Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-23 / 119. szám
1985. május 23. NÉPÚJSÁG 3 Országos mezőgazdasági gépesítési tanácskozás A munkavédelem kedvezően alakon Ölési tartott a Tolna Megyei Tanács V. B. Gazdag programot kínál a tegnap kezdődött kétnapos XXII. országos mezőgazda- sági gépesítési tanácskozás annak a közel kétszáz résztvevőnek, akik az ország különböző üzemeiből, gépgyártó és -szolgáltató vállalataitól érkeztek Szekszárdra. A Babits Mihály művelődési központ színháztermében rendezett tanácskozást Váradi János, a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke nyitotta meg, majd Mátyás István, a Tolna Megyei Tanács elnök- helyettese üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően a plenáris ülésen dr. Kárpáti Józsefnek, az Agrotek vezér- igazgatójának az előadása következett, amely a mezőgazdasági üzemek pótalkatrész-ellátásáról szólt. Az előadó többek között elmondotta, a mezőgazdasági gépalkatrész-ellátás rendkívül szerteágazó, s talán nyugvópontra sohasem jutó kérdései, problémái kerültek az ez évi országos tanácskozás napirendjére. Ez természetes is, mivel minden számottevő javulás ellenére még jócskán akadnak gondok. A tapasztalatok szerint e gondok egy része újratermelődik, és a kielégítő megoldás sajnos még mindig várat magára. A mezőgazdaság jelenlegi gép- és eszközstruktúrája még tovább nehezíti az üzemfenntartás amúgy sem könnyű tevékenységét. Különösen a pótalkatrész-ellátás területén Okoz gondot és teremt nehéz helyzetet. Az országos forgalomban levő pótalkatrész-választék ugyanis kereken 120 ezer cikkfélesá- get ölel fel. Ilyen volumen mellett egy adott időszak pótalkatrészigényét a felhasználást megelőző egy-másfél évre előre megtervezni nem könnyű feladat. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a készletezett 120 ezer féle cikknek csupán mintegy negyedrésze fogy rendszeresen, az ellátási felelősség viszont korábban valamennyi raktáron tartását követelte meg. A mezőgazdasági pótalkatrészek nagy többsége egycé- lú, vagyis egy-egy alkatrész csak egy géptípushoz használható fel. Ebből következik, hogy amíg a más jellegű kereskedelmi készletek döntő többsége nem válik teljesen feleslegessé, forgalomba hozható, addig a mező- gazdasági pótalkatrészek csak meghatározott helyre építhetők be. Tovább növeli a forgalmazók gondjait, hogy sokéves tapasztalataik szerint az éves pótalkatrész-megrendelések 8—10 százalékát rendszeresen vissza sem igazolják. Tovább súlyosbítja az alkatrészellátás helyzetét, hogy a partnerek nem a megrendelésben kikötött ütemezésnek megfelelően szállítanak, hosszú az áru utánpótlási, vagyis szállítási ideje is. Jelenleg mezőgazdaságunk évenkénti pótalkatrész-felhasználása mintegy 10 milliárd forint körül mozog, ami hozzávetőleg kétszerese a tíz év előttinek. A plenáris ülést követően a résztvevők megtekintették az importpótló és felújított alkatrészek kiállítását, majd a tanácskozás szekcióüléseken folytatódott. Az első szekcióülés témaköre a mezőgazdasági gépalkatrészek gyártása, a második szekcióülés a mezőgazdasági gépalkatrészek forgalmazásával foglalkozott, a harmadik szekcióülésen pedig az alkatrészek felújításáról hangzottak el előadások. A tanácskozás ma, csütörtökön szekcióülésekkel folytatja munkáját. Az importpótló és felújítóit alkatrészek nagy sikerű kiállítása érkező honatyákat már a kapuban sorfalat álló, fenyegető megjelenésű őrség fo- gadtá. Az első üMegeke't azonban ők kapták. Száz ellenzéki képv isélő már a folyosón elkezdte verni a mintegy negyven főnyi őrség tagjait, alkik kék foltokkal, véresen menekülitek. Az ellenzékiek mindent összetörtek az ülésteremben. Aznap bizony nem lehetett ülést tartant. Ferencz József rövidesen jobbnak látta, hogy feloszlassa az országgyűlést. Az 1905-ös választásokon — a Tisza-féle puccs miatti felháborodás nyomán — megtörtént a csoda: a kormány minden erőszákoSkodása, csalása ellenére az ellenzéki képviselők jutottak többségre. Persze, nem néppariliamentet választották — az ország lakosságának mindössze 2,8 százaléka szavazhatott, mégpedig nyíltan. Az ellenzéki többségű parlament 413 képviselőjéből 142 földíbirtókos. 56 gróf és báró, 114 ügyvéd, 66 nyug akn ázott köztisztv iselő, 22 pap. A király azonban nem a többséget kapott politikusokból alákíitott kormányt, hanem bizalmi emberét, a da- rabont-testőrség parancsnokát, báró Fejérvári Gézát bízta meg kormányalakítással. Rudnay Béla rendőrfőkapitánynak jutott az a remék ötlet az eszébe, hogy ajánl janak a Szociáldemokrata Párt vezetőinek általános és titkos választójogot, s a néptömegekkél fenyegetőzve, kény szerítsé k rneghá t rá fásra az ellenzéki pártszövetséget. Krtstáffy József belügyminiszter miagához kérette a szociáldemokraták képviselőit, s megígérte nekik az általános és titkos választójogot. Az a furcsa helyzet alakult iki, hogy a szavazati joggal nem rendelkező Szociáldemokrata Párt, amélynek egyetlen képviselője sem lehetett, támogatta a kormánypártot az ellenzékkel szemben. 'A becsapott százezrek követelték az általános, titkos szavazást, 1912. május 13-án, a „vérvörös csütörtökön”. 1905-ben a tömeg ellen felvonultatott karhatalom nem használt fegyvert, 1912. májusában viszont már vér folyt a választójogért. Akkorra már ismét Tiszáék voltak az urak az ülésteremben. Tisza egyelőre még csak a háttérből irányította az eseményeket, de a tüntetést énben az váltotta ki, hogy a gyűlölt gróf elhatározta a Ház elnöki tisztének átvételét, hogy letörje a feltámadt obstrukdiőt. A Népszava így jelentette be az eseményt: „Tisza, a gazok koronája, a képvisélőház elnöke”. Az úgynevezett véderőtörvény, tehát a háborús élőkészületék gyorsításának elfogadtatása érdekében hajtotta végre Tisza parlamenti puccsát: írend'őrökkel vezettette ki az ülésteremből az ellenzéki képviselőket, közöttük elsőiként Károlyi Mihályt. Ekkor történt, hogy az ellenzékiek elhatározták: Tiszát a társaságban is bojtköttálják. A Nemzeti Kaszinóban Károlyi mlem fogadta Tisza köszönését. Még aznap felkeresték Tisza segédei, és másnap délután öt órakor megvolt a párbaj. A harmiincegyeftik összecsapásnál Károlyi kardvágást kapott a könyökére, mire a segédek a párbajt megkönnyebbülten beszüntették. Egy óránál tovább tartott a küzdélem. amely után a kibékülés dlmaradt. A választójogért vívott hosszú küzdélem, s az akörül folytatott viták nyomán, egy évvel a világháború kitörése előtt, megszületett az 1913. évi XIV. törvénycikk, amely isimét csak a férfiakra terjedt ki, még mindig csak a lakosság 7,1 százalékát ölelte fel, és megmaradt a nyílt szavazásos rendszer mellett. IE szerint a törvény szerint soha nem választottak, éppúgy, mint az 1918. XVIII. törvénycikket sem alkalmazták soha. Ez utóbbit 1918. szeptember 20-án hirdette ki a forradalom előtti utolsó heteit élő Wékerle-kormány, ezzel is csillapítani próbálva a most már nemcsak az általános választójogért, hanem a békéért is harcoló tömegeket. Ez a nőket még mindig kiSemmitóte, s agyafúrtan összeállított feltételiekkel gondoskodott róla, hogy az ipari, és főként a falusi munkásság itömegéi választójoghoz ne juthassanak. (Következik: 5. Tiszteletbeli elnök: Lenin.) PINTÉR WTVÄN Több mint hat évvel ezelőtt, 1979 februárjában tárgyalt ezt megelőzően a Tolna Megyei Tanács V. B. a tanács felügyelete alá tarto- ,zó vállalatok, intézmények munkavédelmi helyzetéről. A testület tegnap délelőtt tartott ülésén foglalkozott ismét e témával, illetve fogadta el — vita nélkül — Németh József munkaügyi osztályvezetőnek a tárgyban készített beszámolóját, mely bevezetőben arról szólott, hogy mit tett a szakigazgatási szerv a munkavédelmi feladatokat ellátók fölkészítéséért. A későbbiekben pedig arról, hogy 1982 óta — a megyei tanács elnökének utasítása ékkor lépett hatályba — kedvezően alakult megyénkben a munkavédelem helyzete. Pontosabban szólva, 1983-lban kissé romlott — 512 üzemi baleset történt —, de 1984-ben ismét javulás volt tapasztalható, 'amennyiben a vállalatok, intézmények 480 üzemi balesetet regisztráltak, ezen belül azt is, hogy csökkent mind a táppénzes, mind pedig az egy balesetre jutó kiesett munkanapok száma. Az 1983-ban békövetkezett kedvezőtlen tendenciák arra hívták föl a figyelmet, hogy az ellenőrzéseket a felügyeleti szerveknek és gazdálkodó egységeknek folyamatosan kell végezniük. Az 1984. évre jellemző javulás egyébként döntően az ellenőrzések, számonkérések, a szankcionálások javára írható. A jövőben így a rendszeres munkavédelmi oktatáson kívül előtérbe kell, hogy kerüljön a megelőzés, a munkavédelem szabályainak betartása és betartatása, de a védőeszközök biztosítása, használata is. A végrehajtó bizottság a nyitó napirendet követően foglalkozott Pály Dezső tanácselnök beszámolója és Riblin-g Ferenc megyei általános elnökhelyettes kiegészítő jelentése alapján a Pincehelyi Nagyközségi Közös Tanács V. B. tevékenységének mérlegelésével. A beszámoló az elmúlt öt év imunkáját summázta, összhangban a kiegészítő jelentésben megfogalmazott értékeléssel. Az 1980. évi megyei tanács vb-határozatok végrehajtása következtében fejlődésről adhatott számot a Pincehelyi Nagyközségi Közös Tanács V. B. Stabilizálódott a tanács appar á tus, j avult a tanácstagok aktivitása, tanácstagi csoportok és bizottságok muhkája, bővült a kommunális feladatok ellátásának feltételrendszere is. A testületi, hatósági munka javítása mellett azonban jobban kell támaszkodnia a Pincehelyi Nagyközségi Közös Tanácsnak a társadalmi összefogás lehetőségeire, az egy főre jutó társadalmi munfcaérték emelésére is. Élénlk Vitára adott okot Bohli Antalnak, az építési és vízügyi osztály vezetőjének az a beszámolója, melyhez Merfcl Ferencnek, a NEB megyei elnökének jelentése társult a megye műemlékvédelmének helyzetéről. A vtia élénkségét két dolog motiválta. Az egyik az, hogy bár a készség adott kevés számú műemlékeink megbecsülő felújítására, Okos hasznosítására, nem rendelkezünk a szükségletekhez igazodó pénzügyi fedezettel, így — ezt hangsúlyozta az OMF képviselője, dr. Román András, majd zárszavában Császár József megyei tanácselnök is — az elért eredmények mellett a soros években előrelépni csak az összes érdekelt szerv összehangolt együttműködésével, a lakosság széles körű bevonásával, megfelelő anyagiak biztosításával lehet. A testület úgy foglalt állást, illetve azt foglalta határozatba, hogy a műemlékvédelmi feladatok — a vonatkozó törvénynek megfelelő — megoldása érdekében Vizsgálni kell a VII. ötéves terv előirányzatainak összeállításaikor a műemlékvédelem támogatásának lehetőségét, módját. A vezető tekintélye • Gyorsan változó, nehéz időkben minden poszton tel. jes ember, igényes, lelkiismeretes munlka szükséges. Különösen sok feladat és nagy felelősség hárul a ki- sebb-nagyobb kollektívák munkáját, sorsát irányító vezetőkre. Egyáltalán alkalmasak-e erre a mai vezetők? S a körülmények mennyire kedveznek a képességek kibontakoztatásának, a kezdeményező magatartásnak, a szükséges változtatásoknak, a megújulásnak? A XIII. pártkongresszus határozata egyértelműen és világosan fogalmaz: „A vezető tisztségekre olyan személyeket — köztük nagyobb számiban fiatalokat, nőket kell jelölni, akik munkájukkal bizonyítják, hogy elkötelezetten szolgálják a szocializmus ügyét, magas fokú szakmai ismereteik vannak, vállalják a döntést, a cselekvést”. A megfogalmazásból kitűnik, hogy a vezetőkkel szemben továbbra is az ismert hármas követelményt támasztják. S a politikai, a szakmai, a vezetői alkalmasságot változatlanul a tettek minősítik. A tettek pedig teljesítményben fejeződnek ki, illetve vezetői magatartásban nyilvánulnak meg. Bírája: a közvélemény Érzékelhetően szélesedik viszont a kádermunka demokratizmusa, növekszik annak nyíltsága. Az érdemi vállalati önállósággal összhangban új irányítási formák alakulnák ki, s megváltozik a vezetők státusa. A vállalatok egy részénél, főleg az állami gazdaságokban már megalakultak és munkához láttak az új önkormányzati testületek, másutt pedig elkötelezték magukat a három irányítási forma valamelyike mellett. Megszűnik az igazgatók túlnyomó többségének közvetlen függősége az irányító hatóságtól, s a vállalati tanács, esetleg a küldöttgyűlés, vagy közgyűlés gyakorolja az első számú vezetővel kapcsolatos munkáltatói jogokat, és ugyanez a testület dönt a hosszú távra kiható termelési, fejlesztési és szervezeti ügyekben. A meglevő vezetők túlnyomó többsége megfelel a velük szemben támasztott növekvő, és köztük az új követelményeknek. Erre utalnak az állami gazdaságokban tartott eddigi igazgatóválasztások tapasztalatai is. A dolgozók képviselői, az igazgatótanács tagjai titkos szavazással száz igazgató közül 95- öt megerősítettek tisztségükben, s csupán öt igazgatót találtak alkalmatlannak feladatai ellátására. Az öt közül egy igazgató felmentése némi meglepetést okozott. Nem annyira az érintett állami gazdaságban, hanem sokkal inkább a megyében, a szakmában. Mindenütt, ahol ismerték, jó szakembernek, keménykezű, szigorú vezetőnek tartották, s értékelték érdemeit a gazdaság fejlődésében, kiemelkedő eredményeiben. Népszerűség és teljesítmény Az esetből nóhányan megpróbálták messzemenő következtetéseket levonni. S azt igyekeztek bizonygatni, hogy a kollektíva nem képes hosz- szű távú érdekeit egyértelműen képviselni, a vezetői teljesítménynél többre értékeli az olcsó népszerűséget. Vagyis felelevenítették az új vállalati formákkal kapcsolatos idegenkedést. Népszerű legyen-e a vezető vagy pedig eredményes? Elnéző és liberális, avagy szigorú és következetes? A mezőgazdasági termelőszövetkezetek elnökválasztási tapasztalatai nem indokolják az ilyen sar. ,kos kérdésfeltevést. A hozzáértő, eredményes tsz-veze- tők nincsenék ráutalva a beosztották kegyeire, nem engedékenységgel, hanem célratörő következetességgel érdemlik ki a bizalmat. A népszerűség nem zárja ki. sőt feltételezi a teljesítményt. Tekintélyt, rangot, igazi népszerűséget a mi világunké ban nem lehet örökölni, mint valami vagyontárgyat vagy születési előjogot, becsületes munkával, tudással viszont megszerezhető a társadalmi munkamegosztás bármely posztján. Az esztergályos, a kereskedő, a tanító, a rendőr, a gyárigazgató tekintélye döntően attól függ, milyen színvonalon végzi munkáját. Nem pontos tehát az olyan sommás megállapítás, hogy kellő anyagi megbecsülés hiányában csökkent egyik-másik szakma társadalmi presztízse. Az anyagi megbecsülést, az ösztönzési módszereket illető kifogások sajnos elég széles körűek, de legfeljebb ürügyül szolgálhatnak, felmentést senki számára nem adhatnak. Képzeljük el, hová jutnánk az e fajta fordított logikával: „Nékem azért nincs szakmai tekintélyem, mert nem becsülnek meg.” Az esztergályos kiemelkedő teljesítményéhez — következésképpen tekintélyéhez — elegendő a szakmai tudás és tapasztalat. A vezetővel szemben azonban nem véletlenül támasztanak hármas követelményt. Az ő teljesítménye ugyanis csak a gondjaira bízott kollektíva eredményeiben mérhető. Ehhez pedig egyebek közt szüksége van vezetői adottságokra. Arra például, hogy merjen kezdeményezni, tudjon dönteni, és az emberekkel szót érteni, bánni. A demokratikus vállalati irányítási formák alkalmazásával egyidejűleg növekszik a vezetői magatartás, a közlési-kifejezési módi a stílus szerepe. Hátországa a vállalat Az üzemi demokrácia fejlesztése, a jó munkahelyi közérzet igényli a meghittebb, emberibb kapcsolatokat. Persze senki ne gondoljon valamiféle napi ütközésektől, szakmai, emberi vitáktól mentes idilli állapotokra, hanem olyan alkotó légkörre, amelyben felszínre kerülhetnek az életre való kezdeményezések, a megújulást szoLgáló javaslatok, csakúgy, mint az esetleges fenntartások, aggodalmak és gondok. A szocialista demokrácia rendje éppen abban különbözik a vakfegyelamtől, hogy az eltérő vélemények, az ütköző érdekek közepette képes megteremteni a cselekvési egységet, a dinamikus fejlődésnek kedvező személyi feltételeket. Az olyan stabil és rugalmas vállalati „hátországot”, amellyel a vezető egybeforrt, s amelyet maga mögött érez. KOVÁCS JÓZSEF
