Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

A NÉPÚJSÁG 1985. május 2. Takács Imre: Csont Ferkó rakoncátlankodik Először el kell mondanom, hogy a rakonca a szekérnek az a vasalása, amellyel az oldalakat a hátsó tengely vánkosfájához rögzítik. Ha rakoncátlan lenne a szekér, akkor a lovak futásakor minden lecsúszna hátul — és elveszne. Ezért hasonlítot­ták régen a rakoncátlan sze­kérhez a rossz gyerekeket, akik — ugye — nem fegyel­mezték magukat. Csont Ferkó egy vasárnap délelőttjén nem akart ugyan rosszat cselekedni, hanem in­kább az istállóba zárt lo­vakkal, csikókkal, tehenek­kel, borjúkkal és ökrökkel, vagyis a jámbor állatok­kal jót művelni. A gazdák és gazdasszo- nyok mind a templomba mentek a misére, más szóval az istentiszteletre, bár ez­zel az istentisztelettel tulaj­donképpen magukat tisztel­ték meg, a maguk jó visel­kedését szabályozták. Csont Ferkó játékménese rapittyára törött előtte nap, Kiss Gergő pedig, akinek a játéka volt ő, nem ment mi­sére, mert beteg volt. Vagy inkább csak hőemelkedése lehetett, Bözsi néni meg­mérte lázmérővel. Következésképpen ők ott­hon unatkoztak. És Csont Ferkó azt javasolta Gergő­nek, hogy eresszék ki min­den istállóból az állatokat. A rét gyönyörűen zöldellt és vi­rágzott. .. — Jobban tetszik az nekik — mondta Ferkó —, mint azok a félhomályos istállók, mert azok büdö­sek is, vaksi embernek va­lók, nem szép állatoknak. Gergő erre megitta a pipi- tér-teát, fölöltözött, vagyis a klottgatyájára húzott nadrá­got is, az atlétatrikójára meg inget, aztán az édesap­ja, név szerint Kiss Benedek bácsi istállójában kezdték meg az állatok kieregetését. A lovak fölnyerítettek a fé­nyességbe, a tehenek sza­golgatták a friss levegőt. Következtek ezután más istállók, más udvarok és ka­puk, így aztán egy fél óra leforgása alatt a falu min­den egészséges állatja a ré­ten legelészett és ugrándo­zott. Csont Ferkó pedig na­gyon örült. Nem érezte ma­gát rossz csontnak, mert meg volt bizonyosodva ben­ne, hogy most jót tett. Egy külső istentisztelettel is föl­ért az istállóból kiszabadí­tott állatok gyönyörű visel­kedése a napsütésben. Csakhogy aztán jöttek ha­za a gazdák és gazdasszo- nyok, a lányok, a legények. A templom kiürült, a falu megtelt. A ministráló gyere­kek is levetették a csipkés inget. — Hogyan tudjuk kiválo­gatni a kiszabadított állato­kat? kérdezte egyik gazda, aki bizony aggódott, hogy a legszebb csikója akár el is veszhet. — És ha a lábukat tör­ték volna? — mormogta Kiss Benedek bácsi Csont Ferkó- nak. — Rakoncátlan vagy, Fer- kó! — így szólt a megjám- borodó csonthoz Bözsi néni. Nem lehetett már jobbat tenni: minden gazda csalo­gatni kezdte az állatait, és mire a csirkepaprikások el­készültek, az állatok újra- csak száraz szénát ettek, vi­zet vödörből ittak, rend lett. Csont Ferkó a pajtakapu­ban állt és búsult: Mért nem lenne úgy szabad — mond­ta sírva —, ahogy én kigon­doltam. ..? Ablak-öltöztetés Ezzel a módszerrel vezethetjük másfelé a függöny esését. Akár így, kifelé lógatva a rúd segítségével, vagy befelé, hogy a konvektort kikerülje. Stressz a szónoki emelvényen A természet ébredése fel- lelkesíti az embert. Nemcsak a szabadba vágyik, de sze­retne minél többet beenged­ni ebből a tavaszi fényből a lakásába is. Az ablak össze­köti a lakást, az ember leg­szűkebb környezetét a kül­világgal. S az ablak elvá­lasztja és megvédi a külvi­lágtól, ha ez a külvilág po­ros utcát jelent, s akkor a védelmen van a hangsúly. De boldog az az ember, aki­nek ablaka a természetbe nyílik. Az utóbbiak között vannak, akik esküdnek a függönytelen, a napfénynek, holdvilágnak egyaránt kitárt ablakokra. Az első tavaszi napfény­nek kitárt ablak új élet ile- helletét hozza; sokkal kevés­bé tárulkozunk ki a nyári hőségben. Ablakainknak a fény és árnyék lehetőségét, az összekötés és védelem ket­tősségét kell megvalósítania. Amikor elfüggönyözzük az ablakot, jól meg kell gondol­nunk függönyünk célját, funkcióját is. Északi fekvésű szobánkba feltétlenül világos, alig ta­karó függöny kerüljön. Ha a berendezéshez megy, leg­jobb szín a sárga. Ez napfé­nyessé varázsolja az esős délutánokat is. A déli fek­vésű szobákban hasznos a kettős függöny: a tűző nap elől megvéd a sötítőréteg. Ugyanezt használjuk akkor is, amikor a hideg ellen véd­jük a szobát. A régi épületek, bérházak faredőnyei, az újak műanyag redőnyei is védenek a fény­től. A faredőny télen néhány fokkal emeli is a szoba hő­mérsékletét. Nagyon kár, hogy a szobának nemcsak a fényviszonyait befolyásoló, hanem hangulatát is emelő textilrolók kimentek a divat­ból! Ezek a két ablak közti színes alkalmatosságok igen praktikus színfoltok lenné­nek. Különösen kis lakások­ban lennének jól használha­tók, ahol a bő redőjű füg­göny el sem férne, gyerek­szobákban, ahol lerántaná a gyerek, s a lakótelepi laká­sokban, ahol többnyire az egységes sötétítő függönnyel adnak színt a külső képnek. Arról már nem is beszélek, hogy az ablak alatt elhelye­zett konvektorok hány he­lyen akadályozzák a függöny használatát! Az is igaz, hogy megold­ható a konvektornak, illetve a konvektor környékének függönnyel való fedése. Egy külföldi folyóiratban láttam erre egy remek példát: az ablak előtt, olyan távolság­ban, hogy a kovektorhoz ne érhessen, rudat, csövet sze­reltek fel a mennyezetre, er­ről lógott le a függöny. Ugyanitt egy másik példa: a függöny a rendes helyéről lógott lefelé, de emberma­gasságnál kissé feljebb az ablakhoz szerelt rúd a kon­vektor felett eltartotta. Ez a megoldás természetesen helyigényes: ha mines elég helyünk, be kell érnünk fél­függönnyel, ami — konvek­toraink küllemét ismerve — nem eléggé esztétikus meg­oldás. A karnis egyáltalán nem divat! Keskeny, láthatatlan sínek tartják a függönyt, hát­térben maradva, elrejtőzve. Mai lakásainkban gyakran fut cső a szoba falán, meny- nyezetén. ötletes kihasználá­sával is találkoztam már: függönykarikákat szereltek rá, és függöny futott végig a csövön, egybefogva az ab­lakot a fallal, egységes szép felületet képezve. És egy lak­beredezési lap ötlete: könnyű függönyanyagot, méterszám összefogva, redőzve átbuk­tattak a csövön, s úgy adtak egészen drapériaszerű díszí­tést az ablaknak, illetve a szobának. A függöny anyagainak köre kitágult. Sokkal jobban al­kalmazkodik a berendezés­hez, mint ezelőtt. Lehet min­tás delén, csíkos vászon, vagy éppen hagyományos függöny­anyagból való. Egyszerűsége mindig hatásos, ezért tarto­zik régóta a klasszikusnak mondható formák közé a fe­hér tüllmintás, apró geo­metrikus mintázatú. A bük­ié, vászon, szövet bútorhu- zathoz matt, a bársony vagy plüss kárpitozáshoz fényes függönyanyag is használható. Ne cseréljük fel a kettőt. A függöny, mivel a fényt, a nappali fényt van hivat­va megszűrni, átereszteni, színességével befolyásolja azt. A kék szín tágítja a szo­ba terét is, a rószaszín in­tim hangulatot ad, a zöld pedig elhiteti a városlakóval, hogy a természet lágy ölén él. Legalábbis megteremti ezek hangulatát. Xorday Aliz A legtöbb ember, aki gyak­ran szerepel a nyilvánosság előtt, lámpalázat érez. Annak tisztázására, hogy a lámpa­láz hatására milyen változá­sok mennek végbe a szerve­zetünkbe, Marburgban, az NSZK-ban, 7 fiatal, makk- egészséges, 25—36 év közötti tanársegédet vizsgáltak meg egy kongresszusi előadás előtt, alatt és után. A hét ta­nársegéd EKG-készüléket hordott testén, amely 12 óra alatt minden rendellenessé­get feljegyzett. Ugyanilyen időközökben vizsgálták a ta­nársegédek vérnyomását, meghatározták vérük és vi­zeletük adrenalin- és norad- renalin-tartalmát. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a legnagyobb elváltozá­sok egy órával az előadás előtt, az előadás alatt és köz­vetlenül az előadás után mu­tatkoztak. EKG-n leggyak­rabban szívpitvarokból ki­induló extraütéseket észlel­tek. A fiatalok vérnyomása a vizsgálat előtt normális volt, az előadás alatt pedig mindkét vérnyomásmérték 16 százalékkal emelkedett. Gyökeresen megváltozott az előadás napján a mellékve­sekéreg hormontermelése is, amely közismerten reggel a legmagasabb. Most az elő­adás alatt volt a legmaga­sabb, téhát a napszakos rit­musa teljesen felborult. A lel­ki megterhetlésékre, stressz hatására jelentkező adrena- lin-vérszint a nyugalminak 2,72-szerese volt. Ennek vi­zelet-koncentrációja ugyan­csak háromszor volt maga­sabb, mint a nyugalmi. El­lentétben a lelki terheléskor észlelt vér-adrenalin terhe­léssel, a noradrenalin vér­szintje — amely inkább testi munkára nő meg — számot­tevően nem változott. A szerzők úgy vélik, hogy szív- infarktuson átesett emberek fontolják meg, amíg újra vállalkoznak egy-egy átélt infarktus után, nyilvános sze­replésre. SZENDE! Számlogika Találjátok ki, hogy a logika szabályai szerint milyen számjegyeket kell beírni a harmadik vízszintes sor üres kockájába? (-aSazsso qauatäatuiezs sós jan OA3[ anSIQ! « *!P -nini ‘uibzs jji eqjos qipcnueq v) '»se-8 isajfajüajv Munkahely - otthon - közérzet Talán hihetetlennek tűnik, mégis gyakran előfordul, hogy az élet nehézségei, gondjiái elől csak a betegség révén tudunk — legalábbis egy időre — megszabadulni. Akik állandó testi-lelki meg­terhelés alatt élnek, sokkal sűrűbben fordulnak meg a körzeti rendelőkben, kerül­nek kórházba, mint a har­monikus életkörülmények között élők. Az üzemi pszi­chológusok körében jól is­mert az összefüggés a mun­kakörülmények és a táppén­zes állomány gyakorisága 'között. A rossz munkakörül­mények, a kedvezőtlen lég­kör csökkenti a dolgozók el- lenáilióképességét, hajlamo­sítja őket idegrendszeri és testi betegségekre egyaránt. Az együtt, egy csoportban dolgozó emberek között gyakran előfordul, hogy ahelyett, hogy az együtt el­töltött napi 8 órai munka összekovácsolná őket, inkább féltékenységet, torzsalkodást, ellenségeskedést érlel kö­zöttük, feszültség eket tá­maszt bennük. A munka­helyi légkör szempontjá­ból tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen embe­rek kerülnek egymás mellé a műhelyekben, az irodák­ban, a munkapadoknál. K. Weiss, szociálpszichológus az egy csoportban dolgozóknak három típusát különítette él. Az elsőbe tartozókat a munkához való viszonyuk alapján ítélhetjük meg. Ho­gyan Viszonyulhat valaki el­végzendő feladatához? Is­merjük a vakbuzgókat, a lel­kiismereteseket, a lazsáló- Wat, a kontárokat stb. De .mindenkinek más a munka­tempója, az egyik ember megbízhatóbb és pontosabb, mint a másik. A második típusba tartoz­nék azok, akik kötelezett­ségeik elvégzésén túl tehet­ségükkel, újítókészségükkel tűnnek ki. Ok azok, akik forrfadialnniasítják a techni­kát, akik feltalálják vagy felfedezik azokat az eszkö­zöket, módszereket, amelyek révén a munkavégzés egy­szerűbbé, könnyebbé, érdek- feszítőbbé válik. Végül a harmadik típus tagjai, akiknek a munkahe­lyen elsősorban a társaikhoz fűződő kapcsolatuk fontos, az egyetértés, az ellenséges­kedés, az uralkodás vagy ép­pen az alávetettség érdekel leginkább. Az ő számukra az elvégzendő feladatnál lénye­gesebb, hogy milyen az a közösség, amelyben a mun­kájukat végzik. Közülük ke­rülnek ki a vezetők, az örö­kös zsörtölődök, a segítőké­szek vagy a zsarnokok. Természetes, hogy egy munkacsoportban mindhá­rom típus Iképviselve van. Ám az már nem mindegy, hogy közülük hányán tar­tóznák egy közösségbe. Mert hogyan lis alakulhat ki együttműködés olyan embe­rek között, akiknek java ré­sze örökösen „újítani” akar? Hogyan érlelődhetnek ba­ráti érzelmek azok között, akik a munkájuk mellett nem fordítanak figyelmet egymásra? És miként alakul a munkatevékenység olyanok között, akik ahelyett, hogy dolgoznának, leginkább csak egymással foglalkoznak? De feszültséget támaszthat a közösség tagjaiban, ha két „vezéregyéniség” elszánt ri- valizációjánák a tanúi, ha túltengenék közöttük a la­zsálok, ha tíz ember közül hárman-négyen örökösen szöszmötölnek vagy éppen ellenkezőleg, sokan vannak, akik túlságosain aggályos- kodók vagy ambiciózusak, és vakbuzgalmukkal Olyan munkatempót diktálnak, amit hosszú távon a többiek képtelenek megtartani. Egy munkahelyi csoport megszervezésében — a ké­pességeken túl — fontos szempont tehát az emberek helyes összeválogatása. Egy jól kialakított közösség tag­jai egymást segítve, kiegé­szítve, minden bizonnyal ké­pesek a harmonikus együtt­működésre. Ügy véljük, érdemes né­hány mondatot szentelni a „munkától való elidegene­dés” neurotizáló hatásának is. Valamikor, réges-régen, amikor a cipész elkészített egy lábbelit, a szabó meg­varrt egy öltönyt, önmaga, egyedül alkotta meg művét, munkaeszközeinek mestefe, művésze volt. Munkájának az eredményét összehasonlí­totta másókéval, bárki köny- nyűszerrel eldön'thette, me­lyikük az ügyesebb, a gyor­sabb, a pontosabb. Ma az ember és a munkatermék közé különféle gépek egész sora ékelődik. A fokozott automatizálás következtében jószerivel sokan már csak gombokat nyomogatnak, ka­rokat húzogatnak — a teljes munkafolyamatnak csak egy egységnyi részét Végzik. So­kan tréfálkoznak: bemegy a disznó az egyik kapun — ki­jön a hurka a másikon, de hogy közben mi történik, ki tudja. Évezredek óta tökéletesíti az ember a munkáját köny- nyítő eszközöket. Lassan ott tartunk, hogy képtelenek va­gyunk ellenőrizni a magunk előállította szerkezetek mű­ködését. Így van ez azokkal a gépekkel is, amelyek nem fizikai fáradalmainkon hiva­tottak könnyíteni, hanem a szellemi munka erőfeszíté­seitől kímélnek meg ben­nünket. Végső soron a dol­gozó, munkálkodó ember munkaeszközeinek a tartozé­kává válik, az alkotás gyö­nyörűségét sok helyütt fel­váltja az irányítás egyhan­gúsága. A technika csodái azonban — nevezzék bár so­kan a civilizáció átkainak — a fejlődésnek szükséges vele­járói. A mi dolgunk, hogy a munkától való elidegenedés érzését a tőlünk telhető mér­tékben enyhítsük. Sok üzem­iben a szalagokon, gépsoro­kon, automatákon dolgozó embereket megismertetik a teljes munkafolyamattal, a bonyolult szerkezetek műkö­dési elvével. így mindenki könnyebben meglelheti saját munkája célját, helyét, je­lentőségét a működő egész­ben. Ha világossá válik min­denki számára, hogy egy szalagon gyártott „eszmei cipő”-be melyik szöget veri be, a munka emberibbé vá­lik, s máris sokat tettünk az emberek jobb közérzetéért. FLAMM ZSUZSA Miniből - maxi bugyor Nem kell eldobni a meg­unt miniszoknyát. Kiváló vállra akasztható bugyor ké­szíthető belőle — akár far­mervászonból, akár színes bőrdarabokból készült erede­tileg. Alját vágjuk le a rajz szerinti módon. Ha farmer­ből volt a szoknya, szegjük be, ez lesz az akasztó. Ha bőrből: vágjuk három csíkra, fonjuk copf alakra — ez il­lik a bőrvállpánt stílusához. A megkurtított mini alját ki­fordítva varrjuk össze. A de­rekán kilyukasztva zsinórral összehúzható. Ha zseb van rajta — tiszta haszon, leg­alább van helye a buszbér­letnek, kulcsnak. A cipzárt sem kell okvetlenül kifejteni és bevarrni a rést, mert fel­foghatjuk a bugyor érdekes díszítő elemének. Minden el­fér a bugyorban, ha kirán­dulni megyünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom