Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
1985. március 9. io Képújság IRODALOM Az utazás (Részlet a harmadik felvonásból) LAJCSI: Te, Bandi bácsi, gyere már ide egy kicsit. Épp az öreg Karádi Józsi bácsiról beszélünk. Mi történt az öreg. gél? MACSKÁSI: Megérkezett. A körülményekhez képest elég jó karban. LAJCSI: De ez az újságcikk? MACSKÁSI: Az öreg vigyázatlan volt. Hagyta, hogy az újságírók kiszínezzék. SZÍ VAROZGATÖ: Ügye? Mindjárt mondtam én, nem írta azt az öreg. MACSKÁSI: De eltekintve a stilvirágoktól, a lényeg — LAJCSI: Persze, ráismerni a stílusára. A föld rádiusza, a Tiensán. Én ugyan csak átfutottam. — SZÍ VAROZGATÖ: De hát lehetséges ez? Alig három hete találkoztam vele. A főnökével volt egy kis dolgom .. . Léptél, Sandikám? Az előbbi jelenet szó nélkül. Perzse, az erek. Az ember egy bizonyos koron túl nem lehet biztos maga felől... A sakk erre is jó: figyelmeztet. Az Izguló föláll, jelzi, hogy így nem lehet játszani. Koncentrálok, Sandikám. Végleg odafordul: Macskási és Lajcsi elfordulnak. LAJCSI: Macskásihoz. Talán a családja vette rá? ... Ügy tudom, nehéz helyzetben vannak. MACSKÁSI: Pont fordítva. Énnekem kellett a vejét csillapítanom. El is időztünk majd élfélig a Kis Csoportban. Halkabban. Én neki is azt mondtam, amit most neked. Ne hidd, Pityu, hogy az öregnél rosszul forog a kerék .. . LAJCSI: Azt gondolod: valami pozíciót kínáltak fel neki? MACSKÁSI: Annál az öreg sokkal puritánabb jellem. Suttogja. 0 látja, kérlek, hogy ez így nem megy tovább. Lassan nem lesz jó magyar ember az altisztnél magasabb beosztásban. Ha meg nem tanulunk egy kicsit gazsuláz- ni... Elhúzódik a sarokban lévő filodendron mögé. Horn közben bejön, felvesz egyet a biliárdasztalon heverő lapokból. MÜZEUMIGAZGATÖ: utána jön, s megfogja a ka- bátszárnyát. Bocsánat, főorvos úr, ha nem zavarom. HORN: Tessék, parancsoljon az igazgató elvtárs ... MÜZEUMIGAZGATÖ: Ugyan, hagyjuk azt at elv- társazást. Ügy vagyok elvtárs, mint a főorvos úr: amíg másnak nem kell a helyem. Az ember megcsinál európai szinten egy intézményt, mint főorvos úr a szemészeti osztályt ... De nem erről akarok beszélni... Miért vagyunk mi itt? Olvassuk újra — együttI Németh László: Az utazás Németh László a háború előtt már nagynevű ember, az akkori értelmiség legérzékenyebb rétegének írója. Hatása jelentős, filozófiája — amely A minőség forradalmában, a Tanúban, Az ember és szerepben, A Medve utcai polgáriban és megannyi más rendkívül fontos írásban fogalmazódik, alakul, fejlődik — gondolkodás — meghatározó erejűvé válik. Különösen a nép, a nemzet sorsáért felelősséget érző fiatal pedagógusok azok, akik a Németh László-i tanítást magukénak érzik. A háború alatt egy magyar szellemi attitűd kialakításáért harcol, féltve népét a germán mítosztól, kialakítva azt a szuverén gondolatmenetet, amely a minőségben, a magyarságban, az európaiságban találja meg a „kert-Magyar- országban” élő, tehetséges, alkotó „polgár” helyét. Csakhogy ez a gondolatmenet olyan elméleti fikcióvá vált a valóság tengerében, hogy ő maga is érezve, milyen kicsiny az a szellemi sajka, amiben hajózik, a háború alatt és közvetlen utána egyre inkább az ilyen gondolatokat hordozó ember pesszimizmusát, tragikus magára maradását hangsúlyozza. S így jön létre a Németh László-i mű modellje: az igényes életet élő ember küzdelme az elmaradt, közönyös, ellenszenves közeggel. Németh László a valóságban is megélte, hogy áthidalhatatlan távolság jött létre saját személye és a társadalmi környezet között. Mindenki azt várta volna, hogy a felszabadulás tényével ez a távolság megszűnik. és a kívánt azonosság, élet, életmű, befogadó közeg között létrejön. Holott az a szellemi áramlat, amelyet „harmadik utas” szemléletnek szoktunk nevezni, s amelynek Németh László valóban egyik megalkotója volt, új világunkban is azt a kívülmaradást hozta számára, amely aztán az ötvenes évek szektás kulturális politikájában szinte már-már az ellenség közt jelölte ki a helyét. Sokáig első számú célpontja volt minden támadásnak. Az a süketség, amely 1945 óta visszautasította Németh László próbálkozásait, amikor bekapcsolódni akart az új magyar építkezés szellemi munkájába, gyakorlatilag 1957. március 15-ig tartott. Ekkor megkapta a Kossuth-díjat, és ezzel megnyílt előtte a folyamatos és tágabb közlés lehetősége, természetesen most sem vita nélkül, de immáron nem a kirekesztés, hanem a befogadás szándékával. Ezt az élethelyzetet 1959-ben bonyolítja a szovjet írószövetség meghívása egy tanulmányútra. 1959. szeptember közepén indult el felesége és Király István társaságában Moszkvába, és öt hét alatt Lenin- grádban, Harkovban, Grúziában, Szocsiban járt. E közben, ahogy ő maga mondta a szovjet írószövetség fogadásán: „elsősorban szívesebben fedeztem fel azt, ami reményeimnek adott tápot, mint azt, ami aggodalmaimat igazolta.” Hazatérve, az írót itthon kétoldali bizalmatlanság is fogadja. (Nem véletlen, hogy az MSZMP legfontosabb jelszava ekkor a kétfrontos harc.) Az egyik oldalról kaján mosollyal nézték: „no. mi van. ez a különutas is beadta a derekát Kádáréknak?”, és a másik oldalról: — kísérve a világsajtó kórusától — dühödten árulásról beszéltek. Maga Németh László először egy kicsit értetlenül, majd egyre ingerültebben kéri ki magának, hogy bármely szélsőség a saját tulajdonának tekintse őt és életművét. Ezért aztán 1962-ben egy ironikus drámával felel a világnak, Az Utazással. Ennek főhőse Karádi tanár úr, akitől utazásából visszatérve mindenki a maga igazát akarja hallani, és mindenki a saját szája íze szerint kommentálja szavait. Miután azonban a főhős egyéniségének alapvonása a tényékhez ragaszkodó pontosság, a nyitott, figyelő értelem, legfontosabb törekvése, hogy látó szeme és a valóság közé ne kerüljenek torzító szellemi lencsék — ezért hát nehéz helyzetben van mindenki, aki a maga pecsenyéjét szeretné megsüttetni vele. Az Utazás bemutatója váratlan nagy sikert hozott az írónak, és ezt a sikert is követte a kétoldali szélsőség dühödt, de összecsengő acsarkodása: „Németh László eladta magát”, mondták az egyik oldalon, míg a másik oldalon a drámát „művelődés- politikánk elvtelen eredményeként” nyugtázták. Holott arról volt szól, amit Sőtér István fogalmazott meg: „Ha van olyan magatartás — írta az íróról szóló esszéjében —, mely a marxista alapról kívánja igenelni és elfogadni a marxizmuson alapuló szocializmust: úgy Németh Lászlót ilyennek kell tekinteni.” SZALONTAY MIHÁLY Ikarusz HORN: Ügy hiszem, hogy a Karádi tanár úr úti beszámolóját meghallgassuk. MÜZEUMIGAZGATÖ: Akkor úgy kérdem: ő miért lesz itt? Mit akar ezzel az örökös beszámolással? HORN: Nyilván ilyen hatással voltak rá az úti élményei ... MÜZEUMIGAZGATÖ: Jó, jó, én igazán régi szocialista vagyok ... S nagy bá- mulója a Szovjetuniónak. De nem érzi, hogy ez az ő nyilatkozata a Reggeli Újságban . . . mégis csak ízléstelen. Én, tudja, hogy nagyra becsülöm őt. Hisz a múzeumba is én hoztam be őt, pedig akkor nem állt úgy, mint most. De ez a váratlan fordulat... HORN: Mit tegyen, ha fölismerte az igazságot? A következetesség, úgy mondják, öszvérek erénye. MÜZEUMIGAZGATÖ: S a múzeum? Az azzal kapcsolatos tervei? HORN: Múzeum? Csak az Ermitázs múzeumról beszélt. Annak az albumát mutatta. HANTAI: beront, nagy, tele irattáska a hóna alatt, beszéde gyors, inkább mókából, mint beszédhibából kissé akadozik. Mi az? Karádi Józsi bácsi még nincs itt? Karórájára néz. Pedig az öreg pontos szokott lenni. LAJCSI: Tán ebben a tekintetben is megjavult... HANTAI: Aligha, aligha Ott szigorúan büntetik a késést. Macskásihoz. Te sem tudsz semmit, Bandi bátyám? MACSKÁSI: Tegnap még szó sem volt érről az egészről. Én is csak a telefonból tudtam meg. HANTAI: De jön, jön? Kedves főorvos úr, megengedi, hogy igénybe vegyem a telefonját? HORN: Kérem, én már át is adtam .. . Jobb a kihasználás nála. Ötvenöt. HANTAI: már telefonál is. Édes kisasszony, ötvenöt — Horn főorvos rendelőintézete .. . Karádiné nagyságos asszony? Az öregúr elindult már? ... Nem? Az teljesen lehetetlen. Még meghalnia sem szabad. A párttitkár elvtárs, a tanácselnök elvtárs, mind bejelentették magukat. Kérem, kedves Teréz mama. De ezt ne tessék említeni. Szétnéz. Nem értem, az öreg szavát adta. Ennyire mégsem változhatott meg. A telefonba. ölellek, Józsi bátyám ... Nagyon kellemetlen helyzetbe hoznál Józsi bátyám. Az emberek begyűltek; tudod, milyen nehéz becsalogatni őket. Nem, dehogy, csak né- hányan. De rossz vért szülne. Még ezt az egyet, Józsi bátyám. Nem — csak egy kis kötetlen beszélgetésre. Leteszi. Hű! Már attól féltem, megmakacsolja magát. MACSKÁSI: A kötetlen beszélgetés megnyugtatja (...) HORN: átnéz a másik terembe. Az igazgató főorvos... az utódommal. Húzódjunk el. KÓRHÁZIGAZGATÓ: a kísérőjéhez: Morális tünemények, úgy látszik, érdeklik még az embereket. Meglepő, milyen szépen begyűltünk a Karádi tanár úr órájára. Hantáihoz. S az ünnepelt? HANTAI: Azonnal itt lesz, igazgató főorvos elvtárs ... Hopp, az őrölt kávé ... Az itt van a táskámban. Utánasiet Júliának, közben keres a táskában. KÓRHÁZIGAZGATÓ: észre veszi Hornot: Szervusz, édesem. Milyen jól nézel ki. Hiába, a fél állás. Bár én is követhetném a példádat a másféllel. HORN: Ebben, sajnos, nem tudlak, kedvesem segíteni, Lajcsihoz. Ügy mint te enge- met... Egy alak bekukkant, tiszteletteljes hangon: Forgács elvtársi Tovább adják: Forgács elvtárs! Az egész szoba megmered, s az ajtó felé fordul; még a Szivaroz- gató sakkozó is, csak az Izguló nézi tovább a táblát. Forgács bejön, egy kis kíséret alakul körülötte. Zsizsik, az újságíró is köztük van. Wolfgang L. Haidinger osztrák művész szobra a budapesti Fényes Adolf teremben Oberfrank Antal: ALKONY Esteledik, a vöröslő nap már fázósan húzza magára a frissen szántott föld fekete barázda-takaróját, a háztetőkről lomhán csorog le erőtlen, tompa fénye, így vérzik el megint egy nap, gyenge szellő siratja szelíden szemembe könnycseppet lopva, lassan tűnő szerelmünk gyémánt harmatát. FORGÁCS: Hantáihoz: Karádi tanár úr? HANTAI: Már elindult, Forgács elvtárs. Már elindult. Itt lakik egész a szomszédban. FORGÁCS: Tudom, jártam nála. Hornhoz. Jó napot, főorvos úr. Na, sok szemüveget kell írni az új téesz-tagok- nak? HORN: Igen, kérem; valósággal dúskálkodnak az új juttatásban. FORGÁCS: Azt tartják, legalább ebből vegyék ki a részüket. Udvarias nevetés. Na, majd rájönnek a többi előnyére is. Volna egy kérésem: a rokkantakat minősítő bizottság elnökéül szeretném felkérni. HORN: Kérem, amennyiben rajtam múlik . .. FORGÁCS: Macskásihoz. Na. kedves Macskási, mit szól a barátja pálfordulásához? Bizonyos városoknak van ilyen hatásuk. Hantáihoz. Ha jól emlékszem, az a Szent Pál is valami úton tért meg. Szarka József versei: Egyetlen rózsa Olyan, mintha értenélek, egyetlen rózsa, — holnapig hangod ölel, illatgubancod súlyos, a halál léptei messzebb. Olyan, mintha értenélek, piros rianás egy távoli arcon, — anyám arcán talán? kicsordul belőle a Nap, zengő folyamok jönnek, tiszta vizükön elkeveredni látszol, soha nem volt virág, mosolyfutam. Song Szerelem jöjj véget ér a lomb e nap falán kialszom s friss füvek mélyén te halkan szólsz a madarakkal miattam emitt egy fa kezéből kihull a kard olyan mint én magányos és szelíd lábad előtt hever az évszak nyugodt dal fekszik le az égbe egy madár könnye ragyog s a lovak is egyre szállnak szelet lobognak: elmúlt folyam kísért megint de már jövök karollak.------------------------------------------------------------------------------F
