Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
1985. június 15. MEGYEI • . — __ n épújságs Hogy tudjuk, mit akarunk A béke és barátsági hónap minden évben május 9- én. a győzelem napjával kezdődik. Nyitórendezvényeket, amelyeken elmondják az évforduló tanulságait, megyénként tartanak, záróünnepség azonban nincs. Az akciót nem szokás lezárni, mindenekelőtt azért, mert a békéért folytatott harc nem kampányfeladat. Történelmi okai is vannak, hogy nem zárható le a békehónap májussal, hiszen mindenki tudja, hogy a második világháború akkor még csak Európában fejeződött be. Az atombombát az Amerikai Egyesült Államok augusztusban dobta le Hirosimára és Nagasza- kira — feleslegesen. A háború és az oktalan pusztítás elleni tiltakozást már csak ezért sem lehet egy akcióval egy hónap alatt letudni. Korunk fő kérdése a béke Az idei béke és barátsági hónapnak még a kezdete sem határozható meg dátumszerűen, hiszen Tolna megye felszabadulásának évfordulója egyúttal azt is jelentette, hogy azóta béke van nálunk. Már akkor beszélni kellett ennek jelentőségéről és a barátságról, amely összefűzi a magyar és a szovjet népet, a két pártot és az országot. Napjainkban pedig a Magyar— Szovjet Baráti Társaság megalakulásának évfordulóját ünnepeljük, amely szintén a béke és a barátság gondolatának jegyében alakult meg. Belpolitikai szempontból két jelentős esemény kapcsolódik a barátsági hónap rendezvényeihez. Az egyik a XIII. kongresszus, amely ismét megerősítette a párt internacionalizmusát, békepolitikáját és szoros együttműködésünket a szocialista országokkal. A rendezvények időben is egybeestek a választások előkészítő időszakával a jelölő-, majd a választási gyűlésekkel. Ezeken az elmúlt negyven, illetve az eltelt öt évet értékelő beszédek éppúgy szóltak a békéről és a népek barátságának jelentőségéről, mint később a jelölitek. Ilyen értelemben tehát minden rendezvényt „el lehetne számolni” a béke és barátsági hónap eseményeként is. A sort folytatni lehet, hiszen az ifjúsági mozgalomban megkezdődött a moszkvai VIT előkészítése. Az ehhez kapcsolódó programok egyik fő mondanivalója a béke volt. Miért kell mondani? Vannak, akik szerint arról, ami természetes, nem is kell beszélni, jó hogy béke van, és kész. Kell, hogy az öröm tudatosodjék, és szükség van arra is, hogy azoknak segítsünk, akik még nem élnek békében, szerte a világon. Péter János szekszárdi választási beszédében azt mondta, hogy a békét ki kell (terjeszteni az egész világra. Reagan korlátozott atomháborújával szemben mi a korlátlan, az egész világra szóló békét szeretnénk megvalósítani. Az említett beszéd bizonyította, hogy Európa sincsen biztonságban, amíg másutt dörögnek a fegyverek. Fodor István, az Országos Béketanács titkára mondott beszédet Tamásiban az ifjúsági békenagygyűlésen. A fiatalokhoz ugyanis másként kell szólni, mint azokhoz, akik tudják, milyen a háború. Fodor István mondta ei, hogy egy nyugati lapban olvasta, miszerint az Egyesült Államokban megjelent az egyik utazási iroda hirdetése: „Utazzon Európába — amíg van”. Sejthető, hogy ezért a gondolatért Európában senki sem lelkesedik, bizonyítják ezt a nyugati békemozgalmak is. Beszédének volt egy másik mozzanata is, ami szintén nagy hatással volt a jelenlévő fiatalokra. Egy plakát a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának ablakában. Két ráncos öreg kéz látható rajta, benne egy fiatal katona képe a második világháborúból. Húszmillió szovjet állampolgárról csak fénykép, vagy még az sem maradt meg a család számára. A gyerekeknek ilyen sarkosan is meg kell fogalmazni, hogy mit is jelent a háborús politika. Igent és nemet mondani ök nem annyira életkoruk miatt, hanem inkább élet- tapasztalataik híján sokkal nehezebben tudnak választani az igen és a nem között, ezért inekik ha nem is többet, de meggyőzőbben kell beszélni arról, hogy mit is akarunk elérni, és mi az ami ellen tiltakozunk. Meglepően általános nézet a középiskolások és egyetemisták között a mindenfajta erőszak elutasítása. Jó volna mindenkinek személy szerint megmagyarázni, hogy a harctól nem lehet félrevonulni, hogy a passzivitás nem megoldás. Nem minden erőszak igazságtalan, hiszen még nem volt forradalom a világon, amelyikben a korábbi uralkodó osztály önként és végérvényesen átadta volna a hatalmát egy másiknak. Azt sem minden fiatal érrti — nyilván megalapozott, szilárd világnézet híján —, hogy nem elég valamit elítélni, tenni is kell ellene, és nem elég csak nemet mondani, hanem éppen pozitív tettekkel kell állást foglalni az mellett, amit helyeslünk. A fiataloknak nem elég, — egyébiránt a felnőtteknek sem — ha valamit értenek, érzelmi kötődésre is szükség van. Kiválóan alkalmas volt e hatás kiváltására Tamásiban a Pro Humana Cultura kórus és Bánffy György műsora, nagy kár, hogy a korosztály ízléséhez közelálló békedalos lemondta a tamási fellépését egy budapesti kedvéért. Célszerűbb lett volna kevesebbet vállalnia, és akkor nem várják ötszázan hiába. Barátok között Nem érdemes felsorolni, hogy hány rendezvény volit Tolna megyében — egyébként sok volt —, de az egyik sorozatról kell szólni és ez az NDK Centrum programja. Kis csoportokban találkoztak a centrum vezetői az emberekkel, mindazokkal, akiket az adott téma érdekelt. Sok újat, érdekeset tudhattak meg a résztvevők az NDK életéről ezeken a találkozókon. A legkedvesebb talán a munkásmozgalom nagyjainak a nevét viselő szocialista brigádok találkozója volt. A kulturális és tájékoztató központ 129 ilyen nevű brigádról tud az országban, különféle módon tartják velük a kapcsolatot. Várják a többiek jelentkezését is. Megérdemelt sikert aratott a kiállítások megnyitóján, barátsági esteken az NDK-beli duó is. Röviden, egy mondatban csak úgy lehet összefoglalni a béke és barátsági hónap eseményeit, hogy jól sikerült, eredményes volt, bizonnyal emlékezetes marad azoknak, akik részt vettek rendezvényein. IHÁROSI IBOLYA MALOMBAN A szép, régi dombóvári malomban, az ipari műemlék jellegű hengerszékek szomszédságába automata lisztcsomagológép került mostanában. A lisztet csomagoló asszonyok szempilláján, haján itt is megül a finom fehér por, de kevesebb ez már, mint a most is működő kézi csomagolóban. Két asszony és egy műszerész szolgálja ki a csempézett falú szobában elhelyezett automata gépsort. Hárman dolgoznak — tizenkét ember helyett. A gépegységek munkáját a műszerszekrény villogó lámpácskái jelzik. A gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalat készítette ezt a gépsort, amelynek a szívólevegőnyomással működő zacskókihúzórésze, a hajto- gatóujjak — robotgépre emlékeztetnek. Tölt, ragaszt, hajtogat, húszkllós, fóliával borított egységcsomagot készít a gép fönn az emeleten, ami aztán csúszdán kerül a raktárosok keze ügyébe. A próbaüzem két hete indult, ekkor percenként 23 töltésre állították be a gépek később 30 zacskó lisztet csomagolnak ennyi idő alatt. Gottvald Károly képriportja Felújították az épületeket l< Joó Sándor műszerész Póth Istvánná és Nagy Józsefné kezeli az automata gépet Időnként ellenőrzik a gép munkáiét Egységcsomagban hagyja el a liszt a berendezést Automatikus karok zárják a zacskókat
