Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-21 / 117. szám

1985. május 21.

ÍRrÉPÜJSÁG 5

FIATALOK

mm

FIATALOK

FIATALOK

Országos szakmai tanulmányi versenyek

Újabb siker Dombóváron

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Nyolc év után újból a Dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskolában .került sor az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny vasút- és autóforgalmi tagozatának döntőjére. A verseny rendezéséhez több intézmény is támogatást nyújtott, így a Volán és a MÁV Vezérigazgatósága, a MÁV Pécsi Igazgatósága, a szekszárdi Volán vállalat, s a Dombóvári MÁV Vasúti Üzemfőnökség. A rendező iskola is nagy erőfeszítéseket tett, hogy az érkező vendégeket méltóképpen fogadhassa, hisz az országos verseny rendezése nem kis felelősséggel járt.

Vasútforgalmi tagozaton 13 tanuló jutott a döntőbe az ország nyolc szakközépiskolájából. Az autóforgalmisok nyolc iskolából tizenkét ten érkeztek. Azok a tanulók jöhettek el, akik az elődöntők során megírt dolgozatukkal elérték a megfelelő pontszá- mot.

A verseny bizottságában és a dolgozatok értékelésében a Fővárosi Pedagógiai Intézetből Galló György, az Országos Pedagógiai Intézetből dr. Papp Zoltán, a Közlekedési Minisztériumból Székely András, Csóti Ferenc és dr. Halász Jenő, a MÁV Vezérigazgatóságától Horváth György és Bessenyei Ferenc, a Közlekedési SZKI képviselőjeként Károlyi Miklós és a MECHWART SZKI-tój Józsa Gyula vett részt.

A versenyzők számára igen nagy volt a tét, hiszen az első három helyezett megszabó Csaba

kapta a felvételihez szükséges 60 pontot, az érettségi eredményük szakmaiból jeles, s a tanév hátralevő részében nem kell járniuk szakmai órákra.

A Dombóvári Apáczai Csere János Vasútforgalmi Szakközépiskolából négy tanuló került az országos döntőbe, s ez önmagában is szép eredmény. Az igazi sikert azonban Szabó Csaba első és Kövesdi Péter harmadik helyezése jelentette.

— Ez sorrendben a harmadik tahévünk, amikor megszereztük az I. helyet — meséli Bazsirtka István gyakorlatvezető. — Sokat dolgoztunk a fiúkkal, hogy a versenyre lelkiismeretesen felkészüljünk. A tanár céljaihoz, szándékához természetesen a tanulók akarata, kitartó munkája is szükséges. Nem mindig ment zökkenőmentesen a dolog, de az eredmény azt mutatja, hogy végül is sikerült. Elégedett vagyok és nagyon örülök a gyerekek sikerének.

A győztes Szabó Csaba így beszél magáról:

— Amikor ebbe az iskolába kerültem, még keveset

Bach Klára------------------; ..........1

t

udtam arról, milyen munka folyik a vasúton. Tanulmányaim során jöttem rá, hogy sok új és izgalmas területe van ennek a szakmának. Különösen a forgalom- irányítás vonzott. Első helyezésemet tanáraimnak, Ba- zsinka Istvánnak, Erb Bélá- nénak és Kerekes Istvánnak köszönhetem. Most "eljes energiámmal készülök a főiskolára, s a diploma megszerzése után szeretnék jó szakemberként dolgozni a vasút szolgálatában.

— Engem inkább a kereskedelmi szolgálat érdekelt — mondja Kövesdi Péter. — Nagy felelősség hárult ránk, hogy a tavalyi és a tavaly- előtti győzelmek után meg- védjük iskolánk jó hírnevét. Ezért komolyan vettük a felkészülést. Sajnos a „hazai pálya” itt nem jelent olyan előnyökét, mint a fociban, mégis tudtuk, hogy sokan figyelnek ránk, sokan izgulnak értünk.

A verseny egyébként titkosan folyt. A versenyzők számot húztak és ettől kezdve a verseny időtartama alatt ezzel szerepeltek. Első nap

Kövesdi Péter

az írásbeli fordulók zajlottak szakmai elméletből, majd gyakorlatból. Másnap szóban mérkőzhettek a tanulók.

— Úgy érzem, a verseny feladatai nehezebbek voltak, mint tavaly — folytatja Csaba. — Az első napon nyolc órát kellett dolgoznunk az írásbeli megoldásán, s ez óriási szellemi és fizikai megterhelést jelentett. Az ember azonban hamar elfelejti a nehéz órákat, s erről a versenyről igen szép emlékeink maradnak.

Ugyanezekben a napokban rendezték meg Tapolcán a postaforgalmis tanulók versenyének országos döntőjét is. Az Apáczai szakközépiskolát Bach Klára képviselte, aki a hatodik helyet szerezte meg.

— Nálunk az első tíz helyezett kapta meg azokat a kedvezményeket, amelyeket a vasutasoknál az első három. A mi versenyünk három napig tartott és írásbeli, majd gyakorlati, végül szóbeli fordulóból állt. Nagyon örülük a továbbtanulási lehetőségnek, szeretem a postai munkát, s a siker most már kötelez is.

NAGY SÁNDORNÉ

Területi döntő Kaposváron

Finiséhez ért a ViT-vágta

Egymás után érkeztek a buszok szombat reggel a kaposvári Munkácsy Gimnázium elé. A VIT-vágta területi döntőjét a somogyiak rendezték, Zala, Tolna, Baranya és Fejér megye negyvenfős csapatait várták a versenyre.

A Tolna megyei csapat világossárga trikóban vonult fel, a zalaiak pirosban. Négy csapat várakozott izgatottan a kezdésre, amely azonban a veszprémiek késése miatt kissé csúszott. Elromlott az őket szállító busz, így némi késéssel érkeztek a verseny színhelyére. Győrffy Miklós, a televízió riportere volt a játékvezető. — A mai játék csapatmunkát és összpontosított figyelmet kíván —,

mondta bevezetőként — egymás után, sőt egymással párhuzamosan kell megoldani a feladatokat, aki nem figyel, könnyen pont nélkül maradhat. Az első feladat, a tele- sakk, máris csökkentette a csapatlétszámot, négy-öt ember egyebet sem csinált, mint telefonált, izgult, s megpróbálta kivédeni a félrevezető információkat. -A telesakk- ban ugyanis részt vett minden VIT-vágtás csapat, s ezúttal a győzelemért még a meg nem engedett eszközök is harcba vethetők voltak.

Az erők közben tovább osztódtak. A negyven év, negyven tárgy című kiállítás megrendezése minden csapat számára komoly erőpróbát jelentett, a bemutatott tárgyak egy-egy évet reprezentáltak országunk történelméből. Az értékelésnél bizony bajban volt az ötszemélyes zsűri, hiszen a kiállítások színvonala, érdekessége, sokszínűsége bármilyen bemutatón megállták volna a helyüket. A zsűri elnöke, Ernőd Péter, a KISZ KB titkára

volt, a feladatok értékelésénél ugyancsak összpontosított figyelemre volt szükség. Minden helyesen megoldott feladatért egy trikódarab, fecni járt, tíz ilyenért pedig VIT- küldött feliratú trikó. A verseny végén az elnyert trikók száma adta a végeredményt.

Délutánra már minden csapat szép számmal rendelkezett ilyen trikókkal, s a verseny semmit sem veszített feszítettségéből. Az erővonalak ugyan már nagyjából kialakultak, Somogy és Zala hajtotta egymást az első helyért, de a többi csapatnak is volt még sansza a győzelemre. A kérdések gyors egymásutánban peregtek, a helyes válaszokhoz elengedhetetlenül szükséges volt a történelmi múlt ismerete, és a magas szintű politikai tájékozottság. Természetesen voltak könnyebb feladatok, azaz látszólag habkönnyű játékok is, mint például a malom. Érdekes módon éppen ennél a feladatnál véreztek el a játékosok.

Este volt már, amikor a számítógép a végső sorrendet közölte... A június 2-i országos döntőn Zala, Heves, Békés és Pest megye között dől el, melyik csapat utazhat majd a VIT-re. A kaposvári területi döntő győztesei, a Zala megyeiek boldog-fárad- tan utazhattak szombat este haza. Második Somogy megye lett, a veszprémiek a harmadik helyet szerezték meg. Negyedik Baranya, ötödik helyen Tolna megye végzett.

— Játék volt ez a javából — összegezte a véleményeket az egyik résztvevő — mindannyian nyertünk itt. Komoly és tartalmas barátságok alakultak, s érezhettük a közösség erejét.

Maguknak szervezték a gólyabált

Mennyiért hallgatunk rockzenét?

Azt hiszem, nem szokás ötéves érettségi, vagy akár főiskolai, egyetemi találkozókról írni.

Azért rendhagyó esetek mégis vannak. A szekszárdi tanítóképző főiskola 1977-ben fogadta az első évfolyamot, amely most ünnepélheti az ötéves találkozóját. Szombaton a főiiskola éttermében adott találkát egymásnak a volt tanítvány, illetve ma már kolléga, és az „első tanító- mester”.

A most megjelentek közt csupán eow fiú akadt, Szegedi László, ő így emlékszik visz- sza a „régi szép időkre”.

— Háromszoros volt a túljelentkezés, lés csak nyOlcva- nunkat vettek fel, ha jól emlékszem, hetvenlhárman végeztünk. Hetvenhétben ne.

künk kellett hagyományainkat, szokásainkat kialakítani, magunknak szerveztük az első gólyabált is. Vannak olyan évfolyamtársak, akiket alig ismertem meg, pedig ez az öt év nem nagy idő.

Aztán jöttek a visszaemlékezések a jó hangulatú sörözésekről a Szászbán, és arról az évfolyamtársról, aki állandóan a tolnái buszra várt, és a legnágvobb gondja az völt, hogy miért is nem áll meg a főiskola előtt. Aztán beszámolókról, puskázásról, szakdolgozatról és a jelenről, ki házas, hány gyereke van, továbbtanult-e, milyen a suli, alhől most tanítanak.

És mindarról, ami ahhoz kell, hogy az ötéves után a következő találkozón legyen miről mesélni.

—ka—

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Mennyit kér egy profi zenekar egy szekszárdi fellépésért? A választ Hikádi Attila megyei Express kirende'Itség- vezető és Vaszari Tibor forgalmi helyettes adta meg:

— Sokat. Nézzük az 1984-es adatokat. A Karthago-együt- tes 5 ezer forintot kért egy élőadásért. Ehhez még hozzájön i2 ezer forint technikusi, és 8 ezer forint (technikai (költség. A szállítás kilométerenként 26 forint, ez is körül, beiül 8 ezer forint. Ez összesen 23 ezer forint, és még nem beszéltünk a rendezői költségről (1500 forint), a terembérleti díjról (8000 forint). Az LGT 120 ezer forintba került. Igaz, ők négy előadásra jöttek —, ezenkívül még fizetni kéllétt a már említett díjakat, a rendezői költséget, a terembért. Az árak nagysága természetesen a jegyek árában is jelentkezik. Egy jegy áltálában 70—80 forint, 100-ért meg már a boltokban lemezt lehet venni.

— Hogyan álllapítják meg a jegyek árát?

— Hogy mennyibe kerül a jegy, azt a terem befogadóiképességéhez mérten kell megállapítani. Ha a férőhelyek 70 százalékát megtölti a közönség, a szekszárdi megyei és városi művelődési központ színháztermében ez például 455 ülőhelyet jelent, úgy kell kalkulálnunk, hogy a befolyó összegből ki tudjuk fizetni a zenekart. Ha kevesebben mennek el a koncertre, akkor a veszteség a miénk. Sok a ráfizetés. Ennek több

oka is van. Az egyik például a magas terembér. Régebben a művelődési közponlttál közösen Szerveztünk előadásokat, tehát nem kellett terem- bért fizetnünk, a hasznot megosztottuk. Az utóbbi időben a szervezési osztály elzárkózott a közös akciók elől, pedig mindenki jobban járna.

— Mostanában csak a művelődési Iközpont színháztermében vannak koncertek.

— Sajnos, máshol nem nagyon lehet. Szó voUt arról, hogy néhány középiskolában szervezünk, de az intézmények vezetői többnyire elzár, koztak, vagy nem tudták a szükséges körülményeket (biztosítani.

— Miért nincsenek szabadtéri koncertek?

— Két évvel ezelőtt volt egy Ilyen lehetőség a sportpályáin. A P. Box és a Korái együttes játszott egy nagyobb rendezvény keretében, de az ilyen előadások nagy rizikóval járnák. Mit csinálunk azzal a két-lháromezer fiatalnál, akik megvették a jegyet, ha netán esik az eső, és nem tudjuk hol megtartani a koncertet.

— Támogatást nem kapnák?

— Kapunk bizonyos pénzbeli segítséget, ez egy évben 30 ezer forint. Mivel ez a pénz eSak egy-lkét fellépésre lenne elegendő, ezért inkább diszkókat szerveztünk belőle.

— Az idén milyen 'koncertek várhatóak? .

— Mi nem terveztünk köny- nyűzenei fellépéseket a már . említett okokból.

Hasonló ügyben kerestem fél a Babits .Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban Lencsés László osztály- vezetőt, és munkatársát, Baumann Féternét.

— Milyen könnyűzenei programokat ajánlanak ebben az évben az érdeklődők figyelmébe?

— Több lekötött szerződésünk van. Koncz Zsuzsa már itt volt, az I. Emelet júliusban, Sólfi (Károly nótaestje augusztus 22-én, az R-GO (koncertje szeptember 10-én kerül bemutatásra a színház, teremben. Szervezés alatt áll még egy júniusi program, Varga Miiki ős és együttesének, -vagy a Hobo Blues Band együttes fellépése.

— Az önök pénzügyi lehetőségéihez mérve, milyenek az árak?

— Drágák. Csak egy-két példa: a Dolly ROlll 75 000 forintot (kért két előadásért, Koncz Zsuzsa pedig körülbelül 30 ezer forintért jött.

— Ménnyiért árulják a jegyeket?

— Átlagosan 60—70 forintért. A Művelődési Minisztérium ez évtől 15 százalékos áremelést tett lehetővé. Mi megpróbáljuk az árakat csak minimálisan emelni, persze, úgy, hogy azért a műsor ne legyen ráfizetéses.

— Nem lenne kifizetődőbb, ha pédául a megyei Express-szel közösen szerveznének programokat?

— Nem. Régebben azt hittük, bizonyos költségeket, például: kölcsönzési díjat nem tudunk hivatalosan elszámolni. Végére jártunk a dolgoknak. A megyei tanácstól megtudtuk, ezeket a költségeket hivatalosan is elszámolhatjuk. Ezek után, élive a lehetőséggel, elhatároztuk, hogy önállósulunk. Jelenleg saját rizikófaktorunk és természetesen saját bevételünk van. Egyszerű matematikai műve. léttel ezt be is tudjuk bizonyítani, régebben a tiszta bevételt kétfelé osztottuk, most a haszon egyedül a miénk. Természetesen nem zárkózunk el az élői sem, hogy korlátozott számban más szervek is rendezvényeket tartsanak a művelődési központban, a terembérleti díj kifizetése ellenében. Azért korlátozott számban, mert igyekszünk ezáltal saját lehetőségeinket nem csökkenteni.

— Hol lehetne még könnyűzenei programokat szervezni ? Alkalmas-e ezeknek a programoknak a befogadására a művelődési központ színház- terme?

— Véleményünk szerint tökéletesen alkalmas. Nekünk nincsenek a f ia talokkal szemben fenntartásaink. A fiatalok nem rongálnak, rendesek. Az fény, hogy akad néha egykét rendbontó, de ezeknek a száma elenyészően kicsi. Ezenkívül a nyáron megpróbáljuk megteremteni azt a lehetőséget is, hogy a városban szervezhessünk néhány szabadtéri koncertet.

RIMÁI LORANT

Tíz év múlva ugyanitt