Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

1985. április 30. KÉPÚJSÁG 3 i A Éljen május elsejei A szakszervezetek és a világ „BONY-KS” Cipőipari Szövetkezet és a kommunisták munkája A nemzetközi szakszerveze­ti mozgalom helyzetéről, az időszerű tennivalókról, a magyar szakszervezetek nem­zetközi munkájáról, a két- és többoldalú kapcsolatok ala­kulásáról beszélgettünk Szlo- vattsik Károllyal, a SZOT tit­kárságának tagjával, a nem­zetközi kapcsolatok osztá­lyának vezetőjével. — Az elmúlt években a szakszervezeteknél a hagyo­mányos tennivalókat háttér­be szorította egy aktuális fel­adat, a béke és a leszerelés ügyének előmozdítása. Vajon ez a helyzet nem torzította el az arányokat? Nem fenyeget az a veszély, hogy a szak- szervezet átveszi a békemoz­galmak szerepét? — Ettől azért nem félek. Kétségtelenül, a szakszerve­zeti mozgalom gyakorlatilag mindenütt a világon, de kü­lönösen Európában kényszer- pályára került. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy ezt önként vállalta. A nukleáris fenyegetés növekedése, az ér­zékelhető veszélyek késztet­ték arra mozgalmunkat, hogy az élethez való jog védelmé­re összpontosítson. Azt. hogy beszélhetünk-e az arányok valamiféle eltorzulásáról, ki- nek-kinek saját körülményei ismeretében kell tisztáznia. Véleményem szerint a ma­gyar szakszervezeti mozga­lom nem mondott le a klasz- szikus feladatokról, de kive­szi a részét törékeny békénk megőrzéséből is. Aktivistáink ott vanrtak az Országos Bá- ketanács által szervezett ak­ciókon, s közösen is vállal­kozunk demonstrációk szer­vezésére. Ezenkívül elküld­jük képviselőinket a külön­böző, a béke és a leszerelés kérdésével foglalkozó nem­zetközi tanácskozásaikra, s más fórumokon is kifejtjük erre vonatkozó nézeteinket. Nevezetesen azt, hogy a dol­gozó emberek óhaja minde­nütt a világon egybeesik: bé­kében, biztonságban akarnak élni, olyan távlatokat látva, amelyek gyermekeik, unokáik számára is emberhez méltó életet ígérnek. Széles körben érvényesült az a felismerés, hogy a szervezett dolgozók nemzetközi összefogásában olyan erő rejlik, amely ké­pes megállítani a kedvezőt­len folyamatokat, képes ked­vezően befolyásolni a lesze­relést, megálljt! parancsolni a fegyverkezési hajszának. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a kétoldalú kapcsola­tokat sikerült gyakorlatilag hiánytalanul megőrizni. — Európában, az enyhülés korszakában sikerült előkészí­teni és megszervezni a szak- szervezeti vezetők rendszeres, kétévenkénti találkozóját. A folyamat megszakadt. Lát-e lehetőséget a folytatásra? — A genfi találkozó való­ban rendkívül fontos fórumá­vá vált kontinensünk szak- szervezeti mozgalmának, ön­magában az a tény, hogy rendszeresen egy teremben találkoztak egymással a nem­zeti központok vezetői, akik egyben a különböző nemzet­közi központokhoz való tar­tozást is demonstrálták, fon­tos volt, bizonyította, hogy van mondanivalónk egymás számára, van mit tanulnunk egymástól. A konferencia ma szünetel. Ezt nagyon szeret­ném hangsúlyozni. Nem arról van szó, hogy megszűnt. Te­hát nem újra kell kezdeni az egészet, csak felújítani a munkát. Közismert, hogy a „szüneteltetést” nyugati rész­ről kezdeményezték a len­gyel eseményekre való hivat­kozással Kétoldalú megbe­széléseinken mindig szóba kerül a kérdés. Arra törek­szünk, hogy élve lehetősé­geinkkel, hozzájáruljunk a folytatáshoz, a genfi fórum munkájának felújításához. Bízunk abban, hogy lesznek olyan nyugati kezdeményezé­sek is, amelyek ezt a törek­vésünket erősítik. — Ügy véli, hogy a Len­gyelországban végbemenő fo­lyamatok segítik ezt az ér­velést? — Mindenképpen. Lengyel barátaink nyíltan, mindenki számára nyitottan, áttekint­hetően teszik a dolgukat. Én most nem akarom felsorol­ni a politikai, gazdaságii és társadalmi konszolidáció té­nyeit. Csupán arra szeretnék rámutatni, hogy egy újjá­szerveződött szakszervezeti mozgalom egyre intenzívebb munkájának lehetünk tanúi. Ez a mozgalom hallatlanul nehéz körülmények között jött létre. Építői maximális normákat állítottak maguk elé. Megfosztották magukat mint hangoztatják — a mo­rális és politikai tévedés jo­gától Jelszóként tűzték zász­lajukra a „torzulások nélküli szocializmus” támogatását. Ez az egyik magyarázata a ma már érzékelhető sikereiknek. Persze még sok a tennivaló­juk. De ha valaki jóindulat­tal szemléli a lengyelországi események alakulását, felis­meri a biztató tendenciákat. Nyugati barátaink közül is egyre többen mutatnak rá erre. Ügy hiszem, előbb- utóbb sor kerül arra, hogy felülvizsgálják és módosítsák korábbi álláspontjukat, s ez megnyithatja az utat a genfi folytatás számára is. — Kérem, értékelje rövi­den a magyar szakszerveze­tek nemzetközi kapcsolatai­nak alakulását. — Említettem már, hogy a nemzetközi feszültségék el­mélyülése ellenére sikerült megóvni kétoldalú kapcsola­tainkat, sőt, több relációban ezek elmélyültek, kiszélesed­tek. Ez azt is bizonyítja, hogy a kapcsolatépítés idő­szakában kölcsönösen ügyel­tünk a stabil, megbízható alapok megteremtésére. Nyilvánvaló, hogy a kontak­tusok megóvásához kevés lenne, kevés lett volna a mi készségünk. Partnereink ha­sonló magatartására is szük­ség volt. Minősítve kapcsolatainkat, első helyre a szocialista or­szágok szakszervezeteivel va­ló együttműködést állítjuk. Az azonos célok, a hasonló körülmények, a hétköznapi szolidaritás erősíti ezt a tö­rekvésünket. Rendszeres, két- és többoldalú találkozókon egyeztetjük álláspontunkat, s körvonalazzuk feladatainkat. Kedvezően alakul kapcsolat- rendszerünk a fejlődő világ szakszervezeteivel. Lehetősé­geinkhez mérten az anyagi természetű szolidaritás igé­nyének kielégítését is vállal­juk. Gondolok elsősorban az éhínség, az analfabétizmus felszámolására, az oktatásban és a káderképzésben való részvételünkre. Természetesen az eddigi­ekben sem törekedhettem a teljességre, még felsorolni is nehéz lenne az együttműkö­dés valamennyi konkrétumát. Érvényes ez a tőkés világán működő szakszervezetekkel való érintkezésünkre is. Kü­lönösen Nyugat-Európával folyamatosak és rendszere­sek ezek a kapcsolatok, s kiterjednek a szakszervezeti munka számos területére. Mindkét oldalról, a magunk és partnereink részéről is nyíltan, őszintén közelítjük meg a kérdéséket. Nem té­rünk ki a viták elől sem. Tudjuk, nem vagyunk egy­formák, nézetléink egy sor kérdésben eltérőek. Ennek ellenére — meggyőződésünk — vannak közös tennivaló­ink, s egyre jobban szeret­nénk élni lehetőségeinkkel. Végül hangsúlyozni szeret­ném, hogy a nemzetközi munkában is azoknak az ér­dekeit képviseljük, akiknek megbízatásunkat köszönhet­jük: a magyar szervezett dol­gozókét. — Köszönöm a beszélgetést. A kitüntetés A „BONY-KS” cípő­---------------------------------- ipari Szövetkezetben már hozzá­szoktak, hogy ilyentájt, má­jus elseje előtt ünnepelnek. A szövetkezet a hatodik öt­éves terv mindegyik évében úgy dolgozott, gazdálkodott, hogy méltóvá vált a „Kiváló Szövetkezet” kitüntetésre, amit a munka ünnepe előtti napokban adtak. át. Ma is ezt a kitüntetést ve­szi át a szövetkezet. De nem­csak ezt. Megkapja a „Nem­zetközi Munkaverseny Élen­járó Szövetkezete” kitünte­tést, az Angela Davis szocia­lista brigád pedig a „Nem­zetközi Munkaverseny Élen­járó Brigádja” lett. A múlt héten Lafferton Ernő elnö­köt tüntették ki a „XI. öt­éves terv élmunkása” szov­jet kitüntetéssel, amit 99-en kaptak meg az országban azok, akik sokat tettek a magyar-szovjet kapcsolatok erősítéséért. Mind a márciusban nyug­állományba vonult elnök, Szelesi László, mind az új el­nök, az addigi elnökhelyet­tes Lafferton Ernő úgy véle­kedik, hogy a sorozatos elis­merés, az ezeket megalapo­zó eredményes gazdálkodás sok tényező következménye, de ezek között mindenképpen az első helyen kell említeni a szövetkezet kommunistái­nak, három pártszervezeté­nek munkáját. A rendszeres beszámoltatás a gazdasági tevékenység különböző terü­leteiről, a kommunista ak­tívaértekezleteken elhangzott bíráló-segítő felszólalások, a pártszervezetek és párttagok kezdeményezései, a kommu­nisták példamutató munkája munkahelyükön, a dolgozók közt végzett felvilágosító, mozgósító agitációjuk nélkül nem juthatott volna most már éveken keresztül az or­szág, a megye legjobbjai kö­zé a szövetkezet. — Csak a kötelességünket teljesítettük — vélekedik szerényen László Péter a bonyhádi központi üzem és A kajdacsi Aranykalász mezőgazdasági szövetkezet kollektívája a múlt hét de­rekán, csütörtökön este be­fejezte az összes tavaszi munkát. A tavasz folyamán elvetettek 53 hektár lucernát, 294 hektár napraforgót és 951 hektár kukoricát. A vegyszerezést is befejez­ték, valamint az őszi gabo­nák első fej trágyázását is. A második fejtrágyázást ma fe­jezik be. A múlt hét végén, miután a gépek a saját területen vé­geztek a munkával, a nagy- dorogi termelőszövetkezetbe irányították a talajművelő csapatot, vetéselőkészítésre, hogy ott is még e héten be­Fadd, postahivatal Kiváló hivatal Szombaton a kara esti órákban kedves ünnepségre került sor Faddon, a postahi­vatalban. A hivatal kollektí­vája elnyerte a Kiváló Hiva­tal címet, a zömében kézbe­sítőkből álló, többszörös aranykoszorús Petőfi szoci­alista brigád pedig a Pécsi Postaigazgatóság újonnan alapított elismerését, a Ki­igazgatási apparátus közel félszáz tagot számláló párt- szervezetének titkára. Végez­tük a pártmunkát, ahogy kell... A szövetkezet minden munkahelyén dolgoznak kommunisták. Tekintélyes részük — lévén a legjobb szakemberek — kisebb-na- gyobb vezető munkakörben van, a Bonyhádon dolgozó tizenegy szocialista brigád közül négynek a vezetője párttag. A most kitüntetett Angela Davis tüzödei szocia­lista brigád vezetője Jákili Istvánná, és egyik tagja, Klósz Aranka tagja a párt­nak. A KISZ-fiatalok közt tizenöt a párttagok száma. Természetes, hogy a--------------------------- vezető­ségi ülések, taggyűlések té­májának zöme gazdasági jel­legű. A pártszervezetek rendszeresen tűznek napi­rendre a gazdálkodással