Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-24 / 95. szám
2 írsÉPÜJSÁG 1985. április 24. Erősödjék a szocializmust építő népek egysége! Gorbacsov beszéde a KB ülésén T ü ntetéssorozat A XXVII. kongresszusára készülő SZKP a fejlődés meggyorsítását kívánja Moszkvában kedden megtartották az SZKP Központi Bizottságának plénumát. A tanácskozásán felszólalt, s a Szovjetunió Kommunista Pártja soron következő XXVII. kongresszusának előkészítésével és megtartásával kapcsolatos kérdésekről mondott beszédet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Gorbacsov ismertette az SZKP KB Politikai Bizottságának javaslatát arról, hogy a párt XXVII. kongresszusát 1986. február 25-től kezdődően tartsák meg. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban szólt arról, hogy a Szovjetunió komoly eredményeket ért el a társadalom életének minden területén. A szovjet emberek joggal büszkék mindezekre az eredményekre. Az élet, és annak dinamizmusa azonban szükségessé teszi a további változásokat és azt, hogy a szó legszélesebb értelmében új, minőségi szintre emelkedjen a társadalom élete — mutatót rá Gorbacsov. A legfőbb kérdés ma az, hogyan gyorsítható meg az ország gazdasági fejlődése. A politikai bizottságban ezt a kérdést megvitatva egyhangúlag arra a megállapításra jutottunk, hogy ennek megvannak a reális lehetőségei. Munkánk középpontjába a gazdasági tevékenység intenzívebbé tételét, és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását kell állítanunk. Át kell alakítanunk az irányítást és a tervezést, a szerkezet- és beruházási politikát, pillanatnyi megállás nélkül tovább kell erődítenünk a szervezettséget és a fegyelmet, alapvetően meg kell javítanunk tevékenységünk egész stílusát — mutatott rá Gorbacsov. Az ország gazdasági és társadalmi fejlődése meggyorsításának legfőbb értelmét az SZKP abban látja, hogy tovább növekedjen a szovjet nép jóléte, minden szempontból javuljon a szovjet emberek élete, és létrejöjjenek a személyiség harmonikus fejlődéséhez szükséges legkedvezőbb feltételek. Beszéde további részében az SZKP KB főtitkára nemzetközi kérdésekről szólt. Emlékeztetett a fasizmus felett aratott győzelem közelgő negyvenedik évfordulójára, s azokra a hatalmas áldozatokra, amelyekbe e győzelem a szovjet népnek, a Hitler-ellenes koalícióban részt vett más népeknek került. Leszögezte, hogy ezekre az áldozatokra emlékezve az SZKP és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének legfőbb értelmét e tragédia megismétlődésének megakadályozásában látja. Az emberiség békés jövőjéért vívott küzdelemben legyőzhetetlen erőt képvisel a szocialista országok egybeforrott közössége — állapította meg Mihail Gorbacsoy. A testvéri szocialista országok rendkívül fontos történelmi vívmánya, hogy megteremtették a katonai-hadászati egyensúlyt a NATO agresz- szív tömbjében tömörült országokkal. Ezt az egyensúlyt a béke érdekében mindenáron meg kell védeni. A béke és a haladás politikája szempontjából hatalmas lehetőségeket és tartalékokat jelent az, hogy nincs egyetlen nép sem, amely háborút kívánna. Meggyőződésünk, hogy a világháború megakadályozható. A béke megőrzése és az általános biztonság szavatolása azonban újabb és újabb erőfeszítéseket igényel. Az imperializmus hibájából a nemzetközi helyzet továbbra is aggasztó, veszélyes. Az emberiség válaszút előtt áll: vagy tovább erősödik a feszültség és a konfrontáció, vagy konstruktív munka eredményeként létrejönnek azok a kölcsönösen elfogadható megállapodások, amelyek véget vetnek a nukleáris konfliktus anyagi előkészítésének. A kialakult helyzetért elsősorban az Egyesült Államok vezető köreit terheli a felelősség, mivel tovább erősítik a fegyverkezési hajszát, szabotálják a leszerelést, meg akarják szerezni azt a jogot, hogy mindenhol és minden ügybe beavatkozzanak, konfliktushelyzeteket és háborús veszélyt teremtsenek — szögezte le Mihail Gorbacsov. Mihail Gorbacsov síkra- szállt azért, hogy a helsinki záródokumentumot tíz évvel ezelőtt aláíró államok vezetői ismét erősítsék meg a finn fővárosban: államaik a veszélyes feszültség megszüntetésére, a békés együttműködés és a nemzetközi lét konstruktív elemeinek fejlesztésére törekszenek. Gorbacsov a továbbiakban kijelentette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti konfrontáció nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A Genfben most folyó szovjet—amerikai tárgyalásoknak azonban már az első szakasza alapján is megállapítható, hogy Washington nem a Szovjetunióval kötendő megállapodást tartja szem előtt. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió számos békekezdeményezést tett, ám az Egyesült Államok kormánya a jóakarat legcsekélyebb jelét sem adta válaszul ezekre. A fegyverkezési hajsza és a leszerelésről folytatott tárgyalások összeegyeztethetetlenek. Ez mindenki számára világos, aki nem képmutató, és nem mások becsapására törekszik. A Szovjetunió a maga részéről továbbra is szilárdan arra törekszik, hogy Genfben konkrét, kölcsönösen elfogadható megállapodások szülessenek, amelyek nemcsak a fegyverkezési hajsza megállítását, hanem a leszerelés előmozdítását is lehetővé teszik. A világ békéjének, a jobb jövőnek a biztosítása érdekében ma minden korábbinál nagyobb szükség van a szilárd politikai akaratra — szögezte le végezetül Mihail Gorbacsov. • Az SZKP Központi Bizottsága keddi ülésén úgy határozott, hogy 1986. február 25- ére Moszkvában összehívja az SZKP XXVII. kongresszusát. Az ülés résztvevői meghallgatták és megvitatták Mihail Gorbacsov főtitkár előadói beszédét az SZKP XXVII. kongresszusának ösz- szehívásáról, valamint a kongresszus előkészítésével és megtartásával kapcsolatos feladatokról. A magyar-román kapcsolatokról Hazánkba érkezett Constantin Dascalescu román kormányfő, aki Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz. A találkozó szervesen illeszkedik a két ország közötti magasszintű politikai megbeszélések sorába, és annak egyik jelentős állomása. Ettől a találkozótól a magyar—román barátság elmélyítését. a kapcsolatok fejlesztését várjuk. Hazánk mindig fontosnak tartotta a magyar—román kapcsolatok fejlesztését. Arra törekszik, hogy kiegyensúlyozott, jószomszédi viszonyt teremtsünk és tartsunk fenn a Román Szocialista Köztársasággal, erősítsük a magyar és román nép barátságát, sokoldalúan fejlesszük a két ország együttműködését. Ezek elérésében a közös szocialista alapokra, a közös célokra és érdekekre, az ezeket szolgáló megállapodásokra, az azonos szövetségi rendszerhez való tartozásunkra kívánunk építeni. A két ország viszonyában meghatározó szerepe van a két párt, az MSZMP és az RKP együttműködésének és a két ország vezetői megállapodásainak. Kapcsolataink fejlesztésében továbbra is Kádár János és Nicolae Ceausescu 1977-es debreceni és nagyváradi találkozóján elfogadott megállapodásokat tekintjük iránymutatóknak. Továbbra is érdekeltek vagyunk, hogy a találkozókra folyamatosan, rendszeresen sor kerüljön, a megbeszélések hatékonysága és eredményessége fokozódjon. A két ország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megfelelő keretet biztosít a kapcsolatok állandó építéséhez. Együttműködésünk fontos területének tartjuk a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztését. Célunk, hogy a jövőben közös kezdeményezésekkel és erőfeszítésekkel tartós alapokra helyezzük és dinamikusan bővítsük a gazdasági kapcsolatokat. Érdekeltek vagyunk a gazdasági együttműködés mindenoldalú kialakításában, abban, hogy az áruforgalom növekedését a korszerű, tartós kapcsolatokat eredményező együttműködési formákkal segítsük elő. Nagyobb jelentőséget kívánunk adni a termelési kooperációnak és a gyártásszakosításnak. Fejleszteni kívánjuk a műszaki-tudományos együttműködést, különösen a kutatás és a fejlesztés területén, a találmányok, műszaki dokumentációk, know how-k értékesítésében. Fontos az együttműködési fő irányok meghatározása hosszabb távra, 1990-ig, és még azon túl is. Nagy súlyt helyezünk az érvényben lévő megállapodások meghosszabbítására, bővítésére, és további megállapodások létrehozására. Elsősorban a szerszámgépgyártás, a közúti járműipar, a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás, az elektronikai, mikroelektronikai elemek gyártása és kölcsönös szállítása, valamint a számítástechnika, a gyógyszerek, finomvegyszerek gyártása és kölcsönös szállítása, továbbá kohászati termékcsere területén szeretnénk előrelépni. A KGST-tag ország ok 1984. évi felsőszintű gazdasági értekezletének határozataival összhangban együttműködésünkben arra törekszünk, hogy a két ország termékszerkezete jobban egészítse ki egymást, és ezzel lehetőséget nyújtson a kereskedelmi és termelési kapcsolatok bővítésére. Ilyen szellemben kedvezően értékeljük, hogy az árucsere-forgalom 1982—1983. évi csökkenését 1984-től a kölcsönös gépszállítások növelésével sikerült megállítani. Fontosnak tartjuk, hogy a belkereskedelmi árualapok cseréje — ezen belül a határ menti csere — évről évre növekedjék. A határ menti forgalom növeléséhez, a kapcsolatok fejlesztéséhez megfelelő alapot biztosít, hogy mindkét országban növelték a megyék önállóságát. A kulturális, oktatási és tudományos kontaktusok közvetlenül érintik országaink lakosait, nagy hatással vannak a kölcsönös bizalom és barátság alakítására. Népeink kulturális kapcsolatainak hagyományai kedvező alapot adnak a széles körű és sokrétű együttműködéshez. Nagy politikai jelentőséget tulajdonítunk haladó, forradalmi hagyományaink ápolásának, közös rendezvények szervezésének. Méltó módon gondoskodunk a kulturális, a történelmi. nemzeti emlékhelyekről. Felszabadulásunk 40. évfordulóján központi román emlékművet és sírkertet avattak Hajdböszörményben, a Magyarország felszabadításáért elesett román katonák emlékére. Nagy politikai jelentősége és hatása van a két ország együttműködésében a lakosság közvetlen kapcsolatainak, a rokoni, baráti utazásoknak, az idegenforgalomnak. Az állampolgárok érintkezésének megkönnyítése, zökkenő- mentessége kölcsönös érdek. A két ország területén élő nemzetiségiek ösztönző szerepet töltenek be a magyar— román kapcsolatok fejlesztésében, összekötő kapocsként segítik a népeink közötti testvéri viszony kiszélesítését. Pártunkat, kormányunkat az a törekvés vezérli, hogy a magyar—román együttműködést kölcsönösen szélesítsük, jobban kihasználjuk a szomszédságból fakadó előnyöket, erősítsük a tartós kapcsolatokat. Washingtonban Egy letartóztatott tüntető a több száz közül (Telefotó) Több száz tüntetőt vettek őrizetbe hétfőn a rendőrök a Fehér Ház előtt az v,áprilisi ákció” résztvevői közül. A 80 társadalmi, egyházi, politikai szervezet, szakszervezet által támogatott négynapos tüntetéssorozat befejezéseként tüntetők zárták el ülősztrájkkal a Fehér Ház bejáratait. A legtöbben a nicaraguai ellen- forradalmárok támogatása ellen tiltakoztak, de sokan követelték, hogy az Egyesült Államok járuljon hozzá a nukleáris fegyverek azonnali befagyasztásához, és szüntesse meg a fajüldöző dél-afrikai rendszer támogatását. A tüntetők egy csoportja a Reagan-kormány szociálpolitikája ellen tiltakozott. A rendőrség nagy erőkkel vonult fel; a Fehér Ház bejáratait gyalogos és lovas rendőrök őrizték, autóbuszokat hoztak az őrizetbe vett tüntetők elszállítására. A megmozdulás incidens nélkül ment végbe; a tüntetők, akik külön felkészültek az erő- szakmentes „polgári engedetlenségi akcióra”, nem álltak ellen, amikor a rendőrök elhurcolták őket. A washingtoni szovjet nagykövetség közleménye A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége az Arthur Nicholson amertifeai őrnagy ügyével kapcsolatos szovjet —amerikai megbeszélésről a következő sajtóközleményt hozta nyilvánosságra: Április 12-én, az előzetes megállapodásniaik megfelelően, a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport főparancsnoka és az Egyesült Államok európai szárazföldi egységeinek főparancsnoka találkozott egymással. A megbeszélés célja annak -megvitatása volt, miként lehet elkerülni, hogy az NDK területén lévő amerikai és az NSZK területén lévő szovjet katonai misszió tagjai a jövőben újabb incidensekbe keveredjenek. Szóba került egyebek között annak az 1947-ben megkötött egyezménynek a betartása, amely szabályozza a katonai missziók tevékenységét. A realisztikus megközelítés lehetővé tette, hogy megállapodjanak abban: folytatják a munkát néhány eljárási intézkedés összehangolásában. Ilyen körülmények között látott napvilágot az amerikai külügyminisztérium közleménye, amely elferdítette a két ország katonai képviselői közötti tanácskozás tartalmát és eredményeit. Nem felel meg a valóságnak, hogy a szovjet fél beleegyezett volna bármiféle kompenzáció lehetőségének megvitatásába az incidens kapcsán. Nem igaz az sem, hogy a szovjet fél lemondott volna a szolgálati szabályzatokban előírt jogos intézkedések alkalmazásának jogáról. Az Arthur Nicholson őrnaggyal történt tragikus kimenetelű eset sajnálatos, ám a történtekért minden felelősség az illetékes amerikai hatóságokra hárul. Amerikai részről sem tagadták, hogy az őrnagy és segítőtársa hírszerző tevékenységet folytatott. A szovjet őrkatona eljárása teljes mértékben indokolt volt: cselekedetei nem az amerikai misszió tagja ellen, hanem ismeretlen behatoló ellen irányulták, aki hírszerzést folytatott, és nem engedelmeskedett az előzetes figyelmeztetésnek. A szovjet őrkatona szigorúan a szolgálati szabályzatnak megfelelően járt el. Amerikai szakértők az űrfegyverkezésről Az amerikai űrfegyverkezési tervek veszélyeire hívta fel a figyelmet a szenátus katonai bizottsága előtt Gerard Smith, az ismert leszerelési szakértő, aki annak idején az amerikai tárgyaló küldöttség egyik vezetője volt a SALT—I.-szerződés kidolgozásánál. Smith ma a SALT—II.-szerződés megmentésére alakult amerikai bizottságot vezeti. A kongresszusi bizottság előtt rámutatott: az űrfegyverkezési program akadályozza a genfi leszerelési tárgyalások előrehaladását, s már a közeljövőben azt eredményezheti, hogy az Egyesült Államok megsérti a rakétaelhárító fegyverek tilalmát. A bizottság, amely most kezdte meg az űrfegyverkezési program költségvetési vitáját, több szakértő tudóst is meghallgatott. A szakértők elsősorban azt húzták alá, hogy a tervezett fegyverek eredményessége igen kétséges, megvalósításuk nagyon bonyolult technikai kérdések megvalósítását igényli és rendkívül költséges.
