Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

12 “NÉPÚJSÁG \ 1985. május 4. MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN . MAGAZIN •• • .. MAGAZIN 1 < magazin ' MAGAZIN 1 I I MAGAZIN 11 1 m MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN Hérodotosz nagy tévedése Már időszámításunk előtt az V. századiban is lehetett emancipáció — állítják egyes klaszika-filológusok, és bi­zonyítékként újra meg újra Hérodotosz görög történet­íróra hivatkoznak, aki arról tudósít, hogy annak idején a lykiaiák birodalmában (a mai Törökország területén) a nők kormányoztak. Ez azonban nem volt így. Az an­tik Limyrának, a lykiai biro­dalom fővárosának marad­ványai alapján régészek most kimutatták, hogy. Hérodotosz nagyot tévedett. Jürgen Bor- ohardt, a bécsi egyetem óko­ri történeti és klasszikus ré­gészeti intézetének professzo­ra beszámol arról, hogy sem a domborműveken, sem a fel­iratokon nem találtak utalá­sokat arra, hogy a nők külö­nösebb szerepet játszottak volna a társadalomban. A feliratok, melyeket munkatársaival több mint 400 sírkövon fedezett fel, sokkal inkább azt bizonyítja: a nők olyan alárendelt sze­repet játszottak, hogy még a nevüket sem örökítették meg. Csaknem mindig a követke­ző tartalmú sírfeliratokra bukkantak: Ez a sír ezé és ezé (az eltemetett férfi ne­ve következik), feleségéé (akinek a nevét nem említik) s gyermekeié. Tehát az emancipációt ille­tően a lykiaiak nem szolgál­tak éppen példaképül. Vi­szont, ami az állampolitikát illeti, Borahardt szerint „a mind a mai napig legmoder­nebb republikánus alkotmá­nyok egyikével” rendelkez­tek. Az időszámítás előtti II. században a lykiaiak álla­mának élén szövetségi elnök állt. A közösségek lakóhe­lyük nagysága szerint meg­állapított szavazati joggal rendelkeztek. A főváros szék­helye állandóan változott. Miből el a király... A százéves transzformátor A villamos energia előállí­tásának megoldása, majd az ívfény hasznosítása, még ké­sőbb pedig a szénszálas iz- zólámja elterjedése után a villanyáram továbbítása je­lentette a legfontosabb meg­oldásra váró feladatot. A múlt század második felében ugyanis minden világító be­rendezést önálló áramfejlesz­tő táplált. Készítettek ugyan olyan nagy teljesítményű di­namót, amelyik egyszerre több berendezés áramszük­ségletét is fedezni tudta, de ha a lámpák egymástól, ez­által az áramfejlesztőtől is távolabb voltak, a továbbí­tott villamos energia jelentős része a hosszú vezetékben hővé alakult át, azaz elve­szett. A probléma megoldása — világszerte — természetesen Magyarországon is — foglal­koztatta a mérnököket, a ku­tatókat. Fáradozásuk nem is volt eredménytelen, s büsz­kék lehetünk rá, hogy egy zseniális magyar mérnök­triumvirátus fedezte fel el­sőként a dolgok nyitját. Egy évszázaddal ezelőtt, 1885 má­jusában mutatták be a buda­pesti Országos Általános Ki­állításon a gyakorlatban is a három magyar szakember — Bláthy Ottó Titusz, Déri Mik­sa és Zipernowsky Károly — világraszóló találmányát, a zártvasmagos tranformátort. (E becses műszaki emlék sajnos nincs a tulajdonunk­ban, az Egyesült Államok­ban, a detroiti Henry Ford Múzeumban található.) A ki­állításon 1200 izzólámpa világított, melyeket váltako­zó árammal egy 1350 voltos generátor látott el, és az ára­mot transzformátorral osztot­ták szét. A villamos energia távolsá­gi átvitelének elterjedését so­káig magának az egyenáram­nak a jellege késleltette. Az­zal ugyanis tisztában voltak a szakemberek, hogy az egyenáram kis feszültsége miatt nem alkalmas a to­vábbításra. E szempontból sokkal nagyobb lehetőségek­kel kecsegtetett a váltakozó áram. A villamos erőátvitel kifejlesztésében tehát mér­földkövet jelentett az egyen­áramról a váltakozó áramra való áttérés. De mit ért vol­na mindez a „párhuzamosan kapcsolt transzformátorokon alapuló elektromos elosztó- rendszer nélkül, amelyet 1883—85 között alakítottak ki a budapesti Ganz gyár mérnökei, a három magyar feltaláló irányításával és sza­badalmaik felhasználásával. A dolgok történetéhez tar­tozik, hogy egy francia fel­találó 1884-ben szabadalmat szerzett ugyan egy nyitott- vasmagos transzformátor-tí­pusra, ami azonban nem vált be a gyakorlatban, mi­után a nyitott vasmag a mág­neses erővonalak szétszóró­dását eredményezte. Egyes európai csoportok — főleg Angliában és Németország­ban — igyekeztek megakadá­lyozni a magyar találmány elterjedését. Mások egyszerű­en eltulajdonították, s mint saját rendszerük továbbfej­lesztését emlegették a ma­gyar szakemberek megoldá­sát. A tengerentúli Edison Electric Co. viszont megvet­te a szabadalmat, de nem azért, hogy hasznosítsa, ép­pen ellenkezőleg, hogy meg­akadályozza amerikai meg­honosodását. Szerencsére nem minden ország volt ilyen ellenséges a zseniális találmánnyal szemben. Olasz­országból, Franciaországból, Svájcból, Dél-iAmerikából és a világ sok más helyéről je­lentős megrendeléseket ka­pott a magyar ipar, s így a transzformátor egy csapásra világhírűvé tette a Ganz gyá­rat. Fejlődő korunkban a villa­mos energiára mind nagyobb szükség van. Köztudott, hogy mi magunk is energiaszük­ségletünk egy részét távveze­téken hozzuk be a Szovjet­unióból. Mielőtt betáplálják a táv­vezetékbe a villamos áramot, feszültségét 400 vagy 750 ki- lovoltra (400, illetve 750 ezer voltra) transzformálják fel. Nagy távolságban az energia szállítása ugyanis annál gaz­daságosabb, minél nagyobb a feszültsége. Itthon azután először 120 kilovoltra, a ma­gyarországi gerinchálózat ér­tékére csökkentik a feszült­séget, majd a transzformá­torok sokaságával egyre ki­sebb feszültségűvé alakítják az áramot, mígnem eljut az egyéni fogyasztókhoz, s az üzemekbe. Óriás őslények A földtörténet leghatalma­sabb méretű szárazföldi ál­latai — a nemegyszer húsz tonnát is jóval meghaladó súlyú dinoszauruszok — mintegy 70 millió évvel ez­előtt haltak ki. Velük együtt eltűntek az élet színpadáról a repülő- és tengeri sárkány­gyíkok is. Egészen a közelmúltig a tu­dósok a dinoszauruszokat a hideg vérű — vagyis a testhő­mérsékletüket a környezet­tel együtt változtató — álla­tok, éspedig a hüllők közé sorolták. Ma már viszont azt feltételezik, hogy a dinoszau­ruszok meleg vérűek vol­tak, akárcsak a mai emlő­sök, vagy legalábbis belső hőmérsékletűiket állandó szinten tudták tartani. Ügy vélik, hogy a nagy testű és aránylag gyors mozgású ál­latok tevékenységét nem ma­gyarázhatjuk másként. Ezek a ragadozók ugyanis fürge­ségük révén le tudták győz­ni a náluknál háromszorta —ötszörié nagyobb súlyú nö­vényevő kolosszusokat. Eköz­ben oly sok energiát kellett felhasználniuk, hogy ehhez anyagcseréjük erős felfoko­zására volt szükség. Ez vi­szont megkövetelte, hogy ’belső testhőmérsékletük a Nap melegének közvetlen hasznosítása nélkül is meleg legyen. Ebből a feltevésből az következik, hogy a dino­szauruszok nem voltak ok­vetlenül a meleg éghajlatú területekhez kötve, és né­hány újabb keletű őslény­tani felfedezés valóban iga­zolni is látszik ezt a nézetet (lábnyomok, kövületek a Spltzbergákról, Kanada sark­köri térségeiből). A dino­szauruszok csontozatának miikroszkópi vizsgálata is azt bizonyítja, hogy ezek az álla­tok közelebb álltak az emlő­sökhöz, mint a hüllőkhöz. Ám az még mindig csak ta­lány, hogy pontosan miért pusztultak ki a hatalmas ős- állatok, köztük a dinoszau­ruszok. Műanyag bankjegyek Ausztráliában megjelentek az első műanyag bankók, melyek külalakra és tapin­tásira semmiben sem külön­böznek a közönséges papír­pénztől. A szakértők sze­rint a műanyag bankók elő­nye, hogy nem lehet őket hamisítani. A hidrogén újfajta tárolása „Ügy él, mint a király” — a világ sok nyelvén, különböző változatokban járja ez a szólás­mondás. Napjainkban az ural­kodók többségének már nincs olyan politikai hatalma, mint elődeinek — viszont meglehető­sen széles körű anyagi kivált­ságokkal rendelkeznek. Az an­gol királynő például évente 3,6 millió dollárt kap az állami kincstárból, svéd „kollégája” pe­dig — 1,3 millió dollárt. A ha­gyomány szerint az angol király­nő a pénzen kívül ezer liter te­jet és egy tonna .. . zabdarát is kap évente. A belga uralkodót, kiegészítésképpen a kincstárból kapott kétmillió dollárhoz, még ugyanannyi burgonya is megil­leti, mint amennyit ő maga nyom. A legeredetibb dotáció azonban talán Dániában létezik, ahol a királynőnek minden év­ben kiutalnak... 18 tonna be­ringet. Az energia tárolásának egyiilk módja, hogy elektro­lízissel hidrogént hoznak lét­re, s ebből aztán a kívánt időpontban elégetéssel sze­rezzük vissza az elektrolízis során befektetett energiát. Princetoni (USA) kutatók la­boratóriumi kísérletekben kimutatták, hogy az energia­itároló hidrogén a hangya­savban — kötött állapotban — előnyösebben raktározha­tó, mint gázállapotban. A hangyasav szintén létrehoz­ható elektrolízissel, tetszés szerinti ideig tárolható, köny­nyen szállítható, s belőle a hidrogént bármikor felszaba­díthatjuk. A princetoni kutatók a han­gyasav készítéséhez szén-di- oxiddal körülvett nikkel- amalgán elektródot használ­tak az elektrolízis során. A hangyasavból aztán a hid­rogént finom szénrészecskék­hez kötött palládium-katali­zátorral szabadították fel. Ezzel az eljárással az erede­tileg felhasznált energia 60 százaléka — a hidrogén el­égetése útján — hő formá­ban kapható vissza. A hót karikatúrája (A rajz megjelent az UNESCO Features 808. számában) Pénz és arany Az indiai asszonyoknak mintegy ötvenszer annyi ara­nyuk van, mint az indiai ál­lamnak. Sajtójelentések sze­rint a szubkontinensen élő, mintegy 350 millió nő össze­sen kb. 5000 tonna súlyú ék­szert ViseL Ezzel szemben az állami aranytartalékok 100 tonna körül mozognak. Még nagyobb a különbség az ezüst esetében. Az indiai nőknek egymllliárd uncia súlyú ezüstékszerük van, míg az állam csak 87 millió uncia ezüsttel rendelkezik. Az arany és az ezüst Indiában a legbiztosabb befektetés. A nők az ékszert biztosításnak tekintik férjük elhalálozása esetére. Bertolt Brecht szép gondolatát idézzük a függőleges 19., 1., 17. és a vízszintes 2. számú sorok­ban. A sarokkockák betűi: L, G, A, N. VÍZSZINTES: 2. (Beküldendő.) 13. Sóvárog. 14. „Az” esőben ál­ló. 15. Lepke, hernyója ruhát rág. 16. Hálóban a labda! 18. Energia. 20. Norvég, olasz, fran­cia autók betűjele. 21. YK. 22. Rög betűi. 24. Gyerkőc. 26. For­dított nadrágszíj. 27. Előadó röv. 28. Tulajdonom. 29. Szállítaná. 31. Rangjelző szócska. 32. Motosz­kál. 35. Régi török államtanács, névelővel. 37. Római negyvenkl- lences. 38. Strázsa. 39. Mint a 18. számú sor. 41. EO. 42. Meny- nyiségi egység röv. 43. Szúró­fegyver. 45. Magyar politikus (György). 46. Szólít. 47. Kopasz. 48. Férfinév. 49. Azt a személyt? 50. Nyújt. 51. Névelős építő­anyag. 53. Zamata. 55. Tyúkla­kás. 56. Szándékozott. 57. Lakó- helyiség. 58. Időszámítás előtti. 60. Kiváló színészünk (Lajos). 62. Földművelő eszköz. 63. Eped egynemű betűi. 64. Holland légi­forgalmi társaság. 66. Világifjú­sági Találkozó. 68. Tápláló ital. 69. Szomorúság. 71. Férfinév. 73. Oö. FÜGGŐLEGES: 1. (Bekülden­dő.) 2. Bácsika. 3. Kortyol. 4. Ajándékoz. 5. Fordított névelő. 6. Mint az 53. számú sor. 7. Erő­dítménye. 8. Hajszoló. 9. Leró egynemű betűi. 10. Építésügyi Minisztérium. 11. Haza. 12. A legfinomabb étolaj. 17. Bekül­dendő.) 19. (Beküldendő.) 22. Egoista. 23. Fém. 24. Gyermeke. 25. Államszövetség. 28. Estefele! 30. Esztendő. 33. Ismertet, bemu­tat. 34. Hivatali munkahely. 36. Hitegető. 39. Vércsatornája. 40. Elődje. 44. Azonos betűk. 46. Melegség. 51. Mint vízszintesen. 52. Strázsája. 53. Zamata. 54. Házőrzője. 59. Lendület. 61. Észak-európai nép. 63. Rovar­tojás. 65. MNN. 65/a. Ezen a helyen. 66. Ov. 67. Üdítő ital. 68. Évszak. 70. Osztrák és olasz autók betűjele. 71. Te, németül. 72. Saját kezével. 73. Fordított feszitőeszköz. G. Gy. Megfejtésként beküldendők a függőleges 19., 1., 17. és a víz­szintes 2. számú sorok a Tolna Megyei Népújság Szerkesztőségé­nek cimére: 7101 Szekszárd, Szé­chenyi u. 36. Pf.: 71. Beküldési határidő: május 10. A borítékra, levelezőlapra kérjük írják rá: Rejtvény! A 16. heti, Csehov cimű rejt­vényünk helyes megfejtése a kö­vetkező : Száműzetésben, A tanító, Az irodalomtanár, Szakadékban, Marja Ivanovna, A lón évű. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Mészá­ros Istvánná 7044 Nagydorog, Jó­kai u. 15., Michelisz Ferenc, 7100 Szekszárd, Herman O. 31., Csil­lag Attlláné, 7062 Keszőhidegkút, Petőfi u. 26., Lódi Sándor, 7095 Iregszemcse, Damjanich u. 41., özv. Kiss Józsefné, 7047 Sár- szentlőrinc, Balassa u. 6. A százéves találmány mal változata: egy hatalmas 75 MVA-s transzformátor Dinoszaurusz lábnyomokat vizsgáló kazahsztáni paleon­tológus

Next

/
Oldalképek
Tartalom