Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

1985. június 15. ^PÜJSÄG 3 Váradi barlangászok A nagy vállalkozás Nagyváradi fiatalok, a Cristal barlangászklub tag­jai. Évek óta szenvedélyesen kutatják és tárják fel a kör­nyék barlangjait, amelyek­ből számtalan van. Most ép­pen a Királyihágó lábánál, a Körösrévi cseppkőbarlang még feltáratlan részeit pró­bálják elérni, hogy hozzáfér­hetővé tegyék a nagyközön­ség számára. Cseppkövek világa A barlang bejárata egy meredek sziklafallal, táton­gó üregekkel határolt szo­rosban található, amelyet évmilliókkal ezlőtt vágott a Királyerdőn a víz. A szoros alján a Sbes-Körös ostromol­ja a köveket. Ezt a termé­szet adta csodavilágot évti­zedekkel ezelőtt védetté nyil­vánították. Bent a barlangban csodá­latos szépségű cseppköalak- zatok — a Sárkány, a Sas, a Lótuszvirág, meg a Bálna — ejtik bámulatba a látoga­tót. Sajnos, nemcsak csodá­lok akadnak a körösrévi bar­lang vasárnapi turistái kö­zött. A barlang egyik híres­sége a Hófehérke és a hét törpe volt, ám a törpékből immár csak kettő maradt. A Fehér sas csőrét leverték, a Kígyó farkát lecsípték. Még szerencse, hogy a hatalmas Táncterem falára és kupo­lájára nem tudtak felmászni és a Szereim forrása körül is viszonylag ép minden. Azért kedvesebb és derű­sebb történeteket is mesél­nek az itteniek a látogatók­ról. Akadt, aki vállalkozott arra, hogy eltakarítsa a má­sok által otthagyott szeme­tet. Mások új barlangokat véltek felfedezni, sőt őrsé­get is álltak ott, míg ki nem érkeztek a barlangászok. A közeli buduroasai barlang bejáratának felfedezője már nem volt ilyen önzetlen, csak egy liter pálinkáért volt haj­landó elvezetni oda a kuta­tókat. Árulkodó patakvíz De ismerkedjünk meg vég­re a barlangászokkal. Boro- dan Dorel 29 éves, esztergá­lyos, a nagyváradi gépgyár sportegyesületében működő barlangászok vezetője. Birta- lan Gyuszi mindössze 19 éves, tavaly érettségizett, azóta karbantartó lakatos a nagyváradi kőolajipari állo­máson. Vékony, lányosképű fiatalember, szinte el sem hihető, hogy ő a legügyesebb könnyűbúvár. A mostani feladat oroszlánrésze is ép­pen őrá vár. Bár a 11 km hosszú barlangrendszert már 1903-ban felfedezték, ám ab­ból, mind ez idáig csak 5 ki­lométernyit ismernek. Honnon tudják mégis, hogy a barlang 15 km hosszú? Hát az ott végigfolyó patakból. A hegy túlsó oldalán nyom­elemeket tettek a vízbe és mérték, mikor ér át az el­színeződés. Az időből és az áramlás gyorsaságából több­kevesebb pontossággal meg­mérhették a barlang hosz- szát. A III. szifon titka Most nagy áttörésre ké­szülnek: szeretnének túljut­ni a révi barlang III. szi­fonján, hogy ezt követően feltárják a még ismeretlen járatokat. Ez roppant nagy feladat. Próbálkoztak vele a legjobb romániai barlangbú­várokon kívül csehszlovák, magyar, sőt amerikai kutatók is — mindeddig eredményte­lenül. Eddig csupán 115 mé­tert sikerült megtenni a víz­zel elöntött barlangrészben. .Helyesébben: Birtalan Gyu- szinak sikerült korábban egy társával, Halasi Gáborral el­jutni a 115. méterig. Halasi azóta egy másik barlangban, merülés közben életét vesz­tette. Így a nagy feladat most már egyedül Birtalan Gyuszira hárul, aki elhatá­rozta, ha törik, ha szakad, de végére jár a dolognak. Dorellal együtt azon dolgoz­nak, hogy kitisztítsák a szi­fon bejáratát a felgyűlt hor­daléktól. Aztán Gyuszi fel­adata, hogy összeszedje azo­kat a zsinórokat, amelyeket a korábbi próbálkozók hagy­tak a szifonban. Ezek az el­hagyott zsinórok nagyon ve­szélyesek: a búvár beleku- szálódhat, mint hal a háló­ba, aztán nincs menekülés. Biratalan Gyuszi szerint még legalább két-háromszor le kell merülnie, hogy a ma­radék zsinórokat kihozza. Aztán jön a még nagyobb feladat; túljutni a szifonon. A barlangászok tudása és lelkesedése minden bizony­nyal meghozza a várt sikert. — gáti — Csehszlovákia Prága az ezredfordulón A varosok anyja, a szaz- tornyú Prága, arany Prága — mondják a csehek. Min­den városok leggazdagabbi- fca — állította róla a messze földről érkezett Ibráhim Ibn Jakub, a X. századi híres arab kereskedő. Rómával ve­tekszik — kiáltott fel Prága láttán Decembio, a neves lombard humanista, Petrar­ca és Boccaccio barátja. A világ kőkoronájának drága­köve — állapította meg Goethe. Prága, Bohémia (Csehor­szág latin neve) fővárosa, ez a maga nemében egyedülálló település — az építészettör­ténet élő múzeuma. Lakói féltve őrzik emlékeit, de a városatyák gondoskodnak ar­ról is, hogy Prága megfelel­jen a korszerűség igényeinek. Az ezredfordulóig terjedő távlati fejlesztési terv alap­ján — a lakosság lélekszá­mút tekintve — kisvárosnyi nagyságú új lakótelepek ve­szik körül Prágát. A közle­kedés gondjain sokat enyhí­tett a metró, amely a felújí­tott villamoshálózattal együtt az idén már a tömegközleke­dés 70 százalékát bonyolítja le. A városképet gazdagítják és a lakosság növekvő igé­nyeinek felelnek meg az új művelődési központok, isko­lák és középületek. A leg­utóbbi 15 évben számos mű­emlék kapott köntöst. A töb­bi között korszerűsítették a prágai Nemzeti Színházat, felépült a modern kultúrpa­lota, amely kongresszusok­nak, fesztiváloknak, jelentős nemzetközi rendezvényeknek ad otthont. Elkészült a Kle- íment Gottwald-völgyhíd, a Zápotocky-híd, a zizkovi táv­közlési központ, valamint az észak-déli főútvonal. Kiemelt feladat a lakás- építkezés. Az elmúlt 40 év alatt 230 ezer lakást építet­tek. Ebből 130 ezret 1970 és 1985 között adtak át rendel­tetésének. Prága ma tulaj- donkópen egyetlen hatalmas ■építési terület. Építési mun­kálatokra, lakások és középü­letek javítására és karban­tartására évente 12 milliárd koronát költenek. Jelentős összegeket emészt fel a víz­vezeték és a különféle ener­giaforrások vezetékhálózatá­nak bővítése. Környezetvé­delmi szempontokból is fon­tos lépés volt a földgázra va­ló átállás, továbbá az újabb zöldövezetek létesítése. Az ezredfordulóra alapve­tően megváltozik a városköz­ponthoz közel fekvő negye­Hajóanyák klubja „Osszál a tengereken és óceánokon, öregbítsd a len­gyel hajóépítők hírnevét, szerezz dicsőséget a Lengyel Népköztársaság zászlójának. Legyen a neved...” S itt el­hangzik a hajó neve. Az újonnan épített hajó vízre bocsátásakor ezt a szöveget „névadó hajóanya” mondja el a hajó orrával szemben fel­állított díszemelvényen. Ez­után egy díszes kisbabával elvágja a kötélen lógó pezs­gősüveget kifeszítő zsinórt, s az üveg hangos csattanással nekivágódik a vízre bocsá­tandó hajó oldalának. A név­adó hölgy emlékül mindig megkapja a kisbabát, a „ke­resztelő” pezsgősüveg díszes tokban elhelyezett nyakát, valamint a vízre bocsátási ün­nepségről készült fényképal­bumot, ezenkívül jogot nyer az általa keresztelt hajón te­endő egyszeri, vagy többszöri ingyenes utazásra. A hajókeresztelési ceremó­nia hagyománya nem Len­gyelországban keletkezett. A szokás az egyik legrégibb tengeri hagyomány. Egy ilyen hajókeresztelési ceremónia leírását megtalálták egy i. e. 2100-ból származó egyiptomi hieroglifán, amely a fáraó egyik hajójának névadásáról számol be. Ez a szokás év­századokon át kizárólag val­lási jellegű volt. A hajók pezsgősüvegekkel való felavatásának a szoká­sát először Franciaországban vezették be, ami már a vilá- giasodást jelképezte. Ezt a szokást később átvette a ha­jóépítő országok többsége, így Lengyelország is. De nem mindegyik, mert például a mohamedán országokban val­lási okokból a pezsgősüveget általában kókuszdióval he­lyettesítik. Előfordult az is, hogy tejesüveggel avatták fel a hájókat. Az egyik ame­rikai hajót pedig ízletes fagylalttal töltött üveggel ke­resztelték.. A legnagyobb lengyel ten­geri szállító, a Lengyel Ten­gerhajózási Vállalat fennál­lásának közel 35 éve alatt, több mint 170 hajót építte­tett. A névadó hajóanyák kö­zött ismert társadalmi szemé­lyiségek vannak, valameny- nyiüket szoros kapcsolatok fűzik a felavatott hajókhoz. Tízegynéhány évvel ezelőtt megalakult a Névadó Anyák Klubja, amelynek fontos sze­repe van a társadalmi véd- nökségi mozgalomban. Vala­mennyien aktívan kiveszik részüket a tengergazdálko­dással kapcsolatos kérdések­nek a különböző társadalmi- szakmai rétegekben való nép­szerűsítéséből. Előadásokat tartanak az iskolákban, s ten­geri témakörű szellemi vetél­kedőket szerveznek. A poz- nani körzetben a klub a Ten­gerbarátok Társulatával kö­zösen minden évben megren­dezi a „Tengeri Napokat”. Zamosoban a helyi hetilap pályázatot hirdetett a „Zie- mia Zamojska” (Zamosci Vi­dék) nevű új tengerjáró ha­jó névadó hajóanyjának ki­választására. A győztes kísé­retében a vajdaságból 850 ember utazott el Szczecinbe, a vízre bocsátási ünnepségre. A névadó hajóanyók köz­vetítésével a tengerjáró ha­jók személyzete szoros kap­csolatokat tart fenn Lengyel- ország különböző vidékeivel. A névadó hajóanyák szerve­zik meg a tengerészek és családjaik részére az üdülte­tést a vállalati üdülőkben. Mindez csak ízelítő a klub gazdag tevékenységéből. Zdzislaw Czaplinski KNDK A színesfémipar jelene és jövője dek élete. Zizkov után meg­kezdik a smichovi város­negyed átépítését is. A tró­jai völgy a főváros egyik legkiterjedtebb üdülőövezete lesz. Átépítik Lilbent és Kar- línt is. Az egykori munkás szpartakiádok színhelyén, a iManiny-réten sportpálya épül. Prága fejlesztésének meg­határozásánál figyelembe vet­ték a lakosság összetételét is. Az átlagos életkort tekintve Prága az ország egyik leg­öregebb városa. A nyugdíj- korhatáron felüli lakosság aránya meghaladja a .25 szá­zalékot. Annak a korcsoport­nak az aránya, amely még csak most készül hivatása betöltésére, épp hogy eléri a 20 százalékot. Előzetes szá­mítások szerint ez a helyzet 1990-ig alig változik. S bár a távlati terv nem számol az 1,2 milliós főváros lakossá­gának számottevő növekedé­sével, az üzemekben és a kü­lönböző munkahelyeken terv­be vették a munkaerő kor- összetételének javítását. Ezt a célt a szakmunkásképzés gyorsabb ütemű fejlesztésé­vel és új munkalehetőségek megteremtésével kívánják el­érni. A következő ötéves tervben tovább folytatják a metró és az úthálózat építését, öt év alatt mintegy 50 ezer lakást szándékoznak felépíteni, a meglévő lakásalapot pedig korszerűsítik és felújítják. A KN1DK ásványkincsek­ben rendkívül gazdag ország. Területének több mint 80 százalékán tártak fel lelő­helyeket. Eddig mintegy 300 ásványfajtát találtak. Ezek közül a wolfram-, molibdén-, magnezit-, grafit-, barit-, csillám- és fluoritkészletek nemzetközileg is számottevő­ek. Nagy mennyiségben talál­hatók az országban színes­fém- (arany, ezüst, réz) kész­letek. Jelentős a szén-, a mangán-, a nikkel-, az anti- mon-, a vas-, az ólom-, a cink- és a szénvagyon is. Az utóbbi években igen gyorsan fejlesztették a szí- nesfémipart. Ezt egy 1982- ben hozott határozat is elő­írja. A tervek szerint 1988-ra megvalósulhat a kitűzött cél: Jakutiában 291,6 karát sú­lyú tiszta vizű gyémántot ta­láltak. A gyémánt ipari ki­termelésének egész története folyamán ez volt a második legnagyobb gyémánt, ame­lyet e kelet-szibériai terüle­ten bányásztak. Elhatároz­az évi I,i5 millió tonnás ter­melés. Ezzel az eredménnyel ■a KNDK a világ vezető szí­nesfémtermelő államai sorá­ba léphet. Jelenleg a Komdok Bánya- vállalat a színesfémtermelés központja. Dolgozói nemrég fejezték be a harmadik érc­dúsító üzem építését. Bőví­tik és korszerűsítik az ország nyugati tartományaiban léte­sített színesfémtermelő kom­binátokat is. Gyors ütemben folyik a rekonstrukció az unhungi és a szonhungi bá­nyaüzemben. Üj, gazdaságos bányatechnológiát vezetnek be, bővítik a feldolgozó ka­pacitást, sorra épülnek a tisztító, dúsító, finomító mű­vek, a színesfémkohók és -hengerdék. Tacsonban új dúsítókombinát alapjait rak­ják le. ták, hogy a hitleri fasizmus feletti győzelem tiszteletére a gyémántnak „A győzelem 40 éve” nevet adják. A drágakő ■a moszkvai Kremlben őrzött gyémántmúzeum gyűjtemé­nyébe kerül. A moszkvai gyémántmúzeum új kincse Vietnam Sárosföldi kapitányok Sofőrnek (vagy ahogy vi­etnami barátaim minden esetben büszkén végigmond­ják: hivatásos tehergépkocsi - vezetőnek) lenni mindenütt különleges foglalkozás. Még inkább így van ez Vietnam­ban, ahol irigység és mítosz övezi a „sárosföldi kapitá­nyokat”, akik úttalan uta­kon, ütött-kopott óriás járgá­nyaikon „lifteznek” Hanoi­ból Ho Si Minh-városba és vissza. Az egyes számú főút ( a hí­res mandarinok útjának egy része) valóban páratlan él­mény. A csaknem 1900 kilo­méter jószerivel végigvisz az egész országon, dermesztő hágókon kanyarog át, végig­szalad a páratlan szépségű közép-vietnami tengerparton. Egyik végpontja az északi Vörös-folyó, a másik a déli Mekong deltája: az ország két éléskamrája. A vonat (az egyetlen sínpár szinte végig a közút mellett húzódik) éj­jel-nappal pöfögő gőzmozdo­nyával négy nap alatt teszi meg a távot, a teherautók öt-tíz nap alatt. Az egyes számú főút ko­rántsem autósztráda. Északi részén — bár a bombatölcsé­reket, amelyek kerülgetésé­vel a háborús sofőrök máig tartó respektust szereztek, már többnyire eltüntették — két szembejövő autó csak óvatos manőverezéssel fér el egymás mellett. (Ha az egyik teherautó, nem kétséges, me­lyik húzóídik le — a monst­rumok vezetői rettegett urai a vietnami utaknak.) A mé­lyebben fekvő helyeken több­ször is vízmosáson kell át- evtckélni, a nem kevesebb mint hatszáz hídon pedig nemcsak tapasztalat, bizonyos bátorság is kell az átkelés­hez. A vinh-i pontonlhídon személyautó csak többszörös emelgetéssel ér át, a teher­kocsi pedig vagy igen, vagy nem. (Biztonságból a leg­több híd mellett komp is van készenlétben.) A vietnami kresz szerint lakott területen 30 kilomé- ter/óra a megengedett leg­nagyobb sebesség — márpe­dig az egyes főút szinte tel­jes hosszában lakott. De nem is a szabály, — az élet tart­ja vissza a sofőrt a gyors­hajtástól — a szó szoros ér­telmében, mert az élet az ■úton zajlik. Itt szárítják a rizst, a rákot, a halat, a ru­hát, ez a gyerekék focipá­lyája, itt andalog haza a bi­valy, s a mezőről jövő kúp­kalapos nénikék is az út kö­zepét tartják a legkelleme­sebb beszélgetőhelynek. Ha bedig egy kevéssé lakott, egyenes szakaszon végre ne­ki lehetne ereszteni, akkor jönnek a kátyúk, vagy egy­szerűen néhány méteren „szü­netel” az út. Hasonló a hely­zet a déli részen, ahol bár jobb a betoncsík és szélesebb (még az amerikaiak építet­ték) de úthiány ott is gyak­ran van. A vízre bocsátás pillanata Klubtalálkozó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom