Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-17 / 89. szám

2 “ísíÉPÜJSÁG 1985. április 17. Jelölő gyűlésekről jelentjük (Folytatás az 1. oldalról.) de vannak olyanok is, akik túlzott igényekkel lépnek fel. A HNF nagyközségi tit­kára ezután a VII. ötéves tervben megvalósítandó ter­vekről szólva elmondotta, hogy a lakosság által leg­szükségesebbnek ítélt fel­adatokat kívánják megolda­ni. Tervezett öt szolgálati la­kás, szilárd burkolatú út, szolgáltatóház és tornacsar­nok építése, ezenkívül köz­művesített telkek kialakítása és Kalaznón egy mélyfuratú kút fúratása, valamint a hő- gyészi Lichtenstein-kastély hasznosítása szerepel az elő­zetes tervekben. Mindezek megvalósításában építeni akarnak a jövőben is az al­kotó lokálpatriotizmusra. Sári József beszámolója végén javaslatot tett a HNF tanácstagjelöltjeire, Pál Im­rére, a jelenlegi tanácselnök­re és a gyönki MEZÖGÉP- nól technológusként dolgozó Vámosi Jenőre, akiket a je­len lévő választópolgárok egyhangúlag elfogadtak. él — Nagy érdeklődés Dombóváron Dombóváron április 15. és május 8. között 45 választó- kerületben tartanak tanács­tagi jelölő gyűléseket. A vá­rosi választási elnökség mun­káját — tanácstagi válasz­tókerületenként — tíz-tíz fős szervezőbrigád segíti, mely­nek tagjait a pártszerveze­tek, üzemek és intézmények saját dolgozóikból delegálták. A szervező brigádok szemé­lyesen keresik fel a választó- polgárokat, érdeklődnek a választókörzetek gondjairól és meghívják a választókat a tanácstagi jelölő gyűlések­re. Hétfőn este három dom­bóvári választókerületben tartottak tanácstagi jelölő gyűlést. A 9. számú választó- kerület jelölő gyűlésére a Zrínyi utcai óvodában került sor. Tapaszti Gyula, a gyűlés levezető elnöke tájékoztatta a szép számban megjelent vá­lasztópolgárokat Dombóvár ötéves fejlődéséről, a megol­dásra váró feladatokról, majd javaslatot tett a Ha­zafias Népfront városi bizott­sága nevében, két tanácstag­jelöltre. A jelölő gyűlés résztvevői nyílt szavazással tanácstag­nak jelölték dr. Salamon Györgyöt és Nagy Bélát. Magyarszéki Endre Hu Jao-paug a nukleáris leszerelésről Kína azt reméli, hogy lé­nyegi haladás lesz a nukleá­ris leszerelésről folyó ameri­kai—szovjet tárgyalásokon. Kína nem akar háborút, bel­ső építőmunkájához tartós békére van szüksége. Az or­szág az ezredfordulóra meg akarja négyszerezni 1980-as bruttó nemzeti termékét, az egy főre eső nemzeti jövedel­met 800—1000 dollárra akar­ja emelni. Az ezredfordulót követő első ötven évben pe­dig utol akarja érni, vagy legalábbis meg akarja közelí­teni a fejlett országokat, kö­zölte Hu Jao-pang, a KKP KB főtitkára az ausztráliai Canberrában kedden tartott sa j tóértekezletén. Kína a nukleáris fegyverek teljes betiltása és megsem­misítése mellett áll ki. Tá­mogatja azt a kezdeménye­zést, hogy a Csendes-óceán déli térségét változtassák atomfegyvermentes övezetté, mondta a főtitkár, majd megismételte a kínai külpo­litika korábbról ismert té­teleit : Kína senki mellett nem kötelezi el magát, szö­vetségre sem lép senkivel, a nemzetközi érintkezésben a békés egymás mellett élés elveit tartja a legjobbnak, még hasonló társadalmi be­rendezkedésű országok kö­zött is. A felsorolásban a j,he- gemonizmus ellenzése” is sze­repelt, bár, mint mondta: Peking értékeli a Kínával; vagy más országokkal való kapcsolatok javítására vo­natkozó szovjet óhajt”. Hu Jao-pang igyekezett ki­sebbíteni a polpotisták kam­bodzsai kegyetlenkedéseit. Kijelentette: országa tovább­ra is támogatja a „demokrati­kus Kambodzsa” koalícióját, melynek fő ereje a „Vörös Khmer”-frakció. A kínai el­képzelés szerint a polpotis- táknak helyük van Kam­bodzsában. A főtitkár azt mondotta továbbá, hogy Kí­na pozitívan fog dönteni az 1988-as szöuli olimpián való részvétel kérdésében, ameny- nyiben a politikai helyzet a Koreai-félszigeten erre lehe­tőséget ad. PANORÁMA BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke kedden a Par­lamentben fogadta Gheorg- he Petrescu román minisz­terelnök-helyettest, a ma­gyar-román gazdasági együttműködési vegyes kor­mánybizottság román tagoza­tának elnökét. A baráti lég­körű megbeszélésen részt vett Maróthy László miniszterel­nök-helyettes, a bizottság magyar társelnöke. Jelen volt Nicolae Veres, Románia budapesti nagykövete, t * A német fasizmus felett aratott győzelem 40. évfor­dulója alkalmából tartott emléküléssel kedden Balaton- füreden megkezdődött a Szakszervezeti Világszövetség Irodájának 33. ülése. Az ünnepi emlékülésen Gáspár Sándor, az SZVSZ elnöke méltatta a fasizmus feletti győzelem jelentőségét és annak hatását a munkás- osztályra, a szervezett dolgo­zók mozgalmára. GENF Kedden Genfben az atom- és űrfegyverekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalá­sok keretében ülést tartott az űrfegyverek kérdésével foglalkozó munkacsoport. LONDON Nagy-Britanniában kine­vezték az ország első hulla­dékfeldolgozási miniszterét. Feladata, hogy újrafeldolgo­zás és -felhasználás révén hosznosítsa az ország évi 56 millió tonna háztartási és ipari hulladékának nagy ré­szét. Az új tárca tulajdono­sa a 39 éves David Trippier, aki eddig a kereskedelmi és ipari minisztériumban dol­gozott. Mai kommentárunk Havanna és Quito párbeszéde Akik Kuba elszigetelődésére spekuláltak, egyre csaló- dottabbak, mégpedig okkal. Havanna ma már nemcsak néhány liberális latin-amerikai rendszerrel, hanem a földrész igen sok országával normalizálta kapcsolatait. Ki­vételnek legföljebb a szélsőjobboldali diktatúrák tekint­hetőek, mint például Haiti vagy Chile. Legutóbb világszerte feltűnést keltett az ecuadori ál­lamfő és népes kíséretének havannai tárgyalása. Az esz­mecseréken Leon Febres Cordero elnök vendéglátójával, Fidel Castróval mindenekelőtt a térséget leginkább fog­lalkoztató témákat: a közép-amerikai válságot és a la­tin-amerikai államok eladósodásának következményeit te­kintette át, de szó volt a kétoldalú kapcsolatokról is. Most először fordult elő a kubai forradalom győzelme óta, hogy Ecuador elnöke ellátogatott a karibi országba. Jó jel ez, biztató jelenség, hiszen — mint a quitói sajtó is hangsúlyozza — sok a közös téma, amelyre együttesen kell megoldást találni. Bizonyos, hogy a közép-amerikai válság okainak elemzésében eltér Havanna és Quito állás­pontja, de az is biztos, hogy a súlyos és elhúzódó fe­szültség megszüntetését mindkét országban üdvösnek tar­tanák. Hasonlóképpen lehetséges, hogy eltérően ítélik meg az eladósodás elleni fellépés módozatait a kubai és az ecuadori politikusok, ám — mint Castro közelmúltban tett javaslatai is bizonyítják — a kivezető utat szeretnék megtalálni, s ebben a közösen kidolgozott kezdemé­nyezések célravezetőek lehetnek. Kuba az elmúlt években számtalan jelét adta annak, hogy elkötelezett szocialista orientációját híven őrizve, szeretné kapcsolatait fejleszteni Látin-Amerika országai­val. Sőt, a közelmúltban Havanna ésszerű indítványokat tett arra nézve is, hogy javítsa viszonyát szomszédjával, az Egyesült Államokkal. Igaz. erre a kezdeményezésre Washington a jól ismert módon válaszolt: Fidel Castro konkrét javaslatait propagandaszólamoknak minősítette, s elutasította. Más a helyzet Kuba és a „zöld kontinens” viszonyá­ban. Emlékezetes, hogy annak idején az amerikai álla­mok szervezetében az USA valóságos kampányt folytatott Havanna elszigetelésére. Akkor az Egyesült Államok mel­lé sok latin-amerikai ország fölsorakozott, s csak alig néhány — köztük Mexikó és Costa Rica — szegült szembe a washingtoni állásponttal. Azóta azonban a hely­zet gyükeresen megváltozott. Kuba tekintélye az utóbbi években nőttön-nőtt, s Havannában igen sok latin-ame­rikai politikus járt, mint ahogy kubai küldöttek is tár­gyaltak külföldön. Az ecuadori államfővel folytatott tár­gyalások is bizonyítják, hogy Kuba kész az eszmecserére mindazdkkal, aik jószándékkal, az egyenjogúság elveinek tiszteletbentartásával óhajtják a párbeszédet. GYAPAY DÉNES Eltville-től Doverig A környezetvédők Hamburgban a városokat mindinkább szennyező gépkocsik számának csökkentését követelik Szíria ünnepén Már több mint negyedszá­zada, hogy egy Rajna-parti kisváros lakói — maguk is úgy vélték, hogy különös bá­torságról tesznek tanúságot — tiltakozó megmozduláso­kat kezdeményeztek. Eltville polgárai úgy döntöttek, hogy nem engedik megzavarni a nyugalmukat, s egyben meg­védik a történelmi városké­pet is. Megítélésük szerint ugyanis az a terv, amely a városon keresztül haladó autóút építéséről döntött, mindezt alaposan fenyegette. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején több nyugatnémet város lakossá­ga lépett fel hasonló módon. Ezeket az akciókat akkori­ban „állampolgári kezdemé- nyezések”-nek nevezték, s nem nehéz felfedezni ben­nük napjaink zöldjeinek elő­történetét. Voltaképpen mindegy, hogy honnan is származtatjuk azokat a moz­galmakat, amelyeket zöldek-' nek, alternatívoknak, környe­zetvédőknek nevezünk. Tény: léteznek, egyre inkább szá­molni kell velük, nem lehet — mint azt sokáig a tőkás világ hagyományos pártpoli­tikusai tették — egy kézle­gyintéssel elintézni őket. Amikor a zöldek mozgal­mát, a kialakulás előtörténe­tét vizsgáljuk, kétségtelenül első helyen az emberi kör­nyezet védelmét, az úgyneve­zett ökológiai célokat kell említenünk. Ezek a kezdeti időkben még nem voltak po­litikai tartalmú mozgalmak, így pártállástól függetlenül tagjaik között megtalálhatók voltak a bal- és a jobboldali pártoik képviselői éppen úgy, mint a politikával szemben közömbös személyek. Már kezdetben is jellem­ző volt a mozgalomra „a nukleáris szorongás”, ponto­sabban az atomenergia bár­miféle felhasználása elleni tiltakozás. A környezetvédők nem csupán a nukleáris ener­gia katonai célokra való fel­használása ellen tiltakoztak, hanem elítélték békés célú alkalmazását is, s ez jellem­zi őket ma is. Ez a követe­lés sokakban ébresztett gya­nút, hiszen egyre világosab­bá vált, hogy a Föld hagyo­mányos energiakészletei nem végtelenek, sőt jelentős ré­szük kimerülőben van, tehát ezek pótlásáról gondoskodni kell. Az atomenergia békés célú, ellenőrzött felhasználá­sát sokan tartották és tartják az emberiség jövője szem­pontjából elengedhetetlennek, így az ily módon gondolko­dók hamar elváltak a zöl­dektől, helyenként szembe­kerülték velük. Emlékezetes, hogy a hat­vanas évek derékén, végén kibontakozott diákmegmoz­dulások kezdetben javarészt egyetemi ügyekkel foglalkoz­tak, csak később tűztek zász­lajukra társadalmi célokat is. A hatalmon lévők hamar felismerték a veszélyt, s fel­számolták a diákmozgalma­kat. A hetvenes évek dere­kán a már egyre jobban és eredményesebben szerveződő zöldek nyitott kapukkal vár­ták mindazokat, akik a diák- mozgalmak kudarca után közösséget, fórumot kerestek a maguk számára. Ez a folyamat is hozzájá­rult ahhoz, hogy a zöldek szerte a világon, de különö­sen Nyugat ^Európában az el­múlt tíz esztendőt a kibon­takozás, a sikerek évtizedé­nek tekintik. Nemrégiben az angliai Doverben tartották meg az európai környezet- védő, zöld mozgalmak és pártok második nemzetközi találkozójukat, kongresszusu­kat. Ez alkalommal indokolt önbizalommal állapították meg, hogy mozgalmuk konti­nensünkön fellendülőben van. Megállapításukat igazolja, hogy gyakorlatilag Nyugat- Európa valamennyi országá­ban jelen vannak. A legerő­sebbek a Német Szövetségi Köztársaságban és Ausztriá­ban, de képviselőik ott van­nak az úgynevezett Európa Parlament üléstermében is. A doveri tanácskozás részt­vevőinek önbizalmát nyilván növelte a nyugatnémet zöl­dek sikersorozata. Hiszen ott a környezetvédők immár párttá szerveződtek, s a ve­lük rokonszenvezők — mun­kások és értelmiségiek — száma messze meghaladja bejegyzett tagjaikét. A tar­tományi parlamentekben ép­pen úgy ott vannak képvi­selőik, mint 1983 máciusa óta a szövetségi gyűlésben, a Bundestagban. Az NSZK-lban a hagyományos pártoknak már nemcsak számolniok kell velük, hanem tisztázniuk kell a hozzájuk fűződő vi­szonyt, a velük szembeni ma­gatartást. Mindenképpen egy új, baloldali színezetű moz­galom kialakulását kell re- gisztrálniok a tőkés világ polgári demokráciáinak. Az NSZK-ban a 13 évig kor­mányzó szociáldemokraták, ha nem is hangoztatják, de tisztában vannak vele, hogy a hatalom esetleges vissza­szerzéséhez szükségük lehet a zöldek támogatására. A zöldek sokat hangozta­tott célja, mely szerint meg kell teremteni a nukleáris fegyverektől mentes világot, egyértelműen találkozik a Föld lakói döntő és meghatá­rozó többségének elképzelé­seivel. Népszerűségük és fo­lyamatos előretörésük titka alighanem ebben rejlik. THURZÓ TIBOR Ma harminckilenc éve, 1946. április 17-én hagyták el Szíria területét az utolsó francia és angol katonai egy­ségek. Azóta minden évben ez a nap ünnep a Szíriái Arab Köztársaságban. A négy évszázados török és negyedszázados francia uralom után a független fej­lődés első szakasza nem volt mentes a nehézségektől: államcsínyek és a Közel-Ke­leten dúló háborúk törték meg az útkeresés lendületét. Fordulóponthoz akkor érke­zett el az ország, amikor 1970-ben a Háfez Asszad ve­hette Baath párt átvette a kor- mányrudat. Bár 1973-ban újabb háború zavarta az építőmunkát, az utóbbi más­fél évtizedben az ország igen komoly eredményeket ért el a gazdasági-társadal­mi felemelkedésért vívott harcban. A vezetés politiká­ja megértésre talál a lakos­Az Osztrák Szocialista Párt Kurt Steyren, egészségügyi és környezevédelmi minisz­tert jelöli a jövő évi köztár­sasági elnökválasztásra, je­lentette be kedden Fred Sino- watz kancellár, az SPÖ el­nöke. Az ügyben hivatalosan a párt vezetőségének jövő he­ti ülése dönt. Sinowatz idő előtti bejelentését az tette időszerűvé, hogy ismét szó­ba került Bruno Kreisky volt kancellár jelölésének le­hetősége. A 74 éves Kreisky azonban, aki kiterjedt nem­zetközi tevékenysége mellett a kulisszák mögött szerepet játszik az SPÖ politikájának alakításában is, leszögezte: már csak a kora miatt sem gondolhat arra, hogy elvállal­ja a hat évre szóló tisztséget. A 64 éves Kurt Steyrer or­vos. A tény, hogy tárcája a környezetvédelemért is fele­lősi, szerepet játszhatott ki­választásában, miután Auszt­ság körében, amit az is bizo­nyít, hogy Asszad elnököt a közelmúltban ismét államfő­vé választották. A Közel-Ke­let egyik kulcsfontosságú ál­lamának számító Szíria kül­politikája következetesen antiimperialista. Damaszkusz szilárdan kiáll a közel-keleti rendezés igazságos megoldá­sa mellett, s elutasít minden különutas próbálkozást, le­gyen az a Camp David-i egyezmény, vagy az ammani megállapodás. Az ország a haladó erők és a szocialista államok kapcsolatának erő­sítésén munkálkodik szünte­lenül, síkraszáll azért, hogy e stratégiai viszony mélyül­jön. Szépen fejlődnek a ha­zánk és Szíria közötti sok­oldalú kapcsolatok is. Nemzeti ünnepén további sikereket kívánunk a baráti szír népnek az elért vívmá­nyok megerősítésében és fej­lesztésében. riában is előtérbe kerültek a környezetvédelem kérdései s a zöld pártok, tömörülések szavazói tábora gyorsan nö­vekszik. Steyrer ellenjelöltje az 1986 tavaszi választáson Kurt Waldheim, egykori néppárti külügyminiszter és ENSZ-főtitkár. A 66 éves po­litikust az ellenzéki polgári Osztrák Néppárt jelölte az államfői tisztre. A papírforma szerint a szocialista jelölt megválasz­tása valószínű, miután az SPÖ-vel koalícióban kor­mányzó Osztrák Szabadság Pánt is várhatóan Steyrer támogatására szólítja fel sza­vazóit. Rudolf Kirchschläger, Ausztria jelenlegi — párton kívüli — államelnöke 1970 óta tölti be e funkciót, má­sodik hatéves megbízatásá­nak lejártával a 70. évét idén betöltött népszerű politikus visszavonul. Osztrák elnökjelölt Kik azok a zöldek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom