Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-11 / 58. szám

1985. március 11. (■tolna N __ _ 12 NÉPÚJSÁG Napirenden az utánpótlás A versenysport jövőjének záloga az utánpótlással való megfelelő foglalkozás. A fia­tal sportolók nevelése rend­kívül fontos terület sport- mozgalmunkban, és ezért az eddiginél is fokozottabb fi­gyelmet érdemel. Hazánkban egységes rend­szerben történő utánpótlás­nevelésről 1963 óta beszélhe­tünk. A kísérleti éveket kö­vetően létrehozták a sport­iskolákat, majd a testnevelés­tagozatos iskolákat. 1981-től az utánpótlás-nevelés sport­iskolái módszerű az egyesü­leteknél. Jelenleg 619 „A” és „B” kategóriás szakosztály­ban foglalkoznak ilyen for­mában a fiatalokkal. Ez a szám elégséges lenne a meg­felelő munkához, de közel a fele nem rendelkezik a fel­tételekkel. Hiányosak a léte­sítmények, több magasabban képzett edzőre lenne szük­ség! és több fiatalt kellene foglalkoztatni. A meglévő szakosztályokban 46 059 iga­zolt utánpótlás korú verseny­ző sportol. Ha elfogadjuk azt az elméletet, hogy száz ki- választottból tíz kerül a ha­zai, és csak egy a nemzetközi élvonalba, akkor legalább 130—140 ezer ifjúsági ver­senyzőt kellene foglalkoztat­ni. Ugyancsak a hiányosságok között kell megemlíteni, hogy kevés az iskolai testnevelési osztályok száma, és az elhe­lyezkedésük sem megfelelő az országban, sok még mindig a fehér folt. Gond az is, hogy az elmúlt időszakban a test­nevelő tanárok „kivonultak” a sportmozgalomból, egyre kevesebben vállalnak edzői munkát. Egy országos felmé­rés szerint 725 iskola műkö­dik együtt az utánpótlást ne­velő egyesületekkel!, de mind­össze 290 (!) testnevelő ta­nár dolgozik edzőként ezek­ben a klubokban. Hogy mi ennek a magya­rázata? — Az utánpótlás-ed­zőket sem erkölcsileg, sem anyagilag még mindig nem becsülik úgy, ahogy kellene. A testnevelő tanár számára kifizetődőbb, ha például gyermektornát vagy asszony­tornát vezet. Nincs felelősség és több a pénz. Kevés a felső­fokú végzettséggel rendelke­ző edzők száma is: a 2533 ed­zőből mindössze 38 a mester­edző, és 383 a szakedző. Vannak tehát eredménye­ink, de ezzel korántsem le­hetünk elégedettek. Tovább kell lépni, de hogyan? Sport­vezetésünk két jelszót adott ki. Az utánpótlás-nevelés el­sődleges színtere az iskola le­gyem, és az egyértelműen te­hetségesek kerüljenek az egyesületek szakosztályaiba. Ezen belül részfeladat a testneveléstagozatos. iskolák rendszerének korszerűsítése, a mindennapos testnevelés feltételeinek biztosítása. Fon­tos továbbá a vidéki bázisok bevonása, mert ott jobb a feltételrendszer, mint a-fővá­rosban. Van még egy figyelemre méltó kezdeményezés! A te- hetségesek magasabb szinten történő gondozása érdeké­ben Baranyában, Békésben, Hajdúban és Zalában felmé­rő-, kiválasztó- és foglalkoz­tatórendszert alakítanak ki. A négy megyében felmérést végeznek az általános isko­lák 3—5. osztályosai körében, és a szülők egyetértésével a kiválasztott tehetségekkel edzésközpontokban foglalkoz­nak majd Asztalitenisz NB I Kosárlabda NB I Tolnai VL-Postás SE 19:6 Egy lidércnyomásnak vége A Bp. Postás SE csapatá­nak már eleve nagy sikert jelentett, hogy az eredmé­nyesen zárt őszi fordulók után tavasszal az 1—6. he­lyért folyó küzdelemben ve­hetnék részt. A hazaiak szá­mára viszont nem jelent semmi különöset, hiszen az elmúlt évek során rendre le­győzték fővárosi ellenfelü­ket. Az esélytelenség tudatát le­vetkőzve, a fővárosiak várat­lan, fiatalos lendülettel kezd­tek. Eme nagy lendület és a hazaiak feltehetően hiányos bemelegítése azt eredmé­nyezte, hogy az első forduló­ban 3-2-es vezetésre tettek szert a vendégek. Különösen váratlan volt a Bolvári test­vérpár veresége Mezei, illet­ve Urbán II. ellenében. A második fordulóban a tolnai­ak már átvették ellenfelük ritmusát és nagyobb tudásuk nyomban érvényre jutott: 5:0-ra nyerték a fordulót. Ez­úttal az összesített eredmény 7:3-ra módosult a pályavá­lasztó tolnaiak javára. A következő fordulóban folytatódott a házigazdák győzelmi sorozata, melynek értékét csak növelte, hogy színvonalas csatákból kerül­tek ki győztesen Bolváriék. Sajnos, a gyér érdeklődés kö­vetkeztében ezt csak kevesen tapasztalhatták. A harmadik forduló után már látható volt: ezen a napon a hazai csapatból Balogh és Kiss ját­szik igazán jól, tőlük lát­hattuk a leglátványosabb megoldásokat is. A 4. és 5. forduló újabb 4:l-es tolnai győzelmekkel zárult. Ekkor már Bolvári I. szellemes, öt­Atomerőmű Sportegyesület Dinamikus fejlődés A fiatalabb paksi sport­egyesület, az Atomerőmű SE is megtartotta tisztújító kül­döttközgyűlését. Volt mit ér­tékelni, hiszen az 1984-es rendkívül dinamikus fejlődés eredményeként már az elő­kelő hatodik helyen állnak a megyei sportegyesületi rang­sorban. Az előrelépés záloga­ként említhetjük a tárgyi és személyi feltételek javulását. 1982-ben elkészült a Paksi Atomerőmű Vállalat sport­telepe. Itt füves labdarúgó-, bitumenes kosárlabda-, kézi­labda-, tenisz- és atlétikai pálya található. Hat szokosz- tályban (kajak-kenu. kosár­labda, labdarúgás, cselgáncs, sakk, vívás) 540 versenyzőt foglalkoztatnak. A cselgáncs-szakosztály is­mét eredményes évet zárt. Folytatódott a korcsoporton­kénti képzés. Szepesi és Grill másodosztályú, Vayer, Molnár és Krausz bronzjelvényes- mi­nősítést szerzett. Az elért eredmények mögött a színvo­nalas szakmai munka mellett ott van a szülői munkaközös­ség hathatós támogatása is. Kosárlabdában férficsapa­tuk NB Il-es szereplése mel­lett fontos feladatuknak te­kintették az utánpótlás meg­alapozását. Leány és fiú út­törő- és serdülőcsapatuk már rendszeresen szerepel a me­gyei korosztályos bajnoksá­gokban. Azonban továbbra is gondot jelent a kiesési gon­dokkal küzdő NB Il-es férfi­csapat szereplése. Labdarúgócsapatuk győz­tesen került ki a körzeti baj­nokság 1983—84. évi küzde­lemsorozatából. Az újonc gárdát féltették a magasabb osztálytól, de őszi teljesítmé­nyükkel cáfolták a szkeptiku­sokat: a folytatásban a tize­dik helyről startol az együt­tes. A legfiatalabb szakosztály a vívóké, ök is jelt adtak már magukról, öt versenyző­jük iratkozott fel az országos táblázatra, ebből kettő ért el minősítést. A legfiatalabbak versenyeztetése érdekében a szakosztály kezdeményezőleg lépett fel: elindították az úgynevezett három város (Székesfehérvár, Várpalota, Paks) versenyét. A sakkozók ugyan alulma­radtak a szekszárdiakkal ví­vott versenyfutásban a baj­noki címért, de örülnek a megyebajnokságban szerzett ezüstéremnek is. Jól szere­peltek a megyei bajnokságo­kon is, így többen is jogot szereztek az országos vidék­bajnokságon való szereplésre. Az egyesület elnöksége nagy figyelmet fordít a már komoly eredményeket maga mögött tudó kajak-kenu sportágra. Nem véletlen, hi­szen ők adták az első ifjúsági válogatottakat Hoffmann Er­vin és Balezer Gábor szemé­lyében. Mellettük két arany-, három ezüst-, hét bronzjelvé­nyes sportolóval rendelkez­nek. Házi statisztikájukat csak szépíti, hogy mind az országos vidék-, mind pedig az országos ifjúsági bajnok­ságon túlteljesítették a ter­vezett pontokat. A magas igényeket kielégí­tő sportlétesítmények — ren­deltetésüknek megfelelően — a szabadidős sport résztve­vői is birtokba veszik. Rang­ja, tekintélye van a sportnak a fiatalok, a dolgozók érték­rendjében, ezt bizonyítják az egész éven át tartó szervezett üzemi bajnokságok, amelye­ket a PAV illetékes szervei­vel valósítanak meg. Tömeg­sport-munkájuk tervszerű — itt is mindent versenynap- tárban rögzítenek. A beszámoló után a köz­gyűlés a következő négyéves ciklusra is Bodrogi Jenőt vá­lasztotta elnöknek, az ügyve­zető elnök pedig Kiss Gábor. A Dózsa együttesének fiatal játékosa, Vékony (a labdá­val) ezúttal tíz ponttal járult hozzá a győzelemhez letes játékát is élvezhették a nézők. Végeredményben a Tolnái VL újabb fölényes, 19:6-os győzelmét hozta a ta­lálkozó. Mint ahogy már a beveze­tőben említettük, korszerű, látványos támadójátékot fel­vonultatva Balogh és Kiss játéka emelkedett ki, gyak­ran kaptak nyíltszíni tapsot. Bolvári Ildikó a váratlanul elvesztett első mérkőzése után olyannyira belelendült, hogy a további négy mérkő­zésén még csak játszmát sem veszített. A kis Bolvárdn lát­szott, hogy nincs igazán for­mában, ennek ellenére rend­kívüli akarással, három győ­zelmet szerzett. Az ifjúsági korú Rencz két győzelmével .hasznos csapattagnak bizo­nyult. A vendégek közül Ur­bán II. és Mezei teljesítmé­nyét illeti dicséret. Győzte­sek: Balogh, Kiss 5—5, Bol­vári I. 4, Bolvári K. 3, Rencz 2 illetve Urbán II. 3, Mezei 2, Szendy. * Március 16-án, szombaton a BSE együttesét fogadják a tolnaiak. Az asztalitenisz NB I-ben mindig is csemegének számító, az ezüstéremért ví­vott rangadó mérkőzésnek ezúttal nincs nagy tétje. Ugyanis a magyar asztalite­nisz új csillagával, a Tolnán nevelkedett Bátorfi Csillával „megizmosodott” BSE az ős­idők óta bajnok Statisztika SC legyőzésével átrendezte az erőviszonyokat. Egy esetle­ges tolnai győzelemmel, — ami a papírforma alapján nincs kizárva — a Statisz­tikának segíthetnek a bronz­éremvárományos tolnaiak. Teke NB I Helycsere a táblázaton DÉLÉP SC—Dombóvári Spartacus 6:2 (5065:4889). Az első játékrészben mindkét páros óvatosan kezdett. A pályaválasztó szegedi csapat próbálta diktálni az iramot, azonban a Spartacus felvet­te a ritmust és kiegyenlített küzdelemben csak minimális előnyre tudtak szert tenni a hazaiak. A folytatásban rá­kapcsolt a DÉLÉP és jobb tarolásuk révén tovább nö­velték ' előnyüket. A harma­dik fordulóban visszaesett a Tisza-parti együttes, a dom­bóváriak igyekeztek ezt ki­használni, azonban az összes­ségében jobb egyéni teljesít­ményt felvonultató DÉLÉF SC megérdemelt győzelmet aratott a sportszerű mérkő­zésen. Ezzel együtt a két azonos pontszámú együttes helyet cserélt a bajnoki táb­lázat 7—8. helyén. A Dom­bóvár pontszerzői: Mándli 842, Illés 832. Szekszárdi Dózsa—KSI 88-69 (41-26). Szekszárd, 300 néző. V.: Harsányi, Balázs. Szekszárdi Dózsa: Pártos (23), Varga (20), Gábris (—), Christián (27), Vékony (10). Csere: Daróczi (4), Smol- czerné (4), Szabó (—). Edző: Vertetics István. KSI: Knó- bel (19), Aschonbrenner (6), Pintér (25), Dóczi (10), Krá- lik (—). Csere: Hámori (6), Horváth (3), Bakai (—), Föl­di (—). Edző: Haris Ferenc. A hatalmas tét rányomja bélyegét az első percek já­tékára. Mert tudniillik, ha a Dózsa hazai pályán a leg­gyengébbnek tartott ellenfél ellen vereséget szenved, szá­mára a további mérkőzések elvesztik jelentőségüket. Rengeteg hibával játszik mindkét csapat, a hazaiakat Pártos háromtalálatosa, és a 11-4-es vezetés sem nyugtat­ja meg. De ennek ellenére is fokozatosan elhúznak a fővárosiaktól, akik távoli dobásokkal nemigen tudnak veszélyeztetni, és a palánk alatt is rendre alulmarad­nak. A 7. percben 17-8. Ezt követően hullámvölgybe ke­rülnek a dózsások, eladott labdák, kihagyott ziccerek jellemzik a játékukat. Ennek próbálja elejét venni Verte­tics edző időkéréssel. A fél­idő végére aztán mintha megnyugodnának a hazaiak. Szép, és ami a legfontosabb, eredményes támadásokat lát­hat a közönség. A 15. perc­ben 30-18, a 18-ban 38-21. Ekkor úgy tűnik, nem lesz miért idegeskedni a máso­dik félidőben. Szünet után tovább növeli előnyét a Dózsa, a 26. perc­ben 59-42. Ettől kezdve azon­ban arcokra fagy a mosoly, vészterhessé válik a levegő, a Vertetics—Murvai edzőpá­ros egyre többet ugrik fel a kispadról. Gödörbe kerül a Dózsa. És ahogy fogy az előny minél jobban fenyeget a vereség réme, annál ide­gesebbek a játékosok. A 31. percben 65-57. Aranyat ér­nek ekkor Pártos hárompon­tos kosarai. Ám úgy tűnik, ez is kevés, négy perccel a befejezés előtt 72-67. Oly sok vereség után elfelejtett volna nyerni ez a csapat? De nem .. . Egyik pillanatról a másikra helyrebillen a lel­ki egynesúly, kitisztulnak a fejek. Az utolsó percekben már csak a Dózsa ötöse van a pályán. A mérkőzés végét jelző dudaszó után pedig már nemcsak ők, hanem az egész kispad a játéktér közepén tolong. Mint egy hatalmas sóhaj, fél év elfojtott indu­lata, úgy tör elő a lányokból, az edzőkből az öröm. El­erednek a könnyek, de vég­re a boldogság könnyei. Ré­gen örülhettek a dózsás lá­nyok győzelemnek, de re­méljük, a rájátszás során nem utoljára. Egy győzelem az NB ll-ben Dombóvári VMSE—Sopro­ni MAFC 110-62 (64-39). Dombóvár, 150 néző. V.: Ma­jor, Krasznai. DVMSE: Ács (13), Lovász (26), Kollár (7), Bálind (3), Jászberényi (26). Csere: Haraszti (4), Onhausz (12), Gálosi (6), Soós (13), Bosznai (—). Edző: Horváth Károly. A Tamásit és Czim- baleket nélkülöző hazai csa­pat nagy lendülettel kezdett, jelentősebb előnyt a 15. percig nem tudott szerezni. A félidő utolsó öt percében már nagy iramot diktáltak Ácsék és 25 ponttal elhúz­tak. Szünet után tovább nö­velte előnyét a DVMSE, és biztosan győzött. Első ízben szerepéit a hazaiaknál On­hausz Péter, aki a találkozó 100. pontját dobta. Jók: Jászberényi (a mezőny leg­jobbja), Onhausz, Bálind, Soós. MALÉV SC—Atomerőmű SE 87-76 (42-29). Paks, 50 néző. V.: Kardos, Haász. ASE: Hovorka (12), Czakó (9), Tóth (10), Schmidt (36), Antoni (9). Csere: Kolki (—), Kenessey (—). Edző: Hesser Zoltán. A ziccereit jobban kihasználó fővárosi csapat biztosan nyert. Soproni VSE—Bonyhádi MSC 70-65 (29-25). Bonyhád, 50 néző. V.: Hargitai, Ko­vács. BMSC: Harsányi (18), Vanya (15), Palkovics (7), Lengyel (9), Kishonti (6). Csere: Oroszki (10), Nagy (—), Biszak (—), Vajda (—), Fláding (—). Edző: dr. Áb­rahám János. A bajnoki címre pályázó soproni együt­tes ellen egy mindvégig szo­ros mérkőzésen maradt alul a BMSC együttese. A máso­dik félidő 3. percében bár átvették a vezetést a hazai­ak, a meglepetés elmaradt. Sportaktíva Bonyhádon Sportaktíva értekezletet tartottak Bonyhádon a város üzemeinek, intézményeinek vezetői részvételével. A vá­ros párt- és állami vezetőin kívül megjelent István Jó­zsef, a megyei tanács elnök- helyettese, Khul Mihály, az MSZMP megyei bizottsága osztályvezető-helyettese, va­lamint Herczig Gábor, a me­gyei sporthivatal elnöke. Tamás Ádámnak, a városi pártbizottság első titkárának elnökletével megvitatták az MSZMP Politikai Bizottsága sporttal kapcsolatos 1984. évi határozatát, valamint a Bony­hádi MSC megalakulása óta eltelt időszak eredményeit, nehézségeit és az elkövetke­zendő időszak főbb felada­tait. Többen hozzászóltak, véleményt alkottak a város testnevelési és sportmunkájá­ról. Megerősítették, hogy a Bonyhádi MSC megalakulása előrelépést jelentett a város sportéletében. Az értekezlet a város testnevelési és sport­ja anyagi, tárgyi feltételei­nek javítása mellett foglalt állást. Elhangzott, hogy foly­tatódik a városi sporttelep korszerűsítése, az új öltöző építése, valamint igényként jelentkezik egy tanuszoda létrehozása a VII. ötéves tervben. A létesítmények felépítése elsősorban a helyi erők ösz- szefogásával valósulnak meg, számítva az üzemek és a vá­ros lakosságának társadalmi munkájára is. Szükségesnek, célszerűnek tartotta a sport- aktíva-ártekezlet, a sportági szakosztályok további diffe­renciálását a Bonyhádi MSC-n belül a lehetőségek, feltételek szerint. Kiss Anikó (balról) ötször győzött

Next

/
Oldalképek
Tartalom