Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

pm A Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 167. szám. ÁRA: 1.80 Ft 1985. július 18., csütörtök. Mai számunkból A NYOMORGÖ KONTINENS (2. old.) A KÖNNYŰIPAR ELSŐ FÉL ÉVE (3. old.) RENDSZERETET VAGY KÉNYSZER? (4. old.) TANÁCSKOZÁS ÉS BEMUTATÓ Tisz aföld v Áron (5. old.) KÖZMŰVELŐDÉS ALBÉRLETBE ADVA? (3. old.) Testületek tekintélye A pártszervezetek vezető testületéinek újjáválasztá- sákor mintegy harmincezer kommunista kapott bizal­mat a párttagoktól. E bizailom, párosulva a párt egész tevékenysége iránt megnyilvánuló elismeréssel és ro- konszenwel, nagy tekintélyt kölcsönöz a vezető testü­leteknek, Ez jó alapot ad munkájukhoz. A vezető tes­tületekben dolgozók azonban tisztában vannak azzal, hogy további munkájuk eredményességének elenged­hetetlen feltétele a választással kapott bizalom „újra­termelése”, szüntelen erősítése. Milyen útón-módón igyekeznek ezt a vezető szervek tagjai elérni ? A legfontosabbnak azt tartják, hogy működési terü­letükön következetes harcosai legyenek a párt politi­kájának, a XIII. kongresszus határozatai helyi körül­ményekkel és követelményekkel számoló végrehajtásá­nak. A kongresszust megelőző pártfórumokon tulajdon­képpen szóba került minden olyan lényeges probléma, amely egyaránt foglalkoztatja a párttagokat és a pár- tonkívülieket, s amelyek megoldása is politikai kérdés. Ezeket most, a kongresszusi határozatok ismeretében újból számba veszik, mérlegelik gyakorlati megvalósí­tásuk feltételeit, reális lehetőségeit. Felelősen döntenek arról, hogy politikailag mit támogatnak, hol, milyen irányban kezdeményeznek, mi az, ami részben, vagy egészben, már a közeljövőben megoldható, és hol van szükség kisebb-nagyobb mérvű türelemre. Az őszinte, nyílt párbeszéd, a párttagok és a pártonkívüliek körében, javaslataik, vagy ellenvetéseik meghallgatása nemcsak a megértés és a bizalom fontos forrása, de döntő szerepet játszik a közös cselekvésben való aktív közreműködés elnyerésében. S A közelmúltban a politikai élet, így a pártmunka középpontjában is az országgyűlési és tanácstagi vá­lasztások munkájának irányítása és szervezése állt. Ez az össznépi párbeszéd lehetővé tette, hogy a párt- szervezetek magyarázzák és elfogadtassák a választó- _ pölgárdkkal a kongresszus legfőbb politikai iránymu­tatásait. Ez a munka biztosította, hogy az állampol­gárók tudatos és felelős döntése révén az állami, vala­mint tanácsi testületek megválasztásával kialakuljanak az elkövetkező évek munkájához szükséges személyi feltételek. Minél eredményesebben oldották meg eze­ket a feladatokat a pártszervezetek, annál jobban meg­alapozták tekintélyüket, növelték az irántuk megnyil­vánuló bizalmat. A pánttesitületek tekintélyét alapvetően az határozza meg, hogy milyen színvonalon oldják meg általában a párt, és ezen belül a helyi pártszervezetek előtt álló politikai feladatokat. Ezzel összefüggésben fontos sze­repet játszik az is, hogy mi jellemzi munkastílusukat, munkamódszerüket, amelyben döntő a párttagokkal kialakított, eleven és mindennapos kapcsolat. A pártszervezetek többsége tisztában van azzal, hogy a tömegkapcsoilat nem merülhet ki a tömegszerveze­tekkel kialakított elvszerű, pártszerű Viszonyban. Ezen túl hagy figyelmet fordítanak a közvetlen kapcsolatok különféle formáira is. A szocialista demokrácia fejlő­désének növekvő lehetőségei jótékonyan gerjesztik a közéleti aktivitást, felértékelik a közéleti fórumok tár­íj sadalmi-politikai szerepét. Nyilvánvaló, hogy minél elevenebb, fejlettebb a társadalmi élet demokratizmusa, az állampolgároknak annál fokozottabban szükségük van az eszmei-politikai tisztánlátásra, a tájékozódási és eligazodási képességre és készségre. Nem lehet elég­gé hangsúlyozni ebben a kommunisták szerepét, külö­nösen a vezetőségnek, vezető testületeknek közvetlen felelős közreműködését. A párt vezető szervei, testületéi tekintélyének az ad igazi aranyfedezetet, teszi azt elvitathatatlanná, ha közvetlen kapcsolataik a párttagokon túl kiterjednek a pártankívüliekre is. Ehhez politizálásuknak olyan nyílt­nak, természetesnek és egyszerűnek kell lennie, amely láthatóvá, érzékelhetővé teszi közérdekeket szolgáló tevékenységüket. A zártság, a titokzatosság, a politikai homály ködét árasztja, és alkalmatlan a bizalom és a tekintély építésére. Minden kommunistának és főleg a tisztségviselőknek elsőrendű kötelességük személyes példamutatással is óvni és gyarapítani a párt tekintélyét. Ilyen szempont­ból is irányadóak Kádár Jánosnak a párt XIII. kong­resszusán elhangzott intelmei: „A kommunisták egyen­jogúak valamennyi állampolgárral. Nem tartanak igényt több jogra, és természetesen azt sem kívánhatja senki, hogy hátrányosabb helyzetbe kerüljenek. Ügy véljük azonban, hogy aki a szocializmusért harcol, az kötelezettségből az átlag állampolgárnál többet vegyen magára, a jog szerinti járandóságból pedig — ha lehet — inkább kevesebbet vegyen igénybe, mint amennyit a törvények, vagy viszonyaink lehetővé tesznek. Így őrizhetjük meg a kommunisták erkölcsi-politikai tekin­télyét és becsületét.” Az élet szüntelenül újabb követelményeket támaszt, újabb és újabb feladatokat állít a pártszervezetek elé. Ezekhez nem várhatnak mindig, mindenhol alkalmaz­ható, általános érvényű recepteket, nem számíthat­nak arra, hogy „felülről” felkínálják a megoldások tü­zetesen kidolgozott programját. Minden arra alkalmas helyi szellemi erő igénybevételével maguknak kell elemezniük a kialakult helyzetet, és a közösség mozgó­sításával megoldaniük a közösség érdekét szolgáló fel- '*• adatokat. így őrizhetik meg tekintélyüket, s erősíthetik a párt vezető szerepét. RÁKOS IMRE Nők világkonferenciája Megkezdődött a küldöttségek vezetőinek felszólalása Az afrikai és ázsiai folk­lór és az egyre élesebbé vá­ló politikai összecsapások jellemzik a nők világkonfe­renciáját, amely harmadik napja ülésezik Kenya fővá­rosában, Nairobiban. A kon­ferenciaközpont környékét valósággal elborítják a részt­vevő ENSZ-tagállam ok zász­lói és a „kairibu” — szuahéli nyelven isten hozottat jelen­tő feliratok. Az ülésterem­ben a tanácskozásokon egyébként is óriási többség­ben lévő harmadik világbe­li asszonyok és lányok káp­rázatos népviseletekben je­lennek meg, s a szünetekben nem ritka a közös tánc és énék. A plenáris üléseken, s főként a munkabizottságok­ban azonban rendkívül éles politikai viták folynak, kü­lönösen az arab és az izrae­li, valamint a talpig csador- ba burkolózó iráni és az ira­ki küldöttek között. Az ENSZ-ikonferencia a 10 éve meghirdetett hármas jelszó: „egyenlőség, fejlődés, béke” fényében vizsgálja, hogyan sikerült megvalósí­tani a nők egyenjogúságát a különböző országokban. A napirendre felkerültek a fog­lalkoztatottság, az oktatás és az egészségügy kérdései is. A plenáris üléseken sorra jelentkeznek felszólalásra a jelen lévő több mint 140 kül­döttség vezetői, a nemzet­közi szervezetek, mint pél­dául az UNIDO, az UNICEF, a Bóke-világtanács, az SZVSZ, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség, a KGST, az Európa Tanács képviselői. Az eredetileg 15 percre korlátozott, de rendszerint hosszabbra nyúló beszámo­lókból az derül ki, hogy a nők évtizede, amelyet az ENSZ 1975-ben hirdetett meg, hozott ugyan eredmé­nyeket, de a gazdasági vál­ság és a nemzetközi helyzet romlása, a fegyverkezési haj­sza lefékezte a jószándókú intézkedések és törekvések lendületét. 'Leticia Sabami, a konfe­rencia főtitkára keddi fel­szólalásában elmondotta, hogy napjainkig 72 állam ír­ta alá a nők megkülönböz­tetésének minden formáját elítélő konvenciót, jó néhány országban azonban nem so­kat változtak a hagyomá­nyos magatartásformák, és nem tartottak lépést a tör­vényhozással. A nők évtize­de alatt a nemzetközi közvé­lemény egyre jobban tuda­tára ébredt, milyen jelentős szerepük van nőknek a béke megőrzésében és a leszerelés követelésében, elsősorban a békemozgalimakban. Nagy érdeklődés előzte meg az amerikai küldöttség vezetőjének, Maureen Rea­ganinek keddi felszólalását. Az elnök leányának — aki­nek magatartása, az ügyren­di kérdésekben folytatott „kötélhúzása” majdhogynem meghiúsította a konferencia megnyitását —, bizonyos fo­kig meg kellett hátrálnia. Korábbi nyilatkozataiban makacsul 'kitartott amellett, hogy politikáról pedig szó se essék, keddi felszólalásában azonban — kénytelen-kellet­len ráérezve a konferencia általános hangulatára — már azt fejtegette, hogy „nem kí­vánják megakadályozni po­litikai nézetek kifejtését, csupán az általánosításokkal szemben fognak keményen fellépni”. * A KGST képviseletében szerdán felszólalt Kádár Bé- láné titkárhelyettes. A többi között elmandötta, hogy a szervezet a fejlődő országok vonatkozásában főleg a szak­emberképzésben nyújtott se­gítséggel támogatja a nők egyenjogúságának megvaló­sítását. Jelenleg 121 fejlődő ország kilencvenezer szak­emberét képezik a KGST tá­mogatásával. Genf A második forduló mérlege A Fehér Ház kedden „csa­lódottságát” juttatta kifeje­zésre a nukleáris és űrfegy­verzettel foglalkozó genfi le­szerelési tárgyalások helyze­te miatt. Larry Speakes, az amerikai elnök hivatalos szó­vivője nyilatkozatában kije­lentette, hogy a genfi tár­gyalások második fordulója amerikai értékelés szerint amiatt nem hozott ered­ményt, mert a Szovjetunió „beásta magát” Genfben, vagyis nem volt hajlandó változtatni kezdettől képvi­selt álláspontján. Mint ismeretes, szovjet részről egyebek közt azt ki­fogásolják, hogy az Egyesült Államok a külügyminiszterek előzetes megállapodása elle­nére ragaszkodik az űrfegy­verkezés előkészületeinek folytatásához. Mint Viktor Karpov szovjet fődelegátus a genfi második fordulót érté­kelő keddi nyilatkozatában aláhúzta, a tárgyalásokon nem volt haladás, s „ez a másik fél hibájából van így”. A TASZSZ hírügynökség a „következetesen negatív jel­legű” amerikai tárgyalási magatartásra hívta fel a fi­gyelmet. Kampelman és a genfi tár­gyalásokon részt vevő két másik amerikai tárgyalócso­port vezetője szerdán Wa­shingtonba érkezett, s még ezen a héten jelentést tesz Reagan elnöknek, vagy — az elnök egészségi állapotától függően — Shultz külügymi­niszternek. Szekszárdim tanácskoztak a megye társközségi elöljárói Feszült figyelem az arcokon Tegnap délelőtt Szekszár- don a régi megyeháza ezút­tal is ünnepi fényű díszter­mében reggel kilenckor kez­dődött el az a tanácskozás, amelyre megyénk 23 közös tanácsának elnöke és a társ­községek 48 elöljárója volt hivatalos. Közülük igen so­kan most lépték át első íz­ben a Tolna Megyei Tanács munkahelyének küszöbét és nem sokkal a megyei tanács második, immár munkaülése előtt. Föltételezésünk szerint nemcsak a tanácskozás cél­ja miatt volt teljes a lét­szám. A társközségek elöljá­róságai, illetve ezek vezetői nagy érdeklődéssel, várako­zással övezett tevékenységü­ket ezekben a napokban kez­dik. így hálával fogadnak minden olyan segítséget, ami indulásukat megmentheti a bizonytalankodásoktól. Dicsé­retes gyorsasággal vehették az érdekeltek kézbe azt a könyvet, mely az elöljáróság, az elöljárók jogosítványait tartalmazza. Ahogy e tanács­kozást is segítségadásnak te­kintve tisztelték meg jelen­létükkel. Hasonló részvételre számíthat az a szeptemberre tervezett több napos tovább­képzés is, amit Tengelicen a megyei tanács oktatási köz­pontjában rendeznek meg a társközségek elöljárói szá­mára. Császár József, a megyei tanács elnöke köszöntötte tegnap az első konzultációs lehetőséggel teljessé tett föl­készítő tanácskozás résztve­vőit, akik közül tizennyolcán most lettek első ízben ta­nácstagok. A 48 elöljáró kö­zül 29 korábban is tanács­tag, vb-tag, elnökhelyettes, bizottsági elnök, vagy kiren­deltségvezető volt. Heten már nyugdíjasok, a 35 éven alu­liak száma 9, a nőké pedig 11 a megválasztott elöljárók körében. A megyei tanács elnöke üdvözlő szavainak el­hangzása után közel egyórás előadást tartott, szólva elő­adásában a megye iparoso­dással összefüggő fejlődésé­ről, továbbá arról, hogy a VII. ötéves középtávú terv fejlesztési tennivalóit e fej­lődés eredményeit szem előtt tartva kell meghatároznunk. Majd pedig arra töreked­nünk, hogy a rendelkezé­sünkre álló anyagiakat opti­málisan használjuk föl. Utóbbiban van most nagy szerepe a községi elöljárók­nak, illetve elöljáróságoknak — legyenek a lakosság igé­nyeinek szócsövei a közös tanácsban — mondotta Csá­szár József, aki ezt követő­en a fejlesztési tennivalók rangsorolásának fontosságá­ról beszélt és arról, hogy a meglévő intézmények szin­ten tartása köti le előrelát­hatóan a soros középtávú terv pénzeszközeit. Végezetül a megyei tanács elnöke szólt az együtt gondolkodás és cselekvés fokozásának jelen­tőségéről, arról, hogy minden fórumot föl kell használnunk a lakosság lakóhelyi közér­zetét negatív irányba befo­lyásoló gondok feltárására és nyomban e gondok megszün­tetésére legalkalmasabb mó­dozatok meghatározására is. A tanácskozást megszakító szünetben vették át a társ­községek elöljárói a tanács­kirendeltségek tábláit felvál­tó táblákat és községük elöl­járóságának pecsétjét. Ez­után Hegedűs János, a me­gyei tanács vb-titkára tartott előadást új választójogi tör­vényünkről, illetve a tör­vényalkotást megelőző orszá­gos vitáról, a tanácsok fej­lődéséről, majd a rövid tör­téneti áttekintés után rész­letesen ismertette az elöljá­róságok jogait, kötelességeit, népképviseleti, önkormány­zati és szűk körű államigaz­gatási feladatait. A megyei tanács vb-titká- rának előadását követően Csekei Gyula tervosztályve­zető és Fülöp Lajos személy­zeti osztályvezető tartottak tájékoztatót. Csekei Gyula arról tájékoztatta a megye elöljáróit, hogy hol tart a VII. ötéves terv előkészítésé­nek munkája, milyenek lesz­nek a fejlesztési alapok el­osztási elvei, mit sorolunk ez idő szerint az alapellátásba, majd a tanácsok gazdálkodá­sa új szabályainak ismerte­tése után a fejkvóta alapján történő elosztásról és a me­gyei tanács céltámogatási rendszeréről szólt. A megye 48 társközségé­nek elöljárói első tanácsko­zásukat konzultációval, majd pedig a megyei tanácson el­fogyasztott közös ebéddel zárták. A konzultáció során tizenegy kérdés hangzott el, zömmel a VII. ötéves terv koncepciói kapcsán a fejkvó­ta és a céltámogatási rend­szer bevezetésére vonatkozó­an.

Next

/
Oldalképek
Tartalom