Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
1985. április 4, KÉPÚJSÁG 9 Iparunk az ezredfordulóig A magyar ipar a második világháborút követően a szocialista termelési viszonyok közepette vitathatatlanul közelebb került a fejlett országok iparához, mint volt a háború előtt. Ezt bizonyítják az iparszerkezet, a termelőeszközök és kibocsátott termékek mennyiségének, a foglalkoztatottak képzettségének és szakmai struktúrájának változásai. Ezeket a jelentős mértékű átalakulásokat azonban nem minden esetben kísérte megfelelő mértékű minőségi javulás. Nem haladt kellő mértékben a műszaki fejlődés eredményeinek hazai alkalmazása, nem eilég rugalmas és gyors alkalmazkodásunk a piaci viszonyokhoz. Fékezi a kibontakozást a gazdasági hatékonyság nem kielégítő alakulása, a sok esetben pazarló gazdálkodás az erőforrásokkal. Iparunk feladatainak eredményes teljesítéséhez átfogó távlati fejlesztési koncepcióra, átgondolt iparpolitikára van szükség. Az iparfejlesztés alapvető eszközei mindebből könnyen meghatározhatók: meglévő tartalékaink jobb kihasználása, a szellemi és anyagi erőforrások hatékonyabb koncentrálása. Ily módon a fejlesztés fő irányai : természeti kincseink gazdaságos hasznosítása; mezőgazdaságunk igényeihez kapcsolódó korszerű gépek, agrokémiai (termékek, csomagolóeszközök és biotechnológiai eljárások fejlesztése; az elektronika, főként a mikroelektronika fejlesztése; anyag- és energiatakarékos technológiák és berendezések kifejlesztése, széles körű alkalmazása; a termékek feldolgozottsági fokának emelése, magas színvonalú, a szellemi és fizikai munkát célszerűen hasznosító tevékenységek fejlesztése. Legfontosabb: a feldolgozóipar Ez hát a körülbelüli program: errefelé kell haladni az ezredfordulóig. Képtelenség valamennyi irányt egy rövid írás keretein belül sorra venni — emeljünk ki csupán néhány, lényegesnek minősíthető vonulatot. Például a feldolgozóipart, amelynek fejlődésétől, szerkezeti megújulásától a következő évtizedekben döntő mértékben függ az egész népgazdaság gyarapodása. Ez az a terület, amelyen a legtöbb hasznot hozhatja a magasan kvalifikált munka, itt van a legtöbb lehetőségünk bekapcsolódásra a nemzetközi ipari együttműködésbe. Ebből adódik a lecke: meg kell őriznünk, egyes területeken pedig javítanunk kell feldolgozóiparunk relatív nemzetközi versenyképességét, a termelési szerkezet formálásakor a gazdasági hatékonyságot és a piacképességet állítva a középpontba. Az ipar és a gazdaság teljesítőképességének alakulása, jövőbeni fejlődésünk nagymértékben attól függ, hogy mennyiben vagyunk képesek a lépéstartásra a világ iparában végbemenő szerkezeti és műszaki korszerűségi változásokkal, termékeink piacképességének fokozására. Ezek a követelmények főként az úgynevezett „elsődlegesen fejlesztendő” kategóriába tartozó ágazatokra vonatkoznak. Például az elektronikai ipar fejlesztésének feltétlenül elsőbbséget kell kapnia, hiszen az általa képviselt ipari kultúra a gazdaság számos területén a fejlesztés létfeltétele, — példa erre az adatfeldolgozás, a folyamatszabályozás, a méréstechnika, vagy az automatizálás. A versenyképesség kritériumai A szakemberek azonban óvatosságra intenek a túlzottan széles körű fejlesztési elképzelésekkel kapcsolatban. Az előttünk álló másfél-két évtizedben ugyanis erőteljesen meg kell válogatnunk: mit, milyen sorrendben támogatnunk, mikor mire adunk pénzt. A sorrend, pontosabban a prioritások köre, mélysége, a megvalósulás üteme csak a rendelkezésre álló erőforrások függvényében, a források átcsoportosításával egyidejűleg lehetséges. Mindez nem jelent mást, mint hogy meg kell barátkoznunk a tudatos és szándékos visszafejlesztés politikájával. Ennek a törekvésnek az általános iparpolitika szerves részévé kell válnia, ahogy ezt elviekben már jó néhányszor megfogalmazták különböző fórumokon. A gyakorlatban a megvalósításért még kevés történt. A különféle nyilatkozatok és dokumentumok a hetedik ötéves