Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-18 / 90. szám
1985. április 18. / TOLNA ^ _ KÉPÚJSÁG 5 Jogról — mindenkinek A gyermekgondozási segély Az új jogszabálymódosítással kapcsolatban nem árt a gyesre jogosultság alapvető feltételeiről is szólni, azzal egyidejűleg, hogy kiemeljük a változásokat. „Az anyát, illetőleg a gyermekét egyedül nevelő apát gyermeke hároméves korának — tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyerek esetében hatéves korának — betöltéséig gyermekgondozási segély illeti meg, ha a gyerek születését közvetlenül megelőző két éven belül ösz- szesen 270 napig munkaviszonyban vagy ipari szövetkezeti tagsági viszonyban állt, amelyben munkaideje — átlagosan — legalább a törvényes munkaidő felét elérte. A jogosultak körét így tágítja jelenleg az új jogszabály: Ha az anya, illetőleg a gyermekét egyedül nevelő apa felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója, gyermekgondozási segélyre jogosult, amennyiben a gyerek a hallgatói jogviszony fennállása alatt született. Ha a gyermek a hallgatói jogviszony megszűnésétől 180 napon belül született, gyes akkor is jár, ha a hallgató nem felel meg a jogszabályban korábban előírt feltételnek. Vagyis a tanulmányok befejezését követő 90 napon belül nem vállal munkaviszonyt, ipari szövetkezeti tagsági viszonyt, bedolgozói jogviszonyt, Illetve a gyermek születését közvetlenül megelőző két éven belül nem mezőgazdasági szövetkezeti tag, illetőleg munkamegállapodás alapján családtagként legalább 90 napon át nem vett részt közös munkában. (Ezzel a felsorolással teljesebbé tettük a jogosultak eddigi körét.) Tehát jár a gyes a hallgatói jogviszony fennállása alatt és annak megszűntétől számított 180 napon belül is, minden külön feltétel nélkül. Eddig a gyeshez járó kiegészítés havi 360 Ft volt. 1985. január 1-től a kiegészítés havi 80 Ft-tal emelkedett, így az első gyermek után 800+440 Ft, a második gyermek után 900+440 Ft, a harmadik és minden további gyermek után 1000+440 Ft a gyermekgondozási segély. Már itt jegyezzük meg, hogy a később ismertetett gyermekápolási díjhoz nem jár az árkompenzációs kiegészítés. Ez érthető is, hiszen az az átlagkeresethez igazodik. A gyes gyermekenként jár, a gyermekgondozási díj csak egyszeri díj. Változott még a gyermek másfél éves kora utáni munkavállalás időbeli lehetősége. A gyes mellett nem és díj napi 4 órát, hanem a törvényes munkaidő felét lehet munkában tölteni. A gyermekgondozási díj a gyermekgondozási segélyt váltja fel fokozatosan. Egyelőre csak az egy éven aluli gyermeket nevelő anyák vagy az egyedülálló apák vehetik igénybe a gyermek egyéves koráig. A gyermekgondozási díj abban különbözik a gyermek- gondozási segélytől, hogy az egyéni keresethez, mértéke pedig a táppénzhez igazodik, vagyis a gyesnél lényegesen magasabb szintű ellátás. A gyermekgondozási díjat az veheti igénybe, aki rendelkezik a gyermekgondozási segélyre jogosultság feltételeivel. A gyermekgondozási díj a szülési szabadságra járó terhességi-gyermekágyi segélynek a 65 vagy 75 százaléka. A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadság megkezdését megelőző naptári évben elért napi átlagkereset száz százaléka. A gyermekgondozási díj legkisebb és legnagyobb összegét jogszabály határozza meg. A napi összeg nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj legkisebb összegének, 1985- ben 2250 forintnak a harmincad részénél, és nem lehet több ennek kétszeresénél, (így 1985-ben a napi összeg 75 forintnál kevesebb és 150 forintnál több nem lehet.) Előfordulhat, hogy a szülési szabadság idejére járó terhességi-gyermekágyi segély napi összege alacsonyabb az öregségi nyugdíj legkisebb összegének harmincad részénél. Ilyenkor a gyermekgondozási díj összege azonos marad a terhességigyermekágyi segély összegével. A gyermekgondozási díjat igényelheti minden anya (egyedülálló apa), akinek a gyereke 1985. március 1-én első életévét még nem töltötte be, tehát az is, aki a szülési szabadság lejárta után visszament dolgozni, és az is, aki gyermekgondozási segélyt vett igénybe. A gyermekgondozási díj bevezetése mellett a gyermekgondozási segély rendszere továbbra is megmarad. Beteg gyermek ápolása címén a gyermek egyéves koráig továbbra is igénybe vehető a gyermekápolási táppénz. Ez nem vonatkozik azokra, akik a gyermekgondozási díjat, választják, mert nincs jogi lehetőség arra, hogy a gyermekgondozási díj igénybevétele esetén a gyermek egyéves koráig a gyermek ápolása címén külön táppénzt is igénybe vegyenek. DR. KERTHEZ ÉVA Fakultáció Kisiskolában dolgozó igazgató ismerősöm találkozásunkkor a máskor sablonnak tűnő — mi újság? — kérdésre felragyog, és valódi újsággal szolgál: — Szeptembertől bevezetjük a fakultációt. Saját költségvetésből már vettem két számítógépet, amit tanévkezdésig még néggyel gyarapítunk. Most egy számítástechnikai tanfolyamra járok és így tanévkezdésre a tárgyi és a személyi feltételek is adottak lesznek a fakultáció indításához. Ezenkívül a helyi igényeket és lehetőségeket figyelembe véve a termelőszövetkezet segítségével, annak a gépműhelyében, mezőgazdasági gépszerelést, illetve a dombóvári művelődési központ közreműködésével — akik villanyvarró- gépeket kölcsönöznek — háztartási ismereteket is tanulhatnak a egyerekek. Tehát, ami ebben a tanévben még nem valósulhatott meg, az jövőre valóság lesz — ösz- szegez, majd megtoldja egy meglepő újdonsággal, illetve újítással, mondván, igaz. hogy hetedik osztályban lehet indítani a fakultációt, de náluk a tizenhét nyolcadikosnak is biztosítják ezt a lehetőséget, „miért maradjanak ki a jóból?” — elv alapján. Fakultációról beszéltem elöljáróban, és a továbbiakban is arról lesz szó, de gondolom, mivel olvasóink többsége nem pedagógus, ezért illik magáról a fogalomról, annak oéljáról is szólni. A szülők és a nevelő-oktató munkát végzők körében ismert, hogy 13—14 éves korra a tanulók többségében már kialakult vagy kialakulóban van az érdeklődés« valamilyen speciális irányba, kezdenek megmutatkozni egyéni hajlamaik, képességeik is. Ilyenkor gondot jelent az iskola. — vagy ami ezzel szorosan összefügg, a pályaválasztás. Ez utóbbit, de a képességek fejlesztését és az érdeklődés felkeltését is az iskolának kell segítenie, éppen az olyan tevékenységrendszerrel, programokkal, amelyek az egyéni képességek fejlesztésére, hasznosítására adnak lehetőséget. Erre a legjobb — a kísérletek által igazolt — példát a kötelező tanítási órák mellett a fakultatív (kötelezően választható) tantárgyak adják. Ezek a továbbtanulásra való előkészítést, a pályaorientációt, a speciális képességek fejlesztését szolgálják, de általuk bővül (hét) az iskola és a társadalmi környezet kapcsolata, konkrétabbá válhat a termelő munka alapjainak megismerése, jó együttműködés alakulhat ki a helyi üzemekkel, gazdasági egységekkel. A fakultáció céljának megismeréséhez hívjuk most segítségül a Művelődési Minisztérium által kiadott tájékoztatót: „Az általános iskolai fakultáció célja széles művelségi alapok megismertetése. a tanulók képességének, önismeretének, személyiségének fejlesztése a különböző irányokban végzett tanulói tevékenység útján. Az általános iskolai fakultáció a 7. osztálytól a középiskola második osztályának végéig terjedő egységes orientációs szakasz kezdeteként a tanítási órák szervezett időkeretében igyekszik lehetőséget nyújtani a tanulóknak olyan foglalkozásokon való aktív részvételre, amelyekhez kedvet, hajlamot éreznek, és amelyek lehetővé teszik képességeik kipróbálását, erősítik önismeretüket.” Az illetékes tárca úgynevezett központi kerettanter- veket — gyakorlati-technikai, természettudományi, társadalomtudományi, művészeti-nevelési, matematikai, anyanyelvi és idegen nyelvi — adott ki segítségül, de biztosítja az önálló váA számítástechnikai fakultáción a gyerekek zsebszámológépeken gyakorolnak A műszaki rajzolók fakultációját dr. Mozolai Lász- lóné vezeti lasztást is akkor, ha az iskola nem talál közöttük saját körülményeinek megfelelőt. Ügy tűnik, a tantestületek alaposan mérlegeltek, hiszen az elmúlt év őszén csak a nagy általános iskolák egy részében és néhány város- környék — például Tamási — ahol részben anyagi, részben pedig személyi feltételek hiánya miatt nem tervezték a beindítását. (Ismert tény, hogy pedagógusellátottság tekintetében nem a legkedyezőbb a helyzet ezen a területen. Öcsényben az elméleti jellegű „Energián” kívül, ami kiegészíti a tananyagot, a közlekedési, illetve a háztartási ismeretek közül választhattak a tanulók. A tapasztalatok jók, tervezik, hogy jövőre 7. osztályban ugyanezeket újra indítják. A de- csi két hetedik osztály — képeinken ők szerepelnek — öt fakultációs csoportjában részben a középiskolára orientáló német nyelvet, matematikát, számítástechnikát, részben pedig a szakmunkás- képzőbe orientáló műszaki rajzot, illetve közlekedési ismereteket sajátították el a gyerekek. A jövő tanévi elképzelésük ennek a folytatása, illetve újraindítása. Ger- jenben a számítástechnika alapjaival ismerkedhetnek meg a tanulók, a szülők és gyerekek által kedvezően fogadott fakultációban. Terveik között szerepel két számítógép vásárlása, valamint a közlekedési, illetve háztartási ismeretek oktatása. E három iskola már a közel egyéves tapasztalataira építve tervezheti a jövőt, de mi a helyzet a többi kisiskolában? Sokan még — az előzőekben említett feltételek hiánya miatt — nem tervezik az indítást, mások várakozó állásponton vannak mondván, ha több tapasztalat lesz, ha jobban kialakul, akkor belevágunk majd. Ahol a lehetőségeket már számba vették, ott terveznek. így Szakályban a számítástechnika, Aparhanton a szőlész-borász, Kocsolán számítástechnika, háztartási, illetve mezőgazdasági ismeretek oktatását kívánják megoldani. A városi művelődési osztálynak még nincs — nem is lehet teljes képük — arról, hogy hol indítsanak fakultációt, hisz az csak e tanév végén derül ki. Annyi azonban bizonyos, hogy az említetteken kívül Szakcson, Kaposszekcsőn, Nagymányo- kon és Tevelen is készülnek rá. Ha jól belegondolunk, akkor ezek a mutatók nem nagy számot takarnak. Ez igaz, de ismert az is, hogy több év kell ahhoz, hogy mindenütt megvalósuljon a fakultáció. Azért van most a mérlegelés, a lehetőségek számbavétele, a segítők megkeresése és felkérése, mert nélkülük nem valósítható meg sem a kicsi, sem a nagy iskolákban. A cél világos, az odavezető út viszont még rögös, de simábbá lehet (kell) tenni, hisz gyermekeinkről van szó. — él — Meddig? Ügy tűnik, javíthatatlanok vagyunk. Makacsul hiszünk abban, — rossz tapasztalataink, meghökkentő benyomásaink ellenére is —, hogy a pénzünkért minket szolgálnak azok, akiknek kenyérkereseti forrása a mi forintunk. Az ő megbízható, pontos, a várt minőségű szolgáltatói munkájáról, készségéről, udvariasságáról álmodozunk és olykor keserű valóságra ébredünk ebből a szép álomból. Törvényszerű ez? Egyesek szerint az, mivel nagy iramú gyarapodás ment végbe köznapjainknak ezen a sajátos — mert fontosságát elsősorban a hiányok, a bajok idején megmutató — terepén. A szolgáltatások egy főre jutó összes értéke 1970-ben még csak 4053 forintot tett ki, 1983-ban már 13 440-et! Mi több, 1980 óta a szolgáltatások növekedésének mértéke minden esztendőben meghaladta — országosan és helyileg egyaránt — az összes fogyasztás bővülését. Mindez oda vezetett, hogy az összes fogyasztásból a szolgáltatások részesedése 21,6 százalékot ért el 1970-ben, 1983-ban pedig már 26-ot, azaz súlya, szerepe egyre fontosabb. így a szolgáltatásokkal szemben támasztott mennyiségi, minőségi igények — szinte automatikusan — fokozódnak. Az igények ilyen, kettős irányú bővülését azonban nem követte — holott követnie kellett volna — a szolgáltatói hálózat gyorsabb korszerűsítése, beleértve ebbe a szervezeti változásokat éppúgy, mint az érdekeltségi, ösztönzési, fel- szerelési teendők megoldását. Itt van tehát annak a magyarázata, miért marad kísérőnk az álmodozás és a keserű ébredés. Képet ad arról, mennyi a javíttató terhe, gondja, idegeskedése, ha leírom, hogy országosan 1983-ban csupán a szocialista ipar üzemeiben 492 832 esetben végeztek kisebb vagy nagyobb javítást személygépkocsikon, 132 ezer darab órát igyekeztek hű időmérésre késztetni, 526 ezer esetben szorult rá a tv- ikészülék a nem maszek mester segítségére. Az idézett számokhoz hozzá kell még adni a magánkisipar teljesítményét, a kontárokról, a fusizókról nem is beszélve ... A lakossági szolgáltatási igények kielégítésében egyébként folyamatosan növekszik a magánkisipar szerepe, viszont — meglepő, legalábbis a várakozáshoz mérten — az új típusú gazdálkodó szervezetek, a köznapi nyelvben kisvállalkozások — részesedése milyen minimális a lakosság szolgáltatásokkal való ellátásában. Ez pedig azt sejteti, könnyebb más utakon, terepeken bevételhez jutni, mint — így minősítik! — a babrás lakossági szolgáltatásokban, a háklis megrendelőkkel hadakozva. De..., elgondolkodtató és fényt vet bizonyos gyártási, műveletközi — és végellenőrzési! — állapotokra, gondokra, hiányokra az a tény, hogy 1983-ban az összes rádiójavítás 61,2 százalékát, a színes televízióknál 77 százalékát a garanciális kötelezettségek keretében kellett teljesíteni...! Lehetne másként? Alighanem lehetne, mert például az importált zseb- és karóráknál az összes javításon belül a garanciálisóké csupán 17 százalékot tett ki. Ugye ez elfogadhatóbb arány, mint az előbbiekben említett áruké? Ám ezek a viszonyszámok, arányok jól jelzik az ipar tartalékait, lehetőségeit a minőségjavítással elérhető kapacitásnövelésre, beruházási megtakarításokra, árbevétel emelésére. Ami — valljuk be — nagyon kedvünkre lenne, és időszerű is! Hogy jelen körülmények között is bőven van bevétel és nyereség? Ez igaz. De már most föltehető az a kérdés, hogy jogtalanul, meddig?! — a — A TITÁN Kereskedelmi Vállalat Tolna megyei Kirendeltsége pályázatot hirdet BELSŐ ELLENŐR munkakör betöltésére. Feltételek: szakközépiskolai végzettség és mérlegképes könyvelői szakképzettség. Beküldési határidő: 1985. április 30. A pályázatokat az alábbi címre kérjük beküldeni: TITÁN Kereskedelmi Vállalat Tolna megyei Kirendeltség igazgatója Szekszárd, Keselyűsi út 16. (868)