Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

G IRíÉPÜJSÁG 1985. július 24. Atlétika Sárközi: EB szint iölött Diósgyőrött a Mihályfi — Lucsánszki — Faragó emlék- versenyen rajthoz állt a Dó- Ma két középtávfutója is. Sárközi Gyula 14:22,2 percet futott 5000 méteren, amivel a második helyen végzett. Elért időeredménye 3 má­sodperccel jobb az ifjúsági Európa-bajnokság kiküldeté­si szintjénél. Harmadik lett a 800 méteres síkfutásban Oláh Attila 1:50.39-cel. Új csapat, nagy célok Kaposvárott Tíz éve villámgyorsan tört be a labdarúgó NB I részt­vevői közé a Kaposvár. A legelső vonalban küzdött 1975-től 1978-ig három idényen át, majd Visszatért 1980—81-re. Utána kezdő­dött a visszaesés: nem ma­radtak bent a húsz csapatra szűkült NB II-ben, s a te­rületi bajnokságból nem tudnak visszakerülni. Tavaly, mint bajnokok még osztályo- zót játszhattak, az 1984—85. évi bajnokság után már azt sem. — Kaposvár nem eléged­het meg a jelenlegi helyzet­tel, egyértelmű cél, hogy az NB II-be kerüljünk — mon­dotta Varga Gyula, a labda­rúgó szakosztály új vezetője, aki a legutóbbi időben a Metripond ügyvezető elnöke volt. — Igyekeztünk megerő­síteni, már az elképzelt NB Il-re formálni a játékos­anyagot. A Kaposvár új vezető ed­zője Madár Gábor, a ZTE korábbi játékosa, aki a Nagykanizsa NB Il-es gárdá­jánál is sikerrel működött. Üj labdarúgóik Horváth (Szekszárdi, Deákvári (Deb­recen), Riczu (Metripond), Kraft (MTK VM), Pém (III. kér. TTVE). Folyamatban van több ismert NB I-es já­tékos, így Judik (Rába ETO), Konrád L. (ZTE) és Murai (Debrecen), valamint Meksz (Táncsics SE) leigazolása is. A Kaposvár a bajnokság előtt több előkészületi mér­kőzést vív NB I-es, NB Il-es és megyei csapatokkal, s 3 mérkőzésre Weimarba (NDK) is kiutazik, ahol két hazai és egy csehszlovák klubbal találkozik. Tenisz Az indianapolisi nemzet­közi teniszviadal női egyes második fordulójában a ne­gyedik helyen kiemelt Te­mesvári Andrea magabizto­san, 6:1. 6:3 arányban győ­zött az amerikai Ginny Pur­dy ellen. Washingtonban, a férfi pá­ros döntőben a Hans Gilde- meister Victor Pecci (chilei, paraguayi) pár győzött a Ta- róczy Balázs, David Graham (magyar, amerikai) páros el­len 6:3, 1:6, 6:4 arányban. Keresztül-kasul a megyén Radikális változások Bátaszéken Tolna megye 109 településén 86 társadalmi sport- egyesület működik, a falusi sportkörök száma 63. Ho­gyan áll napjainkban, 1985 második félévében me­gyénk falusi sportélete? Milyen gondok foglalkoztat­ják az egyesületek vezetőit, s miként vélekednek te­lepülésük sportolási lehetőségeiről maguk, az ott élő versenyzők? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a „Keresztül-kasul a megyén” felcímű írásainkban. Bátaszék nagyközség, olyan sportegyesülettel (Bá- taszéki Szövetkezeti Vasutas SE), amelyben hat szakosz­tály — labdarúgás, atlétika, asztalitenisz, sakk, súlyeme­lés és kosárlabda — műkö­dik. Emellett még foglalkoz­nak tömegsport szakosztály­ként karatéval is. És azt is tudjuk, hogy 1983-ban Báta­széken adták át a megye legnagyobb tornacsarnokát. Ha csak azt néznénk tehát, hogy milyen a nagyközség­ben a sportági kínálat, va­lamint a feltételek, még ró­zsásnak is tarthatnánk a helyzetet. Ám, aki csak a megyei eredménylistákat némiképp is figyelemmel kí­séri, jól tudja, hogy nem ilyen szép a menyasszony. A labdarúgók az utóbbi évek­ben a hagyományokhoz mél­tatlanul szerepelnek, báta- széki atlétáról nem hallhat­tunk hosszú ideje, és az egy­kor virágzó súlyemelés is mintha halódna. Hogy mindennek mi az oka, és még milyen problémákkal küszködik az egyesület, no meg persze, hogyan próbál ebből kilábalni — erről be­szélgettünk Illés Bélával, az egyesület ügyvezető elnöké­vel. Megpróbáltuk az egyes szakosztályokat külön-külön górcső alá venni. — Szinte kötelességszerű - en kezdjük a labdarúgással! — Tisztában vagyok azzal, hogy egy sportegyesület és vezetésének munkáját a közvélemény többnyire ab­ból ítéli meg: hogyan szere­pel a labdarúgócsapat. Az egyesület vezetése összegezte már a szakosztály 1984—85- ös bajnokságban végzett munkáját. Figyelembe véve az előzményeket, azt, hogy újoncok voltunk a megye­bajnokságban, az első tíz közé jutást tűztük elsődle­gesen célul a csapat elé. De, szem előtt tartva az után­pótlás-nevelés fontosságát: három ifjúsági játékos be­építését terveztük a felnőtt- együttesbe. Serdülő- és ifjú­sági csapatainknál nem el­sősorban az eredményesség, hanem a jó nevelő munka volt a cél. Nos, a felnőtt­csapat hullámzó teljesít­mény után elérte a célt, bár igazából csak a bajnokság végére kezdett összekovácso- lódni. De tudjuk, hogy Bá­taszéken ennél többet vár­nak a labdarúgástól. Renge­teg problémával kellett megküzdenünk. Az utóbbi két évben három edző dol- gozottt nálunk, de jelenleg még azt sem tudom, ki fog ősszel a csapat kispadján ül­ni. Ez idő alatt teljesen megváltozott a szakosztály vezetése, és 60 százalékban átalakult a játékosállomány is. Ennek ellenére bízom ab­ban, hogy egy-két éven be­lül az első öt közé kerülünk a megyebajnokságban. — Bátaszéken van egy minden igényt kielégítő súlyemelő terem. De mintha ezzel véget is érne a súly­emelés. — Be kell vallanom, hogy az egyik leggyengébben mű­ködő szakosztályunk, aminek okát elsősorban a szakmai munka hiányosságában kell keresni. Ennek ismeretében legutóbbi elnökségi ülésün­kön úgy határoztunk, hogy a jövőben csak általános is­kolás korúakkal kívánunk foglalkozni, és az edző sze­mélye is megváltozik. Ügy tervezzük, hogy az általános iskolából kinövő tehetséges gyerekeket a Szekszárdi Dó­zsába irányítjuk. Ugyanis az eddig bevett szokást nem tartjuk üdvösnek, hogy a tehetséges bátaszéki súly­emelők Pécsre vagy Zala­egerszegre igazoljanak, ami­kor közelünkben Van a Dó­zsa. Ma is rendelkezünk két tehetséges súlyemelővel, de a jelenlegi edző csak heti két alkalommal hajlandó velük foglalkozni. Ez nevet­ségesen bevés. — Lássunk valamivel há- lásabb témát: beszéljünk a sakkról. — Legeredményesebb szakosztályunk az elmúlt időszakban. Biztató, hogy a csapat gerincét ma már fia­talok alkotják. Szeretnénk, ha a megyében a legjobb csapatok mellé sorakozná­nak fel. A másik vonalon, a hexasakkban — a szak­osztály kiemelkedő egyéni­ségétől — Rudolf Lászlótól továbbra is olyan eredmé­nyeket várunk, amit már ed­dig is megszokhattunk tőle. Ennek a nálunk népszerű sportágnak a sportegyesület és a nagyközség vezetése továbbra is megad minden támogatást. — Űj szakosztály az asz­talitenisz. — Ennek a szakosztálynak a létrehozásáról nem máról holnapra született a határo­zat. 1983 decemberében dön­töttük el, hogy utánpótlás korosztályúnknak beindítjuk az asztaliteniszt. Fiú vona­lon az általános iskolában folyt a képzés. Ez a korosz­tály várhatóan 1986-ra érik be, akkor lesz versenyeztet­hető. Ezért is vettük át a Szekszárdi Spartacus NB III-as szakosztályát. Az utánpótlás csapatok gerin­cét még az 1985—86-os baj­nokságban a Spartacus nö­vendékei alkotják majd, és a megyebajnokságban is ők szerepelnek. Az NB III-as csapatban már bátaszékiek is játszanak. Az NB Ill-ban és a megyebajnokságban szereplő csapatainkkal szem­ben egyaránt az az elvárás, hogy az elsők között végez­zenek. — Atlétikával is foglal­koznak, de ezt nem az ered­ménylistákból tudom... — Valóban szomorúnak tartom, hogy atlétáinkkal egy fő- és egy mellékállású edző foglalkozott, mégsem tudtak egyetlen aranyjelvé­nyes sportolót sem kinevel­ni. És egyáltalán elmondha­tó, hogy a szakosztály újra alakulása óta hullámzó tel­jesítményt nyújtottak, és a létszám is ingadozó. Mindez arra ösztönzött bennünket, hogy a főfoglalkozású edző szerződését augusztus 1-től ne hosszabbítsuk meg. Itt is elmondhatom azt, amit a súlyemelésnél: nálunk csak az általános iskola keretein belül érdemes foglalkozni' ezzel a sportággal. Az onnan kinövő, jó képességű atlétá­kat a Szekszárdi Dózsához küldjük. — Jó néhány évvel ezelőtt volt Bátaszéken egy NB li­es kosárlabdacsapat. Aztán megszüntették, a sportág híveinek nem kis értetlen­ségére. Szeptembertől ismét lesz NB Il-es együttesük. Megint nem kis megleptést okozva. — Az egyesület vezetése, amikor megszüntette az NB Il-es csapatot, úgy foglalt állást, hogy amikor majd megfelelőek lesznek a felté­telek, akkor ismét legyen ko­sárlabda Bátaszéken. Amikor 1983-ban átadták a torna­csarnokot, úgy gondoltuk, indítanunk kell egy labda­játékot. Először a női kézi­labdával foglalkoztunk, de az általános iskola nem vál­lalta az utánpótlás-nevelést, és a gimnáziumra épülő fel­nőttcsapat is megszűnt egy év után. így, élve a Magyar Kosárlabda Szövetség új for­májú bajnoki rendszere nyújtotta lehetőséggel, be­neveztük férficsapatunkat az NB Il-es bajnokságba. Tö­megsport szinten ugyanis eddig is működött kosárlab­da-együttesünk. Ez a gárda képezi majd -az NB II-es csapat gerincét is. Ezenkívül még megerősítjük egy-két Tolna megyei játékossal. Út­törő- és serdülőcsapatokat csak az 1987—88-as megye­bajnokságban kell indíta­nunk. Az egyesületen és a bázisszerveken kívül kosár­labda-szakosztályunkat pat­ronálni fogja a Bátaszéki Vázkerámia Gyár is, főleg az utazáshoz szükséges anya­giakat fogják biztosítani. Az NB I-I-ben való indulással a játéklehetőséi biztosítása, a kosárlabdasport népszerű­sítése, nem pedig ilyen vagy olyan helyezés elérése a cé­lunk. Szakosztályok megrefor­málása, újabbak létrehozása. Ez van hát folyamatban Bá­taszéken. Sőt egy egészen új, és első hallásra is sokat ígérő kezdeményezésről is beszámolt az ügyvezető el­nök. Az utánpótlás-nevelés és a jobb kiválasztás érde­kében terveznek a követke­ző tanévtől egy bajnoksá­got, amelyben bátai, mórá­gy!, várdombi és bátaszéki 7—8. osztályosakból álló vá­logatottak szerepelnének, valamint elsős bátaszéki gimnazisták. A bajnokságot három sportágban — atléti­kában, kosárlabdában és labdarúgásban — rendeznék meg. A mérkőzések Báta­széken lennének, és a vidé­ki gyerekeket a BSZVSE sa­ját buszával szállítaná. ■Mindez jelzi, a nagyköz­ségben is érzik, rangjukon aluli a sportéletük. De hogy ezek a radikális intézkedé­sek formai változást jelen- tenek-e csak, vagy vele a tartalom is megújul, azt majd a jövő dönti el. PUSKAS IMRE Iskolások nagymesterek ellen Garri Kaszparov szimultánt játszik A Szovjetunióban a gyer­mekek számára sakkverse­ket rendeznek, amelyek sem­milyen más országos bajnok­sághoz sem hasonlítanak. Népszerűségük viszont igen jelentős. E versenyek meg­rendezése elég szokatlan, ezért részletesen ismertetjük azokat. Először is néhány általános tudnivaló. A szovjet iskolá­sok jelentős részét az úttörő­szervezet egyesíti. Minden faluban, városban vannak út­törőházak, melyek mindegyi­kében működik sakk-kör. Gyakorlatilag valamennyi szovjet nagymester ezekben kezdte sportpályafutását. Anatolij Karpov Zlatousz- ban, Garry Kaszparov Ba­kuban, Vaszilij Szmiszlov Moszkvában, Mark Tajma- nov Leningrádban, Tygran Petroszjan Tbilisziben. Csak a legismertebbeket említet tűk, de a Szovjetunióban 50 férfi és 16 női nagymester van, akik az ország külön­böző városaiban élnek. Ez teszi lehetővé az érde­kes sakkversenyek megren­dezését. Az ' elődöntőkön az úttörőházakban egymással ját­szanak a 7—16 éves gyere­kek. A döntőkön a csapat- kapitány egy-egy ismert sak­kozó lesz, az úttörőház egy­kori tagja. Az úttörők csapata 7 fő­ből áll. A 7. táblánál egy kislány játszik. A csapatka­pitány-nagymesterek saját csapatuk kivételével minden csapattal szimultánt játsza­nak. A csapatkapitány és csapata részeredményeit összegzik. Az előző hét ilyen versenyen háromszor a le- ningrádiak nyertek (csapat­kapitányuk kétszer Mark Tajmanov, egyszer Alek- szandr Kocsijev volt.) Há­romszor a moszkvaiak (csa­patkapitányuk kétszer Vaszi­lij Szmiszlov, illetve Artur Juszupov volt), egyszer a harkovi iskolások nyertek (csapatkapitányuk Vlagyimir Szavon volt.) A versenyek egyikén a Tbiliszi Üttörőház csapatát Nona Gapridasvili, az akkori női világbajnok ve­zette. A gyerekek nem udva­riaskodták. A moszkvai csa­pat 6:1 arányban győzte le a nagymestereket, a leningrádi 4:3 arányban. A 8. versenyre a szibériai Irkutszkban került sor. A döntőben a moszkvaiak (csa­patkapitányuk Artur Juszu­pov), a bakuiak (Garri Kasz­parov), a szverdlovszkiak (Szergej Dolmatov), a cselja- binszkiak (Alekszandr Pan- csenko), a harkoviak (Igor Novikov nemzetközi mester), az irkutszkiak (Lev Pszahisz) játszottak és ez volt a he­lyezési sorrendjük is. Az úttörőházak versenyé­nek veteránja Juszupov, há­romszor mint úttörő, kétszer mint csapatkapitány vett részt azokon. Garri Kaszpa­rov négyszer indult, ebből kétszer úttörőként. Mindkét ismert nagymester már isko­lás korában nem egy győ­zelmet aratott a csapatkapi­tányok fölött. De amiikor csapatkapitányok lettek ak­kor sem kerülték el a vere­séget. Garri Kaszparov Irkutszkban az első játszmá­ban vesztett a 14 éves csel- jabinszki Alekszandr Dud- kinnal szemben. Artur Ju­szupov az utolsó menetben a harkovi iskolások ellen játsz­va, csak 5 pontot szerzett a 7-ből. A 13 éves bakui isko­lás, Rasad Mamedov 5 játsz­mából háromszor győzte le a csapatkapitányokat, egyszer pedig döntetlent ért el. A versenyek eddig legjobb eredményét Zurab Azmaj- parasvili érte el (ma már nemzetközi mester), 1977-ben amikor még Tbiliszi iskolás volt, mindössze fél pontot veszített. A csapatkapitá­nyok között a legjobb ered­ménnyel Vaszilij Szmiszlov dicsekedhet: 1975-ben 42 pontból 38-at szerzett. Ir­kutszkban Kaszparov érte el a legjobb eredményt (30 pont), fél ponttal megelőzve Juszupovot. A fej-fej melletti küzde­lem természetesen vonzza a nézőket. Bármilyen nagy is a terem, ahol egyszerre 6 mérkőzést játszanak, szűknek bizonyul a sok érdeklődő számára. A 45 lépésre adott idő két és negyed óra. Ha ezalatt a mérkőzést nem fe­jezik be, akkor a nagymes­terek döntik el, győzelem­mel vagy vereséggel ért vol­na véget a játszma. Olykor olyan heves vita kerekedik, mintha legalább is az orszá­gos bajnoki cím sorsáról döntenének. Ez alatt a gye­rekek jóízűen megebédelnek és eldöntik, mivel is töltsék a szabad időt. Életüket nem­csak a sakk tölti ki, bár szinte valamennyien sport- mesterek, vagy sportmester­jelöltek, vagy legalább első osztályú versenyzők. Ez azt jelenti, hogy jól ismerik a játék elméleti részét és nagy tapasztalatokat szereztek már versenyeken is. Mindezek ellenére nem fa­natikus sakkozók. Irkutszk­ban például mindannyian egynapos kirándulást tettek a Bajkál-tóhoz. Csaknem any- nyit tudtak a világ legmé­lyebb taváról, mint az ide­genvezető. Valamennyi fia­tal sakkozó kitűnően tanul. Ebben nincs semmi csodálat­raméltó, az emlékezetük ki­váló. De nincs közöttük olyan, akinek csak a sakk lenne az egyetlen szenvedé­lye. Szergej Jemeljanov Ir- kutszkból, akit sokáig nem tudtak legyőzni a nagymes­terek, legalább annyira ked­veli a kutyaidomítást, mint a sakkot. A városi kutyaki­képző klubban idomítja skót juhászkutyáját, Redit. Artur Juszupov nagymes­ter mondta az APN tudósító­jának: „Nem a sporterered- mények a legfontosabbak. Előfordul, hogy azok a gye­rekek, akik ezeken a verse­nyeken szenzációs eredmé­nyeket értek el, később csak egyszerű mesterek lesznek. A sakk szeretete a fontos. S a nagymesterekkel való ta­lálkozás mindig ■ felejthe­tetlen élmény. Segít, hogy megőrizzük hűségünket a sakkhoz”. Vitalij Melik — Karamov

Next

/
Oldalképek
Tartalom