Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

1985. július 18. NÉPÚJSÁG 3 Növekvő érdeklődés az ÁFB kötvénypiacán Dombóvár kertvárosában Közművelődés albérletbe adva? Újdonság: Változó kamatozású kötvény A pénzügyi szakemberek szerint a kötvénypiac mű­ködése mind nagyobb mér­tékben járul hozzá a tőkeát­csoportosítás gyorsításához, a Lakossági pénzek jövedel­mező befektetéséhez a gaz­dasági szférában. Fejleszté­seik finanszírozására eddig több mint 2,5 milliárd forint értékű kötvényt bocsátottak ki ia hazai vállalatok és in­tézmények. A forgalomba hozott értékpapírok 70 szá­zalékánál az Állami Fejlesz­tési Bank vállalkozott a ki­bocsátás lebonyolítására. Az elmúlt időszakban továhb növekedett a lakosság által megvásárolható értékpapí­rok kibocsátása, s ma már a több miint 2,5 milliárd fo­rintnak megfelelő értékpa­pír 60 százaléka lakossági kötvény. Járai Zsigmond, az ÁFB osztályvezetője az MTI mun­katársának elmondta, hogy az Állami Fejlesztési Bank kötvénypiacán az idén jelen­tősen megnövekedett az ér­deklődés a különböző érték­papírok iránt. A másodla­gos forgalomban — vagyis a régebben kibocsátott és a banknak eladott értékpapí­rokból — naponta több száz kötvény cserél gazdát. Az el­múlt hónapokban mind több értékpapírt ajánlottak fel el­adásra, a piacon a keresletet mindinkább megközelíti a kínálat. Nemcsak a lakossá­gi kötvények forgalma nőtt, a vállalati értékpapírok is mind nagyobb számban cse­rélnek gazdát. A bank, hogy a forgalmazás feltételeit ja­vítsa, megváltoztatta koráb­bi gyakorlatát. Jelenleg már nem bizománybán, hanem készpénzért vásárolja meg a vállalati kötvényeket. így az értékpapír-tulajdonosok az eladáskor rövid időn belül hozzájutnak pénzükhöz, s ez növeli bizalmukat e befekte­tési mód iránt. Az ÁFB nemcsak Budapesten, hanem az ország más városaiban, hat vidéki igazgatóságán is megszervezte az értékpapí­rok vételét és eladását. Az Állami Fejlesztési Bank a kezdeti sikerek lát­tán új típusú értékpapírok kibocsátását készíti elő. A tervek szerint augusztus 15- én forgalomba hozzák az el­ső változó kamatozású la­kossági kötvényt. A befekte­tésnek ez a formája a tulaj­donosok számára nagyobb kockázatot jelent ugyan, de kedvező esetben jelentősebb haszonra számíthatnák. Az értékpapír kamata ugyanis részben igazodik <a kibocsátó vállalat nyereségéhez. A bank által forgalomba ho­zandó értékpapír kamata 9 százalék lesz. Ezt a tulajdo­nos minden évben megkap­ja. Ha azonban a kibocsátó vállalat jelentős nyereséggel gazdálkodik, akkor a 9 szá­zalékon felül mozgókamatot fizet, amely maximálisan további 4 százalék lehet. íA változó kamatozású köt­vényt a Pest Megyei Ipar­cikk Kereskedelmi Vállalat fogja kibocsátani. A vállalat egyébként már korábban is forgalomba hozott kötvényt, e pénzből építették fél az érdi Forrás Iparcikk Áruhá­zát. Az áruház a tervezett­nél fél évvel korábban, ta­valy decemberben megnyílt. A dinamikus fejlődés fenn­tartására, a forgóeszközök finanszírozására, az ». áruvá­laszték bővítésére vállalkoz­nak most a nagyobb hasznot ígérő értékpapír kibocsátá­sával. A kötvénytulajdono­sok tájékoztatására ezután minden évben nyilvánosság­ra hozzák gazdálkodásuk mérlegadatait. így a tulaj­donosok ellenőrizhetik, rend­ben megkapják-e a változó