Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

1985. június 15. í tolnaN NÉPÚJSÁG 3 Tanév végi vizsgák az oktatási igazgatéságan A megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán hét. ión megkezdődtek a tanév végi vizsgák. A marxizmus— leninizmus esti egyetem há­roméves tagozatán, a szako­sítókon, a különböző speciá­lis tanfolyamokon befejező­dött az év, számot adnak a hallgatók — Szekszárdon és a kihelyezett tagozatokon —, hogy mennyiben sikerült el­sajátítani a tananyagot. Az igazgatóság épületének földszinti folyosóján va­gyunk. Csoportosulás a 2-es és a 4-es terem előtt. Van, aki a jegyzeteit böngészi — utoljára még megnézni egy- egy talán nem eléggé megta- rult témát —, néhányan már túl vannak a vizsgán és tár­saik kérdezik: „Hogyan sike­rült? Mi volt a kérdésed?” iMint a beszélgetésből kiderül, csaknem valameny- nyien a politikai gazdaság­tan szakosítón tanultak két évig, és most, a harmadik tanévben a „vezetési ismere­tek” speciális tanfolyamot választották. Ezzel zárul a harmadik év, és ha most si­kerül a vizsga, megkapják a felsőfokú politikai végzettsé­get tanúsító oklevelet. Ulrich Ferenc tmk-vezető és alapszervi párttitkár a PATEX-lben. — Az üzemi demokráciá­ról kaptam a kérdést, úgy ér­zem sikerült jól elmonda­nom mindent róla, hiszen gyakoroljuk a gyárban és ér­dekeltek elméleti kérdései is ... • Rohrné Palotás Györgyi, a tolnai GÉM elnökhelyettese és a pártalapszervezet tit­kára: — A munkahelyi kollektí­vák alapegységei és fonto­sabb vonásai, a róluk és tő­lük szerzett ismeretek fel- használása a vezetésben — volt a tételem. Testhezálló kérdés volt, beszélni kellett a szervezett és nem szerve­zett kollektívákról... Azt hiszem, sikerült. Nem ő, társai mondják el, hogy mindeddig csak jeles osztályzat került az indexé­be és ha a mostani is az, az oklevél vörös színű lesz. A 2-es teremben dr. Ko­vács István tanár — a kór­ház gazdasági igazgatója vizsgáztat. Fazekas Béla, a Volán Vállalat oktatási cso­portvezetője a káder- és személyzeti munka kérdései­ről mondja el, amit tanult és saját tapasztalatait. Az igazgatói irodában Ta­más Istvánnétól az igazgató­ság vezetőjétől érdeklődünk a vizsgákról, a most befejező­dő 1984—85-ös tanévről. — Korai lenne még álta­lános véleményt mondani. Csak a héten kezdődtek el a vizsgák Szekszárdon és a ki­helyezett tagozatokon és a jövő pénteken fejeződnek be. az azonban már látható, hogy a hallgatók túlnyomó többsége eredményesen sa­játította el a tananyagot. És nemcsak azt, ami a tanköny­vekben és az irodalomjegy­zékben szerepelt, hanem, amit az egyes témákhoz a kongresszusi dokumentumok­iból beépítettünk. — Negyvennyolc csoport­ban 950 hallgató vizsgázik ezekben a napokban Szek­szárdon, a többi négy város­ban és két nagyközségben, Tolnán és Simontornyán. — Mi újat hoz a követke­ző tanév? A felvételi vizsgák befe­jeződtek, ugrásszerű a növe­kedés, mutatja a marxizmus —leninizmus, a politikai kér­dések iránti érdeklődés fo­kozódását. A következő esz­tendőben mintegy 1300 hall­gatónk lesz. Természetesen továbbra is indítjuk az eddi­gi formákat. A hároméves tagozatot indítjuk az eddigi városokon-nagyközségeken kívül Dunaiföldváron, Köles- den és Bátaszéken. Az ér­deklődésnek és szükséglet­nek megfelelően új, speciális tanfolyamokat is indítunk. Ilyen lesz az egészségügyi szociológia, a szövetkezetpo­litika, valamint a szocializ­mus építésének általános és speciális feladatai. Az előké­születeket folytatjuk és ter­mészetesen felhasználjuk az elmúlt tanév, a mostani vizsgák tapasztalatait. — J — Vízminőség Az Országos Vízügyi Hiva­tal elnöksége áttekintette a folyók, a tavak és a felszín alatti vízkészletek minőségé­nek helyzetét. Megállapította, hogy az utóbbi években az osztrák, a csehszlovák és a hazai beavatkozások eredmé­nyeként folyamatosan javul a Duna vizének minősége. A következő években főként a Séd és a Nádor-csatorna víz­rendszerében megmaradt szennyezési források fölszá­molását kell meggyorsítani, hogy folytatódjon a javulás a Dunán. A Tiszán lényegé­ben változatlan a helyzet, s inkább az a gond, hogy meg­őrizzék a víz első osztályú minőségét. Ezért a Tisza egyes mellékfolyói — a Sza­mos, a Kraszna, a Berettyó, a Sebes-Körös, a Maros — mentén a szennyezettség nö­vekedésének megállítására, a Sajón pedig a javulás meg­gyorsítására kell nagyobb erőfeszítéseket tenni. Legértékesebb tavunk, a Balaton vizének minősége a sokoldalúan összehangolt in­tézkedések hatására nem romlott tovább, sőt, a parti sávban már jól észlelhető a javulás. A jelenlegi tervidő­szak végére — úgy számít­ják — létrejönnek az álta­lános vízminőség-javulás fel­tételei is. Ehhez jelentősen hozzájárul a kisbalatoni víz­védelmi rendszer első tározó­jának üzembe helyezése, amellyel megkezdődik a Za­la vizének megszűrései, mi­előtt a tóba kerülne. A fel­szín alatti vízkészletek mi­nősége a mélyebb rétegek­ben nem változott, de a fel­színhez közel a karszt- és a talajvíz a települések kör­nyékén erősen elszennyező­dött, s a közmű nélküli hely­ségekben növeli az egészsé­ges ivóvíz beszerzésének gondjait. Nagyobb erőfeszí­tések szükségesek a talaj­szennyeződés csökkentésére a közüzemi vízművek kútjai- nak környezetében is. A felmérések szerint az utóbbi egy évben 228 esetben érte rendkívüli szennyezés vizeinket, s ebből 204 esetben a felszíni, 24 alkalommal pe­dig a felszín alatti vizek ká­rosodtak. Az eseteknek majd­nem a felében kőolaj- és egyéb szénhidrogén-szárma­zék okozott szennyeződést. Jelentősen növekedtek az olajszennyeződésből eredő károk és védekezési költsé­gek. A Dunánál például húsz­millió forintba került egy olajjal átitatott parti sáv helyreállítása. A szennyvízi, a különböző mérgező vegy­szer, a víz oxigéntartalmá­nak jelentős csökkenése és egyéb kedvezőtlen körülmé­nyek egy év alatt 59 esetben okoztak halpusztulást. A vízügyi igazgatóságok a vé­dekezési költségeket a szeny- nyezőkkel fizettették meg: tavaly több mint 52 millió forintnyi bírságot vetettek ki. A károk megállapításánál még nincs egységes mérési és nyilvántartási módszer, de a becslések szerint a rend­kívüli vízszennyeződésekkel okozott közvetlen és közve­tett károk értéke a múlt év­ben jóval meghaladták a százmillió forintot. HÉTRŐL H RRE Az elmúli hét legjelentősebb belpolitikai eseménye volt az országgyűlési képviselői és tanácstagválasztás. Szavazott az or­szág népe, szavaztak a megye lakói is. és mint az a több hónapos előkészítő kam­pány során várható volt, elsöprő több­séggel a Hazafias Népfront programjára. Sokan szólaltak fel a jelölőgyűléseken, majd a választási gyűléseken országos és he­lyi problémákról, de még véletlenül sem fordult elő, hogy valaki megkérdőjelezte volna a párt politikájának helyességét, a népfrontprogramban kitűzött célokat. Szá­mos javaslat hangzott el, főként a helyi gondok megoldására. Ami új volt, a kötele­ző, legalább kettős jelölés. Egyesekben volt némi aggodalom, hogy beválik-e. A vá­lasztás eredménye határozott és igenlő vá­laszt adott a kételyekre. Azok kapták meg a szavazatok többségét, akiket a legalkal­masabbnak látnak a választók képvisele­tükre. A szavazás rendben folyt le, mindenféle csinnadratta nélkül. A megválasztott kép­Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter köszönti a kitüntetett fel- sőnánai téesz tagságát viselőkön és tanácstagokon — és azokon, akiket majd a pótválasztásokon tisztelnek meg bizalmukkal a választópolgárok — a sor, hogy teljesítsék megbízóik akaratát, munkálkodjanak a szocializmus építésén. Kitüntetett termelőszövetkezetek A termelési díjak átadásával befejező­dött az az ünnepségsorozat, amelyeken a megye téeszeinek átadták a kiemelkedő munkáért, gazdálkodásért járó kitüntetése­ket, elismeréseket. Előtte — utolsóként — a felsőnánai Kossuth Termelőszövetkezet­nek adták át a „Kiváló Szövetkezet” kitün­tetést. Nem újság, hogy a megye mező- gazdasága országra szóló sikereket ér el. Megszoktuk, immár évek óta, — amióta a nagyüzemi gazdálkodás megerősödött — hogy az élvonalban van. Természetesen, ehhez „köze van” az országos átlagnál jobb természeti adottságoknak, ám ezeket hasz­nosítani munka és gazdálkodás kérdése. Évről évre a május elseje utáni hetekben tüntetik ki a termelőszövetkezeteket. Az ország mezőgazdasági nagyüzemeinek leg­jobbjai közt minden alkalommal szép számmal vannak a Tolna megyeiek is. Ez. azonban, ami most bekövetkezett, ritkán fordult elő. A hatvanhárom közös gazda­ság közül kereken tíz került a legjobbak közé. Hat kapott „Kiváló Szövetkezet” ki­tüntetést, kettő elismerő oklevelet és ugyancsak kettő miniszteri dicséretet. Országosan nőtt a veszteséges szövet­kezetek száma. Megyénk téeszei közül egy sem zárta veszteséggel az elmúlt esztendőt. A megye mezőgazdasági nagyüzemeinek előkelő „helyezése” a jó munkát, gazdál­Az első vásárlók, a klsszékelyi korszerűsí­tett boltban Június 8, reggel negyed nyolc. Tengelic- szőlőhegyi választók mennek a szavazó­helyiségbe. kodást tükrözi. Ám korántsem jelenti azt — és erről is szó esett az ünnepségeken —, hogy kimerültek volna már a tartalékok. Van még tennivaló, főleg a gazdaságosság javítása, a termelési költségek csökkenté­se terén. A falu Jobb árué Ili tásá árt Ha tizenöt-húsz éve hallom a „népesség- megtartó képesség” kifejezést, nem tudtam volna, hova tegyem. Az utóbbi években azonban „polgárjogot” kapott politikai szó­tárunkban. Nem arról van szó, hogy a vi­lágszerte meglévő és törvényszerű folya­matot, a városiasodást tagadnánk. Ám ki­derült, hogy e folyamat erőltetése igen drá­ga „mulatság”. Ésszerűbb és gazdaságo­sabb, olcsóbb — országosan is, helyileg is, ha nem néptelenedik el a falu, nem zsú­folódnak túl városaink. A különböző in­tézkedések folytán sok kistelepülésen meg­nőtt az építkezési kedv, olcsóbb a telek, a kertben megterem a gyümölcs, a zöldség, állatot lehet tartani stb... Nemrég egy fiatal munkásasszonnyal beszélgettem. El­mondta, hogy három éve kiköltöztek a vá­rosból — ahol férje is, ő is dolgozik — a nyolc kilométerre lévő községbe. Kitűnően érzik magukat, a gyerekek is jobban föl­találják magukat a családi házban-kert- ben. Bejárni pedig ott a buszjárat, jófor­mán alig kell korábban fölkelniök, mint amikor a városban laktak. Hogy a falu meg tudja tartani népessé­gét, sok mindentől függ. Ezek közé tartozik a kereskedelmi ellátás. Ne kelljen min­denért beutazni a városba, a közeli nagy­községbe, lehessen a napi cikkeket hely­ben beszerezni. Az elmúlt időkben a falusi bolthálózat nagyon leromlott. A kistelepü­léseken nem „üzlet” boltot fenntartani, ide sem az állami kereskedelem, sem a ma­szek nem megy. A szövetkezeti mozgalom­ra hárul a feladat, hogy javítsa az ellátást. Az áfészek kötelességüknek érzik ezt, hi­szen tagságuk tömege él a falvakban. Egyik-másik szövetkezet már korábban is felfigyelt falusi hálózatának elmaradottsá­gára és itt-ott korszerűsítette boltját. Intéz­ményessé ez tavaly vált, amikor a SZÖ- VOSZ kezdeményezte a kistelepülési re­konstrukciót, nem kis áldozatot vállalva. Megyénkben több mint százötven boltot, vendéglátó egységet, felvásárló telepet újítanak fel három év alatt. Ezek egyike volt a kisszékelyi élelmiszer-vegyesbolt. Hol az ellenőrzőé 7 Sajnos nem ritka az újságokban, a rádió és a tévé híradásaiban a társadalmi tu­lajdon megkárosításáról szóló tudósítás. Ilyenről olvashattunk lapunk szerdai szá­mában is, huszonheten kerültek a vádlot­tak padjára, akik a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál — különböző machinációkkal — közel kétmillió forint kárt okoztak, eny. nyit tettek zsebre a hússzállítmányok megdézsmálásával. A bűnper a héten kez­dődött, és a jelek szerint jó ideig eltart, mire a bíróság teljesen kibogozza, kit mi­lyen felelősség terhel, ki mit „érdemel”. Ám az már az első tudósításból is látható, hogy a vállalatnál kialakult laza munka­rend, az ellenőrzés hiánya tette lehetővé a rendszeres fosztogatást. Mint a legtöbb hasonló esetben. Mert bárhol az országban ilyesmi történik, min­dig kiderül, hogy az ügyeskedők, tolvajok, sikkasztok azért érvényesülhetnek, mert megtalálják a „kiskapukat”. A minap hal­lottam a rádióban, hogy az egyik városban több százezer forintot sikkasztott egy bűnszövetkezet, buszbérletek eladásával. Az esetet nem a rendszeres ellenőrzés de­rítette föl, hanem úgy jöttek a nyomára, hogy valaki egy bérletjegy helyett kettőt kapott, becsületesen visszaküldte a mási­kat és akkor vették észre, hogy ilyet hiva­talosan már évek óta nem hoznak forga­lomba. A közvélemény joggal háborodik föl az ilyen esetek hallatán, elítéli a tetteseket. De fel is teszi a kérdést: Hol az ellenőrzés? JANTNERJANOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom