Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

1985. július 20. nEPUJSAG 3 Boltok a periférián A Szekszárd—Sárköz és Vidéke Áfész kiskereskedelmi forgalma tavaly — a szövet­kezet történetében első ízben — meghaladta az egymilliárd forintot. A szövetkezet a leg­nagyobb a megyében, össz­forgalma eléri az 1,3 milliár- dot. Természetes, hogy az egymilliárdnak a zöme a me­gyeszékhelyen bonyolódik le, felét adja a Skála, százmil­liókat a többi nagy üzlet. Ha ehhez hasonlítjuk a vidéki egységeket, különösen a kis­települések boltjait, a maguk évi egy-ikét milliójával — és jó esetben minimális nyere­ségükkel, de többnyire vesz­teségükkel — „könnyű szív­vel” le lehetne mondani ró­luk. A szövetkezet tavaly 29,5 milliós nyereséget ért el, 40 százalékkal többet, mint az előző esztendőben. Csak a Skála áruház nyolc millióval növelte a nyereséget. Ki sem mutatható, mit „hoztak” a 29,5 millióból a kis boltok. Ám a szövetkezet nem azért szövetkezet, hogy pusz­tán a nyereségre törekedjék. Bár ez is tagsági érdek, a nyereség az alapja a fej­lesztésnek, a tagok közvetle­nül is érdekelve vannak ben­ne, hiszen év végén vissza­térítésit kapnak, ami tavaly is több százezer forintot tett ki. De méginkább érdek, hogy a tagság — a falusi tagság is — el legyen látva folyamato­san áruval, termelvényeit helyben vásárolják fel, és akinek kedve támad leülni egy üveg Colára, sörre, vagy egy fröccsre, azt kulturált körülmények között fogyaszt­hassa el. A lakosság közér­zetét nagymértékben befolyá­solja az áruellátás. Ezért ka­pott kiemelt figyelmet a kis­települések kerskedelmi el­látásának helyzete, Péter Szigfridnek, a megyei párt- bizottság első titkárának a szövetkezetben tett látogatá­sakor, amelyen részt vett Kálmán Gyula MESZÖV-el- nök is. Béres Vilmos áfész- elnök tájékoztatója után — melyben szó esett a szövet­kezet általános helyzetéről, eredményeiről, gondjairól, — falusi boltok meglátogatásá­val folytatódott a program. „Szekszárdon ismerjük a szö­vetkezet tevékenységét, néz­zünk körül a periférián!” Sióagárdon az egyik bolt­nak düledezőfélben van a raktára. Űjat épít a szövet­kezet építőbrigádja, a régit nem volt érdemes felújítani. A felvásárló-telepen hasonló okokból ugyanilyen bővítés­re került sor. Most is nagy itt a forgalom, Fiáth Béláné telepvezető éppen uborkát vesz át. Mint a beszélgetés­ből kiderül, valamiféle be­tegség támadta meg az idén az uborkát, Sióagárdot sem kerülte el, — ennek ellenére jó a termés. Inkább az árak­ra van panasz, kettőötven- háromötven, nem sok, ha fi­gyelembe vesszük, hogy pusz. tán a vetőmag ára tavalyhoz képest több mint kétszere­sére nőtt. Ennek ellenére, van jó néhán" termelő, aki ötven ölről tíz-tizenkétezer forint értékű termést takarít be. Hónapokon keresztül es­ténként „kiapadnak” a víz­csapok a házak jó részében, sokan öntözésre használják fel a vizet. A raktárban ta­karmánytápok, folyamatos az ellátás. Csak a nyúltáp Iránti igény csökken: a sióagárdiak szívesebben foglalkoznak ser- tóshizlalással. — Nálunk is van tíz, hatot a múltkor ad­tunk le, — mondja a telepve­zető. — A nyulaknál na­ponta háromszor kell ki­nyitni a ketrecet, a hízóknak egyszer feltölteni az önetetőt. Van is, egyik-másik háznál 60—80 hízó. A meggyszezon most zárult, rekordered­ménnyel. Volt olyan termelő, aki egy szállítmányért tíz­ezer forintot kapott. A telep egyik „üzletfele”, százhúszez­ret vitt haza majoránnáért. Kialakul a vélemény: jó lenne valamiféle feldolgozó- üzemet létesíteni, például az uborkáért így magasabb árat lehetne elérni. Murgán tavaly újították fel a vegyes- és az italbol­tot. Bámulatos, hogy a kis boltban milyen széles az áruválaszték. Hogy kenyér és péksütemény naponta jön — Hőgyészről, illetve Tamá­siból — az természetes. De van itt virágmagtól a 3-4- féle üdítőitalon