kamatot is. Az Állami Fej­lesztési Banknál úgy terve­zik, hogy a kibocsátás nap­ján — délelőtt 10 órakor — részletes tájékoztatót tarta­nak a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat hely­zetéről, gazdálkodásáról, s ezután kezdik meg a válto­zó kamatú kötvények árusí­tását. A bankban más típusú ér­tékpapírok forgalomba ho­zatalát, adásvételének meg­szervezését is előkészítik, így különböző kockázattal járó lakossági és vállalati kötvények kibocsátását fon­tolgatják. Tervezik, hogy öt­éves lejárattal olyan köt­vényt is forgalomba hoznak, amelynél — az értékpapír névértékével együtt — csak az ötödik év végén fizetik ki a teljes kamatot. Az el­képzelések között szerepel eddig kibocsátott értékpapí­rok — váltók, vállalati rész­vények — vásárlása és új­bóli értékesítése is. A könnyűipar első fél éve A könnyűipar — az el­múlt év azonos időszakát alapul véve — az idén 6,6 százalékkal növelte termelési értékét. Ez a tervezett növe­kedésnél 0,6 százalékkal ke­vesebb. Kiemelkedően jó eredményt — 9 százalékos termelésnövekedést — ért el a papír- és nyomdaipar, ugyancsak az átlagon felül teljesített a kötőipar és a pamutipar. A növekedés üteme némileg elmaradt a tervezettől a ci­pőiparban, a textilipar egé­szében, ezen belül is a gyap­jú- és selyemiparban. A gyapjúipar termelési értéke például mindössze 1,7 száza­lékkal több a tavalyi első félévinél. Ennek oka részint a létszámhiányban, részint a kedvezőtlen piaci helyzetben keresendő. Az elmúlt néhány hónapban ugyanis lanyhult a belföldi piac érdeklődése a gyapjúszőnyegek és -takarók iránt. A lassú ütemű, de folyama­tos létszámcsökkenés mellett jelentősen, mintegy 8 száza­lékkal nőtt az egy dolgozóra jutó termelési érték a köny- nyöiparban. Az ágazat termékeinek je­lentős részét belföldön érté­kesíti. Az első félévben bő­vült a választék, különösen a ruházati és a cipőipari ter­mékekből sikerült a tervezett szinten kielégíteni a vásárlók igényeit. Az év elején ugyan nem volt elegendő férfiöltöny és csecsemőruházati cikk, de a termelőket érdekeltté tették a gyártásban, így mostanra a kötött csecsemőruházati cik­kek lekerültek a hiánylistá­ról, és férfiöltönyökből is csökkent a hiány. Még min­dig kevés viszont az olcsó elemes bútor és a kárpitozott garnitúra. Ezekből több fogy­na, annak ellenére, hogy a bútoripar termékei iránt az idén kisebb a kereslet, mint egy évvel korábban. A szocialista piacra készülő termékekből pótolják a ta­valyi lemaradásokat, és ele­get tettek idei vállalt köte­lezettségeiknek is: 27 száza­lékkal több árut — főleg ru­házati terméket — szállítot­tak partnereiknek, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. Nem sikerült viszont a konvertibilis exporttervet teljesíteni, sőt, a tőkés export értéke az előző évihez képest — dollárban számolva — csaknem 12 százalékkal csök­kent. Ezen belül is jelentősen visszaesett a bőrexport, mi­vel a világpiacon korábban kelendő sertésbőr helyett mostanra a finom nappa lett a divat. Emellett a könnyű­ipar más termékeinek kon­vertibilis exportja sem a ter­vezett szinten alakult. Az év második felében a legfonto­sabb feladat a termelés olyan mértékű növelése, aminek eredményeként egyaránt le­hetővé válik a belföldi, szo­cialista és a konvertibilis piac igényeinek jobb kielégí­tése. (MTI) Tavasszal érkezett az első levél a Dombóvár Kertváro­si Közművelődési Egyesület elnökétől Wukován Sándor- né tanártól, június 19-i kel­tezéssel a második. Hogy szenvedélyes hangú mind­két segítségkérő levél, ter­mészetesnek mondható, hi­szen az van mögötte, hogy az éveken át sztárolt Szász sörözői közművelődési vállal­kozást (ami szép erkölcsi si­kereket termett, de anyagia­kat nem) felváltotta a legha­tásosabb és idevalóbb forma. A kertvárosiak egyesületbe tömörülve kívánják megolda­ni művelődési igényeiket. Tennék ezt már csak azért is, mert a „kultúrát, fiók­könyvtárat a Szász söröző­be!” gondolat atyja Balipap Ferenc, a városi művelődési ház és könyvtár tekintélyes igazgatója is erre ihlette a kertvárosiakat. Természete­sen úgy, hogy működésük­höz megkapják a szükséges szakmai és dologi támoga­tást is. Mi akkor a baj, mi­ért nincs békesség a kert­város nyírfa- és gyümölcs- falombos tájékán? Ahány válasz, annyi igazság? Itt, a sarkon áll az egyesület otthona Az asztalfőn az elnök és a „pénzügyminiszter" E sorok írója meglehető­sen sok emberrel és sokszor beszélgetett a kertvárosi egyesületről, mely tulajdon­képpen bázisa lehetne egy igen népes, de ■ még mindig épülő városrész jogosan igé­nyelt közösségi életének a negyed „kapujában” álló pártházban, ahol a városrész körzeti orvosi rendelője is van. Az egyesület itt nem fizet lakbért, a városrész pártszervezetének erkölcsi támogatásán túl ez az anya­gi segítsége, hiszen a kiskö­zösségi közművelődés helyét, szerepét jól tudják az elv­társak. Az egyesület bírja ezenkívül a városi tanács, a Hazafias Népfront, a városi KISZ-bizottság támogatását, szövetségét is. Van tehát ab­ban és nem kevés érthetet­len, hogy a városi tanács művelődési házának és könyvtárának igazgatója elég bátor úgy nyilatkozni, hogy neki, illetve nekik semmi közük az egyesülethez és csak nyugodtan szidalmazza őt bárki ezért az álláspontért. Az egyesület önálló jogi sze­mély — szólt az igazgatói magyarázat, mely itt el­akadt. Arra már nem kap­tunk feleletet, hogy az egész város lakosságának a város- környékiekre is kiterjedő közművelődési feladatából kiadható-e a kertvárosiak kulturális ellátása egy zsen­ge korú, erőteljesebb támo­gatásra a gáncsoskodásnál jobban rászoruló egyesület­nek? Máté László, a városi ta­nács művelődési, egészség- ügyi és sportosztályának ve­zetője nemrég azzal nyugta­tott bennünket, hogy oda se neki, türelmetlenségükben kissé izgágák a kertvárosiak, akik petíciózásukra vissza­kapták már azokat az esz­közöket (színes tv, varrógép, magnó, stb.) amiket a ház elvitt, de nem véglegesen. Különben a városi tanács­tól és a megyei tanácstól is kaptak 30 ezer forint műkö­dési támogatást. — Ebből el is mentek né­hány ezer forintok a na­gyobb szabású, az egész la­kóterületnek és a városnak is szánt rendezvények terem- bérleti díjaként. — A művelődési háznak törekednie kell saját bevé­telekre. — S nem törekedhetne méltányosabban ? — Mindent elkövetünk, hogy helyre álljon az együtt­működés mostaninál átgon­doltabb rendje — így az osz­tályvezető, akinek az a vé­leménye, hogy a személyi el­lentéteket kell rendezni. Igenám, de ezt egyik fél is, meg a másik is presztízs- veszteség nélkül képzeli meg­oldani. Ez pedig képtelen­ség. Mindkét részről kötele­ző ugyanis az ügy érdekében kimondani, hogy itt meg itt, ebben és ebben tévedtünk. Mi volt a „bomba”? Az, hogy nem is minden alap nélkül és nem is rossz jogérzékkel a Szász söröző­ben működtetett fiókkönyv­tár, lakóhelyi klub jogutód­jának érzi magát az egyesü­let, miután az előbbi „pléhre csúsztatása” után vette át annak funkcióit, azt tehát, hogy a városrészen lakó 500 család körülbelül 3000 tag­jának teremt alkalmat az önművelő közösségi életre. Az egyesület felállásakor fél­száz tagot se számlált, ma 157 főt tart nyilván és a kebelén belül életre hívott ifjúsági csoportnak — veze­tői fiatal szakemberek és középiskolai diákok — van 60 tagja. Egyes, nagyobb sza­bású rendezvényeik termé­szetesen szélesebb körre hat­nak. Ezreket tett ki az idén is megrendezett gyermekna­pi majálisuk résztvevőinek a száma. Jó cégérnek bizo­A már lakott házak között sok a még épülő nyultak eddig a nagyobb nyilvánosságnak is szánt programok, mert egy-egy után mindig nőtt öttel-tízzel, tizenöttel a tagok száma is. Nem volt kivétel a tavaszon rendezett szalonnasütés sem, vagy korábban a farsangi parádé bent a művelődést házban. Kerülendő a szósza­porítást; az egyesület műkö­dése felmenő ágban van, így nem kellett volna a „bom­ba”. Az tudniillik, hogy az a 80 ezer forint, amit az or­szágos klubpályázaton a Szász söröző révén nyert el Dombóvár a művelődési há­zé. Az egyesületet abból krájcár se illeti. — Ettől fölkaptuk a vi­zet — mondotta volt Wuko­ván Sándorné elnök azon a beszélgetésen, melyen az egyesület tisztségviselői vol­tak jelen. Így a titkár Nagy István, a szervező Reseterics István és Kovács József né gazdasági felelős, meg a fia­talok szekciójának néhány tagja. — Hát hogyne! — így töb­ben is, egyedül a szervezés felelőse — aki nyugdíjas ke­reskedő — csillapította a be­szélgetés résztvevőit azzal, hogy „Balipap Ferenc van olyan nagy ember, hogy nem tanácsos vele ujjat húzni..." Megtörtént pedig és ez nem találkozott tetszéssel se a vá­rosi tanácson, se a megyei tanácson az ügy vizsgálatá­val megbízottak körében. A vezetőség ugyanis levelet in­tézett az Országos Klubta­nácshoz. S amiért a megyei tanács közművelődési cso­portjának képviselőjétől megrovást kaptak: e sorok írójához két alkalommal is. Ügymond azért, mert „L. I mindent felfúj és eltúloz...” Nos erre az L. I.-re inkább jellemző az, hogy nem ked­veli a valamely közösség életét, működésének tőrül- metszetten mai tartalmát ve­szélyeztető megoldatlanságo­kat, a felmerülő gondok hi­vatalból történő elkenését. És nem szeretné krónikába foglalni, hogy a Szász sörö­ző, mint lakóhelyi klub ha­lála után kimúlt az „elhunyt", utóda is életének hajnalán. A rendkívül rokonszenves — mert tenniakaró — „izgá­gák” a „bomba” késedelmes- kedő hatástalanítása ellené­re készülnek már a kertvá­rosi búcsúra, amit hagyo­mányteremtésnek szánva ta­valy kirobbanó sikerrel ren­deztek meg először. Augusz­tus első hetéig van még idő, de elkelt minden hely, mert a kipróbáltan legjobb mu­tatványosokat, igényes kira­kodókat és vendéglátókat várják. Jó lenne remélni, hogy addig megszületik a béke a nyírfák, gyümölcs­fák, takaros családi és tár­sasházak szép vidékén! LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom