Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-25 / 96. szám
1985. április 25. a Képújság A barkácseszközök helye fejét, azon előbb-utóbb úrrá lesz a gyűjtőszenvedély: sorra vásárolja a szükséges és nélkülözhetetlen szerszámokat, és szívesen spórol egy- egy drágább, de hasznos felszerelésre is. Gondot időnként csupán a tárolás problémája okoz. Ott, ahol valamilyen kis helyet kiharcol a barkácsoló magának (éléskamra, garázs^ pince, padlás) a házi műhely eszközeit, szerszámait a falra is helyezheti. (A). Ezeket tartólécre szögezett bőrpántokba, vagy deszkapolcba fúrt megfelelő méretű lyukakba állíthatjuk. A sokzsebes, derékra erősíthető kötény nemcsak védi a ruházatot, de a jól méretezett rekeszek segítségével kezünk ügyében tartja a szükséges szerszámokat a házi bütykölésnél és a kerti munkáknál egyaránt. A 75x 28 cm méretű kötényhez 80 cm széles erős vászonanyagot használunk. A szélrészeket aláhajtjuk, s a teljes szélességet (24 cm-t) visszahajtjuk. 17x17 cm nagyságú anyagból zsebeket varrunk fel. A csavarhúzók részére méretre vágott, tölcséresen az alapanyagra illesztett önálló tokot készítünk. A kalapácstartó pántot célszerű vékonyabb bőrből — például elhasznált táska még hibátlan részéből — készíteni. A barkácskötény derékpántja 4 cm széles, 2 m hosszú hevederből készül. A különféle szerszámok tárolására ezenkívül magunk is készíthetünk szerszámosládát, mint a C. ábrán látható, jó erős deszkából, stabilan összeerősítve. De praktikus a C. ábra utolsó min- tájai. amit fellépőzsámolyként is használhatunk. Ez elhelyezhető a barkácsasztalon, gyaluDadon, de egyszerűen magunkkal vihetjük más munkahelvre is. Tévét néz a gyerek „A tévé két érzékszervet köt le, a szemet és a fület, miközben pedig a néző képzelete dolgozik” — így összegezte egy beszélgetés során egy pszichológus a tévénézés lényegét, s korántsem nyilatkozott róla pozitívan. Díváit lenne a tévénézés káros hatásáról besz'lmii? Egyáltalán nem erről van szó. Halt-hétéves kor alialtt a gyerekeik fantá- ziaViílága annyira élénk, hogy a képernyőn pergő eseményeket nem tudják az élettől, a valóságtól elkülöníteni. Mélyen átélik a történteket, a szépirodalmi művek megfilmesített változatait, a meséket és a krimit. Sokan azt mondják: „Hadd nézze a gyerek a tévét, hiszen kicsi, úgysem érti.” Bedig éppen ez a baj: a gyerék nem érti meg, amliit lát, s a feldolgozatlan, nagy információtömeg végül is feldúlja. Mindezek elkerülhetők, ha a két legfontosabb élvet, a felnőtt felügyelete méllett történő és a széléktált tévénézést megvalósítjuk. Vajon miért van szükség hat-hétéves kor alatt a felnőtt felügyeletére még a mesénél is? A gyerek számára nemegyszer kommentálni kelt a képernyőn történteket, mert kialakulatlan Világképe miatt nem képes a tökéletes feldolgozásra. Segítenünk kell őt még a nem félelmetes történetek megértésében is. A közös tévézések alkalmával nyugodtan hagyatkozhatunk a gyerekre. Nem kell magyarázatainkkal Zaklatnunk őt — várjuk meg, amíg kérdez, s adjuk meg a megfeütelő választ. Másrészt a gyerekét segíteni keld abban is, hogy a filmművészet formanyelvét fokozatosan és korának megfelelő szinten elsajátítsa. A gyerek nem máról holnapra tanulja meg az egyes filmes szakmai fogások és trükkök értelmezését — e téren is rártk szorul. A gyereket a tv-'nézésben elsősorban a látvány ragadja meg, számára ez a vonzó, a csábító. Felnőttek is képesék órák hosszat a tévé előtt ülni — hogyne tennék hét ezt a gyerekek! Szeretik a tévét egyszerűen azért, mert nagyon sokszínű, folyton változó, mindig újjal és újjal szolgál. Fontos azonban, hogy a tévét ne valami helyett nézze a gyerek, hanem száméra a világ megismerését segítő eszközök között csak egy legyen a sok közül. Bevett szokás a legtöbb családban az esti mese, Valamint a különböző, gyermekeknek szóló rajz- és bábfilmek, mesejátékok nézése. A jó ízlésű és gyerekhez értő félnőtt még ezek között is szelektálhat, hiszen nemegyszer vetítenek a gyerek világát cseppet sem figyelőmbe vevő alkotásokat. A gyerek számára azonban elsősorban ne szórakozás legyen a tévé, hiszen ez a kikapcsolódásnak nagyon is passzív formája. A lurkó ül a tévé élőtt, és nem tud válaszolni, reagálni — nincs kontaktusa. Sokkal hasznosabb számára az alkotó tevékenység — a játék, a rajzolás például —, mert ez aktivitását igényli. Az erőfeszítések nélkül Való élményhez jutás semmiképpen sem fejleszti a gyermeket. A tévé ugyanakkor szolgál sehonnan máshonnan meg nem szerezhető információkkal, elsősorban ezékre kell gyermekeink figyelmét felhívni. Az ismeretterjesztő filmek — a növényekről, az állatokról, a más népek életéről vagy technikai érdekességekről szőlő alkotások — tágíthatják és tágítják is a gyerék látókörét. Ezek megtekintését ákár este nyolc óra után is megengedhetjük, ha a gyerek ébren tud maradni. A tévé másik nagy hibája az, hogy a maga ritmusában rohanja le az embert, s éhhez minden esetben alkalmazkodni szinte képtelenség. A könyvnek ilyen hátrányai níncsnek, ott mód van a visszalapozásra, a mortfondíroZásra, az élmények alaposabb feldolgozására. Jó, ha mindezt szem előtt tartva, inkább könyvet adunk gyermekeink ’kezébe a mértéktelen és válogatás nélküli tv-nézés helyett. Sokszor beszéltek már a szakemberek a televíziózás és a gyermekagresszivitás kap- csöla'táról. Egyes külföldi tv-társaság ék éppen saját érdekeiktől indíttatva azt bizonygatják, hogy a televízió nem okoz ag- resszivitást a gyermekben, inkább segíti levezetni az agresszív indulatokat. Ezzel szemben a Valóság az, hogy a rosszul megválasztott tv-műsor feszültséget kelt a gyermekben, s a következmény éjszakai fedníadások, bevizelések, nyugtaftamságok és indokolatlan szorongások formájában jelentkezik. A rossz műsorváLasztás esetén nagyon sokszor arról Van szó, hogy a szülő nem képes saját kényelméről lemondani, s inkább megengedi a még nem áltnos gyermekének, hogy megnézze a krimit, mintsem őmaga eltekintsen a szórakozástól. Kálros az is, ha az aílvó gyerek feje födött tévéznek a felnőtték, ugyanis bizonyított, hogy az ilyen pihenés nem kielégítő. Végezetül még annyit, hogy a tv-nézés esetén ils alkalmaznunk kell a gyermeknevelés egyik aranyszabályát: meg kell találnunk a tiltás és a megengedés helyes arányait, s ehhez 'következetesen ragaszkodni kell. CSAPÓ IDA Villámbajnokság teniszütővel, teniszlabdával Tavaszra egy villámbajnokságot ajánlok, amelyhez elég egy teniszütő és egy teniszlabda, de megfelel a minitenisz felszerelés is. Ha több ütő és labda van (minden állomáson egy), a bajnokság még gyorsabban lebonyolítható. Legszerencsésebb egy kör alakú pályát kialakítani, amelyen akár több állomás is létesíthető. Gondolat- ébresztőnek én négy állomást (feladatot) rajzoltattam, de ennél jóval több is kialakítható. A) RUGALMASSÁG- FEJLESZTŐ A fa ágára úgy függesztek fel egy teniszlabdát (lehet hálóba téve)», hogy azt az ütővel csak jól felugorva lehessen elérni. Ez aztán igencsak fejleszti a ruganyosságot, a láb izmait. De ugyanakkor az ügyességet is fejleszthetitek, hiszen a mozgó célt nehéz eltalálni. Mindenkinek három kísérlete legyen. B) LENGŐ CÉL A fára felfüggesztett karikába kell a labdát beütni a teniszütő segítségével. Izgalmasabb a feladat, ha a karikát ütés előtt meglengetitek. A kezdők maguknak dobják fel a labdát, a haladóknak már a társ dobja, így nehezebb a találat. Mindenkinek öt kísérlete van. C) PONTVADÁSZAT A falra rajzoljatok egy téglalapod osszátok be több egyenlő részre. Az így kapott részekbe írjatok számokat. A téglalap külső soraiba a nagy számokat, középre a kisebbeket. Ezután — hasonlóan az előző játékhoz — a kezdők maguknak dobják fel a labdát, a haladóknak pedig a társ dobja fel. A feldobott labdát valamelyik számozott részbe kell ütni. A verseny végeredményét a tíz ütés utáni összpontszám adja. Törő István: B O ti O G Hosszú talpú nagy cipő, Jancsi bohóc jöjj elő! mit csinál most Szamóca? lám a málnát bogyózzai csili-csálé nadrágját most húzzák le a libák, térdig érő bő orra, a cipőjét porolja, de a haja égnek áll, amint Jancsi előáll, veszekednek jó nagyot, majd letépik a napot. iRádkozó sáska Kevés olyan érdekes életmódú rovarfaj él hazánkban, mint az imádkozó sáska, más néven: éjltatos manó. Különös nevét onnét kapfta, hogy elülső lábpárját, fogókarjait, féléméivé tartja maga előtt, mintha imádkozna. Az imádkozó sáskának kiterjedt rokonsága ól a déli, trópusi tájakon. Valamennyi faj ragadozó életmódot folytat, különböző apró rovarokkal, pdkökkál él. Áldozatukat erős fogókarjaikkal ragadják meg és úgy Viszik a szájukhoz. Kedvelik a napsütötte, meleg lejtőket, és a gazos fű között vagy alacsony cserjék ágain ülve lésnek zsákmányra. Ha légy vagy más rovar bükkan fel a közelben, először csak jellegzetesen szív alakú fejüket fordítják arrafelé, és csak később mozdulnak feléje a testükkel is. Lassan, óvatosan közelitik meg a mit sem sejtő rovart, és amikor megfelelő távolságra énnek, fo- gőkarjaikkall oly hirtelen kapnak felé, hogy annak már nem marad ideje a menekülésre. A fűszálak között bujkáló imádkozó sóskák színezete többnyire szép fűzöld, de akadnak barna példányok is. A nőstények jóval termetesebbek a hímeknél és nyár vége felé, petével teli potrohúkkal különösen nagynak tűnnek. Csak lassan, nehézkesen másznak, a fürgébb hímek viszont zavarás esetén rövid távon repülnek is. Az imádkozó sáska tápláléka elsősorban különböző rovarokból, szöcskékből, sáskákból, lepkékből és legyekből áll, de a nőstények adott esetiben udvarié párjukat sem kímélik. A hímek ugyan igyekeznek óvatosan közeledni, és egy gyors ugrással a nőstényre kerülni, de — különösen akkor, ha az még nincs a párzásra hajlandó állapotban — gyakran életükkel fizetnék merészségükért. A Visszafordüló nőstény halálra marcangolja, és rövid idő alatt felfalja őket. — Néha a már párzó hím is erre a sorsra jut. A nőstény petéit úgynevezett kokonokbaln rakja le, levélre vagy a fű között heverő szikladarabra ragasztja őket. Egy-egy kökön 100—120 petét tartalmaz, de egy Eszak- A trikóban élő rokon faj esetében ez a szám akár 400 is lehet. A petékből a lárvák az áttélelés után, tavasszal keinek ki, és többszöri ved- lés után gyorsan növekednék. Eleinte levéltetveket fogyasztanak, de ragadozó hajlamuk már korán megnyilvánul, és egymást sem kímélik. SCHMIDT EGON Vigyázat: csípőprotézis! Kölnben a csípőprotézist átültető sebészorvosok szá- móltak be tapasztalataikról. A valóban gyakran fájdalmatlan járást biztosító csípőprotézisek beültetését 60 éves kor alatt egyáltalán nem, vagy csak igen kivételes esetekben tartják indokoltnak. Az Esseni Ortopédiai Klinika professzora, K. F. Schlegel, aki igen sok csípőprotézist ültetett már át, részben ortopéd-orvostár- sainak, de még inkább a megbeszélésen jelenlévő szakújságíróknak azt javasolta, hogy legyenek mérték- tartóbbak a protézis átültetésének propagálásában. A gyors fájdalmatlanság reményében különösen a beteg hajlik könnyen arra, hogy csípőprotézis átültetést kérjen orvosától. A hamis illúziók csökkentésére javasolta Schlegel professzor azt is, hogy ne csak a sikereket ismertessék a hírközlő eszközökben, hanem az évek múlva gyakran jelentkező súlyos szövődményeket is. A Homburg/Saar Ortopédiai Klinikájának professzora. H. Mittelmayer, aki ugyancsak számos műtétet végzett, és számos szövődményt figyelt meg, szó szerint a következőket mondotta: „Ha valakinek teljes fogpótlást készítenek, és alulfölül protézist ragasztanak a szájába, amivel harapni ugyan tud, az sem vállalkozik arra, hogy diót törjön műfogsorával. Mégis kapok csípőprotézissel élő betegeimtől leveleket, amelyben beszámolnak arról, hogy teniszeznek, futballoznak, hegyet másznak, vagy távgyalogolnak. Ez nyilvánvalóan tanácsunk ellenére van. Ilyenkor nyilván csak idő kérdése, hogy a túlterhelés hatására a protézis kilazuljon és szövődményekre kerüljön sor.” A szakemberek egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy minden csípőátültetésben részesült beteg számára nyomtatott figyelmeztető lapot kell adni, amelyben pontosan feltüntetik, hogy mivel szabad és mivel nem szabad terhelni a csípőprotéziseket. Amennyiben a beteg ezeket a javaslatokat betartja, úgy remélheti, hogy — miként Schlegel professzor betegei — 10 illetőleg 18 év múlva is még 80 százalékos valószínűséggel könnyed és panaszmentes járást biztosíthat a műanyagból, fémből vagy más anyagból készült csípőprotézis. (Dr. Szendéi)
