Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-19 / 91. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 91. szám. ÄRA: 1,80 Ft 1985. április 19., péntek, Mai számunkból DUNAFÖLDVÄRI SIKEREK (3. old.) A TAÉV BIZALMITESTÜLETE VÉLEMÉNYEZTE A VEZETŐK MUNKÁJÁT (3. old.) OLVASÓSZOLGALAT TOLNAI UTAKON (4. old.) Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Csütörtök délelőtt összeült az ország- gyűlés. A Parlament üléstermében jelen volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A tavaszi ülésszakot Sarlós Isván, az Or. szággyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyelettel megemlékezett a közelmúltban elhunyt dr. Gosztonyi János országgyűlési képviselőről. A törvényhozó testület tagjai néma felállással adóztak elhunyt képviselőtársuk emlékének, s érdemeit az országgyűlés jegyzőkönyvében is megörökítették. Ezt követően a képviselők tudomásul vették a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a legutóbbi ülésszak óta hozott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését, majd döntöttek az ülésszak napirendjéről: 1. az oktatásról szóló törvényjavaslat; 2. a terület- és településfejlesztés hosz- szú távú feladatairól szóló javaslat; 3. törvényjavaslat a népgazdasági tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosításáról és egységes szövegéről; 4. a tanácsi gazdasági irányítási rendszer korszerűsítésével összefüggésben törvényjavaslat az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról, valamint törvényjavaslat a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról; 5. felhatalmazás a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításáról szóló okmány aláírására. Ezután Köpeczi Béla művelődési miniszter tartotta meg expozéját. Köpeczi r • expozéja Tanácskozik, az országgyűlés — A Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve — mondotta bevezetőben — tavaly elfogadta a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programját, amely az 1972-ben elkezdett reformfolyamat egyik lényegi mozzanata, s 15—20 esztendőre határozta meg a fejlődés irányát. Most a Minisztertanács felhatalmazása alapján beterjesztett oktatási törvényjavaslat az említett reformfolyamat részeként elvégzi a jogi szabályozást a fejlődés említett szakaszára. A törvényjavaslat megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket az MSZMP kongresszusának határozata fogalmazott meg; nevezetesen, hogy folytatni kell az oktatás elhatározott korszerűsítését, amelynek középpontjában a tartalmi megújítás, az oktató-nevelő munka minőségének javítása, a szocialista nevelés erősítése áll. A jelenlegi oktatási törvény 1961-ben született, s azóta lényeges változások mentek végbe. Az eddig megjelent törvényi szintű jogszabályók nem határozták meg az Oktatásban részt vevők jogait és kötelességeit. Jelenleg mintegy 800 jogszabály van hatályban, ez a nagy mennyiség önmagában is zavarja az áttekinthetőséget. Az oktatás fejlesztési programja olyan változtatásokat irányoz elő, amelyek újabb jogszabályok megalkotását teszik szükségessé. A törvényjavaslatot szakmai vitára bocsátottuk. Sok ezer pedagógus szólt hozzá az óvodák és a közoktatási intézmények nevelőtestületeiben, sok száz oktató és hallgató az egyetemeken és a főiskolákon. A szakemberek véleményét meghallgatva javítottunk a tervezeten, s ma egy lényegesen átdolgozott szöveget terjesztünk elő. A törvényjavaslat tartalmazza az egész nevelési és oktatási struktúrára és annak irányítására vonatkozó legfontosabb szabályokat. Meghatároztuk benne a művelődéshez való állampolgári jog érvényesülésének módozatait, a nevelésben-oktatás- ban részt vevők jogait és kötelességeit. Jogi eszközökkel is biztosítani kívántuk az óvónő, a tanító, a tanár, a főiskolai, egyetemi oktató és kutató helyét és szerepét, önállóságát és felelősségét hivatása ellátásában. Fontosnak tartottuk a diákönkormányzat működésének jogi biztosítását is. Külön törekedtünk arra, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók sajátos helyzetét, felnőtt voltukat és egyben hallgatói státusúkat égyszerre vegyük tekintetbe, és ezen az alapon határozzuk meg tanulmányi, szociális, művelődési viszonyainkat és lehetőségeinket. A törvényjavaslat nyomatékkai szól a család, a szülők jogairól és kötelességeiről.. A család funkciója pótolhatatlan a nevelésben. A javaslat utal a nagyobb közösségek, a gazdasági és társadalmi szervezetek felelősségére is az ifjúság nevelésében. Látnunk kell, hogy a nevelés nem egyedül az iskola ügye, de mi itt hangsúlyozni akarjuk, hogy az iskoláé is. A javaslat kiemeli a fejlesztési programnak azt a szándékát, hogy az általános iskolát állítsuk a munka középpontjába, mint az alapozóképzés intézményét, amelynek nevelési-oktatási munkáját színvonalasabbá, eredményesebbé, hatékonyabbá kell tennünk, mert ez a fejlesztés alapfeltétele. A törvényjavaslattal először szabályozza oktatási törvény a nemzetiségi nyelven való oktatást. Egész nemzetiségi politikánk szempontjából alapvető fontosságú a nemzetiségek alkotmányunkban biztosított jogainak érvényesítése az oktatás eszközeivel. A javaslat humanista szellemének egyik megnyilvánulása a fogyatékos és hátrányos helyzetben lévő gyermekekkel, fiatalokkal való törődés, gondoskodás jogi kereteinek meghatározása. E szempontból is újítunk, nemcsak a jogok meghatározása, hanem a továbbtanulási lehetőségek megadása tekintetében is. A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatban a törvényjavaslat az óvodák, közoktatási intézmények felelősségét hangsúlyozza, s meghatározza a gyermek- és ifjúságvédelemből rájuk háruló feladatokat. A törvény- javaslat által előirányzott szervezeti intézkedések egyik lényeges célja a köz- és felsőoktatás demokratizmusának fejlesztése. Ezt szolgálja a nevelőtestületek jogkörének kiszélesítése, a tartalom, a módszerek, de az intézmények vezetése szempontjából is. Az egyetemeken polémia folyt arról, hogy miként érvényesül — mindenekelőtt a személyi kérdésekben — az intézmények önállósága. A demokrácia érvényesítése nemcsak az adott intézmény ügye, hanem a szélesebb tudományos és szakmai közvéleményé is. Ezért az egyetemi kinevezéseknél és megbízásoknál a Magyar Tudományos Akadémia bizottságai és testületéi véleményét kérjük ki. E vélemények alapiján egyes esetekben a Minisztertanács, más esetekben az illetékes miniszterek a kinevezők, illetve megbízók. A javaslattétel joga továbbra is az egyetemeké és a főiskoláké, s ezt a velük együtt a beterjesztett módosítás szó szerint is kimondja — hangsúlyozta Köpeczi Béla. Erősíteni kívánjuk az oktatási intézmények és a külső világ közötti kapcsolatokat. A törvényjavaslat meghatározza az irányítás alapvető szabályait. — Az oktatás ágazati felelőse a művelődési miniszter, / ami azt jelenti, hogy biztosít* ja az oktatáspolitika egységes érvényesülését, a nevelés és az oktatás tervszerű fejlesztését, elvi egységét. Az irányításban a szakmai oktatás szempontjából osztozik közép- és felsőfokon más miniszterekkel. Minden szakminiszternek egyetértési joga lesz a szakoktatás tartalmi kérdéseiben és a szakmunkásképzési alap megfelelő részének felhasználásában; a szakok, szakmák, a szakmai követelmények meghatározásában. Üj mozzanat, hogy a szakminiszter dolgoztatja ki a szakmai tantárgyak tarterveit, tankönyveit, meghatározza a vizsgáztatás és a képesítés szakmái követelményeit. A középfokú szakoktatás irányításában a szakminisztériumok és a vállalatok együttműködése az egyik alapfeltétele annak, hogy az oktatás és nevelés munkája megújuljon. A minisztertanácsi végrehajtási rendelet lehetőséget nyújt arra is, hogy vállalatok szakmunkásképző iskolát tartsanak fenn. A felsőoktatási intézmények irányítása megoszlik, mert több miniszter közvetlenül irányít felsőoktatási intézményeket. Irányító jogkörüket önállóan gyakorolják, abban a művelődési miniszter csak az egész oktatást érintő fő kérdésekben kap egyetértési, illetve véleményezési jogot. A szakképzési célok meghatározásában, a tantervi irányelvek kidolgozásában az eddiginél nagyobb szerepet kap a Magyar Tudományos Akadémia. A szakmai viták szóvá tették az oktatás ingyenességének kérdését. A Magyar Nép- köztársaság Alkotmánya ar(Folytatás a 2. oldalon.) Az űrfegyverkezésről tárgyal a nyugatnémet parlament Cikluszáró tanácsülés Szekszárdon Genscher és Kohl a nyugatnémet parlament ülésén Tegnap délelőtt tartotta meg második negyedévi, egyben cikluszáró ülését a Tolna megyei Tanács. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Péter Szigfrid, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Péti Imre, a megyei pártbizottság titkára és dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője is. A megyei tanács utolsó munkanapjának napirendjén Császár József tanácselnök előterjesztésében szerepelt a párt XIII. kongresszusának határozatából adódó tanácsi feladatok áttekintése. Dr. Péter Szigfrid első titkár e napirendhez kapcsolódóan ismertette a testülettel felszólalásában a kongresszust megelőző megyei pártértekezlet értékelését. Péti Imre, a megyei pártbizottság titkára és dr. Kormos Sándor „A közművelődés Tolna megyei távlatai célkitűzéseinek időarányos teljesítése” címszó alatt előterjesztett beszámoló vitájában kért szót. E napirend egyébként fontosságának megfelelően igen élénk eszmecserét váltott ki, s ennek során heten mondták el észrevételeiket, javaslataikat. A megyei tanács pénzügyi és tervosztályának vezetői — Priger József és Csekei Gyula — beszámolóját tanácsaink 1984. évi költségvetésének ás fejlesztési alap tervének teljesítéséről is megtárgyalta a testület, melynek 1980 és 85 között végzett munkájáért Császár József megyei tanácselnök mondott köszönetét. Köszönetét mondva a városi, községi tanácsok tagjainak és a helyi tanácsok apparátusában dolgozók munkájáért is. Az NSZK kormánya egyetért az Egyesült Államok űr- fegyverkezési programjával és alapvetően támogatja azt, de az abban való részvételről csak számos, nyitott kérdés tisztázása után és egy sor követelésének teljesítése esetén dönt — ez derült ki abból a kormánynyilatkozatból, amelyet Helmut Kohl kancellár olvasott fel csütörtökön az NSZK parlamentben. Kohl szerint az amerikai program kutatási része „jogos, politikailag szükséges és az egész Nyugat biztonsági érdekét szolgálja”. Ezt túlnyomóan a Szovjetunió — állítólagos hasonló kutatási tevékenységével indokolta. A kutatást követő fejlesztésről és telepítésről azonban még az Egyesült Államok is csak a kilencvenes évtized elején határoz majd — vélte a nyugatnémet kormányfő. Kohl ugyanakkor több feltétel teljesítéséről tette függővé a nyugatnémet részvételt. Az amerikai program nem vezethet Nyugat-Európa és az Egyesült Államok védelmének kettéválasztásához. Kohl jelezte, hogy a nyugatnémet döntés „belátható 'időn belül” a Reagan elnökkel sorra kerülő májusi tárgyalásai után várható. A nyugat-európai országok érdekeltek abban, hogy technológiailag ne maradjanak le az Egyesült Államoktól, hanem részesüljenek az amerikai program technológiai előnyeiből — állította a kancellár. Ezt az érdekeltségüket azonban nem külön- fcü'lön, hanem közösen képviselhetik hatékonyan az Egyesült Államokkal szemben — tette hozzá. Kohl „elengedhetetlennek” nevezte, hogy a kutatási szakaszt követő döntések előtt az Egyesült Államok olyan közös megoldásokat keressen a Szovjetunió- vál, amelyek biztosítják a hadászati egyensúlyt, ‘lényegesen csökkentik a támadó nukleáris fegyvereket és szabályozzák a támadó és védelmi fegyverek arányát, viszonyát. Helmut Kohl kormánynyilatkozata összességében közeledést jelentett az amerikai, űrfegyverkezési tervekhez. Ez elsősorban a növekvő amerikai és CSU-nyo- mással és a nyugatnémet ipar egyes ágazatainak érdekeivel magyarázható. — Az ellenzéki szociáldemokraták és zöldek egybehangzó értékelése szerint az amerikai űrfegyverkezési program nem mérsékelné, hanem fokozná a fegyverkezési versenyt, és ezáltal a háborús veszélyt.
