Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-03 / 102. szám
1985. május 3. rtEPÜJSÄG 3 Megemlékezés és kitüntetések a szakszervezetnél A szekszárdi szakszervezeti székházban ünnepi megemlékezést tartott a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa, s Horváth József, az SZMT vezető titkára mondott ünnepi beszédet. A nemzetközi munkásünnep alkalmából kapta meg a „Szakszervezeti Munkáért” kitüntetés arany fokozatát Cziráky Józsefné, Kenessei Istvánné, Horváth Jánosi, Herczeg János, Ramecz János, Keszthelyi István, Péterfalvi Géza és Lőrincz Sándor. Ugyanennek a kitüntetésnek ezüst fokozatát tizenket- ten érdemelték ki. Oklevelet kilencvenhatan, KPVDSZ- emlékplakettet pedig tizenhármán kaptak. * László Ibolya, lapunk belpolitikai rovatvezetője, a szakszervezeti bizottság titkára Budapesten vette át a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát. Oklevél Dunaszentgyörgynek A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Minisztertanács jubileumi elismerő oklevelét kapta meg Duna- szentgyögy a településfejlesztési társadalmi munkáért. Az elismerést és az ezzel járó háromszázezer forintot kedden a tanácsülésen adta át Csa j bók Kálmán, a HNF OT tagja. Az elmúlt év eredményei alapján a megyei településfejlesztési versenyben a községek kategóriájában második lett Dunaszentgyörgy, közel 18 millió forint értékű társadalmi munkával. A faluban az egy főre jutó társadalmi munka értéke hatezer- hatszázkiilencvenhat forint volt. Az ünnepi tanácsülésen kapták meg a megyei helyezésért járó négyszázezer forintot is. Harmadszor él üzem a Patex tolnai gyára 1 í)81—82 után tavaly is úgy dolgozott a Patex tolnai gyáregysége, hogy ebben a tervidőszakban harmadszor vehette át az Élüzem kitüntető címet Bodó Gyula, a gyár igazgatója Bakonyi Györgytől, a vállalat vezér- igazgatójától. A tolnai gyáregység igazgatója részletesen szólt az elmúlt évi munkáról, kiemelve a szocialista brigádok vállalásait és teljesítéseit. Bakonyi György, vezér- igazgató is elismerését tolmácsolta a gyár valamennyi dolgozójának. Elmondta, hogy a tolnaiakra az eddigiek során is a nagyszerű csapatmunka, a hullámvölgyek nélküli megbízhatóság volt a jellemző és remélhetőleg így lesz ez a továbbiakban is. Ezután a címeket elért szocialista brigádvezetők átvették a kitüntetéseket. A Mező Imre szövőbrigád az aranyjelvényes cím elnyerése után a vállalat kiváló brigádja lett. Az ünnepség nagyszabású kultúrműsorral zárult. Ismét kiváló lett a szekszárdi műszergyár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Munkásgyűlést tartottak a szekszárdi műszergyár dolgozói. Ez alkalommal került sor az elmúlt évben kiváló munkaeredményeket elért brigádok és dolgozók kitüntetésére. Az MMG Automatika Művek brigádjai közül a „Vállalat Kiváló Brigádja” címet kapta a ),Pneumatika” brigád, amely a párt XIII. kongresszusára tett vállalását legeredményesebben teljesítette. A brigád már többször volt aranykoszorús, valamint több pályázati első helyezést értek el a saját újításukkal fejlesztett célgépekkel. A gyűlésen Bodor István az MMG—AM műszaki igazgatója Horváth Endre gyárigazgatónak átadta a „Kiváló Gyár” elismerést igazoló oklevelet. Az eddig végzett eredményes munkáért több vezetőnek '„Kiváló Dolgozó” kitüntetést adott át, valamint további tíz dolgozó kapott ugyanilyen elismerést. Ugyancsak Bodor István adta át a gyáregységek között több éve tartó szocialista munkaverseny-mozgalom- ban elért első helyezésért járó vándorserleget. Ez már végleg a gyárban marad. Az ünnepségen 11 brigád részesült jutalomban, mintegy 34 000 forint került kiosztásra. Az elmúlt évben a munka- verseny-mozgalomban elért eredményekért 160 000 Ft-ot fizettek ki a brigádoknak. Az ünnepségen négy brigád magasabb fokú elismerésben részesült. Kiemelkedő, kiváló munkáért miniszteri kitüntetést kapott Oberritter Lászlóné főkönyvelő és Krammer Józsefné szereldei csoportvezető, négyen kapták meg a j,Kiváló Újító” bronz fokozatát, és három, 40 éves szakszervezeti tagságát elérő dolgozó kapott elismerő emléklapot és pénzjutalmat. A műszergyáriak az elmúlt évi tervüket túlteljesítették, az idei első negyedévi tervet 10 millióval teljesítették túl. K. J. Elismerés vöröskeresztes munkáért Szekszárdon, a Művészetek Házában ünnepi vezetőségi ülést tartott a Vöröskereszt megyei szervezete. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára való megemlékezés, a negyven esztendő történelemformáló jelentőségének hangsúlyozása mellett a május 8-án tartandó vöröskeresztes világnap nyújtotta az alkalmat az ösz- szejövetelre. A megyei szervezetek vezetőit Savanya Gé- záné, a megyei vezetőség titkára köszöntötte. Ezt követően dr. Alföldi Árpád, a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének főtitkárhelyettese kiemelkedő munkájukért kitüntetéseket adott át a 'legjobbaknak. A Kiváló Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát hárman, a bronz fokozatát heten kapták meg, míg a VK kitüntető emlékérem egy megyei aktívát illetett meg. A következőkben dr. Horváth Jenő megyei főorvos a VK megyei vezetőségének elnöke a KISZ KB dicsérő oklevelét nyújtotta át a szekszárdi egészségügyi szakközépiskola és kollégium képviselőjének. Ezt követően pályázati eredményhirdetésre került sor, a Vöröskereszt 40 éves történetét feldolgozó pályamunkákat díjazták, ismerték el, végül a felszabadulás óta a mozgalomban tevékenykedő mintegy 27 megyei aktívát jutalmaztak meg ajándékkal, emléklappal. Az ünnepi vezetőségi ülés végén az ifiú vöröskeresztesek köszöntötték a megjelenteket. Jó, de lehet jobb is! Az ISV nyomában Pálfán Fokozni az eredményeket, segíteni a háztájit — Ha az állattenyésztést vizsgálom, akkor ma Tolna megyében a sertéshíizlalás a Sláger — mondta egy háztáji gazdá, majd így folytatta — mindegy ki mit mond, mennyit vall ibe, ezen van a legjobb haszon. Biztosan vannak olyanok, akiknek más a véleménye e témában. Lapunk hasábjain már szóltunk arról a közös akcióról, mely a zugkanok leváltásáért imdulllt, írtunk a tenyészállat-bemutatóról és sikeréről. Ma már a megye eljutott odáig, hogy sertéshizla- liááa képes lekötni a húsipari vágókapacitást. Az pedig egyik félnek sem mindegy, hogy milyen minőségű hús hozza meg a kívánt hasznot. A mennyiség tehát adott, így most laz előrelátó, jó gazdák igyekeznek a piaci igényeknek megfelelő', jó minőségű hús termelésére kellő gondot fordítani. A pá'lfai Egyetértés termelőszövetkezetben és a faluban a háztájiban is szép hagyományai és eredményei vannak a sertéstartásnak és -hizlalásnak. Lehoczki Mihály fiatal agrárszakember — főállattenyésztő — vállalkozott kalauzolásunkra, megmutatta a gyakorlatot. A telepre nem lehet csak úgy egyszerűen besétálni, mert a portán azonnal ránk kérdeztek: honnan jöttünk, miért jöttünk? Pillanatok alatt fehér köpeny került ruhánkra, csak ezután indulhatott a szemlélődés. A telepen mindenütt rend és tisztaság uralkodik, az utak méntén lucerna zöldell. — A szalmatetős hizlaldák ideje lejárt, a jövő a korszerűségé és a tisztaságé. Most kezdődik az állattenyésztő telepünk rekonstrukciója, fejleszteni fogjuk a tehenészetet. Ha az elkészül, akkor tényleg öröm lesz majd körülnézni. — ISV partnergazdaság — ezt mutatja a tábla. Mikor kezdődött a kapcsolatuk? — Hamarosan jubilálunk, hiszen tíz éve indult az akció. Malacnevelő battériákat állítottunk fel és hetes csoportokban nevelődik az állomány. Jelenleg 1137 darab „jelöltünk” van, 7—35 kilogrammos súlyig, és általában nyolcvan nap alatt kerülnek ki 'innen a hizlaldába. Az idén ötszáz vemhes anyakoca kerül ki tőlünk a háztájiba. — Az intenzív tartási technológiához szokott állla- töktól nem félnek a kistermelők? — Nincs miért félni, én is bátran meg merem mutatni az állományomat, mind innen van. Már azt te kinéztem magamnak, hogy a következő turnusból melyikeket akarom majd megvenni. Belépünk az épületbe. A kétoldalt felállított battériasorban megriadnak az állatok, majd meglátva Horváth Ferencnét és kezében a vödröt, a pavlovi reflex mindent legyőz. — Mi a véleménye erről a tartási rendszerről? — Takarmányozás és tisztántartás szempontjából ez jobb, mint a hagyományos mód — mondja Horváthné, aki módszeresen és gyorsan dolgozik. A Starter indítótakarmánynak nagy a keletje, csák a vaku fényére ugranak meg ismét az állatok. — Amit egy disznónak biztosítani lehet higiéniában, azt itt megkapják az állatok — mondja Lehoczki Mihály. Két évvel ezelőtt lett szorosabb a kaposoliatunk az ISV-vel, most teszteljük az állományt, vajon jobb-e mint a Kahyb? — Jobb mint a Kahyb? — Először az eredményeket kell részletesen vizsgálni, (aztán eldől. Annyi biztos, hogy a Szalvana cég tápsójának használata óta éves szinten 1 millió 3—400 ezer forint a megtakarítás, ennyivel csökkent a takarmányvásárlás összege. A hizlaldában csend, nyugalom és tisztaság, az állatok pihennek. Jöttünkre az éhesebbje felpattan és követelőd zik. — Két nyolcszázas és egy hátszáz férőhelyes hizlaldánk van, évente 2000—2500 hízót tudunk útjára indítani. Az állattenyésztők vezetője vezet tovább, megszemléljük a tenyészkanokat, melyek a Durók faj méltó képviselői, két-három „portré” készül még, aztán Lakos József, a termelőszövetkezet elnöke, már fehér köpeny nélkül, asztal mellett folytatja velünk a beszélgetést. — Azért teremtettünk kapcsolatot az ISV-vel, mert az addigi (nem rossz) eredményeinket is fokozni kívántuk, ez a szervezet pedig, a mezőgazdaságot szenvedélyesen szerető vezetőivel, segíteni te akart nekünk. — Miben mutatkozott meg a segítségük? — Az abraktakainmányak és kiegészítő tápszerek beszerzésében, nagyon jó szakembereik — ami egyébként egy fiatal csapat — tanácsaival az üzemelés és karbantartás terén is léptünk előre. Az ISV, a Termény- forgalmi Vállalat és a szövetség szerződést kötött sírnevet alapon, amiben vállalták, hogyha nem javulnák az egy kiló sertéshús előállítására felhasznált mutatóink — a kárt kifizetik. Amit adtak javaslatot és programot, az az árutermelésben eredményeket ígért. Jól bevált, sikeres volt ez, hiszen az szép eredmény, hogy 3,72 kilogramm abraktákarmány- nyal állítunk elő egy kiló húst. — Elmondhatják, hogy javultak az eredményeik? — Feltétlenül javultak, de még nem a várt eredményeket produkálják. Együtt végeztük a felmérést, és ha igaza van a Terményforgalminak, mi hajlandóak vagyunk fizetni. Bizalom van a rendszer felé, és nemcsak tanácsot, de minőségi takarmányt is adnak, annyi bizonyos. — Bálién lesz az ISV mintatelepe? — Igen, az a célunk, hogy a rendszer bizonyítottan tudja propagálni eddigi eredményéit, mert elterjedése kívánatos. Ha a hizialási program csak 5—10 nappal lerövidül, már nyertünk, hiszen nagy tételről van szó. Vemhesítési elképzeléseink is nyerőnek tűnnek. — Miben kellene javulnia a sertéstelepüknek? — Feltétlenül fejlődnünk kell a kocáki használás terén, amihez nekünk te többet kell tennünk. Szükségszerű az állománycsere, a megfelelő technológiai módszerek betartása. Javult a szaporulati átlagunk te, ma már 8,6—9 körül van. — Nyereséges a sertéshiz- lal'ásuk? — Igen. Annak ellenére te, hogy gond volt a szaporaság körül, és apróbb problémák menet közben is adódtak, de lehet eredményesen csinálni, csak nagyobb odafigyelést kíván. — Az ISV tud-e újítani? — Nehéznek tűnik, talán ők te a feladataikban kicsit sokoldalúak, szerteágazóak. A nevükben szerepel: intenzív rendszer, a sertéstenyésztés terén jobbat és többet adhatnak, de szakmán belül kell maradniuk, a mezőgazdaságot szolgálni — ez a járható út. A drága élőmunka- kiváltás terén is lehet előrelépni. — Melyek az igazi eredmények ön szerint? — A fiatalok jó szorgalmú, jó segítőtársak, van bennük akarat és energia. A parasztembert megtanítottuk munka után kifürödni, ezek a változások alapjai, innen indul el minden. — Hogyan látja a megye sertéshizlalásának jövőjét, úgy mint pálfai téesz-elnök, és úgy mint a területi szövetség elnöke? — Fál£a szűkebb hazám, először erről. Szép fejlődést és dinamikát mutató, szakmailag jól irányított munka, de még sokat tudunk javítani az eredményeinken, amik ugyan jók. Bár a megyei mutatók lennének összességében ilyen jók. Száz forint nyereségre 29 jut az állattenyésztési főágazatból. Rekonstrukcióra van szükség, az élet- és munkakörülmények további javítására. A megyei előrelépés feltétele a nagy hagyományokban és a gyakorlatban kereshető. Előre kell jutni a takarmányozás terén, jól kell termelni, ami az állattartáson keresztül majd hasznosul. Gondot látok a szép eredményekkel rendelkező háztájiban — mert időnként az állatforgalmi nem tud időben szállítani, ami nem ösztönzi a kistermelőt. SZABÓ SÁNDOR Fotó: GOTTVALD KÁROLY
