Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

a sc-m XXXV. évfolyam, 76. szám. ÁRA: 1,80 Ft f j ! Z,y 1985. április 1., hétfő Mai számunkból HÉTRŐL HÉTRE — HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) DÉDAPÁINK VÍG KEDÉLYE (4. old.) V. ORSZÁGOS ÖKÖLVÍVÓ ŰTTÖRÖ-OLIMPIA: NÉGY DOMBÓVÁRI ARANYÉREM (5. old.) (3. old.) BALOLDALI IFIK BARÁTI TALÁLKOZÓJA Folyamatosság és megójolás m politizáló közvélemény megkülön- pL böztetett figyelme, érdeklődése kí- . .1 sérte az elmúlt héten az MSZMP XIII. kongresszusának tanácskozásait. Ar­ra várt választ az ország s benne me­gyénk lakossága, hogy milyen cselekvési programot dolgoz ki a párt legfelső fó­ruma a társadalom időszerű problémáinak megoldására, milyen tennivalókat lát szükségesnek fejlődésünk előbbrevitelére, szocialista vívmányaink megőrzésére és to­vábbfejlesztésére. A négynapos tanácskozás meggyőző vá­laszt adott ezekre a kérdésekre. Az elő­terjesztett és elhangzott beszámolók, az ötvennyolc felszólalás, a feladatokat vilá­gosan összefoglaló határozat mind arról ta­núslkodnak, hogy pártunknak van politi­kai koncepciója a további cselekvés tar­aknára, a problémák megoldására. A Ilii. kongresszus egy olyan nemzeti prog- amot körvonalazott, amelyet teljes szív­el magáénak vallhat és követhet minden azáját szerető ember, a szocializmus va- ímennyi híve. A XIII. kongresszus küldöttei azért tud- k eleget tenni a közvélemény, megbíz >ik várakozásának, mert az MSZMP ez kálómmal sem tért el csaknem három tizede követett gyakorlatától. Nyíltan embenézett a társadalmi fejlődés tény- sges kérdéseivel, valóságos súlyuk rang­úi kezelte mind az elért eredményeket, ind a gondokat és problémákat. Pártunk m igyekezett a szőnyeg alá söpörni unkánk fogyatékosságait, nem kívánta Ikolmi a nehézségeket a nép előtt. S ép- ’«en ez adta meg az alapot ahhoz, hogy a kongresszus a helyzet reális értékeléséből .lindulva megvalósítható, teljesíthető cé- oikat jelölhessen meg a további cselekvés zárnám. Az értékelésiben és a feladatok megha- rozásában pártunk számára megbízható ánytű áll rendelkezésre: a körülmények lalkításának, a világ megváltoztatásának orradalmi-ttudományos elmélete, a mar­izmus—leninizanus. Elméletünknek az élet ital sokszorosan igazolt alapelveit az ISZMP a jövőben is megingathatatlanul öveti, de nem kezeli az elveket dogma­ént, hanem folyamatosan szembesíti azo- ait a változó valósággal. „Mi az elviek­éi szilárd, a napi politikában körülte- ntő és megfontolt, a megújulásra kész irtot tekintjük az eszményünknek” — ingsúlyozta a kongresszuson elhangzott iaindító beszédében Kádár János. Az apvető irányvonal folyamatossága és a öntetein készség a megújulásra — póli- ránknalk ez a két alappillére a XIII. ngresszuson ismételten megerősítést ka- ct, mert az eredményes munkának e tő egysége volt és lesz a jövőben is az ilk legfőbb biztosítéka. oliitikánk folyamatossága tükröződött n is, hogy a kongresszusi vita egy- nűen kifejezte: az MSZMP számára atlanul alapvető törekvés az embe- Sletviszonyainak szebbé, jobbá, gaz- ibá tétele. A Központi Bizottság be- olója nyíltan szólt arról, hogy a ked- lenre fordult gazdasági körülmények t az elmúlt években ebben a tekin- m nem tudtunk előbbre lépni, sőt a >ság egy részének, bizonyos rétegek- az életszínvonala csökkent. A kong- zus azonban úgy ítélte meg, hogy t már megteremthetők — és meg teremtendők — e tendencia megfordí- amak feltételei. Ezért tűzte célul, hogy nyolcvanas évek második felében meg il alapozni az életszínvonal érzékelhe- emelkedését. Amilyen mértékben és •mben fokozódik a népgazdaság jöve- emtermelő képessége, javul a gazdál- dás hatékonysága, úgy kerülhet sor a ongresszus szociálpolitikai elhatározásai- ak valóra váltására, a vitában tolrná- olt gondok orvoslására. A kongresszus vitája ország-világ előtt núsftotta, hogy a párt érzékenyen figyel társadalom különböző rétegednek mél- .nylást igénylő szükségleteire, legyen szó kár a nyugdíjak vásárlóértékének megőr­zéséről, akár a családot alapító fiatalok lakáshoz jutásáról, vagy bizonyos foglal­kozási csoportok keresetének viszonylagos elmaradásáról. De a kongresszus, amikor számba vett minden ilyen gondot és prob­lémát, pártunk hagyományaihoz híven tartózkodott bármiféle megalapozatlan ígérgetéstől. Felelősen csak azt mondhat­ta, hogy a jövedelmek, keresetek növe­léséhez. a juttatások, kedvezmények kiter­jesztéséhez mindenekelőtt a gazdasági, pénzügyi alapokat kell megteremteni, mert bármiféle más eljárásból csak kára szár­mazhat a társadalomnak és az egyének­nek is. A legfontosabb; hogy a munka­teljesítmények értéke, minősége emelked­jék. Nem a több, hanem a színvonalasabb, jobb munka teremthet anyagi fedezetet az életszínvonal emelését, a társadalmi igaz­ságosság erősítését célzó elgondolásaink valóra váltásához. Kedvező tényként vehették számba a küldötték, hogy — a XII. kongresszus ha­tározatának megfelelően — sikerült lénye­gesen előbbre jutni a népgazdaság egyen­súlyának helyreállításában. Éppen ezért határozhatott úgy a kongresszus, hogy a következő években élénkíteni kell a gaz­dasági fejlődést, olyan növekedést kell el­érni, amely lehetővé teszi a népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a nép jólét eme­lését. Ám a növekedés gyorsítása — s ez a nyomatékos figyelmeztetés is elhangzott a kongresszuson — csak akkor nem vezet a korábbi feszültségek visszatéréséhez, ha minőségi változásit tudunk elérni a munka szervezettségében, a beruházási források ésszerű hasznosításában, a gazdaság szer­kezeti átalakításában, az ésszerű kocká­zat vállalásában. Különösen fontos fel­adatunk a műszaki fejlődés felgyorsítása, ami társadalmi-gazdasági haladásunknak immár minden tekintetben a kulcskérdé­sévé válik. A gazdálkodás és az életviszonyok kor­szerűbbé tételével egyenértékű és attól el nem választható törekvésként fogalmazó­dott meg a kongresszuson társadalmunk, gazdaságunk szocialista vonásainak erő­sítése. Ennék elengedhetetlen része, hogy határozott és egyértelmű küzdelmet foly­tassunk az elveinktől idegen, normáinkkal és céljainkkal össze nem egyeztethető je­lenségek ellen. A KEB elnökének beszéde, de számos felszólaló is hangsúlyozta, hogy e jelenségeket nem tekinthetjük fejlődé­sünk elkerülhetetlen velejáróinak: a sza­bályok pontosabb kimunkálásával, az el­lenőrzés javításával, a nevelő munka erő­sítésével, a törvények következetesebb al­kalmazásával csökkenthetők és visszaszo­ríthatok. A nemkívánatos jelenségek elleni küz­delem erősítése megkívánja a közvéle­mény aktivizálását, a szocialista demok­rácia további elmélyítését és erőteljes ki­bontakoztatását. Mindezeket a kongresszus a legfontosabb teendőink közé sorolta. Ezek megvalósítása nélkülözhetetlen mind az állami élet fejlesztésében, mind a gaz­dálkodó szervek tevékenységében. Kulcs­fontosságú ehhez a pártdemokrácia to­vábbi erősítése, ami egyúttal annak is fel­tétele, hogy fókozódjék a kommunisták aktivitása, öntevékenysége, kezdeményező­készsége. és ami napjainkban különösen fontos, a párt politikája melletti egységes kiállása. ingresszusunk meghozta határozata- í it, állást foglalt a társadalmat fog­■■■. -I lalkoztató legfontosabb kérdésekben. E határozatok valóra váltása alkotó szel­lemű gondolkodást, mérlegelést, új meg­oldásók keresését, megvalósításukra való vállalkozást igényel minden pártszervezet­ben, a politikai rendszer valamennyi lánc­szemében. A kongresszus állásfoglalásainak alapos megértése, a helyi- tennivalók át­gondolt meghatározása elengedhetetlen fel­tétele anníák, hogy újult erővel, megújult gondolkodással és munkastílussal folytas­suk országépítő, a magyar nép javát szol­gáló munkáinkat. Magyar párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulójára rendezett moszkvai jubileumi kiállítás megnyitására párt- és kor­mányküldöttség élén vasár­nap a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai: Havasi Ferenc, az MÉZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Fa- iuvégi Lajos és Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács el­nökhelyettese*, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminisz­ter-helyettes és Rajnai Sán­dor, hazánk moszkvai nagy­követe. Veress Péter és Raj­nai Sándor a szovjet fővá­rosban csatlakozik a párt- és kormányküldöttséghez. A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Várkonyi Péter külügymi­niszter. Jelen volt a búcsúz­tatásnál Vlagyimir Bazovsz- kij, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A felszabadulás 40. évfordulóján Ünnepségek, kulturális események Felszabadulásunk 40. év­fordulójának megünneplésére készül az ország. Nagygyűlé­seken, baráti találkozókon, a felszabadító hősökre emlé­kező