Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-05 / 130. szám
1985. június 5. "KÉPÚJSÁG 5 Wii InX/CÁn A Tolnai-Hegyháttól délre, a Kapos, ^ ■ y Y ■ a Völgység-patak, valamint a baranyai Hábi-patak völgye között terül el a lankás völgyektől tagolt, lö- szös dombsorokkal övezett, 429 négyzetkilométer területű Völgység. Tulajdonképpen csak a keleti része, a szorosan vett Bonyhádi-medence esik Tolna megye területére. A „fővároson", Bonyhádion kívül még húsz, többségében kis település bújik meg a dombok között. A harmincnégyezer lelket számláló tájegység lakossága vegyes, élnek itt német nemzetiségiek, felvidéki magyarok és Bukovinából ide került székelyek is. Az aktív keresők 50,1 százaléka iparban és építőiparban, 20 százaléka mezőgazdaságban, 13,8 százaléka egyéb anyagi ágazatokban dolgozik, 16,1 százaléka pedig nem anyagi ágazatokban dolgozik. Magas, 49,4 százalék az aktív kereső nők aránya. A Bonyhádra bejárók 2500-an, a „fővárosból", illetve a térségből eljárók 1300-an vannak. Egymást segítő téeszek Sikabonyi Miklóssal, a mőcsényi Völgység -Népe Termelőszövetkezet elnökével való beszélgetésünket részben az keretezte, s az határozta meg, hogy miként segítik egymást a völgységi termelőszövetkezetek — szám szerint a hat ott levő és a zombai, mélyek a bonyhádi gazdasági miikrökörret tagjai. — Elsősorban a csácsmunkák idején van szükség a segítségre — kezdi az elnök. — Eleve úgy szervezzük a munkát, hogy ha szükséges, be tudjunk segíteni egymásnak. De átcsoportosítjuk a gépeket is, ha kell, egymáshoz fordulunk először alkatrészekért, vagy műtrágyát adunk a „szomszédoknak”. A segítés csöppet sem elhanyagol hlató része a folyamatos tapasztalatcsere, melynek szervezője a bonyhádi Agrárklub. Rendszeresen tartunk szakmai tanácskozásokat, melyeknek hasznossága kétségtelen. — A mőcsényi téesz termékei pedig nekünk, vásárlóknak hasznos. A tejre, tejfölre, túróra gondolok... — Mindezeket árusítják valamennyi bonyhádi élelmiszerüzletben és a Mő- csény környéki településeken. De kaphatók a megyeszékhelyen és Bátaszé- ken is, sőt a Téesztej Egyesülés révén eljutnak termékeink a fővárosba és Győr-Sopron megyébe is. — És olyan nagy a kereslet, hogy az egyre növekvő igényelt mennyiséget nem is tudják kielégíteni. — Lehetetlen is lenne. Persze, ezt örömmel és érthető büszkeséggel mondom, ahogyan azt is, hogy korszerűsítjük az állattenyésztési ágazatolt: 840 férőhelyes anyag- és energiatakarékos mintatelepet építünk, mely a jelenleginél természetesen jóval gazdaságosabb lesz. — Tavalyi eredményeik ? — Egyszóval: rekord. Nyereségünk 14 és féj millió forint volt. Sajnos, az idén már kalkulálnunk kell — mint kedvezőtlen adottságú téesznek — az állami támogatás csökkenésével, hiszen az új szabályozórendszer szerint mintegy nyolc és fél millió forint dotációtól esünk el. Ezt viszont igyekezünk a belső lehetőségék kihasználásával kompenzálni. — Vörösmarty Mihály a Széplak bevezetésében gyönyörűen ír a völgységi tájról... „Halmaidait koszonúz- za borág, koszorúzza tetődet / Százados erdőség;...” Tehát Mőcsény és a borág? — A szőlőtelepítést száz hektáron 1982-ben kezdtük el, s tavaly fejeztük be. A tavaszi időjárás szerencsére komoly károkat nem okozott, de a szőlőn, azaz a „ibonágon” meglátszanak a zivatar nyomai. Az őszi és tavaszi kultúrák szépen fejlődnek. Korszerűsödő üzletek - javuló ellátás Palkovics Árpáddal, a Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ elnök- helyettesével a városkörnyék kereskedelmi ellátásáról beszélgetünk. A kiindulási alapot a jelölőgyűlésen elhangzott észrevételek. kritikák képezik. — Tudom, mert én is részt vettem az említett fórumon — kezdi az elnökhelyettes —, hogy jogosan kifogásolták a kenyér, a péksütemény minőségét, és a szállítással, vagyis a termékek időben történő kijuttatásával is gond volt. Most a bonyhádi kenyérgyár rekonstrukciójának befejezése után vagyunk és máris lényeges javulásról beszélhetünk. — Milyen az ellátás? — Bonyháddal, a városkörnyékkel, és a megyén kívüli két településsel együtt huszonhárom érdekeltségünk van. Vegyesbolt-hálózatunkban az alapvető élelmiszerek, a háztartási és vegyi áruk, valamint a napi cikkek megtalálhatóak. A tartós fogyasztási cikkeket egyedi megrendelés után biztosítják az üzletvezetők. Hentesárut hetenként kétszer szállítanak minden üzletbe, tőkehús-ellátásba viszont csak Tévéit, Váralját, és a bonyhádi Fáy lakótelepi üzletet vontuk be... A válla - latokkal megállapodva — évek óta — különböző akciókkal segítjük a vásárlókat. Bevált a ruházati, valamint az évente 4—5 településen megszervezett bútorakció, ahol olcsó árfekvésű konyhabútorokat, ülőgarnitúrákat kínálnak ... — Milyen az üzletek felszereltsége? — Az építési és karbantartási munkára keveset költöttünk, de a tervekről majd később szólok... A három évre tervezett hűtőkapacitás-bővítést tavaly már kilencven százalékban biztosítottuk. Mélyhűtő-ládákat, hűtőszekrényeket, palack- hűtőládákat vásároltunk 860 ezer forint értékben a kistelepülések üzleteibe. Ezzel elértük, hogy a legkisebb egységben is megfelelő mennyiségű hűtő áll rendelkezésre. — Kifogásolták a bolthálózat állagát is. — Valóban, e téren még van kívánnivaló, de tizenhat település harminc egységére adtunk be pályázatot. Ez 5,2 millió forint, aminek 60 százalékát az országos kölcsönös támogatási alapból származó végleges juttatás, a többit pedig az áfész fedezi. A felújítási, korszerűsítési munkákat, mivel a mi, házilagos brigádunk nem tudja megoldani, ezért megbízás alapján a mőcsényi, illetve a kisvejkei tsz végzi el a körzethez tartozó településeken. Az aparhanti bolt felújítása befejeződik az idén. — Ha ön kistelepülésen élne, hogyan vélekedne az ellátásról? — Éltem Závodon, és tudom, hogy lehetne jobb is, jó lenne, ha mindent helyben meg lehetne kapni. Arra törekszünk, hogy javuljon az ellátás. Példát is hozok í A szekszárdi Füszért-lerakattal megegyeztünk, hogy a nagy egységcsomagokat megbontják, és így — kisebb, a raktár- készletet kevésbé terhelő csomagként — kapják az árut. A korszerűsítés egyik fontos állomása volt, hogy a három személyt foglalkoztató boltokat önkiszolgálóvá alakítottuk át. Most, a feltételek javulásával joggal várjuk majd el, hogy a kereskedők is rugalmasabbak legyenek. A tanító monológja „Nem vágyók mórágyi születésű, 1958-ban kerültem a faluba. Németül sem tudok, de mégis én vezetem a helyi német nemzetiségi hagyományőrző csoportot. Miért? Belső .késztetésből, mivel nagyon szeretem ezt a munkát, és ezért is tettem rá egész életemet. Hia az ember falun él és tanító, akikor csinálnia kell valamit. Azt hiszem, ehhez egy kicsi kurázsi is kell. A közös munkát a páriák mórágyi szereplése indította el. Az ő műsorukat látva, megfogalmazódott bennünk, ■hogy ilyet md is tudunk. Megpróbáltuk. Először a ruhákat és a zenészt is én fizettem, azután már segített a tsz, a tanács, a megye, majd a szövetség is támogatott ibennünket. A férjem Ss nagyon mellém 'állt, a régi malomban elhelyezett gyűjtemény nagyon sok darabját ő gyűjtötte. Mi jellemzi ezt a kultúrát? A mórágyi emberek szerényen éltek. Ez látszik a viseletükön, de nincsenek kirívó szokásaik sem. A legnagyobb ünnepük a háromnapos búcsú és a kétnapos lakodalom Receptek Kiamik Mihályné nyugdíjas szakácsnő, de a főzéssel nem szakított, ahogyan senki sem, aki háztartást vezet. Két étel receptjét adja közre, melyeknek eredete valószínű váraljai, hiszen Kiamik Mihályné ezeket szüleitől. Illetve nagyszüleitől tanulta. Az első takarékos étel, s úgy mondják, húsvéti köret. Érthető, hiszen ügyesen felhasználják készítésekor a megmaradt főtt tojásokat. A köretet elsősorban főtt hús mellé adják, leggyakrabban a tyúkhús mellé, melyből előzőleg levest főztek. Szükséges hozzá kenyér, a már említett főtt tojások, némi zsiradék, valamint só és bors. A kenyeret és a tojást apró kockára vágják. A kenyérdarabokat „Amit csinálok, nem haszontalan” volt. Az utóbbinak az érdekességét nemcsak a kikérés, de amit főztek, az is adja. Ok is jártak tollfosztóba, voltaik dolgok, amik úgy érvényesültek, mint másutt. A pincesoron lehetett mulatni, de oda csak a férfiak mehettek. Érdekes volt a játszó ... Váraljáról kevés zsiradékon megpirítják, majd hozzáadják a felvágott keménytojásokat és összekeverik, sóval, borssal Ízesítik. Vagy lábasban párolják át fedő alatt, vagy sütőben melegítik össze. Azt mondják. Igazán finom 1 A másik váraljai étel a fűszeres lepény, melyet egy kiadós leves — bab- vagy gulyás — után tálalnak. Sima kelt tésztát készítenek, amit másfél centi vastagra nyújtanak, s a kizsírozott tepsibe terítenek. Gazdagon megkenik tejföllel, megsózzák, borsozzák és megszórják piros paprikával, végül megsütik. Már tudom is, hogy ml lesz nálunk az ebéd szombaton! A mórágyi emberekmék sokat kellett dolgozniuk. Bony- hádig jártak munkát keresni, de a decsi szállásokra is elmentek dolgozni, magyar szót tanulni. Híresek voltak a borról és a Bécsiben is muzsikált zenekarukról... A szerénységükre jellemző, hogy nekiik már a nyolcvan kilós disznó is kövér volt... Mint mondtam, nincs pompázatos viselet, nem tud hivalkodni, de ami van, az az egyszerűségével is szép. Egy gazdag kultúra menne itt veszendőbe, ha ezek a német dalok élvesznének. Tehát a munkánk értékmentés, hagyományápolás ... Emlékszem, mennyi élmény, mennyi izgalom adódott a Somogy, Bács-iKiékun, Baranya megyei kőrútunkon, a Tolna megyei fellépéseken, az NSZK-beli vendégszereplésen. Ebben a csoportban összetartó erő van ... Mit szeretnék? Visszaadni ezeknek az embereknek az önbecsülésüket... Hiszem, amit csinálok, nem haszontalan, és ez erőt ad nekem.” Elmondta: Glödkner Já- nosné mórágyi tanító, igazgatóhelyettes. „Nem vágyok sehova se” oly szentté lett tájad előttem »» Bonyhádi látkép, ahol ,atyáinak el a völgyek—” „Bonyhád — hajdan Bony- ha — Tolna Vármegye tsi- nosabb és népesebb Mezővárosaihoz méltán számláltatok...” — írja Egyed Antal, aki 1820 táján bonyhádi plébános volt. De Bonyhád, azaz ez a tájék már a „Rómaiaknál esméretes volt”. És környéke, a csodálatos táj, ahol „nyúlnák el a völgyek, fiatal szépséggel igézők...” — ahogyan Vörösmarty ír róla. Völgységi járás néven volt ismeretes a felszabadulásig, utána bonyhádi járás lett, majd a közigazgatás átszervezésével 1979. január 1- itől Bonyhád és városkörnyék névre „hallgat”. E környék összegző bemutatásában segítségünkre volt jó ismerője Krizsán István, a városi pártbizottság titkára, aki az elmúlt négy évtized tükrében beszélt a térségről, melynek társadalmi, gazdasági fejlődése nem tér el az országos tapasztalatoktól, de természetesen meghatározója a sajátos arculat, egyebek között a korai iparosodás. S tegyük hozzá, hogy mindmáig az ipari üzemek, szövetkezetek jelentik a térség gazdasági erejét. Gondoljunk csak a zománcárugyárra, a cipőgyárra, a BONY KS-re és a szövetkezetekre. Meg kell említem, hogy az utóbbiak közül idén hárman nyerték el a rangos Kiváló Szövetkezet címet, így a Völgység Takarékszövetkezet. Lássunk néhány sokat mondó adatot: a szocialista szektorban foglalkoztatottak 58 százaléka a munkásosztályhoz, 15,5 százaléka a termelőszövetkezeti parasztsághoz, 25 százaléka a szellemi foglalkozásúakhoz tartozik, az 1,5 százalékba pedig a kisiparban és a kiskereskedelemben tevékenykedők foglaltatnak, valamint az úgynevezett egyéb foglalkozásúak! Az ipari termelés nagysága a tervidőszakban meghaladta az 1,6 milliárd, a Nagymányoki Brdket'tgyár termelését is figyelembe véve a 2,4 milliárd forintot. A termelés növekedését főképpen a termelékenység javulása, a termékszerkezet folyamatos korszerűsítése és az eredményesebb munkaszer. ve zés biztosította. A már említett időszakban az üzemek többségénél a piacra orientált termékszerkezet- korszerűsítés volt a jellemző. Az elmúlt években kedvezően alakult a külkereskedelmi értékesítés reláción- kénti összetétele. Míg az előző tervidőszak végén a rubel elszámolású és a „konvertibilis” export aránya az ösz- szes exporton belül 76, illetve 24 százalék volt, a jelenlegi tervidőszak végére 65, illetve 35 százalékra módosult. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a környék lakói életkörülményeinek változásáról. Gondok ugyan vannak, de a pozitív irányú változás jelentős. A VI. ötéves tervben várhatóan 980 lakás épül a környéken (eddig 834-et adtak át), ebből 619-et Bonyhádoo, 225-öt pedig a városkörnyéken. Közismert, de jegyezzük meg, hogy korábban a falvakban még csak telékildnálat, illetve -igény sem volt. „Ma” meg: például Kakasdon 1981 —83 között 32 lakóház épült, tavaly pedig 16. A falvak lakói igénylik — és haladunk is e felé —, hogy olyan életkörülményeket teremtsenek nekik is, mely biztosi téka a kulturált életmódnak. Legyen színvonalas az egészségügyi ellátás, legyenek biztosítottak az oktatási feltételek, az ivóvízellátás (ebben nagy előrelépés történt utóbb) is hasonlóan alakuljon. S mivel e téren lényeges a javulás, az utóbbi esztendőkben megállt a Bonyhád környéki falvak népes- ségcsökkenése. Az emberek pedig sok társadalmi munkát végeznek, közéleti aktivitásuk egyre élénkebb. Utóbbit bizonyítják az újabb számok: a városkörnyéken 167 tanácstagi jelölőgyűlést tartottak, melyeken 5250-en jelentek meg. A felszólalók száma 679 volt, ebből a közérdekű javaslat 437, a közérdekű bejelentés pedig 57. Az oldalt készítették: V. Horváth Mária, Czakó Sándor és Ékes László. Jakab Lőrinc: „Szeretem a tájat.. A teveli Jakab Lőrinc azok ‘közé tartozik, akik kis kerülővel kerültek Tolnának erre a csodálatos vidékére. A ha- dikfalvi születésű, ma már nyugdíjas 'Lőrinc bácsi először a múlt emlékeit, életének agy-egy állomását villantja fel: — 1926-ban kerültünk Erdélyibe, ott megnősültem, aztán Bácska következett, ahol ■bevonultam a magyar hadseregbe. A fogság után, 1948- ban jöttem haza Tolna megyébe, Kisdorogra, ugyanis a feleségem itt kapott házat. Hazajövetelem után beléptem a kommunista pártba ... Az MSZMP-nek 1968—73^ig titkára Voltam. Tevelre 1977-ben kerültünk, azóta itt éllünk, most már mindketten nyugdíjban. Mivel a hetvenet felváltottam, van némi — 37 éves — tapasztalatom a Völgységről és az itt élőkről. Nagyon tetszik nekem, mert ez egy olyan része a Dunántúlnak, ami akár a szárazságot, akár az esőt jól bírja. Szeretem a tájat, ezt a hegyes-dombos vidéket, mert ez a változatosságot jelenti. Ügy érzem, ezek a barátságos emberek befogadtak... A szeretet, a jó viszony jellemző mifelénk ..., no és a szorgalmas munka. Ehhez elég megnézni az elmünkéit földeket és a fejlődő községeket. Egy mondattal úgy tudnám megfogalmazni magának: itt vagyok otthon, nem vágyak sehova se.
