Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

Í/J 5qaÁ AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 152. szám. ARA: 1,80 Ft 1985. július 1., hétfő. Mai számunkból hétről hétre — HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) ELLENŐRZŐ HATÄRSZEMLE (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) DÉDAPÁINK VÍG KEDÉLYE (4. old.) A nukleáris háború megolőzósóárt j OLj-wl.. A nemzetközi orvosmizgalnm V. kongresszusa Jevgenyij Csazov szó vjet akadémikus beszél (Telefotó) Az SZKP KB PB ülése A Budapest Kongresszusi Központban pénteken meg­kezdte munkáját a nukleá­ris háború megelőzéséért küzdő orvosok nemzetközi mozgalmának V. kongresz- szusa. A találkozót — amelynek jelszava: Együtt­működést, és ne szembenál­lást! — első alkalommal rendezik meg szocialista or­szágban. A konferenciára nyolcszáznál több szakem­ber érkezett a világ külön­böző országaiból, hogy a 135 ezer orvost tömörítő nemzeti csoportok szövetsé­gét képviselve tanácskozzon az atomháború és a nukleá­ris fegyverkezési verseny le­hetséges következményeiről. A négynapos eszmecsere ünnepélyes megnyitó ülésén az elnökségben helyet fog­lalt Kádár János, az MSZMP főtitkára, ott voltak állami és társadalmi életünk ki­emelkedő képviselői, a moz­galom vezető tisztségviselői. A konferenciát Szentágothai János akadémikus, a Nem­zetközi Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelő­zéséért (IPPNW) Magyar Nemzeti Bizottságának elnö­ke nyitotta meg. Ezután Holtán Zsuzsa akadémikus, az IPPNW al- elnöke, a kongresszus elnö­ke mondott bevezető beszé­det. Ezt követően Kádár János, az MSZMP főtitkára, az El­nöki Tanács tagja mondott beszédet. Többek között hangsúlyozta: — Nagy tettet vittek vég­hez a rendeltetése szerint leghumánusabb hivatásnak azok a kiváló képviselői, akik a nukleáris háború megelőzéséért küzdő orvos­mozgalmat kezdeményezték és világméretűvé tették. Mozgalmuk résztvevői kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű országokban él­nek, különböző nemzetiségű­ek, politikai és világnézeti kérdésekben sokféle, egy­mástól eltérő álláspontot képviselnek. De összeköti önöket az a tiszteletre méltó törekvés, hogy megtegyenek minden lehetségest az em­beri életet, a civilizációt, az emberiség létét fenyegető nukleáris katasztrófa elhárí­tása érdekében. Megtiszteltetés számunkra, hogy ezúttal Budapestet, ha­zánk fővárosát választották kongresszusuk színhelyéül. Az a kívánságunk, hogy önök, mint tisztelt vendége­ink, érezzék jól magukat nálunk, és a kongresszus teljes sikerrel végezze el a tartós és szilárd béke után sóvárgó embriség számára oly fontos munkáját. Hölgyeim és uraim! Önök előtt jól ismert, hogv az emberiség válaszút elé érkezett. A tudomány és a technika jelentős vívmá­nyai mára oly magas szintet értek el, hogy az emberiség eddig nem látott fejlődését, jólétét teremthetik meg, de pusztulását is okozhatják. Olyan világban élünk, amelyben a hagyományos és nukleáris fegyvereknek már­is túlságosan hatalmas tö­mege halmozódott fel. A fegyverkezési versenyben ér­dekelt önző, csak saját anya­gi hasznukat leső körök semmibe veszik a népek ele­mi érdekeit, s hatalmi céljai­kat katonai erőfölényük megszerzésével kívánják el­érni. Még attól sem riadnak vissza, hogy a világűr mili- tarizálását szolgáló terveket kovácsoljanak. Történik ez akkor, amikor itt a Földön sok országban a gazdasági és társadalmi elmaradottság, a szegénység s a vele járó éhínség és járványok szedik áldozataikat. 'Mindez arra int minden felelősen gondolkodó em­bert, hogy emelje fel sza­vát a fegyverkezési hajsza ellen, a világbéke megvédé­sének érdekében. Az idén, a második világ­háború befejezésének 40. év­fordulóján a világ sok or­szágában kegyelettel emlé­keztek meg a fasizmus és a háború áldozatairól. A bé­(Folytatás a 2. oldalon) Az SZKP KB Politikai Bi­zottságának legutóbbi ülésén a pártprogram újjászerkesz- tésével kapcsolatos előkészü­leteket tekintették át. Kiemelték, hogy a párt­program az SZKP XXVII. kongresszusának legfontosabb dokumentuma lesz, amely tartalmazza a párt által fel­halmozott tapasztalatokat, marxista-leninista módon elemzi a belpolitikai és a nemzetközi élet új jelensé­Az Országos Béketanács ál­lásfoglalást tett közzé abból az alkalomból, hogy befeje­ződött a Béke- és Barátság Hónapjának rendezvénysoro­zata. A dokumentum meg­állapítja: ezeket a heteket a béke ügyéért vállalt felelős­ség és nagyfokú cselekvő­készség, a fiatal nemzedék fokozott részvétele, a külön­böző kezdeményezések vál­tozatos sorozata jellemezte. Több száz gyűlésen, fóru­mon. beszélgetésen jutott ki. fejezésre, hogy hazánk béke­szerető lakossága tisztában van a nukleáris háború szörnyű veszélyeivel, s