Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-06 / 54. szám
1985. március 6. "nÉPÜJSÁG 3 Mérlegzáró közgyűlés a „BONY”-nál Továbbra is az élvonalban Megszokta már a bonyhádi BONY—KS Cipőipari Szövetkezet tagsága, hogy az évenként megtartott mérlegzáró közgyűlésen eredményes munkáról, gazdálkodásról ad számot a vezetőség. És azt is, hogy gyakran éri elismerés ezért a szövetkezetei. A hatodik ötéves terv eddigi időszaka alatt négy alkalommal tüntették ki a Kiváló Szövetkezet címmel. Méltányolva ezzel a termelési, gazdálkodási eredményeket, és azt is, hogy ezeket olyan piacra termelve produkálja, ahol igen szigorúak mind a szállítás pontossága, mind a minőség iránti követelmények. A szövetkezetnek ugyanis csaknem teljes termelése külpiacra — egyharmadában konvertibilis elszámolásúra, kétharmadrészben pedig a szocialista országokba kerül. Nincs még egy szövetkezet, vállalat a megyében, amelynek produktuma ilyen arányban jutna el külországokba. Kiemelkedő eredményekről számolhatott be most is a vezetőség, a bonyhádi városi művelődési ház színház- termében megtartott mérlegzáró közgyűlésen, ahol Szelesi László elnök szóban egészítette ki az írásos beszámolót. Magasak a különböző mutatók és ezek tanúsítják, hogyha néhány tekintetben nem is érik el a tervezettet, messze jobbak, mint a megyei szövetkezeti átlag. Nem kevés váratlan tényező fékezte a munkát, hatott negatívan az eredményekre. Így többek közt az év közben alapanyagár-eme- lések — amelyek, lévén a külkereskedelmi szerződések jó előre megkötve, már nem voltak érvényesíthetők az értékesítési árakban. Az akadozó anyagellátás — nem szállított a gyártó, és ha perel a szövetkezet szerződésszegés miatt, esetleg megkapja a kötbért, de az anyag csak hiányzik, és a továbbiakban még rosszabb helyzetbe kerülhet a szövetkezet. Átcsoportosítások, sőt leállások váltak szükségessé az anyaghiány miatt. A vagyonadó visszamenőleges hatályba lépése is csökkentőén hatott a nyereségre. A szövetkezetnek nagyrészt sikerült kivédenie a folyamatos termelést, az eredményes gazdálkodást akadályozó tényezők hatását, sikerült talpon maradnia. így is, az iparban ritka, 18,63 százalékos árbevétel-arányos nyereséget ért el, összesen 38,6 millió forintot. Jelentős tényező volt az eredmények elérésében a kongresszusi és felszabadulási verseny, ami nemcsak az átállások, átcsoportosítások, fegyelmezett végrehajtásában nyilvánult meg, hanem többek között abban is, hogy az előző évi 98,2-vel szemben 98,8 százalékos volt az első osztályú lábbelik aránya. Nagyarányú volt a múlt évben a beruházási tevékenység, ami az idén folytatódik. A nyereségből képzett alapok tekintélyes része erre megy. Részesedést most nem osztottak, ugyanis a bérfejlesztési lehetőség túllépése miatt — ami a már említett okokon kívül azért is következett be, mert a szövetkezet vezetősége által tervezett, számításba vett kedvezmények csak részben voltak érvényesíthetők — közel négymillió forint progresszív adót kellett a részesedési alapból befizetni. A tavaly elért magasabb bér- színvonal részben pótolta a „kiesett” nyereségrészesedést. Ez évre nagyjából a tavalyival azonos termelési tervet irányoz elő a szövetkezet, de a nyereséget növelni szándékozik. Ezt támasztja alá az az intézkedési terv, amit szintén a közgyűlés elé terjesztettek. A hozzászólók méltatták a szövetkezet eredményeit, tettek javaslatokat a jobb munkára, gazdálkodásra, többen szólták elismeréssel Szelesi László elnök közel három évtizedes eredményes tevékenységéről — több mint negyvenhat évi folyamatos munkaviszonyából az utóbbi huszonnyolcat töltötte a szövetkezetben. Szelesi László ugyanis — elérvén a korhatárt — nyugdíjaztatását kérte. Elismeréssel szólt a szövetkezet munkájáról és Szelesi László tevékenységéről Fodor Tibor KISZÖV-elnök is. Tamás Ádám, a városi pártbizottság első titkára is gratulált az eredményekhez és szólt a város fejlődéséről. A közgyűlés elfogadta a vezetőség beszámolóját, a többi előterjesztést, köztük azt a javaslatot, hogy a szövetkezet csatlakozzék a Kiváló Szövetkezet címért folyó munkaversenyhez. Szelesi Lászlót — kérésére — felmentette elnöki tiszte alól, és megválasztotta elnöknek az eddigi helyettest, Lafferthon Ernőt. A húsérlékesítés ellenőrzésének tapasztalatai Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség irányításával a budapesti és a megyei felügyelőségek a fővárosban, valamint 9 megyében megvizsgálták, milyen az ellátás húsból és húskészítményekből, milyenek az értékesítés körülményei, s érvényesül-e a fogyasztók érdekvédelme. Az ellenőrzéseket 40 vállalat és szövetkezet 1073 üzletében, valamint 15 magánkereskedőnél végezték. Megállapították, hogy az áruellátás húsból és húskészítményekből összességében kielégítő, de rámutattak a hiányosságokra is. A leggyakoribb, hogy a sertések túl zsírosak, nem kellően megtisztítottak; a vizsgált sertéshúsok 32, a marhahúsok 12,5 százaléka döntően emiatt nem felelt meg a követelményeknek. A tapasztalatok szerint a kereskedők többnyire megalkudnak, átveszik a szállítóktól a szabványtól eltérő húst is, mert különben nehezen tudnák kiszolgálni vevőiket. Mindemellett van némi javulás a korábbiakhoz képest az ipar és a kereskedelem kapcsolatában: néhány húsipari vállalat már visszavásárolja a kiszállított sertéshúsok szabvány feletti zsiradékét az üzletektől. A lebonyolítás azonban egyelőre lassú, nehézkes és bürokratikus. Húskészítményekből a vizsgált üzletek 77 százalékában megfelelő volt a kínálat. Ezen belül vörösáru, kolbászféle, felvágott elegendő volt, igen hiányosnak bizonyult viszont a főtt, füstölt és a szárazáru választéka. A kisebb üzletekben a heti két-háromszori szállítás nem biztosítja a folyamatos kínálatot, de a szükséges mennyiséget sem. Vannak kedvező tapasztalatok is. A budapesti húsipar egyik üzemében megkezdték a vörösáru hétvégi gyártását, s így hétfőnként is jut az üzletek egy részébe friss párizsi, virsli, szafaládé. A kiskunfélegyházi húsüzemben pedig vállalati gazdasági munkaközösség alakult, s szombat—vasárnap előállított termékeikkel ellátják hétfőnként a húsboltokat, s az élelmiszerüzletek egy részét. A vizsgált húskészítményeknek 64 százalékát kiválónak, illetve jónak, 36 százalékát közepesnek, illetve gyengébb minőségűnek ítélték az ellenőrök. A vizsgálat kiemelten foglalkozott az olcsó húsok és húskészítmények forgalmazásával. Megállapították, hogy a tőkehúskínálatban szűkös az olcsó húsrészek választéka. Ez főként abból adódik, hogy a boltokban végzik a fél sertések bontását, s így az olcsóbb húsok — dagadó, csülök, oldalas — mennyisége nem az igényekhez igazodik, helyenként hamar elfogy, másutt esetleg alig akad rá vevő. Ezen a gondon az segíthetne, ha a húst a termelőnél darabolnák, mert így minden üzletbe az igényeknek megfelelő választék kerülhet. A húskészítményeknek már 60—62 százaléka az olcsó, kilogrammonként 76 forint alatti árukból kerül ki. Ezekből a húsipar szállítási készsége megfelelő. A vizsgálat kitért arra is, hogy a húsok, húskészítmények árusításánál mennyire gyakoriak a visszaélések. A 378 próbavásárlásnál 3386 forinttal számoltak többet az ellenőröknek. A fogyasztók megkárosítása döntően a helytelen bolti bontásból ered: a tarja és sertéskaraj szétválasztásakor például egy-két szelet tarja a karajon marad, de gyakran oldalast is vágnak a karajhoz. Sok helyen nem szabvány szerint vágják le a csülköt, s esetenként a marhalapockát felsálként hozzák forgalomba. Ugyancsak a vásárló látja kárát, ha a túl zsíros húsokat nem tisztítják le kellőképpen, márpedig ez is gyakran előfordul. A kereskedelmi felügyelőségek a különböző szabály- sértések, visszaélések miatt 419 esetben, a vizsgálatok 37.1 százalékában vonták felelősségre a kereskedőket; 277 alkalommal róttak ki pénzbírságot, mintegy 644 ezer forint értékében. (MTI) Holt szezon az idegenforgalomban Tél és tél között, az az igazI o A szekszárdi Sió-kemping csendes. Az előző napon négy gépkocsival farsangbúcsúztatásra érkezett tizennyolc budapesti vendég olyan beható barátságot kötött a vörös borral, hogy éjjel háromig nyújtották meg a szekszárdi borvidék felfedezését. Most, amikor reggel kilencet mutat az óra, még mindig, a köznyelv által egyszerűen csak „jurtáknak” elkeresztelt házak lakosztályaiban pihennek. Szeder János, a delta könyökében lévő kemping új vezetője egyelőre még csak hallomásból ismerheti az igazi, nyári forgalmat és az azzal járó tennivalókat. — Decemberig üzemelt a motelrészlegünk is — mondja. — Azért szüneteltetjük most, mert egyrészt az ilyentájt szokásos kanbantartási- festési munkát ott is be kell fejezni, másrészt pedig mert gazdaságtalan a fenntartása. — Nem jönnek annyian? — A motelben az olajkályhák fűtési költségét sem hozta volna vissza a kétszáz forintos napi szállásdíj. Télen mindig sokkal lanyhább a forgalmunk, de kisebb az emberek országjáró-túrázó kedve is. Mi az átmenőforgalomból és a különböző csoportok fogadásából élünk. Felkerekedünk. Szeder János mutatja új „birodalmát”, amiért, aminek működéséért és minden ezzel járó ténykedéséért december elseje óta felel. Útközben arra is van idő, hogy azt is megtudjam tőle, mennyiben más ez a munka, mint az az előző, amit a hivatal Széchenyi utcai központjában végzett. — önállóbb. Nagyobb lehetőséggel, de nagyobb felelősséggel is jár, és a több szabad idő sem megvetendő. A januártól üzemeltetett húsz lakosztály egyikébe megyünk. Az ismerkedés természetesen ingyenes. Ám, ha vendégként kísérne most ide a motelvezető, az már hatszáz forintomba kerülne. Ugyanis egy lakosztály egynapi díja ennyi. A valós képhez az is hozzátartozik, hogy az igényesen berendezett galériás „kislakásokba” személyektől függetlenül is ugyanennyi a díj. Tehát, ha négyen jönnek — mert any- nyi ágyat láttam — akkor is. — A téli hónapokban azért nem vagyunk munka nélkül — folytatja a huszonnyolc éves Szeder János. — Havonta úgy 50—60 lakosztályt vesznek ki a vendégeink. Ez kétszázötven embert jelent. — Pénzben pedig harminchatezer forintot — mondom. — Nincs rajta sok nyereség, havonta egy-kétezer forint. Dehát, az idegenforgalom igazi szezonja a téltől télig tartó hónapok. Itt az ideje, hogy megcáfoljam ennek az írásnak a felcímét, mert túl kategorikus. Egyértelműen nem álSzeder János lítható, hogy télen le kell húzni az idegenforgalom rolóját. Erről győzött meg nemcsak számokkal, hanem tényekkel is az Idegenforgalmi Hivatalban Wieszner György hivatalvezető és Ve- reckeiné Rajkai Piroska