koszorúzásokon, képző- művészeti és dokumentum­kiállításokon idézik fel 1945. április 4. történelmi forduló­pontját és az utat, amelyet az ország azóta megtett. A főváros utcái, terei már fellobogózva várják az ün­nepnapot, Üdvözlő feliratok, színes dekorációk díszítik a középületek és az állami in­tézmények homlokzatát. Az ünnep egyik látványossága lesz az esti díszkivilágítás: nagy fényerejű reflektorok „emelik ki” az esti városkép­ből a központi épületeket, a műemlékeket és az egyéb látványos részleteket. Április 3-án ünnepi külső­ségek között katonai tiszte­letadással felvonják az ál­lami zászlót az Országház előtt a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a mun­kásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az állami zászlónál 4-én délben zenés őrségváltás lesz. A felszabadulási ünnep al­kalmából április 2-án Álla­mi • és Kossuth-díjakat nyúj­tanak át a Parlamentben, a termelőmunkában, a tudo­mány, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás, a művészet területén elért ki­magasló eredményekért. Ezen a napon adják át a Kiváló és Érdemes Művész címeket is. Másnap az Országházban az Elnöki Tanács kitünteté­seit adják át eredményes te­vékenységük elismeréséül az állami és gazdasági élet kü­lönféle területein dolgozók- (Folytatás a 2. oldalon.) • • Ünnepélyes eskütétel Igazi, tavaszi napsütés kö­szöntötte a Budai Nagy An­tal laktanya udvarán eskü­tételre felsorakozott fiatal katonákat és az ünnepélyes alkalomra látogatóba érke­zett sok-sok hozzátartozót. A díszemelvényen helyet fog­laló vendégek között volt Kiss Imre, a megyei pártbi­zottság képviseletében, és je­len voltak a társ fegyveres testületek képviselői. Az ünnepélyes eskütétel az elöljárónak adott jelentés­sel, majd a Himnusszal kez­dődött. Az úttörők köszönté­se után az alakulat politikai helyettese üdvözölte a ven­dégeket, a szülőket, felesége­ket, testvéreket:, majd az es­kütételre felsorakozott fiatál katonákhoz szólt. György Ferenc honvéd — bevonulása előtt a TOTÉV szakmunkása — lépett ki a sorból, és kért engedélyt az elöljárótól, hogy társaival együtt letegye az esküt. Az egység parancsnoka szólt ezután a fiatal kato­nákhoz. Kérte őket: teljesít­sék úgy katonai kötelességü­ket, mint ahogyan a közvet­lenül előttük leszerelők, il­letve, a még velük együtt szolgálatot teljesítők tették, s amelyet katonai téren az élenjáró egység cím, a moz­galmi munkában a KISZ KB vörös zászlója ismert el. A parancsnok beszédére Veszprémi Péter honvéd — bevonulása előtt a mőcsényi termelőszövetkezet állat- egészségőre — válaszait, tár­sai nevében is ígérte, hogy az esküben foglaltaknak, a parancsnok által elmondot­taknak eleget téve, a legjobb tudásuk szerint szolgálják a hazát, védik a nép békés építőmunkáját. Hovorka János, a szekszár­di városi KISZ-bizottság tit­kára köszöntötte az esküt tett katonákat. Az ünnepség díszmenettel, az Internacio- náléval zárult, majd az es­küt tevő fiatal katonák han­gos énekszóval vonultak el az alakulótérről, hogy átöl­tözve találkozzanak látoga­tóikkal. Az ünnepélyes eskütétel­nek két külön érdekessége volt. Az egyik: az alakuló­téren felállított könyvsátor, a másik: a politikai kabinet­ben rendezett kiállítás, ame­lyet Kállai István honvéd mutatott be az elöljárónak, Pap József ezredesnek és a vendégeknek. A kiállítás a szovjet hadsereg Magyaror­szágot felszabadító harcait, Tolna megye felszabadítását, a szekszárdi ellenállási moz­galom dokumentumait, vé­gül az újjáépítés első lépé­seit mutatta be. Külön kiállítás foglalko­zott a létrehozásának 35. év­fordulóját az idén, ősszel tartó alakulat tárgyi emlé­keivel, az 1956-os ellenforra­dalom idején hősi halált halt Cs. Kiss Albert életútjával. Kiállítottak több mási, érté­kes dokumentumot, tárgyi emléket, köztük a különböző kulturális szemléken nyert díjakat. Az ünnepi programot befe­jező fogadáson Pap József ezredes köszöntötte a fiatal katonákat, szüleiket, azokat az alegységparancsnokokat, akiknek a bevonulás óta el­telt, rövid idő alatt végzett munkája már kifejeződött a fegyelmezettségben, az alap- kiképzés eredményeiben. Kérte a szülőkéi, a hozzátar­tozókat, legyenek továbbra is szilárd háttér a nehéz szol­gálat példás teljesítéséhez. Szombaton délelőtt megyénk egyik műszaki alakulatánál is esküt tettek a haza védelmére

Next

/
Oldalképek
Tartalom