min­den tőle telhetőt elkövet a pusztító világégés elhárítá­sára. A béke fenntartásának korunkban megvannak a reá­lis feltételei: azok a történel­mileg kialakult nemzetközi erőviszonyok, amelyek a ke­let-nyugati s ezen belül mindenekelőtt a szovjet— amerikai katonai egyensúly­geit. Hangsúlyozták, hogy a programnak reálisnak kell lennie, szorosan kell kap­csolódnia az ország hosszú távú társadalmi és gazdasági fejlesztési terveihez. A Politikai Bizottság meg­erősítette Mihail Gorbacsovot a pártprogram tervezetének elkészítésével foglalkozó bi­zottság elnöki tisztségében és meghatározta a tervezettel kapcsolatos további munka­rendet. ra alapozódnak. Ezt az egyen­súlyt nem szabad és nem le­het megbontani. Messzemenő egyetértés nyilvánult meg mindazokkal a békés kezdeményezésekkel, amelynek célja, hogy az egyensúlyt a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén valósítsák meg és végleg fel­számolják a fegyverkezési versenyt az egyenlő bizton­ság, a kölcsönös érdekek alapján. A magyar békemoz. galom meggyőződése, be kell fejezni a feyverkezési hajszát Földünkön, s meg kell aka­dályozni annak kiterjesztését a világűrre. Az OBT állásfoglalása vé­gül hangsúlyozza: a Béke­hónap sikeres akciósorozata véget ért, de folytatódnak a békéért való kiállás és küz­delem hétköznapjai. A ma­gyar békemozgalom a jövő­ben is mindent meg kíván tenni a háború elhárításáért. Az Országos Béketanács Elnökségének állásfoglalása Nyomdászjuniális a Népligetben Gutenberg mesterre emlékezve, százhuszonharmadszor Fővárosunk kedvelt és év­tizedes mozgalmi emlékeket őrző szabadidő-ligetében any- nyi az ember, mint könyvben a betű. Ezúttal ez a hasonlat he­lyénvaló. Johannes Guten- bergre, alias Gutenberg Já­nosra emlékeznek százhu­szonharmadszor a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dol­gozói Szakszervezete azon tagjai, akik juniálisukra most egybegyűltek. Vagyunk vagy hét-nyolcezren. Papíripari szakmunkások az ország minden papírgyá­rából, betűszedők, könyvkö­tők, gépszedők, mettőrök, igazgatók, főkönyvelők a nyomdákból, no, és jó néhány újságíró is jegyzetfüzettel, ka­merával, mikrofonnal. Egy család tagjai, akik június 29-én, szombaton itt, a buda­pesti Népligetben a szakmá­nak és egymásnak akarnak örülni. Az útitársak és az élmény Szombat van. kora reggel. Szekszárdi Nyomda portáján gyülekezik a János-ünnepély­re induló szekszárdi csoport. Mivel nyomdász nincs újság, ezúttal a Tolna Megyei Nép­újság nélkül, így a harminc- nyolc ember első dolga az, hogy a legfrisebb újságot tás­kájába sülyessze. Müller Pé­ter a nyomda tanműhely­vezetője, kocsiparancsnokunk egyre az órájára néz. Nincs késedelem, nincs pontatlan­ság, indulni kell. Már csak azért is, mert a Szekszárdi Nyomda kézilabdás lányainak röviddel érkezésünk után már játszmája van a Papír­ipari Vállalat Dunaújvárosi Papírgyára csapatával. — Ez a mi ünnepünk — mondja Müller Péter —, a János-ünnepély. Ez ugyan­olyan gazdag, demonstratív találkozó, mint például a vasasszakszervezeté. A nyomdászszakszervezet mun­kásmozgalmi múltja so­rán is mindig őrizte ennek a találkozónak az emlékét. Tegnap éppen a nyomdász­szakszervezeti tagságuk öt­ven, hatvan, hetvenedik évét ünneplő veteránokat köszön­tötték. Akik most, itt a bu­szon ülnek, lényegesen fiata­labbak. Utitársaim közül a közép- korúakat. fiatalokat mind is­A felavatott szakmunkások A kicsinyek gyermekműsort hallgatnak merem, a nyomda különböző részlegeiből. A többiekkel való megismerkedésre pedig itt van a mai nap. — Többen vagyunk most azok, akik nem először ve­szünk részt a János-ünnepé- lyen. Az örvendetes, hogy akik itt ülnek a buszban, zömmel fiatal szakemberek. Nekik egy ilyen népünnepély, ahol a munkás-testvériség ápolása és a baráti beszélge. tések mellett megvan min­den, ami szem-szájnak inge­re, nekik mindez kitörölhe­tetlen élmény. Papírrepülő és lovas rendőrök Kis sátrak, nagy sátrak, hullámvasút, árusok és ren­geteg ember. Az arcökon, a szemekben a nyugalom és a várakozás. Az apróságok fe­jén pedig óriási János-ünne- pélyes sapka, kezükben pedig játékok. A nagy nyomdák külön standdal álltak ki. Éppúgy, mint május 1-én. Asztalok a dolgozóknak, a vendéglátó- egységek mindegyikében pe­dig nem Steffl vagy Eich­baum sör, hanem a kedvelt Kőbányai. Itt nincs helye a méregdrága italoknak. Mint. ha az árusok regimentje is ez alkalomra mérsékelte volna az árait. A családtagok és vendé­gek gyűjtőkörútra indulnak. Mert itt aztán van reklám­tárgy! A nap slágere az óriá­si papírrepülő, a nyomdák jelvényeivel. A gép úgy re­pül, mint egy igazi Concor­de. A nap végén a Népliget egy-egy része mintha papír­(Fólytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom