Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-26 / 97. szám
2 rtÉPÜJSÁG 1985. április 26. Éljen a kommunista és munkáspártok internacionalista szolidaritása! Pedagógusok Szakszervezete Emlékülés Szekszárdim (Folytatás az 1. oldalról.) Császár elvtárs szólt megyénk fejlődéséről is. Elmondta: agrár megyéből nemcsak ipari-agrár megyévé váltunk. Ma már a valamikor fejletlen Tolna megyéből biztosítják az ország elektromos energiaszükségletének 20 százalékát. Az elmúlt öt évben gyorsabban fejlődött az iparunk az országos átlagnál, de kiváló eredményeket ért el mező- gazdaságunk is. Megyénk szántóföld területe az országénak 3 százaléka, a mező- gazdasági termék értékesítéséből viszont 5,2 százalékkal részesedünk. Részletesen szólt a megye- székhely eredményeiről és a feladatokról is. Elmondta: nemcsak a megye, Szekszárd is sokat fejlődött, változott, gyarapodott. Felépült a húskombinát, a tejüzem, a Nemzeti Bank új székháza, a Dooms Áruház, a déli fűtőmű, iskola épült a városban, elkészült a KÖJÁL korszerű épülete, bővült a csatorna- hálózat, működik az új man- gántalanító, fokozatosan kiépül a földgázhálózat. Az elmúlt tíz évben a 25 ezres megyeszékhelyből 39 ezer lakosú város lett. Sok új lakás épült, de az is tény, hogy ma még sokan várnak lakásra, vagy lakásépítési lehetőségre. A lakáskérdés megoldása szorító feladat. Készül a hároméves terv, amely hivatva lesz meggyorsítani a lakáshoz jutást. Készülnek más tervek is. Megvalósításra vár a Szekszárdot elkerülő út megépítése, az elkövetkezendő ötéves terv feladata lesz a megkezdett, ezer személyt befogadó sportcsarnok megépítése... Olyan emberekre van szükség e feladatok valóra váltásához, akik eddig is bizonyították : nemcsak képesek, de tettek és tesznek is a közösségért. Császár József ezt követően a Hazafias Népfront Tolna Megyei Bizottsága megbízásából javaslatot tett az 1. sz. választókerület képviselőjelöltjeire. Országgyűlési képviselőjelöltnek javasolta dr. Péter Szigfridet, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna Megyei Bizottságának első titkárát, és Horváth Endrét, a Szekszárdi Műszergyár igazgatóját. A megjelentek közül négyen méltatták mindkét jelölt eddig végzett munkáját, emberi magatartását, majd szavazásra került sor. Hét- száztíz-hétszáztíz szavazattal került mindkét jelölt a jelölőlistára. A következő jelölőgyűlést ma tartják Szekszárdon, a TÁÉV éttermében. A szavazatok összeszámlá- lása és kihirdetése után szót kértek a jelöltek. Megköszönték a jelölést, röviden beszéltek eddigi munkájukról, életükről, közéleti tevékenységükről és arról, hogy a jövőben mit kívánnak tenni a Hazafias Népfront programjának megvalósítása érdekében. Sz. J. Küldöttközgyűlést tartott a TESZÖV A Tolna Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége tegnap délelőtt a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának székházában tartotta meg küldöttközgyűlését. A szövetség küldöttközgyűlésének napirendi pontján szerepelt a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló jelentés, melyet Lakos József elnök terjesztett elő. Horváth József, a szövetség titkára a mezőgazdasági szövetkezetek 1984. évi gazdálkodásának és 1985. évi tervkészítésének tapasztalatairól számolt be. Napirenden szerepelt még a pályakezdő szakemberek helyzete a mezőgazdaságban, valamint az Ellenőrzési Iroda vezetőjének a beszámolója, mely a tavalyi év tevékenységéről adott számot. A szövetség titkára beszámolt az 1984. évi költségvetés teljesítéséről és az 1985. évi költségvetés tervezetéről is. A küldöttközgyűlésen jelen volt Gyugyi János, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkára, Fülöp László, a TOT alelnöke. Tegnap meghatóan kedves ünnepség színhelye volt Szekszárdon a Művészetek Háza. Találkozóra és emlékülésre hívta össze a Pedagógusok Szakszervezetének Tolna megyei Bizottsága a szakszervezeti alapító tagokat, aktivistákat. Az esemény résztvevőit — az alapítókat, a mai harminc—negyven éves pedagógusok, a legfiatalabb kék nyakkendős generáció képviselőit, valamint az elnökségben helyet foglaló Kósáné dr. Kovács Magdát, a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségének titkárát, Horváth Gézát, a Szak- szervezetek Tolna megyei Tanácsa titkárát, Kiss Magdolnát, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkárát — Fülöpné Szűcs Mária, a pedagógusszakszervezet megyei titkára köszöntötte. Ezt követően a központi vezetőség titkára, Kósáné dr. Kovács Magda tartott emlékbeszédet, melyben taglalta a negyven évvel ezelőtt újjáalakult szakszervezet eseményeit, történéseit. Külön is kitért az iskolák államosítására, a törvény elfogadásának körülményeire. Beszédének további részében a pe- dagógusszakszervezet Tolna megyei születésének körülményeiről és a pedagógus társadalmi feladatáról szólt. Az emlékülés további részében Kósáné dr. Kovács Magda emlékplakettet adott át azoknak a szakszervezeti tagoknak, akik a mozgalomért és a nevelésért az elmúlt negyven évben megyénkben a legtöbbet tették. Így vehette át ezt a kitüntetést Ugrai Ferenc, Eretnek János, Kedves Henrik, Békés Ferenc, Rudas György, Pető Ede. Négyen egészség- ügyi állapotuk miatt nem lehettek jelen. Az ünnepség színvonalas műsorral és fogadással ért véget. Szervezet a békéért (2.) A Varsói Szerződés - válaszlépés A szörnyű sebeket, amelyeket a második világháború ütött, még nem gyógyították be, amikor megkezdődött egy új szovjetellenes tömb kialakítása. Amidőn 1949. április 4-én létrehozták a NATO-t, majd katonai szerveinek hálózatát, a Szovjetunió és a népi demokráciák figyelmeztettek a következményekre —, de a mérsékletnek, a türelemnek ritka példáját mutatván, hat teljes esztendőt vártak saját védelmi szervezetük megterem, lésével. Csak amikor 1955- ben az adenaueri Nyugat- Németországot is bevonták e szövetségbe, és egykori náci tábornokok vezetésével megkezdődött tizenkét hadosztály felállítása, csak akkor tették meg szükséges ellenlépésüket. Hiszen Nyugaton nem is titkolták, milyen alapon vonták be az NSZK-t e blokkba. Adenauer mondotta: „Nincs egyetlen olyan amerikai, angol vagy francia tábornok sem, aki harcolt volna az oroszok ellen akár egyszer is. A német tábornokoknak e téren van tapasztalatuk.” Erre készültek tehát a NATO-stratégák. Ilyen körülmények közt ültek össze 1955. május 14-én nyolc európai szocialista ország, köztük hazánk képviselői Varsóban, megalakítva a sokoldalú politikai és katonai együttműködési szervezetet, a Varsói Szerződést. Ezzel olyan újtípusú szövetségi szervezet született, amely egyértelműen védelmi jellegű. Létrehozása világos és egyértelmű figyelmeztetés volt: a szocialista közösség békét akar, ezért eltökélte, hogy érdekeit, biztonságát együttes erővel, testvéri szövetséget alkotva, megvédel- meai. A történelem korábbi koalícióitól eltérően, ez a szerződés nem irányul egyetlen állam vagy államcsoport ellen sem, nem fenyeget senkit. A Varsói Szerződés az egész emberiség érdekeit szolgálva, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az imperializmus szándéka meghiúsult, nem tudott új világháborút kirobbantani, s része volt abban is, hogy Európában, s annak határain itúl is megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. Katonai erejéről bebizonyosodott, hogy ez nem egyszerűen e tagállamok ilyen erejének mechanikus összege: felbecsülhetetlen szerepet játszik a katonák szilárd tudatossága, hazafias érzése és internacionalizmusa, az ügyünk igazságába vetett szilárd hit. A fegyverrendszerek, a kiképzés-felkészítés, a harc megvívásának elmélete — mindez összehangolt, egységes hadtudományra, haditechnikára épüli. A közös hadgyakorlatok pedig — erősítik a fegyverbarátságot és az együttműködés szellemét, hozzájárulnák ahhoz, hogy a fegyveres erők hatékonyan oltalmazhassák országaink közösségének nyugodt, kiegyensúlyozott, békés alkotó munkáját. Államaink sosem korlátozták a béke és biztonság érdekében tett erőfeszítéseiket katonai területre, mindig is a politika elsődlegességének lenini tétéléből indultak ki. A szerződés nem csupán katonái Védelmi szervezet, hanem a szocialista országok hatékony külpolitikai együttműködésének fóruma. Következetes lépéseivel a feszültség csökkentésére, a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésére, a Varsói Szerződés maga is részt vesz a földrész új realitásainak kialakításában. A Varsói Szerződés államainak diplomáciai tevékenysége felbecsülhetetlen szerepet játszott abban, hogy a földrész történetének leghosszabb békés időszakára tekinthetünk vissza. Már a szervezet vezető szervének, a Politikai Tanácskozó Testületnek (PTT) első, 1956 januári ülésén javaslatot fogadták el az európái kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről. Két esztendővel később a szervezet javaslata: kössenek meg nem támadási szerződést a Varsói Szerződés és a NATO országai között, azzal, hogy ez elvezethetne a tömbök egyidejű feloszlatásához. Nagyon lényeges indítvány ez, mivel tükrözi a Varsói Szerződés „rendhagyó” jellegét a hasonló koalíciós szövetségek történetében. A Varsói Szerződés már az első pillanattól kész saját megszünetésére, ha nem áll többé fenn az a veszély, amely életre hívta. Különösen emlékezetes a Varsói Szerződés országainak ama felhívása, amelyet a diplomáciatörténet fővárosunk neVével kapcsol össze. A Budapesti Felhívás az összeurópai biztonsági értekezlet előkészítésére szólított fel 1969 márciusában. Igaz, az út nem volt egyenes vonalú, nemegyszer úgy tűnt, mintha zsákutcába kerültünk volna. És sok esztendő szívós erőfeszítésére volt szükség, iámig végül e felhívás nyomán, 1975-ben, a helsinki Finlandia palotában aláírhatták az európai biztonsági konferencia záróokmányát. A legutóbbi időszakban a Varsói Szerződés országai igen nagy erőfeszítéseket tették azért, hogy el lehessen hárítani azokat az akadályokat, amelyeket az aktivizálódott, szélsőségesen militarista erők állítottak a nemzetközi kapcsolatok útjába. Az elmúlt két esztendőben újra és újra bebizonyosodott: a szerződésben tömörült szocialista államok készen állnak arra, hogy a józanság és a méltányosság, az egyenlőség és az egyenlő biztonság szilárd elvi alapjain munkálják ki a megállapodásokat a másik tömb országaival. Olyan megközelítés ez, amely hasznára Van a békének — a béke fenntartása minden állam elsődleges nemzeti létérdeke az atomkorban —, és amely nem sérti egyetlen állam érdekeit sem. 1983 januárjában, amikor már aktívan folyt az európai békét veszélyeztető új amerikai közepes hatótávolságú eszközök — a Pershing—2-k és a manőverező íobotrepülő- gépek — telepítésének előkészítése Nyugat-Európa NATO-államaiban, a Póliti- kai Tanácskozó Testület átfogó békeprogramot munkált ki és adott közre. Az észak- atlanti tömb államaihoz fordulva, arra hívta fel őket, hogy kössenek szerződést az erőszakról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatök biztosításáról. Ezt a felhívást azóta több ízben, konkrét formában megismételték a Varsói Szerződés országai. A válasz a Pershing—2-k és a robotrepülőgépek telepítési előkészületeinek folytatása volt, lázas ütemben, olyan módon, hogy még a biztonsági követelményeket sem tartották szem előtt. A békeidőben is lehetséges következményeket a közelmúlt heilbronni balesete feltárta: a Pershing—2 támaszponton bekövetkezett robbanása egy sűrűn lakott vidéken katasztrófához is vezethetett volna. 1984 januárjában a Varsói Szerződés országai arra hívták fel a NATO-t, hogy kössenek szerződést, amely „vegyifegyver-mentessé” teszi Európát. A válasz az új „Rogers-doktrína”, volt, amely még nagyobb jelentőséget tulajdonít e különösen pusztító harceszközöknek. 1984 decemberében berlini tanácskozásukon a Varsói Szerződés országainak külügyminiszterei a nukleáris fegyverkezés mennyiségi és minőségi vonatkozásban történő befagyasztására, és az atomfegyver-kísérletek általános tilalmára szólítottak fel. Ahhoz, hogy ennek jelentőségét felrrtérjk, elegendő arra utalni, hogy az atomfegyverek tökéletesítéséhez csakis a kísérleteken keresztül vezet az út. (A neutron- bomba ismert története is ezt tanúsítja.) Ha a kísérteteket betiltják, elejét veszik a mainál is veszélyesebb atom- és hidrogénfegyverek rendszeresítésének. A politikában nincs feltételes mód, nem tudunk pontosán válaszolni arra a kérdésre, hogy „mi lett volna, ha nincs Varsói Szerződés”? Ám tudjuk, hazánk fejlődéséhez, nemzeti függetlenségének biztosításához is alapvető módon járult hozzá. Ezért fogadta közvéleményünk egyetértéssel és megelégedéssel Kádár János elvtársnak a XIII. kongresszuson elmondott szavait: „A jelenlegi világhelyzetben a Varsói Szerződés tagállamainak gondoskodniuk kell védelmükről, s ennek megfelelően mi is megfelelő szinten tartjuk védelmi erőnket... Itt is megerősíthetem: a Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés meghosszabbítása mellett foglal állást.” VAJDA PETER — Vége — Történelmi esemény: a lengyel fővárosban 1955. májusában az európai szocialista országok képviselői aláírják a Varsói Szerződést.
