Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
e népújság 1985. április 30. I — Mikor épült ez a szép családi báz itt Sióagárdon? — Árvizes ház 1956-os. Csak hát később átépítettük. Annak idején kétszobás kis ház volt. Tudja, amilyeneket akkor a természeti csapás után építettek. — Es most hány szoba van? — Három és fél. Esztendők során, lépésről lépésre építettük át, alakítottuk összkomfortossá. | — Hányán élnek itt? — Édesanyám, mi a feleségemmel és a két gyerek. Édesapám, sajnos régen meghalt. Ketten laktunk itt édesanyámmal. Amikor megházasodtam, ide költöztünk, s egy év bizonytalankodás után — költözzünk-e Szek- szárdra, vagy sem — végleg letelepedtünk itt. Nem akartuk egyedül hagyni édesanyámat. Igaz, ami igaz, neki jobb így, de az is az igazsághoz tartozik, hogy nekünk is. De nagyon. A jószágok és a konyha az ő birodalma. Szóval rengeteg olyan munkát végez el, amit magunknak kellene, ha külön lennénk. A lelkiekről nem is beszélve. I — Mikor kötöttek házasságot? — Lassan tizenhárom esztendeje, 1972. szeptember 30- án. De ha érdekli, elmondom megismerkedésünket. Pontosan két hét különbséggel kerültünk a Vasipari Vállalathoz. Saci, mármint a feleségem az anyagraktárban dolgozott, én pedig a műhelyben, úgyhogy a kiírótömbbel hozzá kellett menni a szükséges anyagokért. Aztán — csodálatosan szép fekete szemével megbabonázott — találkozásaink „kinőtték” a raktárt, s jó egy év múlva férj-feleség lettünk. — Szakmája? — Az alapszakmámat tekintve szerszámkészítő vagyok, másképpen vasas. Nagyra becsült szakoktatóm, Schrót György mindig azt mondta, hogy „a szerszám- készítő szakma a vasasmunkák királynője”. Ez így is van. — S mégis a BHG szekszárdi gyárának műanyagüzemében dolgozik. — Hosszú történet, de elmondom. A Vasipari Vállalat 1974-ben olvadt a BHG- be. Néhány hónap munka után odajött hozzám Tamás István, a személyzeti osztály vezetője. Elmondta, hogy a budapesti központ műanyagüzemet akar letelepíteni Szekszárdra. Megkérdezte, hogy volna-e kedvem ott dolgozni. Persze, ahhoz két és fél hónapos tapasztalatcserére kell menni a központba. Meg kell ismerni a gépeket, át kell venni a gyártás- technológiát. Mivel rajongok a gépekért, a számomra új gépekkel való ismeretség volt a láthatáron, hát némi gondolkodás után válaszoltam : „Oké, mehet a dolog”. I — Nem sajnált szakítani a vasasszakma királynőjével? — Dehogy szakítottam. Azt azért nem. Sőt, tovább is képeztem belőle magamat. I — Mielőtt elmondaná, forgassuk kicsit vissza az idő kerekét — ugyancsak a tanulás vonatkozásában. — Rendben. Szóval, ha hiszi. ha nem. mindig is vasas szerettem volna (lenni. Majd elmondom később az indíttatást is. Tehát az általános iskola elvégzése után leérettségiztem a szekszárdi gimnáziumban. Utána két év a szakmunkásképzőben, tehát inaskodtam. Mégpedig az MMG-ben, majd ott kezdtem el dolgozni, s onnan kerültem a vasiparihoz. A hetvenes évek felé, tehát már műanyagos koromban szóltak, hogy szaktechnikusi képzés indul. — Belevágott? — Bele hát... De előtte különbözetit tettem a szakközépiskolában, mert hát céljaim megvalósításához nem volt elegendő a sima gimnáziumi érettségi. S csak ezután következhetett a (további tanulás, végül pedig a forgács nélküli, hidegalakító szaktechnikusi vizsga letétele. I — Tehát honnan e tanulási vágy? S térjünk vissza az indíttatásra is. — Mindig vágytam az ismeretekre, mindig is érdeklődő voltam. S hozzáteszem azt is, hogy a középiskolában Kaszás Imre bácsi volt a fizikatanárom, akkor megérti vonzódásomat a tanulás iránt, de a fizika iránt is. Szóvál nála egyszerűen nem lehetett nem szeretni az általa tanított tantárgyat. De mondom az én örökségemet ... Nagyapám kovács volt, édesapám géplakatos. ö 24 éven át dolgozott a Vasipari Vállalatnál. Szóval addigi életemet a fémek, a szerszámok között éltem, s édesapám mindenáron vasasnak szánt. I — Távol áll tőlem, hogy kellemetlenkedjek. De csak elhagyta a szakmáját. — Nem én! Nézze, én úgy vélekedek, hogy a gyárban szüség volt műanyagosokra is. De végsőfokon ott is gépekkel dolgozom, s szakmaközeiben vagyok. S hogy vasasként képeztem tovább magamat? Az ember látóköre ezzed is szélesedett, s a műanyagüzemben is hasznát veszem a tanultaknak, és megszerettem a műanyagot, s vonzott is az új... Azután meg vegyésztechnikusi képzés nem is indult. Én pedig tanulni akartam. — Vagyis tanult ember. — Fogalmazzunk pontosabban. Tanult munkásember vagyok. Munkás, a legszigorúbb értelemben. Hiszen közvetlen termelésirányítóként dolgozom. I — Pedig dolgozhatna Íróasztalnál is. — Azt már nem! A világ minden kincséért nem tenném. Az nem az én világom. Pedig járhatnék fehér vagy barna köpenyben és nyakkendőben ... Jó nekem a munkásnadrág és az -ing, meg az eddig olajos kéz . .. Szóval nekem csak az kell! Nyilván tudja, hogy hívtak az irodára. Kétszer is szóba került... De nálam ez nem téma. I — Az elsőről, a szaktechnikusi vizsgát követőről tudok. A másikról nem. — Nézze a kezemet. A jobb kezemet. | — Mi történt? — Éjszakai műszakban dolgoztam. Emlékszem, háromnegyed ötkor történt... Szerencsétlen dolgok jöttek ösz- sze. Talán kiesett egy pillanatra a figyelmem, talán fáradt voltam, talán a kelleténél egy lépéssel előbbre tartottam ... Szóval a műanyag- fröccsgép akkor indult el, amikor odanyúltam. Levágta a hüvelyk- és mutató ujjamat. Egy-egy perec maradt mindkettőből. Mit mondjak? A másik kezemmel elszorítottam a csuklómat, majd szorítókötést tettek a karomra, s vitt is a mentő a balesetire. I — Hova és mikor tért visz- sza dolgozni? — Ugyanoda és 24 nap múlva. Amikor már jobban voltam, amikor mozgatni tudtam a csonkokat, szépen hátra ballagtam a műhelybe. Magamra csuktam az ajtót és próbáltam kezembe fogni a szerszámokat. Szóval gyakoroltam és gyakoroltam. Ügy gondoltam, hogy először magam előtt kell bebizonyítanom, hogy a korábban végzett munkát változatlanul el tudom látni. Többen kérdezték, hogy oda mertem-e menni a „bűnös’ géphez. Persze, hogy oda. Eszembe sem jut már. I — Közben kiderült, hogy van műhelye itthon. — Másodállásban vas- és fémszerkezeti lakatos kisiparos vagyok. — Sok a munkája? — Rengeteg. S nagyon szigorúan behatárolt időkre vállalom azokat. Egyszerűen nem tudom elküldeni a megrendelőket ... És higgye el, hogy nemcsak a pénz miatt nem mondok nemet. Habár fontosnak tartam a pénzt is. Fontos, hogy az ember egy bizonyos életnívót biztosítson magának és a családjának. És tulajdonképpen ez az életnívó most kezd összejönni. Eddig minden pénzünk a házra ment. De hát egyszerre nem juthat mindenhez az ember! Igaz, kocsink van. Pontosabban Trabantunk. Amíg kicsik voltak a gyerekek, azért volt fontos, hogy elszaladjunk az orvoshoz velük, ha szükség volt rá vagy néha kiránduljunk. I — No és a munkája során, mármint a másodállás miatt sem nélkülözhette . .. — Ne higgye. Tény, hogy néha használom. De itthon a faluban jórészt kerékpáron járok. S milyen jó is! I — Beszélt az életnívóról. Önöknél mi tartozik bele? — A luxus nélküli élet, de télis-tele tartalmas célokkal. Olyanokkal, mint a ház átalakítása, a kocsi megvétele, az, hogy megengedhessük magunknak, hogy majd minden filmet megnézzünk Szekszárdon, a Panoráma filmszínházban, hogy eljárjunk színházba, hogy könyveket vásároljunk. Szóval nem az ital az életnívó, habár egy-egy pohár ital mellett szívesen elbeszélgetünk barátainkkal, akár nálunk, akár náluk. De a kocsma, a presszó nemigen lát bennünket. — Azért a whiskyről, ami mindig van otthon, mondjon valamit... — Van, mert nem fogy. A bor is csak lassacskán, pedig az 520 négyszögöles telkünkön kis szőlőnk is van ... Dehát mást kérdezett. Zita lányom kilenc éves. Meilőtt megszületett, mondtam, hogy lányom lesz. S úgy lett. Amikor a másodikat vártuk, akkor határozottan olyan érzésem volt, hogy fiunk lesz. És megszületett Levente. Anyósom — ők is itt élnek Sióagárdon — mondta, ha megint igazam lesz, akkor minden karácsonykor kapok tőle egy üveg whiskyt. Hét esztendeje így van. I — Örülnék, ha megfogalmazná, hogy mit jelent munkásnak lenni. Munkásnak, melyre oly tiszteletet paran- csolóan büszke. — Az egyszerűen jó érzés. Nézze, ha valaki tisztességesen, becsületesen elvégzi a munkáját, akkor arra csak büszke lehet. Legyen az bármilyen munka, hiszen mindre egyaránt szükség van. S ha valaki valóban jól áll hozzá a dolgokhoz, ha valóban megtesz minden tőle telhetőt — ebbe sok mindent beleérték — a jó eredményért, akkor sikeres embernek tudhatja magát, mégpedig olyan sikeres embernek, akit tisztelnek, akire szükség van. — És elismerik? — Ügy érzem, igen, Anyagilag és erkölcsileg is. Többször “kaptam jutalmat, s nem a „hatvanihatodik” ember vagyok. Én ugyan nem vagyok: olyan ember, aki tartja a markát a pénzért, vagy a vállát a veregetésért... A jól végzett munkát előbb- utóbb úgyis észre veszik. Ha most nem, iákkor később ... És ha később, akkor bumm, mi van? De azért a jó szó, a dicsérő szó jóleső érzés és szárnyakat ad az embernek. Szóval fontos dolog a dicséret. __ — Gyerekeinél alkalmazza? — Természetesen. Náluk is éppen olyan fontos, mint a felnőtteknél ez az elismerési forma. I — Beszéljünk még a gyerekeiről. Ha hatalma lenne rá most eldönteni, hogy felnőttkorában mivel foglalkozzon Zita és Levente, tudna-e dönteni? — Zita esetében nem hiszem. Roppant mozgékony, minden érdekli, minden vonzza, mindent szívesen csinál. Amolyan igazi Baksics. Vele kapcsolatban merészség lenne a döntés ... Viszont Levente? ö csak vasas lehet. Következetes és szorgalmas. Érdeklődő, és ideje legnagyobb részét — ha rajta múlna — velem töltené a műhelyben. Rengeteget segít, s úgy állnak a kezében a szerszámok, mintha onnan nőttek volna. — Én pedig azok alapján, amiket elmondott, s a fényképek alapján, melyeket a családról készített, úgy érzem, hogy Baksics Ernőnek apaságból is kijár az ötös osztályzat. — Köszönöm, de úgy érzem, hogy az én történetem, a mi történetünk hétköznapi történet. De nekem, nekünk így jó. így határoztuk el, így terveztük meg az életünket. Nem látványos, ahogyan mi élünk — de szép. Í — Tiszta szívből kívánok sok-sok ilyen szép „hétköznapot”. V. Horváth Mária Törvényi tudnivalók a választásokról A szocialista demokrácia továbbfejlesztését, a ■ ■■■' ' választási rendszer demokratizmusának szélesítését, a népképviseleti testületek tevékenységének hatékonyabbá tételét, a választások előkészítésének és lebonyolításának egyszerűsítését szolgálja a választójog új kodifikációjaként 1983-ban megalkotott törvény az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról. Ezt a jogszabályit a gyakorlatban első ízben alkalmazzák most a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által június 8-ra kiírt,választásokon. A törvény legfontosabb, a korábbiaktól eltérő rendelkezéseiről kért tájékoztatást az Igazságügyi Minisztérium illetékeseitől az MTI tudósítója. Elmondták, hogy az országgyűlési képviselőket és a helyi tanácsok tagjait a választópolgárok, akárcsak eddig, az új törvény rendelkezései szerint is általános és egyenlő választójog alapján, közvetlenül, titkos szavazással választják meg. A jogszabály azonban két fontos új szabályozást vezetett be. Az egyik az, hogy országos listán választják meg az országgyűlési képviselők mintegy 10 százalékát, elfogadásukról vagy elutasításukról az ország valamennyi választópolgára véleményt nyilváníthat. A másik alapvető változtatás az, hogy az országgyűlési képviselői és a tanácstagi választókerületek mindegyükében legalább két jelöltet kell állítani. Feltétlenül indokolt, hogy a Magyar Népköztársaság legfőbb népképviseleti, törvényhozó szervében jelen legyenek az ország politikai és társadalmi életének vezetői, a tudomány, a kultúra, az egyházak kiemelkedő személyiségei. Az ő tevékenységük hátóköre természetesen túllép a helyi kereteken, így indokolt, hogy megválasztásuk az ország valamennyi választópolgárának véleménynyilvánításával történjék. Ezt a célt szolgálja az országos lista, s azoknak a számát, akik ezen a listán indulnak a választások kitűzésekor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa harmincötben határozta meg. Az országos listára való jelölés jogát — a politikai, társadalmi és érdekképviseleti szervek javaslatai alapján — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa gyakorolja. Az egyéni választókerületektől eltérően, az országos listán csak annyi jelölt neve szerepelhet, áhány képviselőt meg lehet választani. Az országgyűlési képviselők túlnyomó többségét és a helyi tanácsok valamennyi tagját egyéni választókerületben, közvetlenül ,a választók választják meg. A választójog egyenlőségének elve jut kifejezésre abban, hogy az ország területén mindenütt megközelítően egyformán 30 ezer lakost képvisel egy-egy országgyűlési képviselő, illetve a településen belül nagyjából azonos számú népességet egy-egy tanácstag. Az új törvény munkaképesebb tanácsi testületek létrehozását kívánta szolgálni azzal, hogy a korábbi gyakorlathoz képest csökkentette a tanácstagi választókerületek számát. (A választókerületek területi beosztásakor — március közepén — mintegy 42 és fél ezer helyi tanácstagi választókerületet alakítottak ki.) Választási rendszerünk demokratizmusa jut fci--------------------------------------------------fejezésre abban, hogy az o rszággyűlési képviselők, valáimliiht a helyi tanácstagok jelölésének jogát minden választókerületben a választó- polgárok jéüölőgyülésein gyakorolják. A jelölőgyűlések szervezése a Hazafias Népfront szerveinek feladata. A helyi tanács tagjának jelölésére választókerületenként egy, országgyűlési képviselő jelölésére választókerületenként két vagy több jelölőgyűllést kell szervezni. A többes jelölésre korábbi választási törvényünk is lehetőséget nyújtott, a gyakorlatban azonban ezzel kevés helyen éltek. A többes jelölés kötelezővé tétele kettős célt szolgál: egyrészt megnöveli a választás politikai jelentőségét, fökozZa a válasZtópdlgárok aktív közreműködését. A másik cél az, hogy felpezsdítse a helyi közéletet, a választóik érdeklődését a megválasztott képviselő, tanácstag tevékenysége iránt, ezzel együtt a megválasztott személy felelősségét a választóktól kapott megbízatásának teljesítéséért. A lassan félidejükhöz közelgő jelölőgyűléseken résztvevők már a gyakorlatban tapasztalhatták, hogy a jelöltekre bármelyik — a j élölőgyűlésen résztvevő — választópolgár javaslatot tehet. A választókerületben képviselőjelöltnek, illetve tanácstag jelöltnek azok tekintendők, akik megkapják a jelölőgyűléseken megjelent választópolgárok legalább egyharmádának a szavazatát. A gyűlés résztvevőinek természetesen joguk van a jelölés során több jelöltet is támogatni. A többes jelölés kötelező, ezért, ha — a jelölőgyűlés lebonyolítása után — a választókerületben nem lenne legalább két jelölt, hét napon belül újabb ijelölőgyűlést kell szervezni. A jelölteknek nyilatkozniuk kell arról, hogy a jelölést elfogadják, arról is, hogy sajátjuknak tekintik a Hazafias Népfont programját és annak megvalósításán kívánnak munkálkodni. Ezzel tulajdonképpen minden jelölt a Hazafias Népfront jelöltjévé válik. Kettős Vagy többes í^lés érdemi döntés elé ál- --------------------——.. .... ilitjia a választókerület választópolgárait, hiszen a szavazás során ők döntik el, ki képviselje érdekeiket az országgyűlésben, illetve a helyi tanács testületéiben. A .népfront fontos ikötelesisége, hogy segítségére legyen a választóknak jelöltjeik megismerésében. A jelölés napját és a szavazást megelőző nap között választói gyűléseket kell szervezni a jelöltek és programjuk megismertetésére. E gyűlések céljia az, hogy a választók tudják személyesen is megismerhessék, kire szavaznák.---------------------------------------------------------------------(MTI)