kereskedelmi osztályvezető. A hivatal télidőben, az előző helyszínünkön felül még a gunarasi téliesített szállóban és következő helyszínünkön fogadja a vendégeket. A Domboriban lévő Hullám motel szünetel, szezonális hely marad. — Természetes, hogy kisebb az érdeklődés és a forgalom — mondja Wieszner György —, a három egységünkben lévő 700 ágyból, a mi szóhasználatunkkal élve, 170-et üzemeltetünk. Télen, mintegy 25 százalékkal kevesebben keresnek fel bennünket. Ha már a számoknál tartunk. Vereckeiné Rajkai Piroska készségesen teríti az asztalra a kimutatásokat. Az elmúlt évben a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal '37 ezer vendég pihenéséről, nyugalmáról, szállásáról és programjairól gondoskodott. Több mint 150 ezer vendég- éjszakán át. — Ugye, elhiszi, hogy mi sem vagyunk elégedettek a kisebb forgalommal — kérdez rám a hivatalvezető. — Jobb szervezőmunkával szeretnénk elérni, hogy a téli idegenforgalom és a turizmus során minél többet keressenek meg bennünket. A külföldi prospektusbéli ajánláson felül szándékozunk más dolgokat is elérni. Például Dombóvár-Gunarasban. A dombóvári kórházé a fürdő, a szálloda, a tekepálya pedig a miénk. Meg kell találni a közös érdekekben a kölcsönösen előnyös továbblépés lehetőségét. A Tolna megyei Tanács ipari, kereskedelmi és szolgáltatási bizottságának tavaly decemberi ülésén téma volt megyénk idegenforgalmi helyzete. E jelentésben olvastam egy passzust a születendőben lévő falusi turizmusról. — Télen nem lehetne falura is szervezni üdültetést? — kérdezem. — Valaki azt mondta — így a hivatalvezető —, hogy ahhoz túl gazdagok vagyunk, hogy falusi turizmust vegyünk igénybe. — Már megbocsásson, azért a nyugati turisták sem kispénzűek ... — Ez a téma ott kezdődik, hogy a falusi turizmusnak nálunk nincsenek hagyományai. Nem úgy Ausztriában. A falusi turizmusnak meg kell teremteni először is a feltételeit. Fürdőszobát, egyebeket. Dunaföldváron ez meg is van. De, ahol ez megvan, az már nem falu. o Jól emlékszem még azokra az évekre, amikor a megyeszékhely bármely pontjáról jól látható, volt a turistaház, a csillagvizsgáló, és a iágy ívű szekszárdi domboldal. Sajnos ennek a látványnak már nyoma sincs. A domboldalt agyonnyomták a domb természetes vonulásához még véletlenül sem igazodó családi és többszintes házak. A turista szállót az ismeretlen pedig csak úgy tudja megtalálni, hogy vagy útbaigazítják, vagy pedig felfedezi a Kálvária utcában a rozsdás táblát. Persze, vannak már új és remekül olvasható táblák is. Ezeket Rózsa Imréné mutatja, aki a 75 férőhelyes turistaszálló tizenkilenc évvel ezelőtti nyitása óta itt a vezető. — Csökkent a tömegszállás iránti igény — mondja Rózsa Imréné —, annak ellenére, hogy olcsók a túrahelyek. Manapság már inkább a kisebb szobák vonzzák a vendégeket és hozzák a pénzt. Ha több, kisebb, kétvagy háromágyas szobánk lenne, forgalmunk is növekedne. Persze, nem mondhatom azt, higy nincsenek vendégeink. Vannak, hazaiak és külföldiek is. Az elmúlt évben pontosan 5845 vendégéjszakát töltöttek nálunk. — Bejövét mintha irodákat is láttam volna — mondom. — Szobáinkból hármat az Idegenforgalmi Hivatal pénzügyi osztálya már egy éve lefoglal. Ügy tudom, hogy nemsokára megoldódik az ő helygondjuk is, és akkor újra a vendégek rendelkezésére állhatnak ezek a szobák is. A városközpontba visszafele ereszkedve két hölgyet hagyok el, akik óriási táskákkal éppen a turistaszálló felé tartanak. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS
