Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-22 / 170. szám
mmmmammamsammm A Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 170. szám. ARA: 1.80 Ft 1985. július 22., hétfő. Mai számunkból KÖRNYEZETVÉDELEM TOLNA MEGYÉBEN (3. old.) A MADRIGÄLKÖRUS VILAGRASZÖLÓ sikere (4. old.) OKNYOMOZAS KUDARCSOROZAT ÜRÜGYÉN (5. old.) CSANYI dinnyések A PAKSI HATÁRBAN (3. old.) ma Tekintély Percenként hallhatjuk, hogy az új gazdasági körülmények, az a bizonyos begyűrűzés, hogy azt ne mondjam, a cserearányok romlása, az életszínvonal megtartásának nehéz csatája okozza, hogy az oktatás és a művelődés munkásainak egyre kisebb a maguk szű- kebb világában a,tekintélyük, vagyis társadalmi presztízsük tovább romlott. Hja! leérem, a pénz beszél, a kutya ugat. Akinek van, és egyre több lesz, azt tiszteljük, és hát ugye, aki csak keveset vehet ki a közösből — azt nem annyira. Igaz ez? Bizonyára sokan bólintanának rá kapásból, mások pedig egy rezzenétnyi szünet után hevesen tagadnék. De egészen bizonyos, hogy a tagadóik sem kívánnának kitörni az egyes ember anyagi lehetőségei és a társadalmi presztízs szőtte hálóból. És igazukat elsősorban az objektív érdekigény, érdekszükséglet érvével bizonyítanák. Csakhogy egy társadalmi csoport érdekrendszere nemcsak anyagiakból tevődik össze. Már hallom is a válaszokat: Tudja, mit? Legyen öné a dicsőség, ide nekem a dohányt. Egészen bizonyosan sokan vannak, akik így gondolkodnak, hiszen évszázadokon át egy ■másik világ gondolkodásrendszeréhez hozzá tartozott, hogy a pénzen mindent meg lehet vásárolni. (Így természetesen a dicsőséget is.) De egy tartalmas életet, egy tartalmas élet eltöltésének lehetőségét ritkán lehe- I tett megvásárolni, hiszen ahhoz egy belülről fakadó, szuverén világ megteremtésére, egy önálló emberi létforma tartós létezésére volt szükség. S van is. Ehhez is kellenek anyagi feltételek. De, s ez a dolog lényege: nem egy a társadalmi szerkezetben legjobban ellátott réteg emberének privilégiuma csak a kreatív életforma megteremtése. A vágy mindenkiben, a társadalom bármely rétegéhez tartozó emberben ott Yan, mert a mi társadalmunkban: erre neveljük. A tartalmas emberi életmód, az a bizonyos elkoptatott „önmagunk megvalósítása” a frázis ízű „tenni valamit a vi■! lágért”, hogy „életemtől gazdagabb legyen a világ halálomkor”, igénye csak elhalványodhat, de nem szűnhet meg, amíg értelmes életre nevelő közösségek létezhetnek. Ezeket az értelmes emberi életre nevelő közösségeket hívják egyrészt pedagógusoknak, másrészt, ugye — népet művelő embereknek. Közismert, a színpadon attól király a király, hogy többiek megsüvegelik, hajlongnak előtte, szóval jelzik a királyinak kijáró tisztelet eljátszásával, hogy társuké a színpadi király szerepe. Minden társadalmi szereposztásban a kialakult hagyományos formákban I megvan minden rétegnek a maga helye. Annak megfelelően, hogy a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét a többiek hová rangsorolják. Ez az időik folyamán a társadalom szükségleteinek megfelelően változhat. Egy-egy társadalmi csoport vagy réteg presztízse jelzi sokszor a társadalom fejlettségét is. ■ Mondhatnánk tehát, hogy minden rendben van, hiszen objektív tényezők határozzák meg, hogy az egy I hivatást űzőknek milyen a tekintélye a társadalom többi tagja előtt. Hosszú távon ez bizonyára igaz. Rövid távon és egy társadalmi forradalom eredményeképpen átalakult emberi közösség életében pár évtized bizony nem hosszú idő, legalábbis a hagyományok és (ennek látszólag ellentmondva) a díváitok megakadályozzák vagy megnehezítik a természetesnek tartható tekintélyarányok kialakulását. Ha igaz, hogy egy pedagógus vagy egy közművelődési szakember „előállítása” megközelítőleg annyi pénzébe kerül az államnak, mint egy orvos, közgazdász, vagy tanácsi tisztviselő tudásanyaga, akkor miért nem marad meg ez a társadalmi egyenlőség a későbbiekben. Hiszen tevékenységük fontosságát egyes esetekben az előbbiek fölé emeljük, de általában azokkal egyenlőnek értékeljük. Ügy tűnik, nemcsak anyagiak, de néha mintha munkaszervezési okok is hátráltatnák egy-egy közösségben, hogy a méltó megbecsülés a méltó helyére kerüljön. Talán — vegyünk egy egyszerű példát. A tanácsi tisztviselő mint a művelődési osztály vezetője, hivatali elöljárója a hozzá tartozó otthon szakelőadóinak. Vagyis ez a valóságban szabályos függőségi viszony. Nem teljesen minden részletében tisztázott hivatali — de valamilyen függőségi viszony. AzTehát, hogy ezen a színpadon ki a király, pillanatokon .belül átlátható. És addig nincs is baj, amíg a szereposztás minikirálya jól, hatékonyan elvégzi az ő miniszínpadán a népművelés társadalmi funkcióit. Vagyis odafigyel arra, hogy ezek a társadalmi funkciók érdekesen, színesen, nagyon sok bontásban, rétegek, csoportok érdeklődésé- nek megfelelően működjenek. S hogy azok, akiknek ez a közvetlen munkája, elégedetten — uram bocsá’ — jókedvűen végezzék ezt a hatalmas örömforrást jelentő munkát. S ha egy művelődési házban létrejön ez az eredményes munka, és ennek hullámán azon a kis színpadon a művelődési ház vezetője magának szerez egy kis tekintélyt, akkor ebből ne konfliktusok szülessenek, hanem a tanácsi felelős ember büszke legyen rá — büszke, mert saját munkája is benne van a mindnyájunkat gazdagító eredményben. S ne keressék, ki az, akit süvegeim kell! Süvegeljék mind egymást! Ne az egyenlősdi nevében — de a cél: a művelt emberfők szolgálatában. SZALONTAY MIHÁLY Városkörnyéki helyzetkép Aratják az őszi búzát Kapospulán (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár városkörnyéken 10 456 hektárról kell a gazdaságoknak betakarítani a gabonát. A munkákkal jól haladnak, eddig az időjárás is kedvezett az aratásnak. Learatták az őszi árpát, mintegy 2403 hektár területről. A korábbi, csapadékos időjárás következtében korán megdőlt az árpa, így a termés a vártnál kevesebb lett, de a megyei viszonylatban nem kell szégyenkezniök a gazdaságoknak. Az őszi búza betakarítását folyamatosan végzik a termelőszövetkezetekben és a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinátban. A termés egyötöde magtárakban van. Jó ütemben halad a szárazborsó betakarítása is. A múlt héten csaknem minden üzemben befejezték a borsóaratást, a mintegy 1360 hektár területen. Az átlagtermés jó, a tavalyihoz hasonlóan alakul. Az Attalai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a gabona- és borsóbetakarítás mellett megkezdték a 117 hektár területen termesztett rostlen nyűvését és bálázását. Az átlagtermés ennél a kultúránál is biztató. BODÓ IMRE Befejeződött az AESZ csúcsértekezlete Az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmaknak és a Dél-Afrikával határos front- országoknak nyújtott pénzügyi és anyagi támogatás fokozását sürgette az Afrikai Egységszervezet (AESZ) Ad- disz Abeba-i csúcsértekezletén elfogadott nyilatkozat. Pretoria destabilizációs politikájával az afrikai országoknak együttesen kell szembeszállniuk — hangoztatja a politikai nyilatkozat. Ami az afrikai országokat sújtó gazdasági válságot ille- tíj ezt szintén csak az AESZ- tagállamok együttes erőfeszítésével lehet leküzdeni. Hangsúlyozva, hogy a földrészt szorongató gazdasági válság leküzdéséhez nemzetközi segítségre is szükség van, a csúcstalálkozó résztvevői sürgették: e kérdés megtárgyalására hívják ösz- sze az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésszakát. Javaslatot tettek továbbá egy nemzetközi értekezlet megtartására is, amelyen az afrikai országok eladósodásának problémáit vitatnák meg. A tanácskozás befejezéseképpen Ide Oumarou nigeri külügyminiszter személyében megválasztották az AESZ új főtitkárát. Ezt a tisztséget eddig — ügyvezetői minőségben — a nigériai Peter Onu töltötte be. Ami ma újság, holnap óság! A rikkancs kiment a divatból, de mi lett helyette? Terjeszti a Magyar Posta avagy...? Az olvasó morgolódik, amikor szombaton délelőtt kilenc órakor már nem kap Tolna Megyei Népújságot. Az olvasó akkor is háborog, ha reggel fél hétkor még nem érkezik meg az újságos — bódé — pavilon elárusítója és nem kapja meg az aznapi lapját, csak hét óra után. Az olvasó levelet ír az újságnak, mert Pakson a Kishegyen szombaton és vasárnap nem nyit ki a pavilon. így aztán még azt sem tudja elolvasni — az újság híján nem olvasó —i hogy a lapot terjeszti: a Magyar Posta. Reméljük, azok nem emelnek — emeltek — semmi kifogást, akik júniusban megkapták — előfizetőként — azt Készül a Tolna Megyei Népújság a Szekszárdi Nyomdában a 872 799 Tolna Megyei Népújságot, amit a Posta dolgozói eljuttattak hozzájuk. Azok sem, akik előfizetőként megkapták, vagy vásárlóként megvehették azt a 2 278 811 napi- és hetilapot, folyóiratot, magazint és alkalmi kiadványt, ami 1985. júniusában Tolna megyében elfogyott. Akkor ki panaszkodik? A lapterjesztés manapság országos botrányszámba megy. Az előfizető nem mindig találja kedvenc újságját a levélszekrényben. A vásárló, ha nem megy időben, nem kapja meg kedvenc hetilapját, vagy folyóiratát. A kiadók panaszkodnak, hogy a lap árának 31 százalékát elviszi a Posta, de azért a lapot már nem nagyon akarja vinni. A Posta panaszkodik, hogy emelkedtek a szállítási költségek, ráfizetéses a lapterjesztés. Pap János, a szekszárdi postahivatal vezetője azt mondja, hogy nincs romlandóbb áru,, mint az újság. Ezzel nem bennünket, újságírókat akar megsérteni, inkább azt jelzi, hogy a napilap, holnap már nem újság, hiszen addigra egy újabb napilap jelenik meg és abban van az újság. Tehát, ami ma újság, az holnap óság! A terjesztés egyik fontos mondata ez: el kell adni a lapot, máskülönben a nyakukon marad és az 1—2—5 százalék — laponként változik — feletti remittenda tönkre teszi a Postát, az ott dolgozók fizetése jelentősen csökkenhet, ha nem adják el időben a lapokat. Ha időben eladják; akkor sem nő a keresetük olyan mértékben, mint ahogy a remittenda miatt a csökkenés jelentkezik. Tolna megyében 1013 árus foglalkozik lapeladással 593 árushelyen. Ebben a számban nemcsak a postai, hanem az üzemi árusok és árusító helyek is benne vannak. Csak a városokban? Tolna megye városaiba júniusban 1 405 444 újság érkezett, a falvakba pedig 1 145 870 darab. Ez a két szám azt jelenti, hogy szinte ugyanannyi lapot forgalmaztak a városokba, mint a falvakban. Az eredménynek örülhetnénk, ha nem vetnénk össze a városlakók és a fal(Folytatás a 2. oldalon) I
