Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-25 / 173. szám

1985. július 25. Elbúcsúztatták Vll-küldötteinket (Folytatás az 1. oldalról) tik egymás gondolatait, azok békevágya megerősödik, ha­tározott békeakarattá válik, s képesek cselekedni azért, hogy kiküszöböljék az em­beriség történetéből a nagy világégéseket, a termonuk­leáris világháborút. A békeakarat és a tiltako­zás egyként kísérte végig a Világifjúsági Találkozók tör­ténetét. Tiltakozás mindenféle, az emberi önérzetet, a humaniz­must sértő megkülönböztetés ellen; a nemzetek és nemze­tiségek elnyomása ellen. Til­takozunk a fajelnyomó rend­szerek terrorja ellen, amely például Afrika déli részén napjainkban is emberélete­ket követel. Tiltakozunk La- tin-Amerika népeinek elnyo­mása és kívülről való fe­nyegetése ellen, A Világifjúsági Találkozón — tapasztalatból mondha­tom — a vendéglátó ország fiataljai és a vendégek kö­zött mindig személyes, ben­sőséges kapcsolatok szövőd­nek. Ha erre gondolok, óha­tatlan az emlékezés. Huszon­nyolc évvel ezelőtt, 1957-ben is itt álltunk, készülve arra, hogy Moszkvába utazunk a VIT-re. Egyszerre érkeztünk aggodalmat és örömteli vá­rakozást. Aggodalmat azért, mert mögöttünk volt az el­lenforradalmi támadás. Ma ugyanannak a Magyar Népköztársaságnak a gyer­mekeiként utaztok a Világ­ifjúsági és Diáktalálkozóra, mégsem ugyanazt az országot képviselik. Az elmúlt 28 év alatt nagy tetteket hajtot­tunk végre. Megteremtettük a szocialista magyar mező- gazdaságot, új kezdeménye­zéseket tettünk az iparban, szocialista demokráciánk eredményei világszerte ér­deklődést váltanak ki. Ma Európa joggal tekinthet erre a kis országra úgy, mint amely stabilitásával és ak­tív kezdeményezéseivel hoz­zájárul az európai problé­mák megoldásához, így a világbéke erősítéséhez is. Ma tekintélye van a Magyar Népkötársaságnak, elismerés övezi a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját. Nemzetközi érdeklődés kí­séri: hogyan lépünk tovább, mert barátaink biztosak ab­ban, hogy a társadalmi fejlő­dés élvonalában kívánunk haladni. Örömteli várakozással utazhattok tehát Moszkvába. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében, társadalmunk ne­vében ezekkel a gondolatok­kal bocsátunk útra bennete­ket. Jó utat, tisztességes helytállást, sok élményt és szerencsés hazatérést kívá­nunk! A Központi Bizottság tit­kárának szavait követően a küldöttség tagjai ünnepélye­sen fogadalmat tettek: a fesztiválmozgalom eszméihez híven vesznek részt a moszk­vai világifjúsági és diáktalál­kozón. Mindent megtesznek azért, hogy erősödjék a Föld népeinek a társadalmi haladásért folytatott harca, szorosabbá váljék a magyar fiatalok szövetsége a világ haladó ifjúságával. Megfo­gadták, hogy magyar állam­polgárhoz méltóan, becsület­tel képviselik népünket, szocialista hazánkat, a Ma­gyar Népköztársaságot. Az ünnepség záróakkord­jaként a Magyar Állami Operaház gyermekkórusának dalát hallhatták a résztve­vők, majd úttörők köszön­tötték virággal a delegáció tagjait. A küldöttség a DlVSZ-indulót énekelve vo­nult el a Kossuth térről. A XII. világifjúsági és di­áktalálkozón részt vevő ma­gyar fiatalok szerdán este a Keleti pályaudvarról elutaz­lak Moszkvába. (MTI) Ülést tartott a Tolna Megyei Tanács Y. B. Évforduló Romániában Bukarestben szerdán ün­nepélyes külsőségek köze­pette, nagyszabású gyűlést tartottak az RKP IX. kong­resszusa, Nicolae Ceausescu megválasztása huszadik év­fordulója alkalmából. Szerdán ünnepi külsőt öl­tött a román főváros. Fello­bogózták a középületeket, jelmondatokat, és Niccílae Ceausesou. elnök képmását helyezték el a fontosabb út­kereszteződéseknél. Az RKP Központi Bizottsága, az RSZK államtanácsa és kor­mánya lerótta tiszteletét Ni­colae Ceausesou előtt, s dél­ben kibővített aktívaülést tartott a központi bizottság a kongresszusi teremben. (Folytatás az 1. oldalról.) olvadtak az állategészségügyi állomásokba, melyeknek ki kellett alakítaniuk minőség- ellenőrző és vegyvizsgáló részlegeiket. Ez év január 1- től 3 élelmiszeripari mérnök végzi a megye területén a helyszíni minőségellenőrzést és mintavételezést, ám az utóbbi során nyert anyagok vizsgálatát az állomás Bara­nya megyei állomásának la­boratóriuma végzi, ami a saját adottságok tovább bő­vítésével nemcsak elkerül­hető, tulajdonképpen szük­ség is lenne a hiányzó la­boratóriumi feltételek meg­teremtésére. A Tolna Megyei Tanács V. B. jónak ítélte — egybe­hangzóan a szakminisztéri­um minősítésével az Állat­egészségügyi és Élelmiszer­ellenőrző Állomás 142 fős kollektívájának elmúlt öt évi tevékenységét, járványvédel­mi és élelmiszerellenőrzési munkáját. A fontos hatósági és szolgáltatási feladatokat ellátó intézményt mégis ke­ményebb hatósági igazgatá­si tevékenységre kérte föl. A megyei tanács vb ezen az ülésén foglalkozott a jú­lius 31-re összehívandó ta­nácsülés anyagának előkészí­tésével, ezen belül azzal az előterjesztéssel, mely a VII. ötéves terv megyei terület- és településfejlesztési kon­cepcióját tartalmazza. PANORAMA BUDAPEST Szerdán küldöttség élén Budapestre érkezett Sztanis Bonev, a Bolgár Népköztár­saság miniszterelnök-helyet­tese, az Állami Tervbizottság elnöke, aki vendéglátójával, Faluvégi Lajossal, a Minisz­tertanács elnökhelyettesével, az Országos Tervhivatal el­nökével az 1986—90. évi ter­vek egyeztetéséről folytat tárgyalásokat. MOSZKVA Alekszej Lizicsev vezérez­redest nevezték ki a szovjet hadsereg és haditengerésze­ti flotta új politikai főcso­portfőnökévé. Lizicsev ko­rábban a Németországban állomásozó szovjet hadse­regcsoport politikai főcso­portfőnöke volt. KABUL Szerdán Kabulban egy külföldi újságírók számára rendezett sajtóértekezleten a pakisztáni hírszerzés két ügynöke válaszolt a kérdé­sekre. Az afgán külügymi­nisztérium jegyzékben köve­telte: Iszlámábád szüntesse be a beavatkozást Afganisz­tán bel ügyei be. ÚJ-DELHI Megállapodás született a Pandzsáb indiai szövetségi államban három éve húzódó válság megoldásáról az új­delhi központi kormány és a szikhek pártjának, az Akaii Dalnak a vezetője, Harcsán Szingh Longoval között. WASHINGTON Washingtonban aláírták az Egyesült Államok és Kína nukleáris együttműködési szerződését. Az okmány, amely minden bizonnyal el­nyeri a kongresszusi jóváha­gyást, lehetővé teszi — 10- 12 milliárd dollár értékben — amerikai reaktorok és más műszaki berendezések Kínának történő eladását. Mai kommentárunk Olaj a tűzre Tüntetések, összecsapások, halottak. Ezek a leggyak­rabban előforduló szavak a hírügynökségi jelentések­ben, amelyeket az elmúlt évek során Dél-Afrikából kelteztek a tudósítók. A szükségállapot múlt szombati bevetésére az ország területének nagy részén csak olaj volt a tűzre, azóta még sűrűbben érkeznek a hírek a fekete lakosság megmozdulásairól. A tüntetőkre leadott sortüzek nyomán magasra csap a felháborodás lángja a Dél-afrikai Köztársaságon be­lül és kívül is. A csaknem ötszáz polgárjogi aktivista letartóztatása, a tíznél több haláleset, és az ismétlődő csatajelenetek a nagyvárosok utcáin azt tanúsítják, hogy a fajüldöző rezsim végveszélyben érzi magát, a végső eszközöket alkalmazza a lakosság ellen. Mindez nem jelenti azt, hogy utolsó szakaszához, a nyílt fegyveres felkeléshez érkezett volna a fekete többség harca az apartheid ellen. Az ANC, az őslako­sok legtekintélyesebb szervezete ugyan vállalta az egyenlőtlen küzdelemnek ezt a formáját is, most még azonban nincsenek meg az igazi sikerekhez szükséges feltételek. A rezsim rendőrsége, hadserege — nem utolsósorban a maga oldalára csábított feketék segít­ségével — még nagyon erős, kézben tartja a hatalmi pozíciókat. A folyamatos külső támogatás — az Egye­sült Államok hivatalosan bejelentette, hogy tartja ma­gát eddigi „semleges” politikájához — lehetővé teszi a dél-afrikai gazdaság felszínen tartását, s egyben az erőforrások összpontosítását az elnyomó intézkedések érvényesítéséhez. A nemzetközi közvélemény azonban óriási nyo­mást gyakorolt a protóriai kormányra éppúgy, mint az azt támogató politikai és üzleti körökre. Elképzelhető, hogy a fehér uralom gazdasági oszlopait mentendő, Botha miniszterelnök elöbb-utóbb néhány kérdésben mégis visszakozásra kényszerül. A mostani lázongá­sok hozzájárulhatnak e folyamat gyorsításához. Bizonyos, hogy amíg a fajüldöző rendszer alapjai nem változnak, a feszültség is megmarad, hiszen a fe­héreknél lényegesen rosszabb körülmények között élő feketék, akiket tartós jogfosztottság sújt saját szülő­földjükön, nem tűrhetik szó nélkül kiszolgáltatott hely­zetük konzerválását. Akárhány áldozata lesz is a mos­tani rendőrterrornak, a változás elkerülhetetlen. A Magyar Szolidaritási Bizottság, — a magyar közvélemény felháborodá­sának hangot adva —, nyi­latkozatban elítélte a dél- afrikai fajüldöző rendszer legújabb népelnyomó in­tézkedését. A dokumentum többek között megállapítja: A Magyar Szolidaritási Bizottság elítéli a rendkí­vüli állapot bevezetését és követeli az apartheid fel­számolását, a rendőri ter­ror megszüntetését, a letar­tóztatottak és minden poli­HORVÁTH GÁBOR tiikai fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon- bocsátását. Sürgetjük az ENSZ által is támogatott összehangolt nemzetközi fellépést a fajüldöző rend­szer ellen. Népünk teljes szolidaritásáról biztosítja az Afrikai Nemzeti Kong­resszust. és mindazokat a társadalmi erőket, amelyek az apartheid felszámolásá­ért és Dél-Afrika demo­kratikus átalakításáért küzdenek — fejeződik be a Magyar Szolidaritási Bi­zottság nyilatkozata. Helsinki, 1975-1985 Tanácskozás-sorozat Magyarok a belgrádi tanácskozáson. Bányász Rezső ta­nácsos és dr. Petrán János nagykövet, a magyar kül­döttség vezetője. 1975. augusztus 1-én Hel­sinkiben 33 európai ország, valamint az Egyesült Álla­mok és Kanada állam- és kormányfői aláírták az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet (EBK) zá­róokmányát. A konferencia összehívásá­nak előzményeihez tartozik, hogy a Szovjetunió és Euró­pa szocialista országai­nak kormányai már a „hi­degháború” éveiben reálisan felismerték azt a veszélyt, amelyet az imperialista ha­talmak erőpolitikája jelentett földrészünk és a világ bé­kéjére és biztonságára. A Varsói Szerződés közös fellé­pésének legmagasabb fóru­ma, a Politikai Tanácskozó Testület (PTT) már első, 1956-os prágai ülésén kinyil­vánította, hogy kész tárgyal­ni az európai kollektív biz­tonsági rendszer megterem­téséről. A kelet-nyugati pár­beszéd az európai biztonság kérdéseiről azonban csak azután indult meg, hogy a PTT 1969 márciusában köz­zétette „Budapesti felhívá­sát”. A felhívásban a Var­sói Szerződés tagállamai fel­szólították az összes európai államokat, hogy működjenek együtt egy biztonsági és együttműködési értekezlet megrendezése érdekében. Mivel a javaslatok egész Eu­rópára vonatkoztak, így az eszmecseréknek szükségsze­rűen a kontinensen szem­benálló két katonai szö­vetség, a NATO és a VSZ párbeszédével kellett meg­kezdődniük. A NATO miniszteri taná­csa 1969 végén válaszolt a „Budapesti felhívásra”, s egyben a VSZ tudomására hozta azokat a feltételeket, amelyek teljesítéséhez kötöt­te tagállamainak az EBK-n való részvételét. A feltételek között szerepelt az is, hogy kezdjenek tárgyalásokat a közép-európai haderő- és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről. A Varsói szer­ződés tagországai készsége­sen beleegyeztek a tárgyalá­sok folytatásába, s konstruk­tívan vettek részt a NATO- feltételrendszert alkotó más európai problémák (német­kérdés, NSZK—szocialista országok kapcsolatainak ren­dezése) megoldásában. Mindezzel elhárultak a kon­ferencia megrendezésének útjában álló akadályok. Az európai biztonsági és együttműködési konferenciát 1973 júliusa és 1975 augusz­tusa között három szakasz­ban bonyolították le: — Az első szakaszra 1973. július 3—7. között Helsinki­ben került sor, ahol a meg­beszéléseken részt vevő ál­lamok (33 európai ország, valamint Kanada és az Egyesült Államok) külügy­miniszterei találkoztak, s megvitatták a konferencia napirendjére vonatkozó ja­vaslataikat. — A második szakaszt, a szakértői szinten folytatott tanácskozásokat 1973. szep­tember 18. és 1975. július 21. között Genfben rendezték meg. A munka három főbi­zottságban 22 hónapon át folyt. A 2419 ülésen összesen mintegy 5000 határozati ja­vaslatot vitattak meg. A kö­rültekintő, sokrétű előkészí­tés lehetővé tette, hogy 1975 nyarára sikerült egy, min­din résztvevő fél számára elfogadható és egyértelműen előnyös dokumentumterve­zetet kidolgozni. — Az értekezlet harma­dik, zárószakaszát 1975. júli­us 30. és augusztus 1. között rendezték meg Helsinkiben. A záródokumentum aláírá­sára augusztus 1-én került sor a Finlandia palotában. Az okmányt a résztvevő ál­lamok állam-, illetve kor­mányfői látták el kézjegyük­kel. A konferencia záródoku­mentuma — a nemzetközi megállapodások új vállfája­ként — az alábbi tárgykö­rökre vonatkozó ajánlásokat tartalmaz: — „az európai biztonság­gal összefüggő kérdések”, — „együttműködés a gaz­daság, a tudomány, a tech­nika, valamint a környezet- védelem területén”, — „a földközi-tengeri biz­tonsággal és együttműködés­sel összefüggő kérdések”, — „együttműködés huma­nitárius és egyéb területe­ken”, — „az értekezletet követő intézkedések”. 1975., óta, az ajánlásoknak megfelelően számos, külön­böző területeket, témákat érintő nemzetközi tanácsko­zást rendeztek Európa-szer- te. Közülük a legfontosab­bak: — 1977. október 4. és 1978. március 9. között Belgrád- ban tanácskoztak a záróok­mányt aláíró tagállamok képviselői arról, hogy mi­képp lehetne minél jobban megvalósítani a helsinki ajánlásokat. A belgrádi ta­nácskozáson elfogadott záró­nyilatkozat konkretizált egyes, vitatott kérdéseket, közelítette a résztvevő ál­lamok ajánlás-értelmezését. — 1980. november 11. és 1983. szeptember 9. között Madridban került sor á kö­vetkező, általános témakö­rökkel foglalkozó tanácsko­zásra, ahol a résztvevő felek szintén megállapodásra ju­tottak a jövő feladatait ille­tően. (Ide kívánkozik annak az említése, hogy 1973 októbe­re óta folynak Bécsben a tárgyalások a közép-európai haderő és fegyverzet kölcsö­nös csökkentéséről, mégpe­dig nem sok sikerrel, mi­után a Varsói Szerződés be­leegyezel' a folytatásukba, a NATO i nnal elveszítette a tárgyalasoK iránti érdeklő­dést). A madridi értekezleten el­fogadott megállapodásoknak megfelelően: — 1984. január 17. óta folynak Stockholmban az „európai biztonság- és bi­zalomerősítő intézkedésekről, valamint a leszerelésről” a tanácskozások; — 1984. március 21.—ápri­lis 30. között Athénban ta­nácskoztak a 35 ország szak­értői az államok közötti vi­tás kérdések békés rendezé­sének lehetőségeiről; — 1985. április 23. és má­jus 6. között Ottawában szakértői értekezletet tartot­tak az emberi jogokról és az alapvető szabadságjogokról. Az elmúlt 10 évben ez a ta­nácskozás volt az egyetlen olyan az EBK keretében, amely végül is közös véle­ményen alapuló záróokmány elfogadása nélkül ért véget; — 1985. október 15. és no­vember 25. között Budapes­ten rendezik meg a helsinki ajánlások szellemében az európai kulturális fórumot. \ madridi tanácskozás ülésterme. (Archív felvételek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom