Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
1085. áprilii 6. /' TOLNA "\ _ 8 ‘NÉPÚJSÁG Vietnam Háztáji gazdaságok A háztáji gazdaságok ma már jelentősen hozzájárulnák a vietnami lakosság élelmiszerellátásához. Jelenleg a szövetkezetek földterületének 5 százalékát bocsátják a kisegítő gazdálkodás céljaira. A piacok zöldségkínálatának 90' százalékát, tojáskínálatának egészét a kisgazdaságokban termelik meg. Persze nemcsak az élelmiszermennyiség és a választék bővül, jól járnak a gazdálkodók is. A többletmunkával arányosan növekszik a falusi családok bevétele is. Sőt manapság a jövedelem nagyobbik része ebből a tevékenységből származik. Az ország középső részén a kisgazdaságokban főként sertés- és baromfitenyésztéssel foglalkoznak. Északon a selyemhernyó-tenyésztés és a kézművesség a legelterjedtebb. Délen a növénytermesztés mellett a halászat és bizonyos kisipari munkavégzés is beletartozik a háztáji gazdálkodás körébe. A szövetkezetek különféle kedvezményekkel támogatják a háztáji gazdálkodókat. A határ menti Ng-hia Binh megye Phu Cat járásában például a szövetkezeti vezetőség családonként egy hektárnyi földet juttatott a vállalkozóknak kókusztelepítésre. A családok a szövetkezettől kapták ia facsemetéket, s rendszeresen a növényvédő szereket is. Hét év múlva pedig a tulajdonukba kerül az ültetvény faállományának 10 százaléka. A déli országrészen Minh Hai megye Nam Can járásában a halászati állami gazdaság vállalja a beruházás költségeit, s a családok tengeri ráktenyésztésre vállalkoznak. (BUDAPRESS—VNA) Ivéria, a holnap laluja Grúzia jellegzetes hegyi ország, területének több mint a fele 1000 méternél magasabban fekszik. Korábban a hegyvidéki körzetekből igen nagy volt az elvándorlás. A kaukázusi autópálya idei elkészültével valószínűleg megfordul a folyamat, s a völgyekből indulnak a hegyekbe munkát keresni. Az autópálya révén ugyanis megkezdődik a kaukázusi hegyek birtokbavétele. A természeti kincsek kiaknázására bányák, ércdúsítók, feldolgozó üzemek létesülnek. Nagyobb üdülő- és szanatóriumi központok építésével kihasználják az itteni páratlan éghajlati adottságokat is. Már tervezik az új hegyi falvakat, s közülük Ivéria fel is épült. A közelmúltban megérkeztek az első telepesek, akik korszerű, a városi igényeknek megfelelő otthonokba költözhettek. Rövidesen átadják rendeltetésének az új iskolát, orvosi rendelőt és művelődési központot is. A roguni vízerőmű Tádzsikisztán, a 143,1 ezer négyzetkilométer területű és 4,4 millió lakosú közép-ázsiai szovjet köztársaság vízenergia-készleteit tekintve második helyen áll a Szovjetunióban az Oroszországi Föderáció mögött. Ennek az energiakészletnek körülbelül a negyede jut a Vahs folyóra, amelyen már felépült a nureki vízerőmű (2,7 millió kilowatt teljesítménnyel). A folyó felsőbb szakaszán megkezdődött egy még nagyobb erőmű, a roguni vízerőmű (3,6 millió kilowatt) építése. Erről az építkezésről, az itt alkalmazott újdonságokról beszél Szafar Nijazov, a Tadzsikgidroenergosztroj vezetője. A roguni vízerőmű építési területe egy szűk hegyi folyóvölgyben található, ezerötszáz méter magasan a tengerszint felett. Amit itt a közeljövőben el kell végezni, annák nagy része újdonságnak számít a vízenergetikai építészet gyakorlatában mind a Szovjetunióban, mind pedig a világon. Az új mérnöki megoldásokat a bonyolult hegyvidéki és geológiai körülmények tették szükségessé. A világ legmagasabb, 335 méteres gátját kell felépítenünk (35 méterrel lesz magasabb a nureki vízerőmű gátjánál), olyan területen, ahol a tizenkét fokozatú skálabeosztás szerinti nyolcas erősségű földrengések előfordulása valószínű. Sőt ez a völgyzáró gát egy tektonikus eredetű törés közvetlen közelében épül meg. Pontosabban — két ilyen törés között. A roguni völgyzáró gát a nurekihez hasonló, csak nagyobb annál, ez utóbbi körülbelül nyolcvan kilométerrel lejjebb zárja el a Vahs folyót. Ez a két gát óriási méretű hidrotechnikai létesítmény, amelyet helyben található anyagokból építettek. Csupán a, gát teljes tömegéhez képest kis mennyiségű betont töltenek az alapba. A gát törzse — speciális technológiával tömörített, homokos agyagból készült szivárgásgátló töltésmag. A gát legnagyobb tömegű része — 45 millió köbméter — hordalékkőből készül, a rézsűt kővel erősítik meg. összességében 73 millió köbméternyi anyagot kell kitermelni a környéken található kőbányákból, elszállítani és beépíteni a gátba. A roguni vízerőmű gátjának építésén elvégzendő földmunkák futószalag rendszerű komplexumának irányítását két nagy tudományos kutatóintézet dolgozza ki. Ez a rendszer magában foglalja az anyagkitermelést a kőbányákban, a felrakást, a szállítást, a betöltést a gáttestbe és a munkák minőségének ellenőrzését. Ezekről a folyamatokról folyamatosan érkeznek az adatok a számítógépekhez, amelyek az adatok feldolgozása után kiválasztják az optimális megoldást. A nureki vízerőmű gátja (térfogata 52 millió köbméter) huszonhét tonnás dömperekkel épült tizenkét évig. Ám már akkor is kipróbálták a futószalagrendszert, amelyen az építkezésre szállították az anyagot. A roguni vízerőmű gátjának építésénél egyáltalán nem használnak teherautókat. A kőbányák és a gát között két méter széles szállítószalag- vonalakat létesítenek. Gátépítésnél ilyen kiterjedt szalagrendszert első ízben alkalmaznak. A gátban a kavicstömeget egy úsztató berendezés segítségével töltik fel. Az éghajlati tényezők nemkívánatos hatásainak elkerülése céljából (a gáthoz beépített homokos anyag nedvességtartalmát szigorú határok között kell tartani) a Hegymászók erősítik meg a majdani Roguni-tenger sziklás partjait gát törzse fölé hatszáz méter hosszú és kétszáz méter széles védőtetőt építenek, amit rácsos szerkezetű acéloszlopok fognak tartani. Szokatlan lesz az erőmű üzemi épülete is: teljes mértékben a föld alatt helyezik el. Óriási csarnokokban lesznek az egyenként hatszázezer íkilowattos egységek, itt helyezik el a segédüzemi berendezéséket is. Egyébként a roguni erőmű egyedülálló a föld alatti munkák volumenét tekintve is. összességében több mint hatvan kilométernyi alagutat építenek, a turbinák vízcsatornái szintén a föld alatt lesznek. Két — nyolcszáz méter hosszú, és tíz négyzetméter keresztmetszetű alagúton vezetik el a Vahs vizét a gát építési területéről, a folyó elzárása után. Ez a fontos esemény 1985 őszén fog bekövetkezni. A folyó elzárásához meg kell építeni az úthálózatot és felszerelni a sok kilométeres szállítószalag-rendszert. Az erőművel párhuzamosan épül ki Ragun város is, ahol 25 ezer ember fog élni. A roguni vízerőmű első egységeinek üzembe helyezése a tervek szerint 1989— 1990-ben lesz. Addigra tervezik a Vahson létesítendő erőműlánc két újabb egysége építésének megkezdését — a szangtudinszki és a su- robszki erőműét. Ezek a már üzemelő nurekival és a most épülő bajpszinszkivel együtt évente 35 milliárd kilowattórányit fognak előállítani ebből az olcsó energiából. Citrom a Pamir lejtőm 1949 tavaszán Grúziából citromfacsemeték érkeztek Tádzsikisztán fővárosába, Dusanbéba. Ekkor jelent meg először a Pamir lejtőin ez a növény. Az első években a szokatlan körülményekhez jól alkalmazkodó fajták keresése, a citromtermesztés módszereinek kidolgozása folyt. A legigénytelenebbnek a Me- yer-citrom bizonyult. Ezt a fajtát, ia Vahsi kísérleti állomáson, Tádzsikisztán déli részén vizsgálták és találták a legalkalmasabbnak. Később ez a kísérleti állomás látta el nemcsak Tádzsikisztánt, de a többi köztársaságot, Üzbegisztánt, Türkméni- át, sőt Grúzia szomszédját, Azerbajdzsánt is citrom- és más szubtropikus facsemetével. 1955-ben szüretelték a köztársaság 15 gazdaságában az első citromtermést. Napjainkban több mint 50 gazdaság foglalkozik a Vahsi- völgyben elterülő Kurgán- Tübini megyében citromfélék termesztésével. A Pamir lejtőin elhelyezkedő kolhozok és szovhozok is megkezdték a citromtermesztést. Nemrégiben új módszert próbáltak ki a meleget kedvelő növények termesztésére, fóliasátor alatt. A citromfákat három sorba ültetik, ami lehetővé teszi a talaj jó kihasználását és a gépek alkalmazását is. A citromfélék termesztésének Tádzsikisztánban nagy távlatai vannak. A citrom más gyümölcsöktől eltérően már 2—3 éves korában termést hoz, s a hat-hétéves fák már 60—70 kiló gyümölcsöt teremnek. Az idősebb fák akár egymázsás termést is hoznak. A Vahsi-völgyet „nagy citromligetnek" nevezik. A tervek szerint Tádzsikisztánban a citromfélék termelését a gyapottermesztés után a második legjelentősebb mezőgazdasági ágazattá kívánják fejleszteni. öt évszázad több mint háromezer zeneszerszámát őrzik a lipcsei Kari Marx Egyetem hangszermúzeumában. A gyűjtemény méltán világhírű, ugyanis a kifogástalan állapotban lévő, gondosan restaurált hangszerek értő kezekben még ma is szép, tiszta hangon szólalnak meg. A legértékesebb diarabok neves olasz és német mesterek munkái. Muzeális ritkaság a sienai Ubaldo Montini 1520-ban készített hurok- trombitája. Ugyancsak olasz mester, Domenico die Pasa- ro alkotása, a világ egyik legrégibb, 1533-ból származó csembalója. Pasaro szakértelmét dicséri az a 450 éves clavichord is, amelyen manapság is gyakran játszanak. Műkincsnek számít a bolognai Antonio Brensio 1592-ből származó líra da gambája és a velencei Antonio Marian! 1680-ból való díszes gitárja. A német hangszerkészítő művészek számos mesterműve közül érdemes kiemelni a freibergi Zaoharias Hil- debrandt 1724-ben épített orgonáját, a drezdai Johann Heinrich Gräbner 1774-ben készített csembalóját és a haliéi Carl Christian Otto 1820-ból való líra-gitárját. A régiségek egyharmada állandó kiállításon látható. A múzeumot azonban a közelmúltban rövid időre bezárták .A kiállítás anyagát felfrissítették. Átrendezve, megszépítve, március 21-én, Johann Sebastian Bach születésének 300. évfordulóján nyílt meg újra a nagyközönség előtt. A látogatók a hangszerkészítés történetével is megismerkedhetnek a lipcsei múzeumban. Szakavatott muzeológusok vezetésével az ősi ritkaságok mellett a népi és a modern elektronikus hangszerek világába is betekinthetnek az érdeklődők. A gyűjtemény alapját Paul de Wit, holland származású kereskedő vetette meg. De Wit, a lelkes zenebarát, kiváló hegedű- és gamba- játékos egyébként is sokat tett Lipcse zenei életének felvirágoztatásáért. Munkatársa volt Schumann zenei folyóiratának, kottákat, zenei kéziratokat jelentetett meg, s összegyűjtött ezer hangszerritkaságot, amit aztán szeretett városának adományozott. A lipcsei hengszermúzeum manapság nemzetközileg ismert zenei központ. A régi zene és a rég; hangszerek kultuszának ápolására csaknem -három évtizede baráti társaság -alakult, amelynek művész tagjai mesterien játszanak a múzeum zeneszerszámain. Hangversenyeiken gyakran részt vesznek olyan kiváló vendégek és együttesék, mint -Peter Sohreier, a drezdai -Kreuzchor vagy a Gewandhaus Zenekar. A múzeumban komoly kutató- és szakirodalmi munka is folyik. NDK A lipcsei hangszermúzeum
