Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1985. április 4. fTOLNÁN _ NÉPÚJSÁG 3 Folytatódtak a felszabadulási ünnepségek megyénkben (Folytatás az 1. oldalról.) parancsnokot, a társ fegyve­res erők, a hazánkban ide­iglenesen állomásozó szovjet Déli-hadseregcsoport képvi­selőit köszöntötték. Tamás Ádám, a városi párt- bizottság első titkára mon­dott ezután ünnepi beszédet. Megemlékezett a felszaba­dulás 40. évfordulójáról, a 28 éves Alpári Gyula mun- kásőregység munkásőreinek példamutató munkájáról. Az ünnepi beszéd után a zászlóvivők elvonultak a ré­gi csapatzászlóval. Tatár La­jos megyei parancsnok is­mertette a munkásőrség or­szágos parancsnokának dísz- parancsát a zászlóadományo­zásról. Az ünnepi pillanatok kö­vetkeztek: dr. Vasas István, a bonyhádi Zománcárugyár igazgatója a 75 éves üzem munkáskollektívája nevében adta át az új Zászlót Do- náth Dénesnek, amelyet az egység‘háromszoros hajrával fogadott. Elsőként Fehér Bé­la kötötte fel az új zászlóra az országos parancsnokság szalagját, majd Tamás Ádám a párt, Ezer Mihály tanács­elnök a városi tanács, Sza­bó László rendőr alezredes, a fegyveres testületek nevé­ben, ezt követően pedig a KISZ, a város üzemeinek 'képviselői kötötték fel a sza­lagot. Donáth Dénes mondott köszönő szavakat, megfogad­va, hogy a bonyhádi mun­kásőrök az új zászlóhoz is olyan hűek lesznek, mint a régihez. A parancsnok szava­it erősítette meg az egység újbóli .munkásőresküje. Az avatóünnepség befeje­ző mozzanatai következtek ezután. Az egység díszmenet­ben vonult el az új csapat­zászló előtt, majd vissza­tért felállási helyére. . El­hangzott az Internacionálé, majd Fehér Béla, országos parancsnokhelyettes köszönt el az ünneplő bonyhádi mun­kásőröktől. Kettős évfordulót ünnepeltek Dombóváron Hazáník felszabadulásának 40. és Dombóvár várossá nyilvánításának 15. évfordu­lóját köszöntötték Dombóvá­ron. A Molnár György Ál­talános Iskola aulájába meg­hívott vendégek előtt a kö­szöntő szavak után Vidóczi László, a városi tanács el­nöke adta át Gyuricza Ist­vánnak, az MSZMP nyugdí­jas városi első titkárának és Lóki Miklósnénak, a városi szociális otthon nyugdíjas ve­zetőjének sokéves eredmé­nyes munkájuk elismerése­ként a Dombóvár város dísz­polgára című elismerő kitün­tetést. A fogadás után a vendé­gek és a város lakói koszo­rúzáson vettek részt a hősi emlékműnél és a temetőben. Este a városi művelődési központban ünnepi nagygyű­lést tartottak. Áz ünnepi szónok, Cserép Imre, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra méltatta azokat a jelen­tős eredményeket, amelyeket a város, városikörnyék az el­múlt négy évtized során el­Lóki Miklósné ért. Szólt arról is, hogy a vá­rosépítő munkához — ami­hez a lakosságtól eddig is nagyon sok segítséget kaptak —, további segítségre van szükség. A lakóhelyeken egy­re fokozottabb érdeklődés nyilvánul meg a napi infor­mációk után. A város veze­tése mindent elkövet — er­Gyuricza István re példa a kábeltelevízió is —, hogy a legszükségesebb ismeretek kellő időben el­jussanak mindenkihez. Az Internacionálé elhang­zása után a művelődési köz­pont csoportjainak műsorá­val fejeződött be a megem­lékezés. Koszorúzást ünnepségek Budapesten Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szerdán délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Buda­pesten, a Szovjet Hősök Sza­badság téri emlékművénél és a Magyar Hősök emlékművé­nél, a Hősök terén. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlék­művel szemben csapatzász­lóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada, kürtszó harsant, amikor Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Oláh István vezér­ezredest honvédelmi minisz­ter kíséretében — a koszorú­zás színhelyére érkezett. A díszszázad parancsnoka je­lentést tett az Elnöki Tanács elnökének, aki ezt követően a honvédelmi miniszterrel együtt ellépett a díszszázad sorfala előtt és üdvözölte a katonákat. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa nevében Ló- sonczi Pál és Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács helyet­tes élnöke helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bi­zottságának koszorúját Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly főtitkár- helyettes helyezte el. A Mi­nisztertanács nevében Lázár György, a kormány elnöke és Maróthy László miniszter­elnök-helyettes koszorúzott. Ezután a jubileumi ren­dezvényekre hazánkba érke­zett külföldi párt- és kor­mányküldöttségek vezetői, utánuk pedig a diplomáciai testületek képviselői helyez­ték el a megemlékezés koszo­rúit az emlékmű talapzatán. A zászlókkal díszített Hő­sök terén a Magyar Hősök Emlékművével szemben is katonai díszszázad sorako­zott fel csapatzászlóval. Lo- somczi Pál Oláh István tár­saságában érkezett a térre, majd a díszszázad parancs­noka jelentést tett az Elnö­ki Tanács elnökének. A Himnusz hangjai után a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa nevében Losonczi Pál és Trautmann Rezsői, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Né­meth Károly, a Miniszterta­nács részéről Lázár György és Maróthy László koszorú­zott. Dísziinepség az Qperaházban (Folytatás az 1. oldalról.) És jól választott, amikor a volt uralkodó osztályok ha­talma után saját kezébe vet­te sorsa intézését. Szakított régi urainak politikájával, a népek közötti gyűlölködést szító sovinizmussal és szövet­ségre lépett a világ haladó erőivel. így teremtődtek meg az igazi barátság és együtt­működés alapjai az azonos útra lépett környező orszá­gokkal. Azóta közös elveink, alapvető érdekeink és célja­ink azonossága jegyében fej­lődnek kapcsolataink a test­véri szocialista országokkal. Az elmúlt négy évtizedben mindig számíthattunk a Szovjetunió, szövetségeseink segítségére. Ez volt fejlődé­sünk alapja, de saját gond­jainkat nekünk kellett és kell megoldanunk. Csak népünk erőfeszítései teremthettek új életet a romokkal és feudá­lis maradványokkal terhelt országban: csak a tömegek támogatására és cselekvő részvételére építve rakhattuk le az új magyar államiság alapjait. Vívmányaink az egész nép, a fő szocialista célok­ban egyetértő, a valódi — de naponta megújítandó — nemzeti egységbe forrott egész magyar társadalom munkájának eredményei. Minden jószándékú, tisztes­séges embei részt vállalhat a nemzet ügyéért, népünk jövőjéért való közös munká­ban, a szocialista haza épí­tésében. Társadalmunk a munka társadalma. Kinek-kinek egyéni boldogulása úgy vá­lik lehetővé ahogyan részt vállal a közös munkából, a közös erőfeszítésekből. Több, mint negyedszázada hirdet­tük meg és azóta is megtar­tottuk azt az elvünket, hogy társadalmunkban — a párt- tisztségek kivételével — minden funkciót betölthetnek pártonkívüliek is. Világnéze­ti különbségektől függetlenül készek voltunk és vagyunk ma is együttműködni min­denkivel, aki tiszteletben tartja népünk társadalmi vívmányait, részt vállal a közös erőfeszítésekből, szo­cialista céljaink megvalósítá­sából. Ezen az elvi alapon rendeztük viszonyunkat, kap­csolatainkat az egyházakkal, s ez a kapcsolat immár évti­zedek próbáját állta ki, köl­csönös megelégedésre. Igyekeztünk olyan viszo­nyokat teremteni, hogy Ma­gyarországot minden tisztes­séges dolgozó ember hazájá­nak érezhesse. A nemzeti egység, a töme­gek támogatása, a megújuló és szélesedő szövetségi poli­tika rendszerünk fő ereje. A különböző nemzedékek­hez tartozó munkások, mező- gazdasági dolgozók, értelmi­ségiek, az alkalmazottak, az élet valamennyi területén dolgozó állampolgárok döntő többsége egyetért pártunk politikájának fő céljaival és tettekei is segíti azok meg­valósítását. A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikáját a reali­tásokkal való felelős szám­vetés és a nyíltság jellemzi. Feltártuk és feltárjuk a gon­dokat, a fejlődés nehézségeit. A nemzet sorsáért felelőssé­get érző, az ország helyze­tét ismerő és jobbításáért tenni kész embereknek te­kintjük honfitársainkat, ami­kor megosztjuk velük gond­jainkat. Nem titkoljuk: ne­héz esztendők állnak mögöt­tünk, és azt sem, hogy nem vagyunk még túl ezen a sza­kaszon. Elmondhatjuk azonban, hogy a nehezedő körülmé­nyek között megőriztük népgazdaságunk egyensúlyát, politikai stabilitásunkat. Ne­héz, de tovább nem odázha­tó feladatunk, hogy népgaz­daságunk szerkezetét az in­tenzív fejlődés követelményei szerint alakítsuk. Gyorsab­ban jobban kell alkalmaz­kodnunk a világgazdasági változásokhoz, csökkenteni kell a gazdaságilag-műszaki- lag fejlettebb országokhoz viszonyított történelmi lema­radásunkat. Tovább kell fej­lesztenünk politikai intéz­ményrendszerünket, társa­dalmi életünk demokratiz­musát. A szocialista demok­rácia intézményeinek haté­kony működését alapvető eszköznek tekintjük szövet­ségi politikánk érvényesíté­sében. Politikánk fő céljai­nak szolgálatában ösztönöz­zük a társadalmi kezdemé­nyezéseket, a közösségi cse­lekvés öntevékeny formáinak gyarapítását. Mai feladataink nem köny- nyűek, de nem is megold- hatatlanok. Vannak tapasz­talataink nehezebb időkből is, és gondjainkban nem va­gyunk egyedül. Vannak szö­vetségeseink, s mindenek­előtt népünkban van erő és készség a közös gondolko­dásra és cselekvésre. Van bennünk a jövőnkbe vetett hit, hogy végigmenjünk a megkezdett úton. Ehhez jo­gos önbizalmat adhatnak az elmúlt esztendők társadalmi, gazdasági és kulturális ered­ményei. Van tehát mire építenünk az előttünk álló feladatok megoldására készülve. Eb­ben a szellemben fejezte be munkáját néhány nappal ez­előtt a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa is. A tanácskozás meg­erősítette pártunk csaknem három évtizede folytatott fő politikai irányvonalát, szám­ba vette népünk munkájá­nak eredményeit és előre mutató, gazdasági, társadal­mi, kulturális határozatot fogadott el. Elmondhatjuk, hogy népünk most — jogos várakozásának megfelelően az elkövetkező öt évre olyan programmal rendelkezik, amelynek alapján bizton re­mélhetjük további előreha­ladásunkat a szocializmus építésében. Az Elnöki Tanács elnöke ezután szólt arról, hogy Ma­gyarország, mint a Varsói Szerződés tagja, felelősséget érez azért, hogy minden tő­le telhetőt megtegyen a bé­ke megőrzéséért, az államok közötti normális kapcsolatok előmozdításáért. A Magyar Népköztársaság külpolitikája elvi alapokon nyugszik. Or­szágunk a szocialista orszá­gok közösségének szilárd tag­ja. Külpolitikánk legfőbb célja, hogy hozzájáruljon a béke és a társadalmi hala­dás egyetemes ügyéhez, s ez­által kedvező feltételeket teremtsen a szocialista épí­tőmunkához. Egész nemzet­közi tevékenységünk alap­pillére a szocialista orszá­gokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való szilárd és megbonthatatlan szövet­ség. Ennek ismeretében, s ennek révén és tudatában nőtt meg hazánk, a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye, jó híre. Ez a te­kintély, ez az elismerés poli­tikánk nyíltságának és kö­vetkezetességének. józan, a realitásokkal számot vető törekvéseinknek szól. De el­sősorban a népünk munká­jával létrehozott eredmények elismerése fejeződik ki ben­ne. Nem tagadható, hogy még ellenfeleink is méltányolják külpolitikánk elvi jellegét.és következetességét. Népünk úgy lett megbecsült tagja a nemzetek családjának, ha­zánk úgy emelkedett ki ko­rábbi elszigeteltségéből, hogy nemzetközi tevékenységét a szocialista országokkal, a Szovjetunióval való barát­ságra és együttműködésre alapozta. A testvérlegyei pártkaldöttségek látogatásai A Karl-Marx-Stadt megyei pártküldöttség tegnap dél­előtt Tamásiba látogatott. A városi pártbizottságon Fiáth Attila, a városi pártbizott­ság első titkára és Grill Fe­renc, a városi tanács elnöke fogadta és tájékoztatta a de­legáció tagjait, a városi párt­bizottság, a városi tanács munkájáról, a város és a vá­roskörnyék politikai, gazda­sági és kulturális életéről. A tájékoztatót követően vendé­geink városnézés keretében ismerkedtek legfiatalabb vá­rosunkkal. NDK-beli barátaink a dél­utánt a Tamási Állami Gaz­daságban töltötték, ahol Tol­nai István igazgató és Kosz- tyu Sándor, a gazdaság párt- titkára adott részletes tájé­koztatót az elért eredmé­nyekről, a tennivalókról, a tervekről, a gazdaságban fo­lyó politikai munkáról. Az eszmecserét követően a kül­döttség tagjai megtekintették a gazdaság egyes üzemegy­ségeit. A Tambov megyei párt­küldöttség tegnapi munka­programját Dombóváron kezdte. A városi pártbizott­ságon Cserép Imre, a váro­si pártbizottság első titkára fogadta és köszöntötte szov­jet vendégeinket, majd rész­letes tájékoztatót adott a vá­rosi pártbizottság munkájá­ról, Dombóvár és a város- környék üzemeinek, telepü­léseinek életéről, eredményei­ről, politikai hangulatáról. A Tambov megyei pártkül­döttség tagjai tegnap a reg­geli órákban érkeztek Dom­bóvárra. A városi pártbizott­ságon Cserép Imre, a városi pártbizottság első titkára fo­gadta és tájékoztatta vendé­geinket Dombóvár és a vá­roskörnyék politikai, gazda­sági és kulturális életéről, a városi pártbizottság tevé­kenységéről. Szovjet baráta­ink ezt követően városnézé­sen vettek részt, majd Dal- mandra látogattak. A Dal- mandi Mezőgazdasági Kom­binátban Vas István vezér- igazgató és Schiszler György párttitkár ismertette meg a küldöttség tagjait a kombi­nát történetével, az elért eredményekkel, a tervekkel, az itt élő emberek életével. Dalmandon rövid üzemláto­gatás következett. A küldött­ség délutáni programja Len­gyelben folytatódott, ahol Tamás Ádám, a bonyhádi városi pártbizottság első tit­kára és Fodor Jánosi, a Me­zőgazdasági Szakmunkáskép­ző Intézet igazgatója kö­szöntötte a vendégeket. Ven­dégeink Lengyelben nemcsak a szakmunkásképző intézet életével, az itt folyó munká­val ismerkedhettek meg, át­fogó képet kaptak Bonyhád és a városkörnyék politikai, gazdasági és kuitúrális éle­téről is. Tambovi vendégeink a mai napon dunántúli nevezetes­ségekkel ismerkednek, a Karl-Marx-Stadt megyei kül­döttség pedig Budapestre utazik. Német vendégeink Budapest nevezetességeinek megtekintése után hazautaz­nak. A Karl-Marx-Stadt me­gyei küldöttséget a Ferihe­gyi repülőtéren Gyugyi Já­nos, a megyei pártbizottság titkára és Ribling Ferenc, a megyei tanács általános el­nökhelyettese búcsúztatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom