. Mivel a nyersanyagokat az áfész-ek felvásárló hálózatán keresztül szerzik be, áraik is viszonylagosan mérsékeltek. Csoportoknak 10 százalékos kedvezményt adnak. A kínálat — a többi között a böllérlevea, tarhonyás zúzapörkölt, hagymásrostélyos stb. — főleg a külföldi vendégekre való tekintettel, az étlapon fényképen is szerepel. A teríték is azonos díszítésű és a Gastro-Coop márkajelet viseli. A Gastro-Coop éttermi hálózat augusztus 1-én kezdi meg működését. Megállltótúble helyett Séta Szántódpusztán Az autóbusszal, motorral vagy autóval közlekedő Tolna megyeiek, akik a 7-es fő közlekedési úton járnak a nyári hónapokban Siófok és Ba la tanföldvár között, Szántódpusztán érdekes látnivalók miatt szakíthatják meg utazásukat. A Balaton déli partján, a Tihanyi-félszigettél szemben, a Kápolnadomb környékének északi lejtőjére települt ez a puszta. Műemléki helyreállítása után a magyar múlt együk patináns települése lett. A közel harminc különböző rendeltetésű épület XVIII—XIX. századi emlékeket őriz. Itt a Balaton mellett pihenők a kor hangulatának megfelelő környezetben órákat, akár napokat is eltölthetnek. A gépkocsik számára kijelölt parkolóhelyről a valamikori cselédházba, ma az idegenforgalmi irodába jut az érkező. Itt tájékozódhat az épületegyüttesekben elrendezett kiállításókról, a pusztai séta javasolt útvonaláról. Elsőként a nádfedeles „Ménes csárda” tűnik fel. Mellette népművészeti bolttal, előtte szabadtéri teraszon vendéglátás. Az 1716-ban készült úgynevezett kúria épületében a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből látható időszakos kiállítás: „Jeles napok a képzőművészetben” címmel. Tolna megyei vonatkozású festményt is bemutatnak. Csők István „Keresztelő öcsényben” című alkotását. A puszta közepén délnek haladó út mellett, bal oldalon áll egy magtárépület. Itt a „Népi tárgykultúra a Dél- Dunántúlon” című kiállításon ugyancsak találkozni Tolna megyei érdekességekkel. Baranya, Somogy, Zala és megyénk ékelik azt a területet, amely egykor erdők között rejtőzött falvak, patakok, szilaj pásztorok, uradalmi cselédek világa volt, a Balatontól a Dráváig, a Zalától a Dunáig. Fából, agyagos földből, vesszőből, helyben termelt kenderből és lenből készítették maguknak a mindennapi életükhöz szükséges használati eszközeiket, ruhaneműiket. Zalakomári, töröfckoppányi, deesi népművészeti tárgyak sorakoznak a vitrinekben. Pásztorfaragások, bukovinai székely festé- kes, párnavégek, lakodalmas fazekak, szijjártó munkák, vessző- és gyékénykötések, színes népviseletekbe öltöztetett bábok állnak tájegységeik képviselőiként. Az út mentén feliratok is felhívják a figyelmet a puszta idegenforgalmi szolgáltatásaira: szállásbiztosítás, lovastanfolyam, pónilovagiás gyermekeknek, sétakocsikázás, pénzváltás, idegenveze. tés... A szántódi rév története, a balatonendrédi csipkeverés múltja, Pálóczi Horváth Ádám emlékszobája egy-egy megállítója a pusztában sétálónak. Az egykori mesteremberek házában és másik két volt cselódházban ma 15 lakosztály várja a vendégeket, korszerű berendezéssel. A Balaton élővilága című kiállítás látványos akváriumokban mutatja be a Balaton jellegzetes halait, növényeit. A puszta délnyugati részén levő ólépítményekben rackajuhok, magyar szürke marhák, pásztorkutyák és a ménes lovai élnek. A lábas- pajta végében patkolószín van a kovácsműhellyel. Az egész puszta fölé emelkedik a Kristóf-kápolna, innét messze látni a tájra. A krónikák szerint éppen száz évvel ezelőtt, 1885-ben cseh vendégek — szám szerint háromszázhatvanan — érkeztek balatoni kirándulásra. Ettől számíthatjuk a balatoni idegenforgalom születését, hiszen ennyi külföldi látogatója egyszerre, akkor még nem volt a Balatonnak. A tópart egyik legfiatalabb idegenforgalmi és kulturális központjában — Szántódpusztán — tett rövid sétánk tisztelgés a múlt előtt. Sorainkat az erre utazóknak ajánljuk, megállitótábla helyett. — decsi — Építészeti emlékek a tablón ogról mindenkinek Leesett a létráról — megrokkant Egy gyári munkás leesett a létráról és jobb térdét erősen megütötte. Művezetője, akinek az esetet jelentette, elutasította, mert — aznap már volt egy üzemi baleset. A sérült egy ideig táppénzes állományban volt, majd térdét kétszer megoperálták, de munkaképességét nem nyerte vissza, rokkantsági állományba kellett helyezni. A vállalat a baleset üzemi jellegét nem ismerte el, ezért ennek megállapításáért a munkás pert indított ellene. Az alsó fokú bíróságok ellentétes ítéletei ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A bekövetkezett kárért a munkáltató teljes mértékben felel. Ebből következik: azt is el kell bírálni, hogy mennyi kártérítést kell fizetnie. Tehát a megyei bíróságnak a rokkantat ki kellett volna oktatnia arról, hogy nemcsak a baleset üzemi jellegének, hanem a kártérítés ösz- szegének megállapítását is kérheti. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. Jogtalan az elbocsátás Egy nemrég alakult városi jogú nagyközségi tanács előadóját, aki 32 éve dolgozott az államigazgatásban, késedelmes ügyintézés miatt szigorú megrovásban részesítették, majd két hét múlva átszervezés címén felmondtak neki. A tisztviselő mindkét határozat hatályon kívül helyezéséért pert indított. Az ügyben végső fokon döntő Legfelsőbb Bíróság a fegyelmi büntetést megrovásra változtatta, a felmondást pedig érvénytelenítette. Megállapította: az a munkakör, amit az előadó betöltött, továbbra is megvan, tehát az átszervezés a munkaviszony felmondását nem tette indokolttá. Hosszú szolgálati idejére tekintettel figyelembe kellett volna venni a Minisztertanácsnak azt a rendeletét, amely a vezető állású, valamint az államigazgatás és az igazságszolgáltatás terén legalább tizenöt éve dolgozó ügyintézők munkavi. szonya megszüntetésének lehetőségére vonatkozik. Ez a rendelet a felmondási okokat tételesen felsorolja. — Ebben az ügyben egyik felmondási ok sem áll fenn — szögezte le a Legfelsőbb Bíróság. Az államigazgatási szerv nem szűnt meg, sőt hatásköre és illetékes* ségi területe bővült. A Minisztertanács arra a munkakörre, amelyben az elbocsátott tanácsi dolgozó tevékenykedett, nem rendelt el olyan nagymérvű létszámcsökkentést, ami az illető további foglalkoztatását lehetetlenné tenné. Éppen az ellenkezője áll fenn. A tanácsnak tehát nem volt lehetősége, hogy a több mint harminc évet az államigazgatásban eltöltött dolgozójának — a jogszabályban meg nem engedett átszervezés címén — felmondjon. Ezért intézkedése jogellenes volt. ■ HAJDÚ ENDRE
