Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
2 "ríÉPÜJSÁG 1985. június I. Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Záróközlemény a szovjet—indiai tárgyalásokról — Irak és Irán között felújul a „városok háborúja” — A nicara- gúai alelnök nyugat-európai körútja. Hétfő: Moszkvában Gorbacsov fogadja Willy Bnandtot — Pekingben kicserélik a kínai—brit Hongkong-megállapodás okmányait — Az olasz fővárosban megkezdődik az Anfonov-per. Kedd: Craxi olasz kormányfő a Szovjetunióban tárgyal — Washingtoni nyilatkozatok az űrfegyverkezés folytatásáról — Mitterrand—Kohl találkozó — A jugoszláv miniszterelnök Washingtonban. Szerda: Pérez de Cuellar, az KNSZ főtitkára Kubában, Fidel Castro beszéde na- míbiai diákok előtt — Angolában dél-afrikai szabotázst lepleznek le a legfontosabb oiajmezőn. Csütörtök: Genf ben kezdetét veszi a szovjet—amerikai tárgyalások második fordulója — Harcok Bejrutban, tárgyalásók Damaszkuszban a palesztin—síita konfliktus kapcsán; a jordániai király az Egyesült Államokban folytat megbeszéléseket; PFSZ-ülés Tuniszban. Péntek: Gustav Husák Moszkvában — Todor Zsivkov Japán után a KNDK-ban tárgyal — Nagygyűlések Görögországban a vasárnapi választásak előtt — Kairó a Biztonsági Tanács elé terjeszti a libanoni válságot. A hét 3 kérdése 1. Hogyan értékelhetjük a Moszkvában lezajlott tárgyalásokat? Jóllehet, nem kevés fontos belpolitikai, mindenekelőtt gazdasági téma került előtérbe a Szovjetunióban, Moszkva továbbra is jelentős diplomáciai események színhelyéül szolgál. A „diplomáciai vendégkönyvben” egymást követik a bejegyzések: alighogy közzétették a szovjet—indiai csúcstalálkozó eredményeit összegező közleményt, Willy Brandt nyugatnémet szociáldemokrata pártelnök s egyben a Szocialista Internacionálé elnöke érkezett Moszkvába, ahol ötórás tanácskozást' folytatott Mihail Gorbacsovval. Ezután magas szintű szovjet—olasz tárgyalások következtek, majd Gustav Husák részvételével szovjet—csehszlovák eszmecserére került sor. Mindez jól tükrözhette a szovjet külpolitikának minden irányban megnyilvánuló hagyományos aktivitását, s az utóbbi időben történt felélénkülését a legmagasabb szinten is. Moszkvában szovjet—olasz csúcstalálkozót tartottak. Jobbra a Mihail Gorbacsov vezette szovjet, balra pedig a Bettino Craxi vezette olasz tárgyaló küldöttség. (Fotó: TASZSZ—MTI—KS) Természetesen különös figyelem kísérte a szovjet—olasz megbeszéléseket, amelyek súlyát csak növelte, hogy jelenleg Itália tölti be a közöspiaci Tízek soros elnöki tisztét. Róma közismerten az Egyesült Államok szövetségese a NATO_-ban, s Bettino Craxi, nem sokkal moszkvai útját megelőzően, Washingtonban is járt. Olaszország külpolitikai állásfoglalása ily mó- -don alapvetően behatárolt, és számos lényeges nemzetközi kérdést, folyamatot a Szovjetuniótól eltérő módon ítél meg. A szovjet—olasz párbeszéd azonban bizonyíthatta: ha a realitások, a józanság, a kompromisszumok keresésének talajáról közelítik meg a vitás problémákat, lehet érintkezési pontókat találni. Az SZKP KB Politikai Bizottságának értékelése szerint a fegyverkezési hajsza megfékezésében, a katonai szembenállás szintjének csökkentésében, az enyhülési folyamat helyreállításában vannak találkozási lehetőségek, ezért fontos, hogy az együttműködés, a politikai párbeszéd a jövőben is fejlődjék Olaszországgal. Nem titok, hogy az Egyesült Államok milyen nyomást gyakorol szövetségeseire, hogy azokat felsorakoztassa a washingtoni nézetek támogatására a csillagháborús tervektől egészen a Nicaraguával szemben elrendelt embargóig. A NATO-partnerek töhbé-kevésbé megoszlanak, s ilyen körülmények között a magas szintű szovjet— olasz tárgyalások a kedvező lehetőségeket mutatják a szembenállás helyett az együttműködésre, a kelet—nyugati kapcsolatok alakítására. Mindez nyilván elgondolkodtató lehet London, Párizs és Bonn számára, hogy csak a legtekintélyesebb nyugat-európai államokat említsük, hiszen ezek az országok élvezhették az enyhülés vívmányait, s tisztában lehetnek a feszültség kiéleződésének veszélyeivel. A Willy Brandttal folytatott eszmecsere során az SPD-vel, s általában a szociáldemokrata pártokkal, a Szocialista Inter- nacionálóval kialakítható kapcsolatok kerültek előtértp. (Emberi érdekességként említhető, hogy Reagan elnök NSZK-beli látogatása során elzárkózott a Brandttal való eszmecserétől, a Kremlben viszont politikai formátumának megfelelő fogadtatást kapott...) Nyilvánvaló, hogy az ellenzékben levő nyugatnémet szociáldemokratákkal több érintkezési felület kínálkozott, a genfi tárgyal ásókkal kapcsolatosan például azonos'elvi álláspontra jutott az SZKP és az SPD. A _ maga keretei között mind Craxi, mind Brandt möszkvai tárgyalásai a kelet—nyugati viszony javításának lehetőségeit jelezték, ha az a kölcsönös érdekek, a megértésre való törekvés jegyében történik. 2. Milyen lehetőségek kínálkoznak a genfi második fordulóban? Május utolsó előtti napján, az eredeti menetrendnek megfelelően kezdetét vette a genfi szovjet—amerikai tárgyalások második szakasza. Az előzmények köztudottak: január elején a genfi Gromiko— Shultz találkozón született meg az elvi megállapodás, majd március 12-én indultak maguk a tárgyal ásóik, és jó hat hét után „gondolkodási szünet” következett a most záruló hét csütörtökéig. A tanácskozások zárt ajtók mögött folynak, így legfeljebb egy-egy összejövetel időtartama kap nyilvánosságot, s azt közük, hogy a teljes küldöttségek tárgyaltak-e, vagy a három tárgyalócsoport valamelyike. (Ezek az egymással összefüggő eszmecserék az űrfegyverkezés megakadályozásáról, az interkontinentális jellegű stratégiái fegyver- rendszerekről, valamiint a közép-hatótávolságú „eurorokétákról” folynak.) A nyilatkozatok és kommentárok azonban világossá tették, hogy az első fordulóban nem történt haladás* és a két alapvetően eltérő álláspont egyelőre ugyanolyan távol áll egymástól, mint a „start” órájában. Sőt, bonyolódott a helyzet, hiszen kitűnt, hogy amerikai részről nem tartják be a külügyminiszterek genfi megállapodásának közösen lefektetett elveit. Washington változatlanul nem hajlandó feladni az úgynevezett SDI-t, a hadászati védelmi kezdeményezésnek nevezett űrháborús programját. Az űrfegyverkezés megindulása viszont azzal fenyeget, hogy megbontja a jelenleg fennálló katonai egyensúlyt. Ilyen körülmények között természetesen elkerülhetetlenek az egyensúly helyreállítására szánt lépések, s nehezen lehetne megkezdeni az interkontinentális vagy közép-hatótávolságú fegyverek csökkentését. így állunk most a második forduló kezdetén. Pedig lenne lehetőség eredményekre a genfi tárgyalásókon. A szovjet kommentárok felvetik például, hogy továbbra is érvényes Moszkva indítványa, amely Európa teljes atommentesítését célozza. Szovjet részről készek jelentősen csökkenteni az interkontinentális rakétákat is, de a kulcselv az, hogy elejét vegyék az űrfegyverkezésnek. A kérdés most az: megvál- toztatja-e tárgyalási magatartását az Egyesült Államok, s hajlandó-e tisztességes, a kölcsönös biztonsági igényeket szem előtt tartó megbeszélésekre a továbblépés érdekében ? 3. Mi az oka az újabb libanoni harcoknak? Tragikus hírek érkeznek Bejrutból, s azokban visszacseng az 1982 őszén mártí- romságot szenvedett Szabra és Satila neve. Súlyos harcok folytak három, összesen 120 ezer lakosú menekülttáborban a támadó síita milicisták, illetve a palesztin fegyveresek között. A helyzet nehezen áttekinthető, tűzpárbajok és fegyvernyugvási idő- szákok váltják egymást, legalább ötfajta közvetítés folyik, sorozatosan tárgyalnak a libanoni és szíriai vezetők is. A harcoík kirobbanását a palesztinok szerint egy fiatalember Szabrában történő lefegyverzése, a síiták szerint egy miüeista kocsi tűz alá vétele okolta. A következmény több száz halott (pontos számukat még lehetetlen megállapítani), csaknem kétezer sebesült. Valójában régi számlák intézésére került sor: palesztinok és síitáik között 1982 júniusa előtt rossz volt a viszony Dél-Liibanonban, s az izraeli megszállókkal szemben kialakult, úgy tűnik, átmeneti összefogás után, ismét felújult a bizalmatlanság. A síiták attól tartanak, hogy a palesztinok újra bázisokat építenek ki a túlnyomórészt síiták lakta délen* a palesztinok meg táboraik biztonságát féltik. A harcok sajátosan átszervezték a libanoni frontokat: a palesztin mozgalom vi- szálykodó erői — valószínűleg csak időlegesen — együtt léptek fel; a drúzok semlegességet vállaltak; helyreállt a beszélő viszony Arafat és Líbia között. Részben megoldódni látszanak, részben bonyolódnak a problémák, elsősorban vonatkozik ez utóbbi Szíria és a PFSZ Arafat vezette irányzatának viszonyára. A Közel-Keleten és Libanonban továbbra sem csillan fény a hosszú alagút végén. RÉTI ERVIN Pedagógusok kitüntetése PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kállai Gyulának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének eredményes munkássága és közéleti tevékenysége elisme. réseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje kitüntetést, Vass Henriknek, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete nyugalmazott igazgatójának kiemelkedő munkásmozgalmi tevékenysége elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken adta át. BÉCS Rudolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnök búcsúlátogatáson fogadta Ran- dé Jenőt, hazánk távozó bécsi nagykövetét. MOSZKVA Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken találkozott Gustáv Husikkal, a CSKP KB főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökével. Gustáv Husák csehszlovákiai baráti látogatásra hívta meg Mihail Gorbacso- vot, aki a meghívást köszönettel elfogadta. GENF A nukleáris és űrfegyverzetről folyó genfi szovjet— amerikai tárgyalások keretében pénteken ülést tartott a hadászati fegyverzettel foglalkozó tárgyalócsoport. PRÁGA Csehszlovákia területén be. fejeződött a csehszlovák néphadsereg és a szovjet középső hadseregtest egységei részvételével megtartott hadgyakorlat. A manőverekben szárazföldi csapatok és a légierők kötelékei vettek részt 25 ezer fővel. WASHINGTON Reagan elnökkel folytatott rövid megbeszélést pénteken Washingtonban Milka Pla- ninc jugoszláv kormányfő, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Washingtonban. TEHERÁN Az iraki légierő pénteken ismét bombázta az iráni főváros több kerületét — közölte az ÍRNA iráni hírügynökség. PÁRIZS Mitterrand elnök megnyitotta a párizsi nemzetközi repülő- és űrszalont, amely a világ legnagyobb repülőipari és űrtechnikai kiállítása. Pedagógusokat köszöntöttek és tüntettek ki pénteken — a pedagógus nap alkalmából — a Pesti Vigadóban rendezett ünnepségen. Az eseményen, amelyen részt vett Pál Lénárd, az MSZMP 'KB titkára is, Köpeczi Béla művelődési miniszter üdvözölte a kitüntetetteket, és méltatta a pedagógusi munka jelentőségét. Az oktatásügy időszerű feladatairól szólva kiemelte a közelmúltban elfogadott oktatási törvény jelentőségét. Hangsúlyozta: a közeljövőben egyik legfontosabb feladat a tartalmi korszerűsítés folytatása, az iskolák, egyetemek és főiskolák szakmai önállóságának megerősítése, a korszerű szemlélet és módszerek hatékonyabb alkalmazása. Köpeczi Béla 15 pedagógusnak adta át, eredményes munkája elismeréseként, az Megalakult Cigány Alakuló ülést tartott pénteken az Országos Cigány Tanács. A Hazafias Népfront Országos Elnöksége mellett működő testület a HNF székházában tartotta első összejövetelét. Az értekezleten részt vett Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára Is. A tervek szeri bt a tanács — amely az MSZMP politikája alapján, az állami és társadalmi szervekkel, valamint az egyházakkal együttműködve látja el feladatát — a magyarországi cigány lakosságot érintő döntések előkészítése és végrehajtása során minden fontos kérdésben véleményt nyilvánít, intézkedéseket kezdeményez és javaslatot tesz. Több szakértői csoportot is létrehoznak, amelyek főleg a foglalkoztatási problémákkal, a cigány gyermekek Oktatási kérdéseivel, a nyelvvel, a folklórral, a beilleszkedés gondjaival és a cigány etnikum belső társadalomszerkezetének 'helyzetével foglalkoznak majd. Az Országos Cigány Tanács létrehozását főleg az indokolta, hogy a jövőben szükséges a magyarországi cigányság érdekképviseletének biztosítása a Hazafias Népfront mozgalmi keretein belül. A magyarok és a cigányok együttmunkálkodásá- ra van szükség ahhoz, hogy a mintegy 370 ezer embert számláló cigány etnikum társadalmi beilleszkedésének Apáczai Csere János-díjat, 170-en pedig a Kiváló Pedagógus kitüntetést vehették át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa iskolateremtő pedagógusi tevékenysége elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta dr. Vermes Miklósnak, a budapesti Jedlik Ányos Gimnázium Kossuth-díjas vezető tanárának. Kiváló Pedagógus kitüntető címet kapott megyénkből: Árvái Istvánné, a szekszárdi Mérey utcai óvoda vezető óvónője, dr. Bábel Ernő, a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium igazgatója, Hüber János, a bonyhádi 504. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója, Patkó József né, a tamási II. Számú Általános Iskola tanítója és dr. Szenczi Lászlóné, a szekszárdi 4. Számú Általános Iskola tanára, vezető szakfelügyelő. az Országos Tanács folyamata felgyorsuljon. Fontos feladat az is — állapították meg —, hogy a szervezet olyan munkaprogramot dolgozzon ki* amely a népfrontmozgalom résziévé avatja a testületet, mert a cigány tanács a jövőben csak úgy fejthet ki hatékony munkát, ha az egész magyar társadalomra kitekintve indít kezdeményezéseket a cigány etnikum körében. A tanácsban — amely 35 tagú — meghatározó szerepet tölt majd be a cigányság, bár a résztvevők között vannak nem cigány származásúnk is. Az ülésen hangsúlyozták azt is, hogy a cigányság — amely Magyarországon a legnagyobb lélekszámú, sajátos kultúrával és tradíciókkal rendelkező etnikai csoport — összetételét tekintve erősen differenciálódott az utóbbi évtizedekben. Megváltozott a munkamegosztásban és a társadalmi szerkezetben elfoglalt helye is; a cigányság egyre nagyobb felületen érintkezik a társadalom többi csoportjával. Ennek eredményeként egyes területeken a kapcsolatok oldottabbá váltak, de másutt feszültségek halmozódtak fel. A következő időszakban ott, ahol indokolt és a feltételek megvannak, létrejönnek a cigányság városi, megyei és helyi testületéi is. Az Országos Cigány Tanács elnöke Choli Daróczi József költő lett. (MTI) A békéért, népünk boldogulásáért Kádár János beszédeinek és cikkeinek újabb gyűjteményes kötete A tegnap kezdődött ünnepi könyvhétre jelent meg — a Kossuth Könyvkiadó gondozásában — Kádár János 1981 júliusa és 1985 áprilisa között elhangzott beszédeinek, az ebben az időszakban megjelent cikkeinek, és a vele folytatott interjúknak új, gyűjteményes kötete. A békéért, népünk boldogulásáért címmel. A mostani válogatásban Kádár János nyilvános fellépéseiből azokat adták közre, amelyekben az elmúlt csaknem négy esztendő jelentős hazai és külpolitikai eseményeivel kapcsolatban foglal állást, kifejtve következtetéséit, javaslatait a párt, a szocializmust építő társadalmunk előtt álló legfontosabb feladatokról. Immár csaknem három, történelmileg rendkívül mozgalmas évtized következetes m arx ista— 1 eni rti st a politika - jának markáns vonásait tükrözi ez a legújabb kötet is, meggyőzően érzékeltetve bizonyítva elmélet és gyakorlat egységét. S egyben annak dokumentumaként is, hogy előbbre jutni, a tömegekkel szót érteni csak a marxizmus—leninizmus szüntelenül fejlődő és differenciáit alkalmazása révén lehet. Kádár János egy alkalommal a tudósok plénuma előtt mutatott rá annak szükségességére, hogy a különböző szintű vezetésben mennyi mindent lehetne rugalmasabban, ésszerűbben csinálni, s hogy a döntési ftüyamatoknak mindenütt meg kell gyorsulniuk. Tudjuk, hogy ezen a téren az eLmúlt években nem kevés történt; ám azt is, hogy nem elegendő. Még mindig áll az, amit pártunk főtitkára frappánsan így fogalmazott meg: „Hiba nálunk, hogy a jó is megél, és a rossz is; az is, aki dolgozik, és az is, aki csak státusban van. Ezen változtatni kellene, a szóban forgó terület és valamennyi ott dolgozó ember, az egész közösség érdekében.” Meggyőző és önkritikus érvek következtek e beszédében is; nem csupán szocializmus és kapitalizmus mai teljesítményének egybevetése, hanem a szocializmusban rejlő nagy lehetőségek, tartalékok felmutatása is. Valahogy úgy kellene fejlődnünk — mondta többek között —, hogy az öntudat, a felelősség növelésében is legyen érdekeltség. Példaként említette, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló összegeket nemcsak szétszórni, hanem értelmes célokra fordítani is lehet. Vagyis „olyan érdekeltségi rendszer kell, amely arra késztet, hogy értelmes céldkra fordítsák.” Majd így összegzi a legfontosabb következtetéseket: „A szocialista erkölcsi követelmények között én az első helyre teszem: ha vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel! Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzetlen segédmunkásig! Mindent egybevetve: szocialista rendszerünk politikailag szilárd, gazdaságilag megalapozott. A fő követelmény az, hogy jobban, hatékonyabban keli dolgozni. Az irányító munkát is, kezdve a Központi
