Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-08 / 106. szám

© IfiriEPÜJSÄG 1985. május 8. OldalHölö ’85 Kovács Béla (balról) elakadt a védőkben A Művelődési Minisztérium és a Magyar Tájfutó Szövet­ség május 4—5-én Kisteleken rendezte a 10. országos kö­zépiskolai tájfutó bajnoksá­got. A versenyen valamennyi megye egy-egy és a főváros három csapata állt rajthoz. Tolna megyét a paksi Vak Bottyán Gimnázium nyolc, illetve a bonyhádi Petőfi Sán_ dór Gimnázium egy tanulója képviselte. A rangos mezőny­ben Mittler István F—15-ös kategóriában az előkelő ki­lencedik helyet szerezte meg és ezzel egyben az ezüstjel­vényes minősítést is. A Tolna megyeiek további eredményei: F—17: ... 14. Fenyves Ferenc. N—15: ... 15. Molnár Veronika. N—17: ... 19. Ditrich Katalin. Tenisz Pakson rendezték meg a lány korcsoportos egyéni me­gyebajnokságot. Eredmények: Gyermek: 1. Pálosi Krisztina, 2. Varga Dó­ra, 3. Skach Anikó (mindhá­rom Paks), Márfi Renáta (Dunaföldvár). Újonc: 1. He­gedűs Katalin, 2. Skach Ad­rienn, 3. Hegedűs Zsuzsa (mindhárom Paks), Csigi Ju­dit (Dunaföldvár). Serdülő: 1. Hegedűs Katalin, 2. Hege­dűs Zsuzsa (mindkettő Paks), 3. Csigi Judit, Csuma Krisz­tina (mindkettő Dunaföld­vár). Ifjúsági: 1. Lovas Er­zsébet (Paks), 2. Varga Móni­ka (Dunaföldvár), 3. Molnár Ágnes, Baritz Anikó (mind­kettő Bonyhád). Ma: Crossbar Kupa A harmadik forduló mér­kőzéseivel folytatódik ma délután Szekszárdon a női kézilabda-bajnokság a Cross­bar Kupáért. A mérkőzések időrendje: 15 órakor Bőrdísz­mű-Egészségügyi Szakisko­la, 15.50: Kórház—BHG, 16.40: Lakisz—Tejipar, 17.30: Egészségügyi Szákközépisko­la—TÉV. Jó húzás volt A megyebajnokság küzde­lemsorozata hétről hétre szol­gál fejcsóválást előidéző meglepetésekkel,- váratlan vendéggyőzelmekkel, szur­kolóriogató hazai kisiklások­kal. De ilyen a játék világa, vagy ha úgy tetszik, a szó­cserével élve a világ egyik nagyon népszerű játéka. Az Aparhant—Dunaföldvár mér­kőzésen történt pálfordulás — szünetben 4-0-ra vezettek a vendégek — minden bi­zonnyal beszédtéma a sport­ág negyedik vonalában. A dunaföldváriak természete­sen bosszankodtak a pont- vesztés miatt, a házigazdák pedig nagyon régen örültek ennyire egy otthon szerzett pontnak. Már akik a 100 nézőből ott maradtak a mérkőzés vé­géig. Mert tudósítónk jelen­tése szerint közel félszázan az aparhantiak közül a fél­időben szedték a sátorfáju­kat. Aztán Réder János, a hazaiak edzője előállt egy újabb haditervvel. Az addig söprögető Wágert előrevitte a közápcsatár posztra, a kö­zéppályás Gecző pedig vigz- szahúzódott a helyére. Jó hú­zás volt! Gördülékennyé, eredményesebbé vált a ha­zaiak játéka. Wáger, aki több gólban is benne volt még hátvédként — 20 perc lefor­gása alatt kulcsfigurává vált a kiegyenlítésben. Gólpasszo­kat adott, a döntő fontossá­gú negyedik gólt pedig ő szerezte. Ezenkívül is volt még egy döntő: taktikai mo­mentum a hazaiak számára: a vendégek háromgólos csa­tára, Szabó a folytatásban külön testőrt kapott Heidec- ker személyében, aki mellett már nem villogott. A jelekből ítélve a sportág negyedik vonalában sem mindig a szerencse, a pilla­natnyi forma a mérvadó, ha­nem a pályán belül dúló „háborúnak”, a taktikának is van szerepe. — bégyé — Kisdorogi esőcseppek A Bólyi MEDOSZ vendég­szereplése kettős menekülési kísérlet színterévé avatta a kisdorogi pályát. Győzni! — ez volt a jelszó mindkét ol­dalon. A győztes csapat ugyanis kissé már felléle­gezhet. A szemerkélő esőben im­már új edzővel állt ki a ven­dégcsapat, hátha... Az első 45 percben a bólyi csatárok villogtak jobban, de a fe­szesre spanolt hálók nem rezdültek meg. Félidőben hadrendet változtatott a Kis- dorog. A Berning—Kerekes cserével a csatárok számának növelése volt a cél, míg a Horváth J.—Klein helycseré­vel a védelem megszilárdítá­sa, a lüktetőbb középpályás játék biztosítása volt a kívá­nalom. Használt a változta­tás. A nagyszerűen védő bó­lyi kapus, Hirth azonban jó formában volt, így már-már pontosztozkodás látszott a legvalószínűbbnek. Ezt tükrözte a 80. perc­ben az egykori szekszárdi üdvöske, Márkus megjegyzé­se is. „Itt ma nem győztök” — mondta a Dózsát szintén megjárt Horváth Józsefnek. A most már középpályásként küzdő kisdorogi , labdarúgó mintha felpaprikázódott vol­na a hallottaktól, előrerobo­gott, és Odor erősen belőtt labdáját védhetetlenül fejel­te a hálóba. Az esőfüggö­nyön keresztül ekkor a 81. perc volt leolvasható a vil­lanyórán. Ez volt a mérkő­zés egyetlen gólja, de döntő gólja. — bittner — Bosszankodtak és örültek Focicsemege! Városi rang­adó! — hirdették városszer­te az ízlésesen elkészített plakátok. No, meg arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy közönségcsalogatónak a szünetekben diszkózenét és tombolát ígértek a lánggyári házigazdák. Rekordszámú kö­zönség sereglett össze a rossz idő ellenére is a Dombóvári Vasas—DVMSE találkozóra. Amikor Dravecz játékvezető a 93. percben — hosszabbítá­sok miatt — véget vetett a rangadónak, a nézők egy része már nem azon bosz- szankodott, hogy háromne­gyed óra csúszással kezdő­dött a mérkőzés. Inkább azon, hogy vitatható bünte­tővel vesztettek a házigaz­dák. A Vasas lelkes hívei közül néhányan arra is em­lékeztek, hogy a két csapat utóbbi három városi rang­adóját rendre Dravecz já­tékvezető dirigálta, s mind­egyik alkalommal rúgott li­est a DVMSE. Tömény izgalom volt az egész találkozó. A vasutasok sorra kihagyták helyzeteiket, s mint az ilyenkor lenni szo­kott, a 75. percben a szem­füles Szieber vezetéshez jut­tatta a Vasas gárdáját. Ne­gyed óra maradt Újvári Kál­mán legénységének a fordí­tásra, ami drámai körülmé­nyek között sikerült, örül­tek a DVMSE szurkolói. Kö­zülük talán a legboldogabb Kelemen Béla volt, akinek a belépőjegye is nyertesnek bi­zonyult a szünetben megtar­tott tombolán. Nyereménye az a futball-labda, amelyet a mérkőzés előtt a két csa­pat játékosai aláírásukkal láttak el. — gaál — Miért nem vállalta? HetVenhárom percig úgy tűnt, hogy jóvátehetetlen hi­baként, mi több óriási luxus­ként íródik be a Szekszárd— Szolnok NB Il-es találkozó krónikájába a lila-fehérek első félidőben kihagyott 11- ese. A szolnokiak állandósult offenzívája közepette érke­zett el a 40. perc, s annak a legnyugodtabb idegrendszert is alaposan megviselő törté­nései. Segovits játékvezető Selmeczi buktatásáért hatá­rozottan ítélte meg a bünte­tőt. A lelátóról a nézők, meg az újságírók is csak azt lát­hatták, hogy némi bizonyta­lanság lett úrrá a dózsás já­tékosokon. Aztán meg azt, hogy Somodi indult elvégez­ni a büntetőrúgásit. A közön­ség soraiból néhányan Ko­vács Bélát követelték, aztán pedig, miután Boros, a Ti- sza-partiak kapusa hatásta­lanította Somodi lövését — a nézők immár nagyobb cso­portja szidalmazni kezdte a kispadon ülő szákvezetést. A lelátóról nem derült ki, hogy Kovács Béla nem vállalta a 11-es végrehajtását. Vajon miért nem? — kérdeztük a szőke középpályástól a mér­kőzés után. — Állandó jelleggel én va­gyok kijelölve a büntetők el­ső számú végrehajtására. Az az igazság, hogy a Szolnok elleni találkozó kezdete előtt már tompa fejfájással küszködtem. Farkas Dezső gyúrótól kaptam egy tablet­tát, miközben a pályára vo­nultunk, s víz nélkül le is nyeltem azt, de a hatását csak lassan éreztem. így az­tán amikor a játékvezető li­est ítélt a javunkra, odaszól­tam csapatkapitányunknak, Vargának, hogy változatla­nul fáj a fejem, nem válla­lom a büntetőrúgást. Kovács edző ekkor Somodit bízta meg a végrehajtással. Mi­után a közönség szidni kezd­te a vezető edzőt, akkor szóltam a srácoknak: mégis vállalom a rúgást. Csakhogy mire odaértem a 16-osra, Somodi már nekikészülődött a rúgásnak, sőt, neki is fu­tott a labdának. Valami azt súgta, azt éreztöm azon nyomban, hogy elhibázza. Sajnos, így is történt. Örü­lök azonban, hogy játékos­társam, a lelkesen küzdő „Soma” a 73. percben remek felfutásával, pontos beadásá­val gólt készített elő, s végül is helyrehozta hibáját. Ha szerencsével is, de itthon tar­tottuk a számunkra oly je­lentős két pontot. Ez pedig mindennél fontosabb vála­szolta Kovács Béla. — fekete — Prága—Varsó—Berlin Kerékpárverseny a győzelem útján Ma rajtol a világ legna­gyobb amatőr kerékpáros viadala, a békeverseny. A győzelem 40. évfordulója al­kalmából nemcsak a hagyo­mányos Prága—V arsó—Ber­lin útvonalat kell teljesíteni­ük a résztvevőknek, a teljes mezőny repülővel , „átmegy” Moszkvába, a hivatalos prá­gai rajtot* követően. Három napot töltenek — természe­tesen versenyzéssel — a szovjet fővárosban, és onnét repülővel térnek vissza Prá­gába. A megérkezés után a kerékpárosok a már hagyo­mányos útvonalon folytatják a versenyt. Az első békeversenyt 1948- ban rendezték, és akikor még csak két országot — Cseh­szlovákiát és Lengyelorszá­got — érintett az útvonal. A rendezők nem tudták meg­egyezni abban, hogy hol le­gyen a rajt, ezért úgy hatá­roztak, hogy a mezőny egyik fele Varsóból, a másik Prá­gából indul, Véglegessé vált a magyar csapat összeállítása is. Egy újonc található közöttük, Zámbori György személyé­ben. A szekszárdi Halász testvérek — Zoltán és Lász­ló — eddig már háromszor, Sajó Péter kétszer, Szántó Lukács és Weiler Gábor pe­dig egyszer állt rajthoz ezen a viadalon. A magyarok az elmúlt évben csapatban a kilencedik helyen végeztek, egyéniben a legjobban Ha­lász Zoltán szerepelt, aki hu­szonnyolcadikként érkezett a célba. Az idén a legjobb tíz közé kerülés a cél a csapat- versenyben. A magyar csapat szakvezetői egyéniben leg­alább egy sportolónkat a legjobb húsz közé várják. A jelenlegi forma alapján erre a legnagyobb esélye az egyik szekszárdinak, Halász Zol­tánnak van. Halász Zoltánt, a magyar csapat tavalyi sikeremberét az elutazása előtt kérdeztük: — Már hónapokkal ezelőtt nagyon készültünk az amatőr kerékpársport legjelentősebb eseményére. Az olaszországi versenyeken is ennek remé­nyében indultam. ,A Cooptou- rist Kupa, mint főpróba — úgy érzem —, jól sikerült. Esélylatolgató jóslásokba nem szívesen bocsátkozom. Annál is inkább, hiszen ez­úttal már huszonegy ország legjobbjai vetélkednek, na­gyon sok tényező közrejátszik a végső helyezésben. Remé­lem, legalább a tavalyi ered­ményemet hozom. Tizenhat év után ismét európai labdarúgó kupadöntő Magyarországon Több mint másfél évtize­det kellett várni a magyar szurkolóknak ahhoz, hogy a három rangos európai labda­rúgótorna — BEK, KEK, UEFA (illetve ennek elődje, az EVK, a VVK) — valame­lyikében hazai pályán lát­hassanak döntőt. Az érdem a Videotoné, szerdán UEFA Kupa döntőt vívnak a Real Madrid ellen. A Videoton a negyedik magyar labdarúgó­csapat, amelyik eljutott a döntőig. Nyerni csak a Fe­rencvárosnak sikerült: 1965- ben, a VVK-ban. Döntőt ját­szott még az FTC 1968-ban a VVK-ban — a második ta­lálkozó a Népstadionban volt —, valamint 1975-ben a KEK-ben. Finalista volt 1964-ben a kupagyőztesek vetélkedésében az MTK is. A legutóbbi magyarországi kupadöntőre 1969 júniusában a Megyeri úton került sor, ekkor az Ű. Dózsa az angol Newcastle Unitedtől 3-2-re kikapott. A múltban tehát a hazai pálya sem a Ferenvá- rosnak, sem az újpestieknek nem hozott szerencsét, igaz, mindkét együttes hátránnyal kezdte a visszavágót. A Videoton az előző csapa- tökkal ellentétben hazai pá­lyán kezdi a döntőt. Általá­nos a vélemény, hogy az ide­genbeli játék után a Reált nem lehet megállítani Mad­ridban, bármekkora is a hát­rány az első összecsapás után. A Videoton azonban a jelen­legi kupasorozatban többször is bizonyította, hogy vendég­ként sincs vesztésre ítélve. A székesfehérváriak útja a döntőig a következő: Dukla Prága 1-0, 0-0, összesítve: 1-0, Paris SG 4-2, 1-0, össze­sítve: 6-3, Partizán 5-0, 0-2, összesítve: 5-2, Manchester United 1-0, 0-1, 11-esekkel nyert a Videoton, Zseljezni- csar 3-1, 1-2, összesítve: 4-3. A Videoton szerdán játsz- sza huszonegyedik UEFA Kupa-mérkőzését, eddig 9 győzelem, 4 döntetlen, 7 ve­reség és 27-22-es gólarány a mérleg. Az ellenfél jóval szebb múlttal büszkélkedhet. A Re­al Madrid 1955-től 1960-ig sorozatban ötször megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, majd 1966-ban újra az élen végzett az európai bajnokok küzdelmében. A Real Madrid ezúttal így jutott a fináléba: Innsbruck 5-0, 0-2, összesítve: 5-2, Rije­ka 3-0, 1-3, összesítve 4-3, Anderlecht 0-3, 6-1, össze­sítve 6-4, Tottenham 1-0, 0-0, összesítve: 1-0, Internazio- nale 0-2, 3-0, összesítve: 3-2. A szerdán este 20 órakor kezdődő első UEFA Kupa döntőn a francia Vautrot lesz a játékvezető. * Munkatársunk jelentette Székesfehérvárról: Meglehetősen családias lég­körben zajlott le tegnap dél­után a Videoton oktatási köz­pontjában az első UEFA- döntő előtti sajtótájékoztató. A spanyolok ugyanis nem vettek rajta részt. Hétfőn, miután Budapestre érkeztek, azonnal a Hiltonba vonultak és elzárkóztak minden nyilat­kozattétel elől. Annyit kö­zöltek, hogy ők nem vesz­nek részt a sajtótájékoztatón, nekik más programjuk van. Néhány lerázhatatlan ma­gyar újságírónak azért annyit mondott Luis Molvy techni­kai vezető, hogy csapatuk tá­madni fog, és erről csak ak­kor mondanak le, ha a Vi­deoton mást kényszerít rá­juk. Kovács Ferenc kissé pesz- szimistán ítélte meg csapata helyzetét, majd azt mondot­ta, olyan minimális hátrányt lenne jó szerezni, amely Madridban behozható. Pél­dátlan a sérüléshullám: Má- jer, Csongrádi után Végh is súlyosan sérült, és utóbbi já­téka nagyon bizonytalan. A két sárgalapos Szabó szintén nem lehet ezúttal a küzdő­téren. Ha győz a magyar csa­pat, akkor az megint a szív és a lelkesedés diadala lesz és egyúttal kritika is a többi magyar élcsapat részére, hi­szen a Videoton egészen egy­szerű eszközökkel jutott el idáig. Szakmailag óriási gond, hogy csak „kinevezett" csatársor van, és úgy néz ki, hogy a góllövés a hátsó em­berekre vár. A Videoton várható össze­állítása: Disztl P., — Borsá- nyi, (Végh), Disztl L., Csuhay. Horváth G. — Palkovics, Wittmann, Vaszil, — Burcsa, Novath, Vadász. A kispadon: Koszta, Gyenti, Faddi, Gaz­dag, Fuis. BÁLINT GYÖRGY A PAKSI ATOMERŐMŰ VÁLLALAT felvételre keres váltóműszakos villamos üzemviteli munkakörbe: VILLAMOSIPARI TECHNIKUMMAL rendelkező ELEKTRIKUSOKAT. Havi bérezés a besorolási rendelet szerint + munkahelyi, -f- váltóműszakos pótlék és rendszeres prémium. Munkásszállítást 50 km-es körzeten belül tudjuk megoldani. Szükség esetén munkásszállást, megegyezés esetén lakást biztosítunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban — részletes szakmai tevékenységre is kiterjedő önéletrajzzal — az üzemgazdasági főosztály terv- és munkaügyi osztályára kérjük. Cím: 7031 Paks, Pf.: 71. (257)

Next

/
Oldalképek
Tartalom