keresztül a húsvéti csokitojásig, sok minden (az utóbbi most már leértékelve), ami nem is csak napicikk, azt mutatja, hogy Takács Györgyné bolt­vezető igyekszik minél job­ban eleget tenni az igények­nek. Egyébként, reggel hét­től délután háromig van nyitva a kis bolt. Többnyire nyugdíjasok élnek a faluban, ráérnek napközben bevásá­rolni. Az ugyancsak felújí­♦ itott italboltnak osztott a nyitva tartási ideje. Délelőtt 9—11-ig, délután 5—9-ig. Ra­gyog a tisztaságtól — gyak­ran portalanítok, hobbim a tisztaság — így Jókai János­áé boltvezető, aki tizenhato­dik éve dolgozik itt, egyedül. — Aki ittas, az már nem kaphat, csak üdítőt, aki han­goskodni, hőbörögni próbál, azt kivezetem. Különben megtalálható itt a sakktáb­la, a rexasztal is. A kártya nem. Mindkét boltban pa­nasz, hogy mimes folyó víz. A felújítás keretében a vizet is be akarták vezetni, ám a KÖJÁL — a vízmintát meg­vizsgálta és alkalmatlannak találta — nem engedélyezte. Nyilvánvaló, hogy kell vala­mi megoldást találni. A medina-szőlőhegyi „te­nyérnyi” bolt a legkisebb az áfész területén. Tizenhárom- tizemnégy négyzetméternyi területen összezsúfolva a rengeteg áru. Olyan a bolt, hogyha egy ember bejön, kettőt ki kell küldeni. Tóth Istvánná boltvezető kedélye­sen mondja: amióta itt va­gyok, mindig ekkora a föl- fordulás, egyszerűen nem le­het rendesen elrakni az árut. Mégis mindig megtalálom azt, amit a vevő kér. — Ha­vi százötven-százhatvanezer forint forgalmat bonyolít le, , számos „termelékenységi”, 'hatékonysági mutatót tekint­ve, ha nyilvántartanák, „ver­né” a nagy boltokat. De már nem sokáig. A szövetkezet megkapta az egykori iskola- épület egy részét, a tervek elkészültek, rövidesen föl- vonul a szövetkezet építőbri­gádja, hogy megkezdje a munkát. Kistormás a következő „állomás”. A bolthelyiség zárva — pár száz méterrel feljebb, a tanács által ren­delkezésre bocsátott helyi­ségben üzemel átmenetileg — itt vannak már a beton- gerendák, egy kisiparossal kötött szerződést a kivitele­zésre a szövetkezet, lévén saját kapacitása már egész évre lekötve, a másutt folyó munkálatoknál. Hétszázezer forint az előirányzat, de becslések szerint a költség megközelíti az egymilliót. Itt találkozunk Zentai Bélá­né boltcsoportvezetővel, be­számol az elnöknek, melyik boltnál mi a probléma, hol kell szabadságolás miatt he­lyettesítésről gondosodni, hol kellett intézkedni az elmúlt napokban bekövetkezett szállítás-kimaradás miatt,.. Kölesden összegeződnek a tapasztalatok. Azt mutatják, hogy a szekszárdi szövetke­zet különösen az utóbbi idő­ben megnövekedett figyel­met fordít a kistelepülések ellátására. Ez azonban nem­csak anyagi kérdés. Elisme­rés illeti e kis boltok veze­tőit, akik lelkesen és hosszú időn át — a szövetkezetnél nagyarányú a fluktuáció, azonban a legalacsonyabb ennék aránya e kistelepü­léseken — nehéz körülmé­nyek között, alacsony fize­tésért — végzik ezt a mun­kát. Az Interag Rt. szoftver vállalkozási irodája Számítástechnikai szellemi termékek exportjára önálló szoftver vállalkozási irodát nyitott az Interag Külkeres­kedelmi Vállalat. Az Interag már több, mint tíz éve fog­lalkozik különböző számítás- technikai szellemi termékek értékesítésével. Az elmúlt években fokozatosan kiépí­tették külpiaci szervezetüket is. Az NSZK-ban és Auszt­riában leányvállalatot létesí­tettek, amelyek szintén be­kapcsolódtak ebbe az üzlet­ágba. A bővülő piaci szer­vezet segítségével a hazai szakembereket folyamatosan tájékoztatják a külföldi igé­nyekről. így segítik a hazai szellemi termékek folyama­tos továbbfejlesztését. Emel­lett a külkereskedelmi vál­lalat mindinkább vállalkozó­ként is részt vesz az export finanszírozásában. Mindezek eredményeként fokozatosan bővült a szoftverexport, s e tevékenységéből az Interag tavaly mintegy 70 millió fo­rintos bevételre tett szert. A forgalom évről évre tör­ténő növekedése tette szük­ségessé az önálló iroda létre­hozását. Az új szervezettől rugalmasabb munkát, és így jobb üzletmenetet várnak. Ügy tervezik, hogy az iroda forgalma a jövő esztendőben már eléri a százmillió forin­tot. Ennek érdekében hozzá­láttak az üzleti kapcsolatok bővítéséhez. A hagyományos piacaik mellett elsősorban a skandináv országokban és az angol piacon növelik jelen­létüket. HÍRRŐL Mostanában az elviselhetetlen hőség az egyik leggyakoribb téma, meg is jegyezte valaki, hogy nem baj ha meleg van, leg­alább kienged a téli fagy. Igazi aratóidő, ezért könyörögtek a szakemberek, hisz nincs annál szörnyűbb, amikor az eget les­ve tétlenül és tehetetlenül állnak a gépek és az emberek a tábla szélén. Araiunk, kenyerünk Eleinte furcsák és idegenek voltak a me­zőgazdasági gépek közül a legnagyobbak: az aratást végző kombájnmonstrumok. Megszoktuk ezeket, most meg még látvány­nak is szép volt, ahogy az aratást kezdő kajdacsi szövetkezetben az erdő és legelő közötti úton szépen, sorban egymás után vonultak a kombájnok és teherautók. Szokták manapság mondani a falvakban élő ember észre sem veszi, hogy megkez­dődött a legnagyobb nyári munka. Ez így nem igaz. A tény az, hogy nagyon keve­sen és gyorsan végzik el az aratást, s ez az időszak nem jelenti azt, hogy hajnali háromtól este 10-ig az egész község talpon van. Arra viszont mindenki kíváncsi, hogy milyen lett a termés, melyik határrész ad­ta a legtöbbet, kik, mennyit és meddig dolgoztak, hol tartanak a munkában. Fárasztó munka ez ma is, hiába ül lég­kondicionált fülkében a kombájnos. Kora reggeltől gyakran este 9-ig szinte megál­lás nélkül vezeti a gépét, figyeli a min­___ Ebédidő aratás közben a Hőgyészi Állami Gazdaságban den apró változást jelző műszereket. Az üzemekben körülbelül két hét alatt véget ér a nyári csúcs, s ez idő alatt fokozot­tabban kell gondoskodni az aratásban részt vevő dolgozók ellátásáról. Ez ma már megszokott dolog, a kombájnosok, gépko­csivezetők, a szárítóüzem dolgozói kalória­dús, jó ízű ételt kapnak, illetőleg viszik nekik a munka helyszínére, a fák alatt hűsítő italok várják a szomjazókat. Leg­fontosabb táplálékunk a kenyér, ha ke­nyerünk van, mindenünk van. Igaz, hogy a búza csupán 60 munkanapot igényel, s az aratás is gyorsan zajlik, ez a munka azonban a mezőgazdasági munkák közül is a legfontosabbak közé tartozik. Szünidő, szabadság A házunkkal szemben lévő téren észre­vehetően kevesebb a gyerek, mint iskola­időben. Bizonyára nagyszülőknél nyaral­nak a gyerekek, ami könnyebbség a szü­lőnek, és öröm a nagyszülőnek. Csak aki már csinálta, az tudja, hogy egyszerűen képtelenség jól dolgozni, ha közben otthon két-három magát ellátni alig-alig tudó gyereket hagy az ember. Az állandó aggo­dalom tűztől, balesettől, attól, hogy eszik-e, vagy éppen csavarok a gyerek. A kulcsos gyerekekről van szó, akik gyakran azért kódorognak fél falun, fél városon át, mert nem látják el értelmes feladatokkal őket a szülők, nem adnak a kezükbe könyvet, Aki csak teheti ilyen kánikulában a víz­ben, vízparton keres menedéket vagy egyszerűen megtiltják, hogy kis ba­rátaikat meghívják magukhoz. Ez utóbbi oka ismerős: a szülők féltik, hogy fölfor­dulás lesz a szépen tapétázott és kitaka­rított lakásban, eltűnik valami, a zaj el­viselhetetlen. Értem is, meg nem is ezeket az embereket, tényleg szörnyű, ha az ember munkája befejeztével fáradtan hazamegy és fejetetejére állított lakást talál. De hát ha másról nem, saját magunkról tudni kell, hogy gyerekkorában nem szívesen van senki egyedül. Ez a nyári időszak al­kalmas arra is, hogy olvassanak a gyere­kek, megismerkedjenek az olvasás gyönyö­rűségével. A nagydiákok dolgoznak, illetve van aki csak szeretne. Nemrégiben jártam a szek­szárdi munkaközvetítőben, aholis sikerült megtudnom, hogy csak csodával határos módon tudok középiskolás gyerekemnek állást szerezni. A vállalatoknál kevés di­ákmunkára van szükség, s főleg a dolgo­zóik gyerekeit alkalmazzák. Ismerjük az okot, a bérgazdálkodás miatt alakul ez így. Nekem azonban változatlanul az a véle­ményem, hogy két heti, egy hónapi mun­kára szükség lenne sok-sok szempontból Például azért, hogy a gyerek megtanulja": a pénzért meg kell dolgozni. Az sem árt, ha különböző munkahelyeket megismer, talán még a pályaválasztását is befolyásol­hatja. Szabadságok Nyár van, a szabadságolások ideje. Igaz, nem mindenki mehet szabadságra, hisz ott. ahol a féléves gyorsmérleg kimutatta, hogy a tervhez képest lemaradtak a termelés­ben, nem most pihennek az emberek. Olyan esetről is hallottam, hogy a bala­toni üdülőben a két hét alatt két alka­lommal járt a családfő: egyszer mikor vit­te, egyszer meg amikor elhozta a család­ját. Nem jól van ez így, sok-sok féle szem­pontból, bár a szükség törvényt bont. A szabadságon lévők helyett dolgozni kell azoknak, akik a munkahelyen maradtak. Nem kis feladat, de meg lehet oldani okos szervezéssel, s főleg akkor, ha nyugodtan, idegeskedés és veszekedés nélkül végzi mindenki a megnövekedett feladatát. Ar­ról is hallottam, hogy a szabadságolások miatti létszámhiány idején a gyárvezető néhány napon át ismét gyakorolta egyko­ri szakmáját és a gép mellé állt. Sokan munkával töltik a szabadságukat, van aki alkalmi munkásként helyezkedik el valamelyik szövetkezetben, üzemben, gyárban. Nyilván nagyon szüksége van a pénzre, és minden munkát elvállal, ami jól jövedelmez. Tapasztalatom szerint azonban ez a „hajtás” visszaüt, hisz aki nem pihen, az nem regenerálódik, s talán ez oka lehet az oly gyakori szívbetegsé­geknek is. Tanfolyamok Az újságban egyre-másra jelennek meg a hírek:, lehet jelentkezni az ősztől kez­dődő tanfolyamokra. Mikrogépek haszná­lata és programozása címmel még tanfo­lyamsorozat is indul a szekszárdi Munkás- otthonban és Könyvtárban. Ezek a tanfo­lyamok rendkívül népszerűek, különösen a fiatalok körében. Ma már az általános is­kolákban is vannak számítógépek, s ezek nem a fizikaszertárban porosodnak, hanem játszanak velük, tanulnak rajtuk a gyere­kek. Lehet idegen nyelvet tanulni, szab­ni, varrni, gépírni tanulni és kötni, hor­golni is. Az elmúlt télen a legnépszerűbb tanfolyamok egyike a kötőtanfolyam volt, — nem véletlen. Rengeteg szép, ízléses holmit köthet meg az aki ehhez ért, pénzt takarít meg, nem kell boltban vásárolni, ahol mellesleg eléggé gyatra a választék. Kavics Az elmúlt hét végén zajlott a XI. Ge- menci Nagydíj, amely sok-sok év után is emlékezetes marad: a kavics miatt. A Lengyel és Kisvejke közötti útszakaszt ugyanis leszórták kaviccsal, és ezért több mint 100 defekt történt. A versenybíró­ság ezt a szakaszt nem számította be sem az egyéni, sem a csapatversenybe, s a szervezőbizottság úgy döntött, hogy a sza­kaszgyőztes dubnicai csapatot fair play díjjal jutalmazza. Nem tett jót a Gemenci Nagydíj és Tolna megye jó hírének ez a meglehető­sen durva hiba. „A felelősség egyértelmű­en a miénk” — nyilatkozta a Pécsi Köz­úti Igazgatóság Szekszárdi Koordinációs Üzemmérnökségének a mérnöke. Az uta­sítást kiadták: június 20-tól megtiltották, szakszerűen szólva a „felületi bevonás fel­hordását” a versenyútvonalon. Ennek el­lenére a verseny első napján bitument, majd zúzalékkövet terítettek az úttestre. Mióta az esetről szombaton a kora reg­geli órákban a rádióból értesültem, egy­folytában az jár a fejemben: érdemes len­ne egyszer utána járni, hogyan, milyen módon jut el az intézkedés, az ügyirat a vállalat vezetésétől a gyakorlati munkát végző emberekig. D. VARGA MÁRTA Űj raktárt épít Sióagárdon a szövetkezet brigádja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom