Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
1985. június 17. NÉPÚJSÁG 3 Negyvenötösök Apai örökség gyarapítója Két régi — két új A megbízólevelek birtokában Győri Petrovics András Mórágyon él, téesz-nyugdíjas. A faluban Győri bácsinak ismeri mindenki. A Fejér megyei Seregélyesről költözött ide családostul 1946-ban, itt kapott földet. — Nagy volt a mi családunk, édesapámnak, Győri Andrásnak már négy gyereke volt, amikor édesanyámmal élettársi közösségre léptek, a négy gyerekhez az új családban még öt jött, köztük 1903. november 9-én jómagam. így lettem én Győri Petrovics. Apám kommenciós cselédként szolgált, mint kertész, gróf Zichy Aladár seregélyesi, majd gróf Hadik János alsó- börzsöki uradalmában. A szűkös uradalmi kom. menció éppen csak arra elegendő, hogy a népes Győri család ne haljon éhen, arra azonban már kevés, hogy jólétre emlékeznének a család tagjai, köztük Győri bácsi. Amire ő máig is büszke, apja a Pest megyei Káva és Pánd községben tagja volt a községi direktóriumnak 1919- ben. De ő maga sem maradt ki az akkori küzdelmekből. Mint tanonc plakátokat ragasztott, röplapokat terjesztett. Még tizenhat éves sem volt, amikor a Vörös Hadseregben felderitőként harcolt. A Tanácsköztársaság megdöntése után apját a fehér terroristák elhurcolták, három évig még azt sem tudta a család, hol van, mi történt vele. Közben a családot is Győri Petrovics András zaklatták, keresték a gyerekeket, akik szétszéledtek az ország különböző részeibe a helyi terror elől... — Ezt örököltük apánktól — emlékezik a veterán — és még valamit: a becsületes munkát, kitartást és helytállást. Erre nevelt bennünket apánk és ezt az utat becsülettel járom azóta is. Bujkálni kényszerült, majd amikor már enyhült a terror, folytatta az asztalos szakma tanulását. 1923. december 31- én szabadult egy alapi asztalosmesternél. Dolgozott helyben és vidéken, néhány évet a fővárosban, 1936-ban kötött házasságot. A felszabadulás Seregélyesen éri a családot, ő itt vesz részt a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének megalakításában, egy év múlva költöznek Mórágyra. Azóta is itt él. 1947-ben felesége meghalt, utána egyedül nevelte öt kiskorú gyermekét évekig. Mellette szakít időt arra is, hogy aktívan részt vegyen a pártmunkában. I 1951-ben lépett be a Szabadság Tsz-be Mórágyon. A szövetkezetben nagy a becsür lete az akkor már javakorabeli szakembernek, cséplőgé. pet javít, elvégez mindenféle asztalosmunkát, ami a szövetkezetben, a faluban akad, de ha a határban kell a munkáskéz, ott is számíthatnak rá. És természetesen a mozgalmi munkában. Tagja lett a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak, 1957-ben az elsők közt jelentkezik munkás- őrnek, és azon fáradozik — eredményesen —, hogy a faluban munkásőr-raj alakuljon. Két cikluson keresztül tagja a községi tanácsnak. Győri Petrovics András büszke apja örökségére, és szerényen emlegeti saját mozgalmi múltját, tisztes helytállását, amiért 1969-ben „Tanácsköztársaságért Emlék- érem”-mel, 1970-ben a „Fel- szabadulási Jubileumi Emlék- érem”-mel tüntették ki, ez év április 4-én pedig a negyvenéves párttagsága alkalmából kapta meg az emléklapot. LOVAK ANDRÁS Huszonöt éves a csepeli transzformátorgyár A Csepel Művek Transzformátorgyára az idén Ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az eltelt negyed század alatt csaknem százezer különböző transzformátor készült a gyárban. Az idén négyszázötvenmillió forint értékben gyártanak transzformátorokat és fojtótekercseket. A hazai megrendelők mellett a KGST-országokba és a tőkés országokba is szállítanak. Száraz transzformátor szerelése Az egészben kell gondolkodni Még nem ült el az országgyűlési képviselő- és tanács- választások izgalma Tamásiban sem, jóllehet a választást követő negyedik naipon délután négykor Gyugyi Géza, a városi választási elnökség elnöke átadta a megválasztott tanácstagoknak megbízóleveleiket. Ekkorra már megyeszer,te megismerkedhettek lapunkból is a választók azoknak a nőknek és férfiaknak a névsorával, akik képviselnek bennünket az elkövetkező öt esztendőiben a népképviselet legmagasabb és helyi fórumán. Itt, az eljövendő munka startkövénél vette át a tanácstagokat megélőzően a megbízólevelét a 6. számú választási kerület új országgyűlési képviselője, Varga János is. Mi a magyarázata akkor a változatlanul felfokozott érdeklődésnek? Itt Tamásiban két magyarázat is kínálkozik. Az első számú az, hogyafcaráb- hinál kisebb létszámú, 38 fős testületbe most megválasztott tanácstagok munkájukkal igazolják-e azt a bizalmat, mellyel a választók megtisztelték őket? A második: mi lesz az eredménye a június 22-én esedékes pótválasztásnak a 27. sz. választókerületben? Utóbbi a városi tanács 21-i alakuló ülése után válik csak ismeretessé. Mint azt az alakuló tanácsülésig elnökként funkcionáló Grill Ferenc elmondta, a városi tanács 38 tagja közül csupán tizennyolcán régi tanácstagok. Erőteljes volt tehát a frissítés, de nem az eltervezett méretű a fiatalítás. Mi lehet e mögött? A választók az első ízben választottakkal kapcsolatban is fontosnak ítélték, hogy képviselőjük elismerten közéleti töltésű, tenni akaró és tudó legyen. Nagyon határozattan juttatták aztán kifejezésre választásukkal azt, is, hogy a tanácstagjuk is ott éljen, ahol ők. Velük élőként ismerje kerülete lakóinak gondját-örömét és ha kell valamliit tenni, nyomban ő álljon a cselekvésre kész emberek élére. Miit mondjanak minderről a tanácstagok, akik közül két régebbit és ugyannyi újat kerestünk meg? * Mohai Tibor — az Állami Biztosító városi fiókjának vezetője —, akit 1980-ban választottak meg a 3. számú kerület tanácstagjának és aki a végrehajtó bizottságnak is tagja lett, úgy véli, hogy a rövidesen megalakuló Tamási Városi Tanácsnak, illetve tagjainak testületként az új ciklusban tovább kell erősíteni az egészben, a Tamásiban való gondolkodás képességét. Szerinte ez kell, hogy legyen a munkában való napi megméretés első számú kritériuma. Tamási a megye legszebb fekvésű városa és ez olyan adottság, ami alapját kínálja a felvirágzásnak. — Mi kell ahhoz, hogy egy tanácstagot újraválasszanak? — Bizalom, amit a közismertség táplál. A kerületem a város Szekszárd felöli kapujának is nevezhető a 2. számú iskolával szemben, a Várhegy 1940-ben telepített fenyvese alatt. Külváros, ha tetszik, ahol nem lett kenyerem az ígérgetés. Ezután se lesz az. A fejlesztés aprómunkái mellett itt a VII. ötéves terv egyik legnagyobb munkája a 65-ös út korszerűsítése Lesz, aminek kapcsán megoldjuk — kerékpár, út kialakításával, ahol másként nem lehet — a járda- problémát és a csapadékvíz- elvezetést Is. Erre régóta vár a lakosság és hogy nem kell sokáig várnia, annak az a biztosítéka, hogy a 65-ös korszerűsítésének első üteme a városon átvezető szakaszon elkezdődött és ez év végére befejeződik. Arra a kérdésünkre, hogy mit vár az új tanácstestüí lettől Mohai Tibor — föltehetően összebeszélés nélkül — ugyanazt fellelte, mint a már veteránnak számító, Szemes Márton, majd dr. Er- dősi Tiborné és Sohutzbach Ferenc. „Legyen az alternatív javaslatokon vitatkozó, majd az együtt elhatározott feladatok végrehajtásában egységes!” * — Az érdekli, örültem-e, hogy én lettem az 5. sz. kerület tanácstagja? — adja vissza találkozásunkkor a kérdést az 56 esztendős Schutzbach Ferenc, a Tolna Megyei Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet telepvezetője. — Szívemből kívántam, hogy a jelöltpáromat, Deák elvtársat válasszák. A feleségem is ennek örült volna. Valószínű az befolyásolta a választókat, hogy itt születtem, éltem és élek a miklósvári részen. Nehéz körzet ez, sok az idős, nyugdíjas ember. Nem nagy dolgokért döngetik a kapukat. Elhasználódtak a járdák, rossz minőségben készült el tavaly a Vas Gereben utcában az útépítés, újra meg keli csinálni. S nagyon kellene erre a városrészre nyilvános telefon, hogy baj esetén gyors segítséghez juthassanak az itt lakók. Nem szeretem a mellébeszélést, azt hiszem jól megleszünk egymással. Schutzbach Ferenc 39 évet „húzott” le eddig az építőiparban. Keményszavúk határozott ember. * — Az ember inkább csinálja, mint mondja a dolgát — próbálná elhárítani látogatásunk következő állomásán a beszélgetést dr. Erdős Tiborné, a 2. Sz. Általános iskola igazgatóhelyettese, a 12-es tanácsi körzet új tanácstagja. A háromgyermekes, magyar-orosz szakos tanártól régóta nem idegen a közéleti sürgés-forgás, pedig két kislánya, egy fia közül a legidősebb mindössze 15 éves és a dombóvári egészségügyi szakközépiskola tanulója. A férje — jelenleg a városi bíróság elnöke — 20 évvel ezelőtt került Tamásiba, a család 1967-ben jött utána Dombóvárról. — Tökéletes az összhang családon belül, így föl sem merült, hogy ne vállaljam el a Deák Ferenc utcában — a régi öreg utcában — lakók képviseletét a tanácsban. Mi lesz az első dolgom? A tanítványaink révén sok családot ismerek, de szeretném végiglátogatni a körzetemben lakókat, mert másként tudok megfelelni a bizalomnak, ha mindenkit ismerek. A második lépésként gondoltam javasolni és megszervezni a forgalmas utakat érintő közök rendbetételét és rendbentartását. Dr. Erdős Tiborné igénye: kölcsönös nyíltságon alapuló megértés, egyetértés, mert a tanácstag csak akkor végezhet jó munkát, ha magamellett tudhatja azokat, akiket képvisel. • Utóbbival megegyező Szemes Mártonnak, a városi tanács városgazdájának a véleménye is és hihetünk neki, mert huszonöt éve tanácstagja a Pincehelyi út bal oldala fölötti utcák, a 37-es körzet lakóinak. Aszolút győzelmet aratott június 8- án, pedig ő arra a fiatalemberre szavazott, akit a jelölőgyűlés résztvevői mellé állítottak. Van titka a népszerűségének? Ha csak az állandó segítőkészséget nem nevezzük annak. „Aki Szemes Mártonhoz fordul, nem megy el tőle üres kézzel” — mondják, hozzátéve, hogy „ezek a Szemesek mind ilyenek voltak”. Ügy is emlegetik a családját az 59 éves Szemes Mártonnak, hogy az ősök takács, az utódok pedig önkéntes tűzoltó dinasztiaként ismeretesek. Milyen nagy feladat adódhat az elkövetkezőikben a 32. kerületben? Üt, víz, villany, járda megvan. A Batthyány utca elején van egy vízmosásos, gyerekek által is megmozgatott partszakasz. Föl kell tölteni, rendbe tenni, parkost tani. Aztán ott van a Rákóczi utca vízelvezetése, amit már meg kellett volna oldani. Nem győzik iitt az átereszek elvezetni a csapadékvizet. — Jelent-e valami előnyt, hogy városgazdaként az egész városért van felelősségem? Hát persze. A lehetőségek ismeretében nyomban tudok felelni legtöbbször azoknak, akik hozzám fordulnak. Mi mást tehetne az elhangzó,Makihoz az újságíró, ha nem azt, hogy közmegelégedésre szolgáló jó munkát kíván! LÁSZLÓ ibolya Az aprólékos munkához a nőknek Jobban van türelmük