tervidőszakra vonatkozóan három, egymással kölcsönhatásban álló fő feladatot körvonalaznak. Az első: meg kell őriznünk és szilárdítanunk a népgazdaság külső egyensúlyát. Ez szükségessé teszi a konvertálható export árualap bővítését, az export-import szerkezet cserearányt javító módosításait* a gyártmányfejlesztés és a piaci munka jobb összehangolását. A második fő feladat: az új növekedési pálya alapjának megteremtése, és ehhez az ipar jövedelemtermelő képességének nagymértékű növelése. Mindenekelőtt tehát az szükséges, hogy az ipar a ráfordítások csökkentésével, a felhasznált erőforrások ésszerű kombinálásával növelje hatékonyságát. Meglévő és ki mem használt lehetőségeinket sajátos módon a kedvezőtlen adatok mutatják: egységnyi nemzeti jövedelemre számítva nemzetközi összehasonlításban túlságosan sok eszközt, munkát, anyagot, energiát — és importot használunk fel. Gazdaságpolitikánk lényeges eleme — de iparunk hazai társadalmi megítélése szempontjából sem közömbös —, hogy a belső piaci igények színvonalas kielégítése az iparfejlesztés egyik központi feladata legyen. Ez a harmadik fő irány. Egyrészt a lakosság megfelelő színvonalú ellátása iparcikkekkel, másrészt pedig az ipar és a többi népgazdasági ág közötti kapcsolatrendszer tartozik ide. Új növekedési pályán Köztudott, hogy az élet- színvonal növekedésének lassú üteme mellett is a lakosság pénz jövedelmeinek növekvő hányadát fordítja iparcikkek vásárlására. A mennyiségi igények növekedése mellett egyre fontosabb — éppen az életszínvonal-alakulás minőségi összetevőinek erősítése érdekében — az iparcikkek megbízhatóságának, tartósságának növelése, a külső, a csomagolás igényessége, a választék bővítése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vásárlóközönség gyorsan reagál a kínálat kedvező változásaira — például szívesen fogadja és vásárolja a korszerű, forma- tervezett háztartási eszközöket, a divatos ruházati cikkeket, —í, de a pénz jövedelmek differenciálódásával egyidejűleg társadalmi szükséglet a jó minőségű, olcsó és közepes árú termékek kínálatának bővítése is. Bognár Nándor IVADIISZOK A tél a vadászat idénye. A vadászszezon a moszkvai vadász- és horgászszövetség több mint 5 ezer szarvast, és csaknem ugyanennyi vaddisznót számláló vadászterületén kezdődött. Vadászengedélyt elsősorban azok a vadásztársaságok kaptak, akik az év során aktív segítséget nyújtottak a vadgazdaságoknak a vadak és madarak takarmányának gyűjtésében, az etetők elkészítésében és javításában, a vadszámlálásban és -védelemben. Ily módon a vadászok közvetlenül részt vesznek a természetvédelemben az erdők kincseinek őrzésében és növelésében. A Szovjetunióban évente meghatározzák a kilőhető vadak számát. A sportvadászokat hivatásos vadászok irányítják, akik nemcsak maguk is részt vesznek a vadászatokon, hanem tanítják a fiatal vadászokat a ravasz tudomány minden fortélyára. A külföldiek is vadászhatnak a Szovjetunióban. Az Intouriston keresztül lehet vadászati engedélyt szerezni vaddisznó-, szarvas-, medve-, , és szárnyasvadászatra. A vadászterületek az ország legkülönbözőbb vidékein, a Kaukázusban, a szibériai taj- gában, a Moszkva környéki erdőkben, a híres brjanszki erdőben vannak. Elektronika a méhészetben A méhészek jól tudják, hogy a méz kipergetése során minden keretben átlagosan körülbelül 20 dekagramm friss gyűjtésű méz marad vissza. Ha pedig a méz már erősen besűrűsödött, akkor a veszteség ennek a mennyiségnek a más- félszerese, vagy még több is lehet. Hogyan lehetne megszüntetni ezt a veszteséget? R. Filippov cseljabinszki mérnök számítógéppel eredeti szerkezetet tervezett a mézpergetéshez — a készülék nagyfrekvenciás villamos áram segítségével végzi el a méz és a viasz feldolgozását. Ezzel a csodagéppel még a nagyon sűrű mézet is mindössze 10—15 perc alatt lehet kipergetni. (A hagyományos technológiával, hőkamrában tíz, vagy még ennél is több órára van szükség.) Lengyelország Napirenden a talajjavítás A lengyel mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata a talajjavítás. Az országban 1980-ig körülbelül 9,8 millió hektár talajjavítást igénylő területből 6,3 millió hektárt melioráltak. Ezután csak 1983-ban kezdték meg újra a munkát, 90 ezer hektáron végeztek talajjavítást. 639 kilométer hosszúságban szabályoztak folyókat és csatornákat. A korábbi évekhez képest ekkor több volt az alag- csövezés, s ugyancsak több gátat létesítettek. 1984-ben már 97 ezer hektár haszonterületet melioráltak, s ezen belül mintegy 79 ezer hektárt alagcsöveztek. Emellett több mint 700 kilométeren hajtottak végre folyószabályozást. Kiépítettek gátakat, töltéseket, vízgyűjtőket és sokfelé állítottak fel új esőz- tető berendezéseket. Ennek ellenére Lengyel- országban még mindig nem érték el az 1978-as meliorációs szintet, amikor is 231 ezer hektáron végeztek talaj- javítást, 922 kilométeren szabályoztak folyókat és csatornákat. A kormány e munkát a legsürgetőbb beruházási feladatok közé sorolta. Tervek szerint 1985-ben 120 ezer hektár mezőgazdasági haszonterületet meliorálnak. Ebből 94 ezer hektáron végeznek alag- csövezést. Filmek a győzőkről Zsukou marsall A szovjet filmszínházak bemutatták a „Zsukov marsall Egy életrajz lapjai” című dokumentumfilmet. Első darabja ez annak a sorozatnak, amelyet a szovjet dokumentumfilmesek készítenek a második világháború kiemelkedő szovjet hadvezéreiről. A film a nemrég lezajlott XXVII. lipcsei nemzetközi filmfesztiválon „Arany galamb” fődíjat nyert. Az APN kérésére a filmről Igor Ickov szovjet filmdramaturg, Az ismeretlen háború című 20 részes film szerzője beszél. — Filmünk elkészítésében jelentős segítséget nyújtott a híres szovjet író és publicista, Konsztantyin Szimonov. A 60-as években gyakran találkozott Zsukov marsallal. Ebben az időben Szimonov élénk tevékenységet fejtett ki a dokumentumfilmművészet területén. Ekkor vetődött fel a Zsukov marsallról szóló film elkészítésének gondolata. amelyet — már Szimonov halála után — Marina Bábák rendező és én valósítottunk meg. „A háború alatt — írta Szimonov — a nép néhány kiemelkedő hadvezért különösen megszeretett. Köztük első helyen volt Zsukov, aki e szeretetet országunk történetének legtragikusabb óráiban vívta ki, ezért az erősebb volt iránta, mint bárki más iránt...” Ahhoz, hogy fogalmat alkothassunk magunknak Zsukov tevékenységének méreteiről, elegendő, ha egyszerűen felsoroljuk azokat az eseményeket, amelyekben közvetlenül részt vett. 1939-ben Zsukov volt azoknak a szovjet csapatoknak a parancsnoka, amelyek szétzúzták a Mongólia területén, a Halhingol folyó térségében katonai kalandba bocsátkozó japán militaristákat. A Nagy Honvédő Háború kezdetén Zsukov a vezérkar főnöke volt. Később a Tartalék, a Leningrádi és Nyugati Front parancsnokaként dolgozott. Zsukov nevéhez fűződnek olyan fontos események, mint Moszkva és Leningrád védelme, a Moszkva alatti támadás és az ellenség szétzúzása. 1942. augusztusában a háború történetének egyik legdrámaibb pillanatában, amikor a fasiszta csapatok Sztálingrádnál elérték a Volgát, Zsukovot kinevezték a legfelsőbb főparancsnok (Sztálin) első helyettesévé. Zsukov Sztálingrádba utazott, hogy összehangolja a frontok tevékenységét azokban a döntő ütközetekben, melyek gyökeres fordulatot hoztak a második világháború menetében ... Zsukov készítette elő és vezette a híres kurszki páncélos ütközetek a Dnyeper—Kárpát, a' Belo- rusziai, a Visztula—oderai, végül pedig a második világháború befejező, berlini hadműveletét. Zsukov átlagon felüli személyiség volt. Éppen ezért, amikor filmünket forgattuk, nem elégedtünk meg csupán hadvezéri tevékenységének elemzésével. Érdekelt bennünket Zsukov, az ember is. Zsukovot a háborúban kevés alkalommal filmezték, már csak azért is, mert új kinevezéséről, vagy az arcvonalra történő utazásáról igen keveset tudtak. Ezt a vaddisznót V. Kocsetkov, a Moszkva környéki vadgazdaság vadásza lőtte Jelenet a filmből