kap­csolatos kérdéseket és hoz­nak határozatot. Tavaly márciusban a káder- és sze­mélyzeti munkát tűzték na­pirendre, határozott többek közt arról a taggyűlés, hogy folyamatosan szükséges „kar­bantartani” a káderutánpót­lási és továbképzési terveket. Májusban a pártcsoportok át­szervezéséről döntött — a korábbinál jobban érvénye­süljön eloszlásukban a terü­leti elv —, valamint a kész­letgazdálkodást vizsgálta meg — segítsék, ellenőrizzék a pártszervezet részéről ez­zel megbízott kommunisták a fölösleges készletek leépí­tését, az elfekvő készletek ke­letkezésének megakadályozá­sát. Júniusban a létszám- és bárgazdálkodással foglalko­zott a pártszervezet, július­ban az első félévi gazdálko­dást tűzte napirendre, hatá­rozta meg, hal vannak „hé­zagok”, hol kell a kommu­nistáknak a maguk munká­jával és felvilágosító tevé­kenységgel segíteni. A kö­vetkező hónapban a gépi be­ruházások helyzetével foglal­b inát középhidvégi kerületé­ben pénteken és szombaton — segítségként — negyven hektáron vetettek el hibrid kukoricát. Nagydorog, Középhidvég és Kajdacs több éve eredménye­sen működik együtt a sűrű­södő tennivalók idején. Pél­dául IFA tehergépkocsit adott Középhidvég Kajdacs- ra, Nagydorog pedig más al­kalommal traktorokat. A kölcsönös segítés nagy elő­nye, hogy a különböző típu­sú talajokon, illetve mikro­klíma-környezetben a leg­jobb időben tudják a földet bevetni a soron lévő növény­nyel.- kiváló brigád váló Brigád címet. A kitün­tetéseket az ünnepségen ad­ták át, melyen megjelentek a község vezetői, a megyei pos­tahivatal vezetői, néhányan a helybeli úttörőcsapatból — ugyanis a csapatot patronál­ja a brigád. Az ünnepséggel egybekötve nyugdíjastalálko­zót is tartottak. kozott, megelégedéssel álla­pította meg, hogy — eltekint­ve sok üzemtől — itt ki vannak használva az új gé­pek ... De néha soron kí­vül is „napirendre kell tűz­ni” egy-egy problémát. Ami­kor a szovjet partner jelent­kezett, hogy többletszállítást kér, tízezer pár cipőt, a kom­munisták elsőként jelentkez­tek a többletmunkára. Egyéb­ként is a pártszervezet — és itt elsősorban a bonyhádiról van szó — gondosan ügyelt arra, hogy az új kapcsolat, a Salamander-kooperáció ne szorítsa háttérbe a szocialis­ta — benne a legnagyobb vo­lumenű szovjet — exportot. Ezekből többet kellett vállal­nia a szekszárdi és a bony­hádi telepnek, a központ gondoskodott a technikai fel­tételek bővítéséről, a helybe­lieknek — elsősorban a kommunistáknak — vállal- niak kellett a munka jobb megszervezését, folytatandó ellenőrző, felvilágosító mun­kát. A központi, bonyhádi párt- szervezet nincs felruházva koordinációs joggal, ám még­is, évente bét alkalommal tart közös vezetőségi ülést a paksiakkal és a szekszárdiak­kal, megbeszélik a közös problémákat. Amikor a PE- MÜ műanyagtalp-szállításai akadoztak, kapcsolatba lépett a Pest megyei szállító párt- szervezetével, hassanak oda ők is, hogy megjavuljon vál­lalatuk szállítási fegyelme. Ugyanakkor az alapszervezet tagjainak figyelmét felhív­ta a vezetőség, hogy a lema­radások pótlására egyrészt maguk vállaljanak túlmun­kát, másrészt dolgozótársai­kat győzzék meg ennek fon­tosságáról. A kommunisták ______________________ keze­t e sikeres volt, ezt bizonyít­ják a múlt évi gazdasági eredmények, a ma átadásra kerülő kitüntetések. Vándorzászló a Bonyhádi Építőipari Szövetkezetnek Hétfőn ünnepi közgyűlést tartott a Bonyhádi Építőipa­ri Szövetkezet a városi mű­velődési központban. A köz­gyűlés kiemelkedő eseménye­ként vette át a szövetkezet gazdasági és társadalmi ve­zetése az OKISZ elnöksége által adományozott vándor­zászlót, amellyel az elmúlt év példás teljesítményét is­merték el a szövetkezet fe­lettes szervei. Három olyan feladatot ka­pott az elmúlt évben a szö­vetkezet, amelyek megoldá­sa kiemelten fontos volt. Hat­vanhét lakást építettek fel az elmúlt évben a völgység központjában, és újabb 42 építéséhez már hozzákezd­tek. A gázprogram kereté­ben 14 intézmény, illetve egység bekötését elvégezték. A bonyhádi kórházi rekonst­rukció keretében az új bel­gyógyászati osztály átadásá­nak elősegítésére végzett el­ismert munkát a szövetkezet és elvégezték az összes kül­ső közművesítési munkát a kórháznál. A kiemelkedő munka ju­talma az OKISZ-elnökség vándorzászlója. THURZÓ TIBOR Együtt A napokban tanácstagi jelölőgyűlésen vettem részt megyénk egyik településén, ahol a beszámolóból, majd az azt követő hozzászólásokból az derült ki, hogy a tár­sadalmi részvétel, a lakosság öntevé­keny közreműködése jelentős település- fejlesztő erő. A nagyközségben élők ugyanis társadalmi munkájukkal hozzá­járultak a közvetlen szükségleteket szol­gáló fejlesztések megvalósításához. Áru­ház, járdák, szilárd burkolatú utak építé­se, a kultúrház bővítése, az iskola és a szolgálati lakások felújítása fejeződött be többek között. Mindezek nemcsak a jobb életkörülmények megteremtését szolgálták, hanem a népességmegtartó képesség erősí­tését is. Mindezt a tanács, a lakosság és a gaz­dasági egységek összefogásával, együttes gondolkodásával, közös cselekvéssel sike­rült megvalósítani — hangsúlyozták a hozzászólók, de hozzátették azt is, hogy az elért eredményekkel nem lehetnek elé­gedettek. Még mindig kevés az egy főre jutó társadalmi munka értéke, még nem elegen segítik a közös célkitűzések megva­lósítását, ezért a tervszerű fejlesztés üte­me még nem érte el a kívánt szintet. Korrekt, önkritikus megállapítások, jo­gos türelmetlenség csendült ki a hozzászó­lásokból, majd amikor a VII. ötéves terv­ben megvalósítandó beruházások kerültek szóba, egyikük így fogalmazott: „Jelentős munkára serkentő időszak elé nézünk. Nagyobb lehetőségek adódnak, de elsősor- an rajtunk múlik, hogy az előzetes tervek mennyire realizálódnak. A jövőben még in­kább építeni kell az összefogásra, a lo­kálpatriotizmusra, hogy még többen egyengessék a célokhoz vezető utat." Ez az észrevétel, ez a megjegyzés azért is jo­gos, mert megegyezik az MSZMP XIII. kongresszusának határozatában foglal­takkal, ami így hangzik: ...„ A települé­sek teremtsenek megfelelő feltételeket a szocialita életmód kibontakoztatásához. A fejlesztési feladatok kijelölésében legyen meghatározó szerepe a lakosság igényei­nek. A megvalósításban is növelni kell a tanácsok felelősségét, a lakosság érdekelt­ségét és részvételét." Köztudott, csak így lehet a településfej­lesztés közüggyé tételét segíteni, és ismert az is, hogy ezért kell tervezni, cselekedni — együtt. — él — J. J. Kajdacson minden tavaszi munkát befejeztek Segítettek Nagydorogon és Középhidvégen is fejezhessék a vetést. A Dal- mandi Mezőgazdasági Kom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom