Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-04 / 52. szám
A^ÍÉPÜJSÁG 1985. március 4. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszird, Postafiók: 71 Meddig kell még várni a járdára? Dombóvárról a Margaréta és Muskátli utca lakosaitól kaptunk levelet. A következőket írták: Már tíz éve, hogy ezen utcák házhelyeit közművesített területnek kimérték és már kilenc éve annak, hogy be is költöztek a lakásokba. Azóta tapossák a sarat, mert járdát csak a páratlan oldalra készítettek. Az újdombóvári gyógyszer- tár fölött rövid utcasor van, ahova ősszel költöztek be, de már van köves út és járda is. Miért van az, hogy a kertvárosiaknak annyi időt kell várni járdára és ilyen mostoha körülmények között kell a telet és az esős napokat átvészelniük? — kérdezik. Csillag Lászlói, a dombóvári Városi Tanács városgazdálkodási osztályának vezetője válaszolt: — 1984-ben a kertvárosban megkezdtük az utcák szilárd burkolattal való ellátását és ezt a későbbiekben folytatni is kívánjuk. Az útépítéseket elsősorban azokban az utcákban végezzük, amelyek gyűjtőutak, így például a Búzavirág utcában, és ahol a közlekedés a talaj adottsága miatt teljesen lehetetlen. — A Margaréta és Muskátli utcákban is tervezzük az útépítést a VII. ötéves tervben, mivel ez évi fedezetünk már lekötött, így csak ebben az időben kerülhet rá sor. Amennyiben az utca lakói vállalják azt, hogy házanként mintegy 11 ezer forintot egy összegben előre befizetnek a tanács számlájára, ez esetben ez évben is sor kerülhet az útépítésre, mert kivitelező kapacitással rendelkezünk. Ezen utcákhoz hasonló szilárd burkolatokkal el nem látott utcák együttes hossza, mintegy 40 kilométer a városban. Űjdombóvárnak vannak utcák melyek, mintegy 60 évvel ezelőtt beépültek és még mindig nem rendelkeznek szilárd burkolatú úttal. Ugyanez elmondható az egész szuhajdombi területről is. Javul-e az ellátás? A szekszárdi Bottyán-he- gyi olvasóink írták — „Először még örültünk, hogy itt is megnyílt egy vegyesbolt, amiben az alapvető élelmiszerek és háztartási cikkek megvoltak. Öröm volt ez már csak azért is, mert a lakótelep boltját nagyrészt a kispénzű — hogy miért, azt nem kell részletezni — fiatalok vették igénybe. Főként a kismamáknak jelentett nagy segítséget. Ugyanis nem kellett a mindennapi tejért, kenyérért „lefutni” az ABC-be. Egyébként ez a „lefutás” kb. 1 órát jelentett, nem beszélve a testedzésről a babakocsival. Azonban nem sokkal később jöttek a bosszúságok. Ugyanis az történt», hogy a bolt nem kap papírzsebkendőt, se kicsi, se nagy csomagosat. Nem alapvető dolog, de furcsa, hogy az olcsónak mondható sörből ez a bolt mindössze 10 ládával kap. De ugyanez a helyzet más áruféleségekkel is. Meddig lesz ez így?” A levélre Szekszárd város Tanácsának elnöke, Kovács János válaszolt: — Vannak olyan termékek, amelyekből a kereslet és a kínálat összhangja időszakosan, vagy folyamatosan nem biztosítható, ezért a Belkereskedelmi Minisztérium évente meghatározza az e termékeket szállítók, forgalmazók részéről követendő kereskeledem-politikát. A sör esetében az egyes boltok részéről beszerezhető mennyiséget úgynevezett keretek bontásával szabályozta 1984- ben is. — A magánkiskereskedők által beszerezhető sörkeretet a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya határozta meg a KISOSZ Tolna megyei Szervezete számára. A magánkereskedők érdekképviseleti szerve pedig ezt a keretet bontotta le az egyes magánkereskedőkre. A Boty- tyán-hegyen lévő vegyeskereskedő a többi magánkereskedővel azonos keretet kapott. A megyében több állami, szövetkezeti vegyesbolt egyáltalán nem kapott sörkeretet. A papírzsebkendőből szintén nem lehet minden időben kielégíteni a keresleteit ezért a magánkereskedők a termék beszerzéséből 1984. évben kizárásra kerültek. — Az említett áruféleségeket a Bottyán-hegyi lakóknak is a nagy egységekben, körzetükben a Rákóczi utcai ABC-áruházban és az Esze Tamás utcai élelmiszer-háztartási boltban kell keresni. Hova lett a halászcsárda? A kérdést Barkuti Jenő bátaszéki olvasónk tette fel levélben. Dombóváron járva szeretett volna betérni a helyi halászcsárdába, egy hamisítatlan halászlére. Meglepő látvány fogadta: a vendéglő helyén palánk, mögötte téglakupacok, ég felé meredő gerendák. „De legyünk igazságosak, már feltűnt, hogy tatarozni kellene, mert kissé kopott volt. De illett ehhez a sétányhoz, amelynek hasonló korú épületeit felújították. A halászcsárdát miért nem lehetett?” A dombóvári Városi Tanács városgazdálkodási osztályának vezetője, Csillag László válaszolt: — A halászcsárda megszüntetése a város lakossága, a város vezetése részére is sok gondot okozott, már mintegy tíz éve halogattuk ennek végrehajtását. A városrendezési terv a városközpont kialakításával kapcsolatosan előírta a halászcsárda szanálását, mivel a csárdának helyt adó épület és a környezetében lévő épületek is olyan avultsági fokban voltak, hogy azoknak felújítása nem gazdaságos és városképi szempontból sem feleltek meg a kívánalmaknak. — A városi tanács vezetése az áfész vezetésével — a halászcsárda üzemeltetőjével — több ízben tárgyalt a halászcsárda más épületben történő elhelyezésével kapcsolatban. Felajánlottuk az Árpád utcai volt malom épületét e célra, azzal, hogy a tanács a felújításhoz is hozzájárul. Továbbá tárgyaltunk a tüskei városrészen lévő kocsma halászcsárdává való átalakításáról is. — A legutóbbi tájékozódásunk szerint a tüskei italbolt helyén annak az épületének átalakításával, bővítésével kívánja az áfész véglegesen megoldani a halász- csárda elhelyezését. A megvalósítás fedezet hiányában viszont mintegy 2—3 évig elhúzódik. Szerkesztői üzenet Kérjük az M. G. monogrammal küldött levél íróját: közölje velünk teljes nevét és lakcímét, mert kérésének csak ebben az esetben tudunk eleget tenni. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK A személyi szabadságot korlátozó rendőri intézkedésekről szól a belügyminiszternek a Magyar Közlöny idei 5. számában megjelent 1/1985. (II. 1.) BM számú rendelete, amely szerint a személyi szabadságot korlátozó rendőri intézkedések a következők: a) a bekísérés, b) az elővezetés, c) az előállítás, d) az elfogás. A rendelet pontosan meghatározza, hogy melyik intézkedésre, mikor, mely esetben, milyen célból kerül, vagy kerülhet sor, s itt példaként — mert talán ez a legkevésbé ismert — a bekísérést említjük, amely a rendőrnek az a szolgálati tevékenysége, amellyel azért korlátoz valakit a személyi szabadságában, hogy védelemben részesítse. így pl. be kell kísérni — többi között — azt, aki öngyilkosságot kísérel meg, vagy szándékozik elkövetni, az eltévedt vagy csavargó gyermeket, a csavargó fiatalkorút, a hajléktalant, a bármely okból gyámoltalan személyt stb. Kihangsúlyozandó, hogy a rendőr a személyi szabadságot korlátozó rendőri intézkedéseknek — szükség esetén — kényszerítő eszköz alkalmazásával is köteles érvényt szerezni. A jogszabály kihirdetése napján — 1985. február 1-én — hatályba lépett. F. évi július hó 1. napján lép hatályba a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek — ugyancsak a Magyar Közlöny idei 5. számában olvasható — a gyógyszert tartalmazó ipari takarmányok előállításáról és forgalmáról szóló 3/1985. (II. 1.) MÉM számú rendelete, amely meghatározza, hogy a gyógyszeres takarmány előállításához milyen gyógyszert szabad felhasználni, milyen gyógyszer keverhető a takarmányba rendelvényre, illetve rendelvény nélkül, előírja, hogy keverőüzemben a gyógyszereket külön erre a célra szolgáló helyiségben kell tárolni, stb. Szabályozza azt is, hogy ebben a körben ki, milyen ellenőrzést végez, s hogy az ellenőrzés eredményeként milyen intézkedésekre kerül, vagy kerülhet sor. Minthogy pedig az elmúlt héten nem jelent meg további olyan új jogszabály, amely szélesebb körű érdeklődésre tarthatna számot, — élve a terjedelem adta lehetőséggel — röviden ismertetjük a Polgári Törvénykönyvnek a közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseit, arra is figyelemmel, hogy az idevonatkozó jogok és kötelezettségek tekintetében gyakori az érdeklődés. Nos, tudni kell, hogy a tulajdonos társak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, e jogát azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg. ilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is. A saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet, a többi tulajdonostársat azonban harmadik személlyel szemben elővásárlási, előbérleti, illetőleg előhaszonbérleti jog illeti meg. Gyakran merül fel kérdésként, hogy meg lehet-e szüntetni, s ha igen, miként a közös tulajdont. Polgári Törvénykönyvünk szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti, ez irányú igényét bírósági úton is érvényesítheti. Kimondja a jogszabály azt is, hogy a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani, ha azonban erre nincs lehetőség, vagy a természetbeni megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna, illetőleg gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyát értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően (tulajdoni hányaduk arányában) felosztani. Az elővásárlási jog harmadik személlyel szemben a tulajdonostársakat az értékesítés során is megilleti. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink víg kedélye Kedveli a Tisztelt Olvasó a vadhúst ? Természetesen nem arra gondolok, ami a lábán nő, hanem arra, ami a tányérján gőzölög némi burgonyaköret társaságában. Ha szívesen gondol különleges vadakra, akkor tartson velünk, lapozzunk a Tolnamegyei Közlöny 1903. március ötödiki számába, ahol utazást ígértek* szigorúan ingyenes alapon. „Utazás egy íbisz körül. Azon a vidéken történt, ahol Somogy, Tolna és Baranya összeszögellik, de nem mondjuk meg, hol! A kántor a réczelesen egy hosszú csőrű madarat lőtt, s miután nem tudta, mifajta, megmutatta a főerdésznek, aki megmondta neki, hogy ez Íbisz, nem ugyan az egyiptomiak szent madara, hanem egy rokon faj, amely nálunk is nagy ritkán megfordul. Kérte tőle a főerdész, hogy majd kitömeti, de a kántort a hiúság bántotta, elküldötte tehát a madarat a megye székvárosában levő gimnázium természetrajzi gyűjteményének, Pillés Lipót tanár czímére. A segéd jegyző pedig, aki üres óráiban laptudósító, referált a nagylelkű adományról a -Világ és Vidéke« czímű lapnak. A hosz- szú csőrű madarat vitte a posta Pillés tanár úrékhoz. A tanár úr nem volt otthon, az asszony pedig nagyon megörült a madárnak, mert télen kaptak ugyan néha- néha nyulat, de így tavaszkor sohasem jött vad a konyhára. Mivel sem ő, sem a cseléd nem ismerték a madarat, tanácsot kértek a doktornőtől, aki mindjárt megmondta, hogy ez szalonka! Szerették volna eltenni, míg a tanár úr haza jön, de mivel enyhe idő volt, nem merték, hanem szépen megsütötték, nagyon ízlett az még a gyerekeknek is. Mikor Pillés hazajött mondták neki, kaptak snepfet (szalonkát) és megették, nehogy megbüdösödjék. A tanár csodálkozott kissé a korai és ajándékba kapott snepfen, aztán elfeledte a dolgot. A -Világ és Vidéke« legközelebbi száma a következő hírt hozta: -A hango- nyi népiskola igazgató tanára, Kefekötő Endre a minap réczevadászat közben egy egyiptomi íbiszt (Ibis redi- bis) lőtt, melyet kitömve a Szent Máté Gimnázium természetrajzi múzeumának adományozott«. (A zoológiái névvel a főerdész csapta be segédjét.) A közlemény -Ritka vadászszerencse« czímet viselte, de a kántor jobb szerette volnál, ha -Nagylelkű adomány” czímen jelent volna meg, úgy hogy az íbiszt ő csak ajándékozta, de nem lőtte. Ebből a hírből keletkezett a bonyodalom: a gimnázium kereste az íbiszt a kántoron, az beküldte a re- czepiszt (feladóvevényt). A tanár reklamálta az íbiszt a postán, az bemutatta Pillés- né aláírását. Erre a tanár kereste az íbiszt a feleségén, aki nem tudott mást bemutatni, mint a Pistika kalapján levő snepftollat... A ritka vadászszerencséről a pénzügyi igazgató is olvasott, s megnézte a nyilvántartásokat, ekkor kiderült, hogy Kefekető úrnak nincs vadászjegye! S ezt nevezi a szép nyakkendőjű segéd jegyző ritka vadászszerencsének ...” Ha meggondoljuk, a humoros főerdész valóban találóan adta meg a madár latin nevét, az ugyanis egy híres, kétértelmű jóslatból származik: Ibis redibis non moreibis in bello. Magyarul: Elmégy, visszatérsz, nem halsz meg a háborúban. Akkor inkább már otthon, szelídített madarat érdemes tartani — gondolhatnánk, ám ennek előnyeit meg a Szekszárd Vidéke 1881-es március 10-i száma kérdőjelezte meg „Egy békés életű házaspár csevegései” című apróságában: „Ebédnél káposzta csüszpájz (főzelék) van az asztalon. Az asszony kedvencze (nem a férj), egy kanári madár átrepül a tál felett, s emésztő képességének világos bizonyítékát éppen akkor ejti a férj uram kanalára, midőn ez a tálat maga elé húzva merni készül. Férj (bosszankodva): — Ez már mégis sok ettől a te kedvenczedtől. Asszony: No, de nagy dolog, hát mit tehet arról szegényke* hogy te éppen most húztad magad elé a tálat?! Férj: Ügy! Bezzeg csak lettem volna én az a kanári, te meg én, tudom, nem így beszélnél!”. Egy évvel később, ugyancsak a Szekszárd Vidéke más bosszúságokat idézett. A korban az újságnak szánt kéziratokat akkor még valóban kézzel és nem írógéppel írták, ami a szerkesztőknek és a nyomdai szedőknek sok gondot okozott. Egy amerikai lapból fordították le a szerzőknek szánt útmutatót: „Amíg ön teheti, igyekezzék az íráshoz egyebet használni, mint tintát és tollat. Az írás nagyon is olvasható volna, és ez a szerkesztőség és a szedők figyelmét lekötni képes nem volna. Ha azonban kénytelen volna tollat, tintát használni, mindenesetre őrizkedjék attól, hogy a lapok fordításánál itatóspapírt alkalmazzon: ez már egészen kiment a divatból. Ha valahogy „disznó” (paca) esett a papírra, csak távolítsa el a nyelvével. Ezáltal sikerülni fog a tintacsöppet nagy fölületen egyenlő mértékben elterjeszteni. Az intelligens szedőnek mi sem hízeleghet oly nagy mértékben, mint midőn ilyen módon elmázolt vagy húsz szót kell kibetűznie. Mi már többeket láttunk ilyen helyek kiokoskodásával félórákat eltölteni... (...) Vesszőt, pontot ne rakjon soha, ránk nézve igen kellemes, ha ki kell találnunk, hogy ön tulajdonképpen mit akart mondani, így legalább mi alkalmazhatjuk a vesszőket, pontokat, egészen a saját tetszésünk szerint. Teljesen fölösleges olvasható írásra szert tenni, (...) a rossz írás genialitásra mutat. Van sok írói, aki csak ez úton tudja magára vonni a figyelmet. Ha tehát ír, hunyja be szemeit, s írjon olyan érthetetlenül, amint csak lehetséges. A tulajdonnevekre nincs miért ügyelni, mert minden szedő tudja a világ összes férfiainak, nőinek és gyermekeinek vezeték- és keresztnevét, s ha már kitaláltuk valamely névnek a kezdőbetűjét, az teljességgel elegendő. (...) A barna csomagolópapír különösen alkalmas az írásra, ha azonban ilyen papír nincs kéznél, hát szerezhet magának bármelyik utczaszöglet- ben: valamelyik falragaszból kell csak lehasítania egy darabot. (...) Nagyon előnyös a papír mindkét oldalát teleírni, s ha még néhány száz sort kell hozzátoldania, hát írja keresztbe, mert még egy másik lapot is áldozni föl* igazán nagyon sok lenne a jóból. (...) Ha a czikk be van fejezve, előbb hordja néhány napig a zsebében, mintsem a szerkesztőségbe küldené. Mi véghetetlenül boldogok vagyunk, ha ilyen kéziratot kaphatunk kezünkbe; de jobban szeretnők, ha az ilyen kézirat íróját kaphatnék a kezünk közé valamelyik csöndes szögletben ...”. Furcsa módon maga az útmutató is az előbbi módszert követve juthatott a szedő kezébe, ugyanis azt a szót, hogy „genialitás” úgy szedte az olvashatatlan macskakaparásból: „geniali társ”. Ma már azonban más a helyzet: géppel születnek a kéziratok. Igaz, a minőség sokszor a régi... Dr. Töttős Gábor
