Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-24 / 172. szám
G IRíÉPÜJSÁG 1985. július 24. Atlétika Sárközi: EB szint iölött Diósgyőrött a Mihályfi — Lucsánszki — Faragó emlék- versenyen rajthoz állt a Dó- Ma két középtávfutója is. Sárközi Gyula 14:22,2 percet futott 5000 méteren, amivel a második helyen végzett. Elért időeredménye 3 másodperccel jobb az ifjúsági Európa-bajnokság kiküldetési szintjénél. Harmadik lett a 800 méteres síkfutásban Oláh Attila 1:50.39-cel. Új csapat, nagy célok Kaposvárott Tíz éve villámgyorsan tört be a labdarúgó NB I résztvevői közé a Kaposvár. A legelső vonalban küzdött 1975-től 1978-ig három idényen át, majd Visszatért 1980—81-re. Utána kezdődött a visszaesés: nem maradtak bent a húsz csapatra szűkült NB II-ben, s a területi bajnokságból nem tudnak visszakerülni. Tavaly, mint bajnokok még osztályo- zót játszhattak, az 1984—85. évi bajnokság után már azt sem. — Kaposvár nem elégedhet meg a jelenlegi helyzettel, egyértelmű cél, hogy az NB II-be kerüljünk — mondotta Varga Gyula, a labdarúgó szakosztály új vezetője, aki a legutóbbi időben a Metripond ügyvezető elnöke volt. — Igyekeztünk megerősíteni, már az elképzelt NB Il-re formálni a játékosanyagot. A Kaposvár új vezető edzője Madár Gábor, a ZTE korábbi játékosa, aki a Nagykanizsa NB Il-es gárdájánál is sikerrel működött. Üj labdarúgóik Horváth (Szekszárdi, Deákvári (Debrecen), Riczu (Metripond), Kraft (MTK VM), Pém (III. kér. TTVE). Folyamatban van több ismert NB I-es játékos, így Judik (Rába ETO), Konrád L. (ZTE) és Murai (Debrecen), valamint Meksz (Táncsics SE) leigazolása is. A Kaposvár a bajnokság előtt több előkészületi mérkőzést vív NB I-es, NB Il-es és megyei csapatokkal, s 3 mérkőzésre Weimarba (NDK) is kiutazik, ahol két hazai és egy csehszlovák klubbal találkozik. Tenisz Az indianapolisi nemzetközi teniszviadal női egyes második fordulójában a negyedik helyen kiemelt Temesvári Andrea magabiztosan, 6:1. 6:3 arányban győzött az amerikai Ginny Purdy ellen. Washingtonban, a férfi páros döntőben a Hans Gilde- meister Victor Pecci (chilei, paraguayi) pár győzött a Ta- róczy Balázs, David Graham (magyar, amerikai) páros ellen 6:3, 1:6, 6:4 arányban. Keresztül-kasul a megyén Radikális változások Bátaszéken Tolna megye 109 településén 86 társadalmi sport- egyesület működik, a falusi sportkörök száma 63. Hogyan áll napjainkban, 1985 második félévében megyénk falusi sportélete? Milyen gondok foglalkoztatják az egyesületek vezetőit, s miként vélekednek településük sportolási lehetőségeiről maguk, az ott élő versenyzők? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a „Keresztül-kasul a megyén” felcímű írásainkban. Bátaszék nagyközség, olyan sportegyesülettel (Bá- taszéki Szövetkezeti Vasutas SE), amelyben hat szakosztály — labdarúgás, atlétika, asztalitenisz, sakk, súlyemelés és kosárlabda — működik. Emellett még foglalkoznak tömegsport szakosztályként karatéval is. És azt is tudjuk, hogy 1983-ban Bátaszéken adták át a megye legnagyobb tornacsarnokát. Ha csak azt néznénk tehát, hogy milyen a nagyközségben a sportági kínálat, valamint a feltételek, még rózsásnak is tarthatnánk a helyzetet. Ám, aki csak a megyei eredménylistákat némiképp is figyelemmel kíséri, jól tudja, hogy nem ilyen szép a menyasszony. A labdarúgók az utóbbi években a hagyományokhoz méltatlanul szerepelnek, báta- széki atlétáról nem hallhattunk hosszú ideje, és az egykor virágzó súlyemelés is mintha halódna. Hogy mindennek mi az oka, és még milyen problémákkal küszködik az egyesület, no meg persze, hogyan próbál ebből kilábalni — erről beszélgettünk Illés Bélával, az egyesület ügyvezető elnökével. Megpróbáltuk az egyes szakosztályokat külön-külön górcső alá venni. — Szinte kötelességszerű - en kezdjük a labdarúgással! — Tisztában vagyok azzal, hogy egy sportegyesület és vezetésének munkáját a közvélemény többnyire abból ítéli meg: hogyan szerepel a labdarúgócsapat. Az egyesület vezetése összegezte már a szakosztály 1984—85- ös bajnokságban végzett munkáját. Figyelembe véve az előzményeket, azt, hogy újoncok voltunk a megyebajnokságban, az első tíz közé jutást tűztük elsődlegesen célul a csapat elé. De, szem előtt tartva az utánpótlás-nevelés fontosságát: három ifjúsági játékos beépítését terveztük a felnőtt- együttesbe. Serdülő- és ifjúsági csapatainknál nem elsősorban az eredményesség, hanem a jó nevelő munka volt a cél. Nos, a felnőttcsapat hullámzó teljesítmény után elérte a célt, bár igazából csak a bajnokság végére kezdett összekovácso- lódni. De tudjuk, hogy Bátaszéken ennél többet várnak a labdarúgástól. Rengeteg problémával kellett megküzdenünk. Az utóbbi két évben három edző dol- gozottt nálunk, de jelenleg még azt sem tudom, ki fog ősszel a csapat kispadján ülni. Ez idő alatt teljesen megváltozott a szakosztály vezetése, és 60 százalékban átalakult a játékosállomány is. Ennek ellenére bízom abban, hogy egy-két éven belül az első öt közé kerülünk a megyebajnokságban. — Bátaszéken van egy minden igényt kielégítő súlyemelő terem. De mintha ezzel véget is érne a súlyemelés. — Be kell vallanom, hogy az egyik leggyengébben működő szakosztályunk, aminek okát elsősorban a szakmai munka hiányosságában kell keresni. Ennek ismeretében legutóbbi elnökségi ülésünkön úgy határoztunk, hogy a jövőben csak általános iskolás korúakkal kívánunk foglalkozni, és az edző személye is megváltozik. Ügy tervezzük, hogy az általános iskolából kinövő tehetséges gyerekeket a Szekszárdi Dózsába irányítjuk. Ugyanis az eddig bevett szokást nem tartjuk üdvösnek, hogy a tehetséges bátaszéki súlyemelők Pécsre vagy Zalaegerszegre igazoljanak, amikor közelünkben Van a Dózsa. Ma is rendelkezünk két tehetséges súlyemelővel, de a jelenlegi edző csak heti két alkalommal hajlandó velük foglalkozni. Ez nevetségesen bevés. — Lássunk valamivel há- lásabb témát: beszéljünk a sakkról. — Legeredményesebb szakosztályunk az elmúlt időszakban. Biztató, hogy a csapat gerincét ma már fiatalok alkotják. Szeretnénk, ha a megyében a legjobb csapatok mellé sorakoznának fel. A másik vonalon, a hexasakkban — a szakosztály kiemelkedő egyéniségétől — Rudolf Lászlótól továbbra is olyan eredményeket várunk, amit már eddig is megszokhattunk tőle. Ennek a nálunk népszerű sportágnak a sportegyesület és a nagyközség vezetése továbbra is megad minden támogatást. — Űj szakosztály az asztalitenisz. — Ennek a szakosztálynak a létrehozásáról nem máról holnapra született a határozat. 1983 decemberében döntöttük el, hogy utánpótlás korosztályúnknak beindítjuk az asztaliteniszt. Fiú vonalon az általános iskolában folyt a képzés. Ez a korosztály várhatóan 1986-ra érik be, akkor lesz versenyeztethető. Ezért is vettük át a Szekszárdi Spartacus NB III-as szakosztályát. Az utánpótlás csapatok gerincét még az 1985—86-os bajnokságban a Spartacus növendékei alkotják majd, és a megyebajnokságban is ők szerepelnek. Az NB III-as csapatban már bátaszékiek is játszanak. Az NB Ill-ban és a megyebajnokságban szereplő csapatainkkal szemben egyaránt az az elvárás, hogy az elsők között végezzenek. — Atlétikával is foglalkoznak, de ezt nem az eredménylistákból tudom... — Valóban szomorúnak tartom, hogy atlétáinkkal egy fő- és egy mellékállású edző foglalkozott, mégsem tudtak egyetlen aranyjelvényes sportolót sem kinevelni. És egyáltalán elmondható, hogy a szakosztály újra alakulása óta hullámzó teljesítményt nyújtottak, és a létszám is ingadozó. Mindez arra ösztönzött bennünket, hogy a főfoglalkozású edző szerződését augusztus 1-től ne hosszabbítsuk meg. Itt is elmondhatom azt, amit a súlyemelésnél: nálunk csak az általános iskola keretein belül érdemes foglalkozni' ezzel a sportággal. Az onnan kinövő, jó képességű atlétákat a Szekszárdi Dózsához küldjük. — Jó néhány évvel ezelőtt volt Bátaszéken egy NB lies kosárlabdacsapat. Aztán megszüntették, a sportág híveinek nem kis értetlenségére. Szeptembertől ismét lesz NB Il-es együttesük. Megint nem kis megleptést okozva. — Az egyesület vezetése, amikor megszüntette az NB Il-es csapatot, úgy foglalt állást, hogy amikor majd megfelelőek lesznek a feltételek, akkor ismét legyen kosárlabda Bátaszéken. Amikor 1983-ban átadták a tornacsarnokot, úgy gondoltuk, indítanunk kell egy labdajátékot. Először a női kézilabdával foglalkoztunk, de az általános iskola nem vállalta az utánpótlás-nevelést, és a gimnáziumra épülő felnőttcsapat is megszűnt egy év után. így, élve a Magyar Kosárlabda Szövetség új formájú bajnoki rendszere nyújtotta lehetőséggel, beneveztük férficsapatunkat az NB Il-es bajnokságba. Tömegsport szinten ugyanis eddig is működött kosárlabda-együttesünk. Ez a gárda képezi majd -az NB II-es csapat gerincét is. Ezenkívül még megerősítjük egy-két Tolna megyei játékossal. Úttörő- és serdülőcsapatokat csak az 1987—88-as megyebajnokságban kell indítanunk. Az egyesületen és a bázisszerveken kívül kosárlabda-szakosztályunkat patronálni fogja a Bátaszéki Vázkerámia Gyár is, főleg az utazáshoz szükséges anyagiakat fogják biztosítani. Az NB I-I-ben való indulással a játéklehetőséi biztosítása, a kosárlabdasport népszerűsítése, nem pedig ilyen vagy olyan helyezés elérése a célunk. Szakosztályok megreformálása, újabbak létrehozása. Ez van hát folyamatban Bátaszéken. Sőt egy egészen új, és első hallásra is sokat ígérő kezdeményezésről is beszámolt az ügyvezető elnök. Az utánpótlás-nevelés és a jobb kiválasztás érdekében terveznek a következő tanévtől egy bajnokságot, amelyben bátai, mórágy!, várdombi és bátaszéki 7—8. osztályosakból álló válogatottak szerepelnének, valamint elsős bátaszéki gimnazisták. A bajnokságot három sportágban — atlétikában, kosárlabdában és labdarúgásban — rendeznék meg. A mérkőzések Bátaszéken lennének, és a vidéki gyerekeket a BSZVSE saját buszával szállítaná. ■Mindez jelzi, a nagyközségben is érzik, rangjukon aluli a sportéletük. De hogy ezek a radikális intézkedések formai változást jelen- tenek-e csak, vagy vele a tartalom is megújul, azt majd a jövő dönti el. PUSKAS IMRE Iskolások nagymesterek ellen Garri Kaszparov szimultánt játszik A Szovjetunióban a gyermekek számára sakkverseket rendeznek, amelyek semmilyen más országos bajnoksághoz sem hasonlítanak. Népszerűségük viszont igen jelentős. E versenyek megrendezése elég szokatlan, ezért részletesen ismertetjük azokat. Először is néhány általános tudnivaló. A szovjet iskolások jelentős részét az úttörőszervezet egyesíti. Minden faluban, városban vannak úttörőházak, melyek mindegyikében működik sakk-kör. Gyakorlatilag valamennyi szovjet nagymester ezekben kezdte sportpályafutását. Anatolij Karpov Zlatousz- ban, Garry Kaszparov Bakuban, Vaszilij Szmiszlov Moszkvában, Mark Tajma- nov Leningrádban, Tygran Petroszjan Tbilisziben. Csak a legismertebbeket említet tűk, de a Szovjetunióban 50 férfi és 16 női nagymester van, akik az ország különböző városaiban élnek. Ez teszi lehetővé az érdekes sakkversenyek megrendezését. Az ' elődöntőkön az úttörőházakban egymással játszanak a 7—16 éves gyerekek. A döntőkön a csapat- kapitány egy-egy ismert sakkozó lesz, az úttörőház egykori tagja. Az úttörők csapata 7 főből áll. A 7. táblánál egy kislány játszik. A csapatkapitány-nagymesterek saját csapatuk kivételével minden csapattal szimultánt játszanak. A csapatkapitány és csapata részeredményeit összegzik. Az előző hét ilyen versenyen háromszor a le- ningrádiak nyertek (csapatkapitányuk kétszer Mark Tajmanov, egyszer Alek- szandr Kocsijev volt.) Háromszor a moszkvaiak (csapatkapitányuk kétszer Vaszilij Szmiszlov, illetve Artur Juszupov volt), egyszer a harkovi iskolások nyertek (csapatkapitányuk Vlagyimir Szavon volt.) A versenyek egyikén a Tbiliszi Üttörőház csapatát Nona Gapridasvili, az akkori női világbajnok vezette. A gyerekek nem udvariaskodták. A moszkvai csapat 6:1 arányban győzte le a nagymestereket, a leningrádi 4:3 arányban. A 8. versenyre a szibériai Irkutszkban került sor. A döntőben a moszkvaiak (csapatkapitányuk Artur Juszupov), a bakuiak (Garri Kaszparov), a szverdlovszkiak (Szergej Dolmatov), a cselja- binszkiak (Alekszandr Pan- csenko), a harkoviak (Igor Novikov nemzetközi mester), az irkutszkiak (Lev Pszahisz) játszottak és ez volt a helyezési sorrendjük is. Az úttörőházak versenyének veteránja Juszupov, háromszor mint úttörő, kétszer mint csapatkapitány vett részt azokon. Garri Kaszparov négyszer indult, ebből kétszer úttörőként. Mindkét ismert nagymester már iskolás korában nem egy győzelmet aratott a csapatkapitányok fölött. De amiikor csapatkapitányok lettek akkor sem kerülték el a vereséget. Garri Kaszparov Irkutszkban az első játszmában vesztett a 14 éves csel- jabinszki Alekszandr Dud- kinnal szemben. Artur Juszupov az utolsó menetben a harkovi iskolások ellen játszva, csak 5 pontot szerzett a 7-ből. A 13 éves bakui iskolás, Rasad Mamedov 5 játszmából háromszor győzte le a csapatkapitányokat, egyszer pedig döntetlent ért el. A versenyek eddig legjobb eredményét Zurab Azmaj- parasvili érte el (ma már nemzetközi mester), 1977-ben amikor még Tbiliszi iskolás volt, mindössze fél pontot veszített. A csapatkapitányok között a legjobb eredménnyel Vaszilij Szmiszlov dicsekedhet: 1975-ben 42 pontból 38-at szerzett. Irkutszkban Kaszparov érte el a legjobb eredményt (30 pont), fél ponttal megelőzve Juszupovot. A fej-fej melletti küzdelem természetesen vonzza a nézőket. Bármilyen nagy is a terem, ahol egyszerre 6 mérkőzést játszanak, szűknek bizonyul a sok érdeklődő számára. A 45 lépésre adott idő két és negyed óra. Ha ezalatt a mérkőzést nem fejezik be, akkor a nagymesterek döntik el, győzelemmel vagy vereséggel ért volna véget a játszma. Olykor olyan heves vita kerekedik, mintha legalább is az országos bajnoki cím sorsáról döntenének. Ez alatt a gyerekek jóízűen megebédelnek és eldöntik, mivel is töltsék a szabad időt. Életüket nemcsak a sakk tölti ki, bár szinte valamennyien sport- mesterek, vagy sportmesterjelöltek, vagy legalább első osztályú versenyzők. Ez azt jelenti, hogy jól ismerik a játék elméleti részét és nagy tapasztalatokat szereztek már versenyeken is. Mindezek ellenére nem fanatikus sakkozók. Irkutszkban például mindannyian egynapos kirándulást tettek a Bajkál-tóhoz. Csaknem any- nyit tudtak a világ legmélyebb taváról, mint az idegenvezető. Valamennyi fiatal sakkozó kitűnően tanul. Ebben nincs semmi csodálatraméltó, az emlékezetük kiváló. De nincs közöttük olyan, akinek csak a sakk lenne az egyetlen szenvedélye. Szergej Jemeljanov Ir- kutszkból, akit sokáig nem tudtak legyőzni a nagymesterek, legalább annyira kedveli a kutyaidomítást, mint a sakkot. A városi kutyakiképző klubban idomítja skót juhászkutyáját, Redit. Artur Juszupov nagymester mondta az APN tudósítójának: „Nem a sporterered- mények a legfontosabbak. Előfordul, hogy azok a gyerekek, akik ezeken a versenyeken szenzációs eredményeket értek el, később csak egyszerű mesterek lesznek. A sakk szeretete a fontos. S a nagymesterekkel való találkozás mindig ■ felejthetetlen élmény. Segít, hogy megőrizzük hűségünket a sakkhoz”. Vitalij Melik — Karamov
