Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-21 / 117. szám

1985. májúi 21. ( TÓIN* ' NÉPÚJSÁG 3 Kommunista közösség Egy munkásember mondta el az alábi véleményt új párt­szervezete közösségi életéről. Harmincéves párttagság után súlyos balesete miatt kénysze­rült munkahelyet és alap- sZervezetet cserélni. Gyári a’llapszervezete emlékezetes, meleg hangú taggyűlésen vett búcsút tőle. Ott volt a párt­bizottság titkára is, aki a gyár emblémáját viselő em­lékplakettel és 'könyvekkel ajándékozta meg. Elvtársai pedig azzal búcsúztak, hogy a sokéves közös munka során kiáüafcult baráti kapcsolatot a jövőben is ápolni szeret­nék. Ismerősöm a kisváros egyik szolgáltató üzemében kapott egészségi állapotának meg­felelő munkát, s mivel ott pártszervezet nem működött, a lakóhelye szerint Illetékes alápszer v eze tnél jelentkezet t. Illetve először csak jelentke­zett volná, mert napokon át nem talált senkit a pártiro­dán, a'fci érdemiben törődhe­tett volna vélte. Amint mond. ja, már az is szöget ütött a fejébe, hogy amikor a párt- helyiséget kereste, a környék lakói csak hosszas tanakodás után tudták útba igazítani. Vajon milyen kapcsolat létez, hét az ilyen „visszavonultan” működő pártszervezet és a területén élő lakosság között? Visszaemlékezett arra az idő­re, amikor szülőfalujában jóformán még gyerekfejjel jelentkezett a pántba. Az ő pártszervezetük nem csupán munkában jól összetartó egy­séges közösség volt, de a falu népével is szoros kapcsolat­ban. gyümölcsöző együttmű­ködésben élt. Pártházuk cí­mét nemcsak ismerték az ot­taniak, de bizalommal be is kopogtak bármilyen ügyes- bajos dolgukban, mert szá­míthatták a kommunisták se­gítségére. A fátu népe mindig tudta, miikor tartanak taggyű­lést, és ha késő estig tanács­koztak áis, az emberek soka­sága ébren várta, hogy mi­ről és hogyan döntöttek a kommunisták. S a beszélgetés ilyenkor tovább folyt a kis­kapukban, a házak keríté­séinél, a közös dolgokról. Végül mégis talált valakit új alapszervezetében. Admi­nisztrátor vette át a jelent­kezésiét, meglehetősen közöny, nyeli adva tudtára, hogy a titkár elvtárs nem lehetett jelen, mivel nagyon elfoglalt ember. Ha mégis találkozni akar véle, arra is alkalom nyílik majd a legközelebbi taggyűlésen. A taggyűlés ideje el is ér­kezett, s a titkár nem látszott barátságtalan embernek. Hosszabb beszélgetésire ugyan nem futotta az idejéből, de megnyugtatta az újonnan ér­kezőt, hogy a töbíibéktől min. dent megtud miajd, ami érde­kelheti. A taggyűlés, amelyen állítólag az influenza miatt a tagoknak alig a fele vett részt, nem tartott sokáig. Il­letve nem tartott volna, ha az új élvtárs nem tesz fél egyesek számára kényelmet­lennek tűnő kérdést. Amikor a meglehetősen hivatalosan hangzó, és inkább csak általá­nos politikai kérdéseket tag. Haló beszámoló után a hozzá­szólások következtek volna, egyetlen jelentkező sem akadt, ő sem kért szót. De, amikor a titkár bejelentette, hogy egyik tagtársuik kilépett a pántból, egy másik idős elv- társnak pedig néhány nap •múlva lesz a temetése, már nem maradhatott közönyös. Érdeklődni kezdett, hogy mi liindökoOtfa a kilépést, és mint Vélekedik erről az allapszer- vezét. A titkár csak ennyit tudott mondani, hogy ötven év körüli értelmiségiről van szó, aki betegsége, állítólagos idegösszerontíanása miatt szánta el magát a lépésre. Ö ugyan beVallota, hogy sze­mélyesen nem beszélt vele, N. etvtárSat kiérte meg az eset tisztázására. N. elvtárs ikénytefan-kél'letlen szót kért, hosszasan magyarázta, hogy ő ugyan kereste a kilépőt, de imivél a kórházban volt, csak a feleségével .beszélhetett. Egyébként szerinte kár fir­tatni. a dolgot, a kilépő nem sókat törődött a párttal. Véle vajon törődték-e az elivtáirSak? — firtatta tovább a témát az új ember, és fej­tegetni kezdte, hogyan járt volna el hasonló esetben az előző pártszervezete. Az ő kö­zösségükben ilyen esetben íratlan törvény volt a beteg­látogatás, a családdal való törődés, beszélgetés. Elvtársi munkacsoport vette volna ke­zébe a dolgot, hogy elejétől végig kutassa, miért és ho­gyan szánta el magát társuk la kilépésre. Lehet, hogy végül élfogadták. Vagy legalábbis megértették volna az illető •indokait de semmi esetre sem veszik tudomásul dönté­sét úgy, hogy egy szót se kér. deznek tőle. Az is kiderült az új em­ber kérdései nyomán, hogy az idős elvtárs temetésére sem készülődik senki az allapszervezetben. A titkár szerint náluk ilyen alkalom­mal ki-ki a Saját élhatározása szerint cselekszik. Kiderült, hogy a kötelezően előírtaikon kívüli nincsenek közös ren­dezvényeik, legfeljebb jelen­tős évfordulóikon tartanak •megemlékezést. Nem divat a családok baráfkozása, össze­jövetele, születés- vagy név­napi köszöntő, nem szokás közösen kirándulni, színház­iba járni, hiányoznak a kom­munistákat közösséggé for­máló közös élmények. S ami még rosszabb, nem hívják meg rendszeresen a pánton- kívüliéket sem eszmecserére, barátkozásra, vagyis nincs megféMő kaocsolatuk a la­kossággal. Ennek természetes kövétkezménye, hogy nem adnak és nem kapnlak meg­felelő tájékoztatást időszerű kérdésekről, a közhangulat- ről. Ellhet-e így tovább az alap- szervezet? — hangzott az új elvtárs utolsó kérdése. Va­laki méltatlankodva jegyezte •me" hogy ma már meglehe­tősen korszerűtlenek az ilyen követelések. Egy hivatalban talán azok, — hangzott a Válasz, — de nékülnk elvtársi közösségben keltene élni. Mindenki érezte, hogy olyan igazság ez, amin nincs Vitat­ni való. S talán az akarat is meglesz hozzá, hogy a fel­ismert igazságnak érvényt •szerezzenek. KÉKESDI GYULA Kiváló vállalat a Vetőmag A fajtapolitiikai kérdések jó megoldása a nagygazdasá­gok és kiskerttuliajdonosok nemesített, fémzárolt vető­maggal való teljes körű ellá­tása mellett jelentős export- növelésért Kiváló vállalat megtisztelő címét kapott a Vetőmiagtsrmel'tető és Érté­kesítő Vállalat. 1874. évi rendelkezés, amely különféle vagyoni cenzuso­kat egyesített, és meghatá­rozott összegű adók fizetésé­hez kötötte a választói jogot, ezt 846 ezerre, az összlakos­ság, 5,5 százalékára csökken­tette. S mivel az adóhátralé­kosok nem szavazhattak, a szavazásra valóban jogosul­tak száma 541 ezer, az össz­lakosság 4,3 százaléka volt csak. S bár az adóhátraléko­sok a század utolsó előtti évétől már szavazhattak, még 1910-ben mindössze a lakos­ság 6,4 százaléka volt vá­lasztásra jogosult. Jellemző módon a Frankel Leó kezdeményezésére 1878 áprilisában létrejött első ma­gyar munkáspárt, amikor a hatóságok a szociáldemokra­ta elnevezést nem engedé­lyezték, a Nemválasztók Pártja nevet vette fel. A párt figyelmének homlokterében állt az általános, titkos vá­lasztójog kivívása. A szocia­lista munkásság az elkövet­kezendő évtizedekben elszánt, sokszor vérmes harcot vívott ezért az alapvető politikai jogért. A Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt 1903. áp­rilisi kongresszusán elfoga­dott programjának követelé­sei közt első helyre az álta­lános egyenlő és titkos vá­lasztójogot állította. A követ­kező esztendők megújuló politikai krízisei közepette a kelleténél is nagyobb hang­súlyt kapott ez a kérdés. Pe­dig sokszor és sokan bírál­ták ezt a politikát. így pél­A dombóvári területi köz­pont házi ünnepségén Szakái László igazgató értékelve az 1984. évi tevékenységet, szólt arról, hogy a dombóvári te­rületi egység Baranya, So­mogy és Halnia megyékben egymilliárd 300 milliós for­galmat bonyolított le. Az ellátás mennyiségi növe­dául Kunfi Zsigmond rámu­tatott egy cikkében, hogyha megvalósulna is „az egyenlő választójog — sajnos — nem teremt egyenlő jogot és be­folyást ... a politikai befo­lyás terjedelmének és súlyá­nak megállapítására a leadott szavazatok száma igen töké­letlen eszköz.” Kunfi cikke egy esztendő­vel azután született, hogy a szociáldemokrata vezetőket rútul kijátszotta az úgyneve­zett „darabont-kormány” bel­ügyminisztere, Kristóffy Jó­zsef. * Olyan választójogot ígért, amely minden 24 évet betöltött ínni-olvasni tudó férfinak szavazati jogot adott volna, megháromszo­rozva a választók számát, s lehetőséget adva a szociál­demokratáknak parlamenti mandátumok megszerzésére. Az ígéret azonban a bécsi udvar bonyolult politikai ma­nőverezésnek eszköze volt csupán. így szerezte meg az uralkodó az úgynevezett koa­líciós pártokkal szemben a néptömegek támogatását. S ezek a tömegek 1905. szep­tember 15-én a híres „vörös pénteken” százezres tömeg­felvonuláson harcoltak a szé­lesebb körű választójogért. A munkások és szegénypa­rasztok milliói akiknek szemében az általános, titkos választójogért folyó harc ösz- szefonódott az új, jobb éle­tért való küzdelemmel, még sokszor megcsalattak. S sok­szor mutatták még meg eb­ben a küzdelemben az erejü­kedésén fölül a minőség je­lentős javítása révén a nép­gazdasági egyensúlyt javító exporttevékenységét 131 szá­zalékra túlteljesítette. Az ünnepségen a területi egység 16 dolgozója részesült külön­böző szintű Ikitüntetésben, el­ismerésben, kiemelkedő mun­kája után. két. 1907. október 10-én ál­talános sztrájkot és gyűlése­ket hirdetett a pártvezetőség. A fő jelszó: „Általános és titkos választójogot”. És: „Haza csak ott van, hol jog is van!” Kétszázezren sztráj­koltak azon a napon, megret­tentve az úri Magyarországot, de közelebb nem kerültek a célhoz, a kormány ígéretét nem váltotta be. A kormány — közben 1905- ben az osztrák munkásság ki­vívta a választójogot és az első szociáldemokrata képvi­selők bekerültek a bécsi parlamentbe — 1908-ban ki­dolgozta a hírhedtté vált „pluráris” választójogot. Gróf Andrássy Gyula eleve abból indult ki, hogy az emberek nem egyenlők. A 24 évesnél idősebb és írni-olvasni tudó fériaknak egy szavazatuk lett volna. Két voksot ért volna, aki 32 éves, és négy közép­iskolát végzett, katona volt, legalább 20 korona adót fi­zetett. Három szavazatot, aki 32 éves. középiskolát végzett és legalább 100 korona adót fizetett. Az analfabéták tízen választhattak volna egy sza­vazót. Andrássy — ez az érv még sokszor elhangzott a Horthv-parlamentben is — nyilvános szavazást javasolt, mondván, hoev „a magyar ember nyílt jelleme nem tűri a titkos szavazást”. (Következik: 3. „De hol a parlament?!”) Pintér István Kettős portré T éeszelnök-helyettesek Hét kérdés, tizennégy válasz Megyénk hatvanhat termelőszövetkezetének élén 65 el­nök végzi munkáját, akiknek elsődleges segítői az elnökhe­lyettesek. Az első vonal második számú „harcosai” — összesen 45-en vannak —, ami a szövetkezet nagyságrendjéből, taglét­számából és gazdasági struktúrájából adódóan változó. Éle­tükről, munkájukról, örömeikről és gondjaikról azonos kér, dések kapcsán kerestem a választ — természetesen a tel­jesség igénye nélkül. Ezúttal a bonyhádi Pannónia Terme­lőszövetkezet két elnökhelyettesét kértem a válaszadásra, Szőcs Lászlót és Tóth Ferencet. 1. Miikor, hol és mit vég­zett, mióta tagja a szövetke­zetnek ? 2. Mi a jelenlegi beosztá­sa, munkaköre? 3. Fontosnak tartja elnök­helyettesi beosztását ? 4. Nem érzi magát a „má­sodhegedűs” szerepében? 5. Milyen emberi kapcso­latok jellemzik az életét? 6. Erkölcsileg és anyagilag megbecsültnek érzi magát? 7. Gondolt arra, hogy egy­szer a szövetkezet elnöke lesz ? / Szőcs László elnökhelyet, tes, főkönyvelő: O Harmincegy évvel ez­előtt 1954. június 13- án, szombaton érettségiztem a bonyhádi közgazdasági technikumban, és hétfőn reg­gel már munkába is álltam az akkori Szabad Föld Ter­melőszövetkezetben, mint fő­könyvelő. Az átadás annyi volt, hogy a Kovács bácsi bejött, meglátott — azt mondta: — Ja, maga már itt van?! Akkor én megyek. Az elnöknek sok dolga volt, hát lassan, szépen átruházta a feladatok egy részét rám. Még az anyagbeszerzés is fel­adatom volt, kerékpárral haztuk a cuccot, lovas kocsi­ra ültünk este, irány a komlói piac, hogy munka­egység-előleget tudjunk fi­zetni abból, amit árultunk. Aztán 1956-iban feloszlott a téesz, a lehetőségekhez mér­ten igazságosan elosztottuk a közös vagyont, aztán január 22-én 22 taggal megaläkftot- -duk a Petőfi Téeszt, jianuár- ban. a járásban elsőként mi vettünk traktort. Nekem volt csak jogosítványom, így másfél évig tratótoroztam is, és este könyvéítem. Tizenkét évvel ezelőtt iött létre a míai közös nagv szövetkezet, így én elmondhatom, hogy ez az első munkahelyem és az el­ső beosztásom is. O Ugyanaz a munkakö­röm, aminek a feladat­rendszere változott meg jócskán, ma az elsőség az el­vi irányításé. Én ma is fő­könyvelő vagyok a szövetke­zetben. * © Az elnökhelyettesi be­osztást is fontosnak •tartom, amit 1973. január 1- től töltök be, viszont öndicsé- retnék hatna, ha azt mon­danám, a főkönyvelői állás az egyik legfontosabb. Dön­teni, és gazdálkodni kell, és aki nőm tud gazdálkodni, az tönkremegy. öt éve hitel- mentesen gazdálkodunk... Ez mind a tagságot segíti, köny- nyíti, vagy nehezíti életüket. — Nem. Hiába lenne a termelés, ha rossz lenne a gazdálkodás. Anya­gi bázis nélkül nem lehet termelni. — A munkahelyi kap­csolat és a magánélet­beli az két külön világ. Ná­lunk nem alakult ki vezetői klub, a portás éppen olyan fontos a maga helyén, mint bármelyik vezető — ha megállja a helyét. — Ha a Laci meglátja...! Ezzel ijesz. getiik az emberek egymást, de én vallom, ami a közös­ségnek jó, azt végre kell hajtani. Nagytöbbségi elven vagyok, és ehhez tartom ma­gam. Az emberek közé pe­dig szeretek leülni, beszél­getni mert ott „tárolják” a gondokat, amiket meg kell oldani. Szőcs László elnökhelyet­tes, főkönyvelő Tóth Ferenc általános el­nökhelyettes © Ügy érzem, mindkét oldalról megbecsülnek, az anyagiak arányban van­nak az eltöltött idővel, a be­osztással járó felelősséggel A Munika Érdemrend ezüst fokozatát kaptam meg 1968- ban, 1973-ban Kiváló Mun­káért kitüntetést vehettem át. Itt az az elvem, ha ér­zem, hogy nem becsülnek — el kell mennem, fel kell mondanom. Ennyi év után új embernek lenni... a leg­régibb tagak közé tartozom, ami előny is, hátrány is. Mindent ismerek, a múltat is, és az kötelez, a jövő pe­dig nem lehet más. — Nem. Nekem ez a testhezállóbb. Ahhoz más alkat kell, ami bennem nincs meg, így nem is vállal­nám. Tóth Ferenc általános el­nökhelyettes: — Komlón érettségiz­tem 1965-ben, és egy­úttal szakmai minősítő vég­bizonyítványt is szereztem autószerelésből. Fizikai dol­gozóként kezdtem az élete­met. Első munkahelyem a kárászi erdőgazdaság volt, ahol segédmunkás voltam, majd a katonaság után a mágocsi Béke Téeszben let­tem szerelő. Két év múLva kerültem a bonyhádi Petőfi Téeszbe szintén szerelőnek. Ez az idő a kétéves cikluso­ké volt, mert ennyi idő uián bíztak meg raktárosi feladat­tal, így elvégeztem a képe­sített könyvelői tanfolyamot. Munka mellett tanultam, majd a nagy egyesülés után anyaggazdálkodási csoport­vezető lettem. Felsőfokú szakképesítést szereztem, me­zőgazdasági mérlegképes könyvelő lettem. A marxiz­mus—leninizmus esti egye­temre is beiratkoztam és vé­geztem. Röviden ennyi. — Általános elnökhe­lyettes vagyok negye­dik éve. Feladatköröm az igazgatás, munkavédelem, tűzrendészet és környezetvé­delem, vagyonvédelem és belső. ellenőrzés, energetika, gépjármű-ügyintézés, vala­mint a téesz szociálpolitikai ügyeinek koordinálása. Azt hiszem, kifelejtettem a me- zőren|dészet szervezését és a földügyek irányítását, de tár­sadalmi megbízatásaim közé tartozik a horgászegyesületi ellenőrzőbizattság elnöki tisz­te, és népi ellenőrként is te­vékenykedem. — Ügy érzem, ez kol­lektív munka, ahol én egy vagyok a közösség tag­jai között. A téesz pozitív megítélésében ezeknek is je­lentősége van. A kezdés nem volt egyszerű, fizikai mun­kásból vezetővé válni, ez a tagság bizalmát jelzi nekem. Mindig volt és van segítő­társam. Minden elmélet any- nyit ér, amennyit a gyakor­latban abból megvalósítunk, nekem a legjobb tanítómes­terem az élet vált, a gyakor­lati tapasztalatdk sora. — A feladatrendszerek tagoltsága miatt sem érezhettem magam a másod-' hegedűs szerepében. Mi fe­lelünk a magunk feladat- rendszeréért, az pedig, hogy az elnök beszámoltat, a leg­természetesebb. Ha ez má­sodhegedűs szerep, akkor ezt is vállalni kell. — Ügy alakítottam ki a munkastílusomat, •hogy nem érzem, hogy ne­kem beosztottaim vannak. Inkább munkatársaim, kollé­gáim. Jó a kapcsolatunk, ami elsősorban az ő érdemük, ami nem jelenti azt, hogy szak­mai vitáink ne adódnának. Ha valaki jobb javaslattal áll elő, övé az elsőbbség. Jó munkarendszert sikerült ki­alakítanunk, egymást tájé­koztatjuk, segítjük. Az élet gondjai a munkaterületen ol­dódnak meg, nem az íróasz­tal mellett. — Igen. A téesz ered­ményessége meghatá­rozza minden tagjának a helyzetét, így az enyémet is. Tavaly a TOT-tól Kiváló Termelőszövetkezeti Munká­ért kitüntetést kaptam. Nem •vonok párhuzamot és nem viszonyítok senkihez, mert én úgy érzem, a beosztásom biz­tosít annyit amit várok. — Arra sem gondol­tam, hogy egyszer el­nökhelyettes leszek, mivel ezek nem az én akaratomból fakadnak, hanem az élet pro­dukálta így, amihez kellet­tek olyan kollégák akik ma­guk mellé vettek. Én nem határoztam ebben, csak el­fogadtam a tagság összaka- ratát, aminek örültem. Nagy dolog az, ha az emberben megbíznak és olyan felada­tokkal ruháznak fel, hogy a köz érdekeit képviseljem, szolgáljam. Az idén, úgy ér­zem, tovább erősödött a bi­zalom irányomban, megvá­lasztottak a pártvezetőség tagjai közé, titkárhelyettesi megbízást kaptam. SZABÓ SÁNDOR Fotó: CZAKÓ SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom