Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-30 / 75. szám
1985. március 30. Képújság ti Demokratikus kulturális intézményeink kialakulása Közművelődés—szabad művelődés a felszabadulás után A bonyhádi Vörösmarty Mihály Ifjúsági és Művelődési Központ szövőműhelyében A felszabadulás utáni politikai cselekvésnek szerves része volt a művelődési mozgalom, amely a kulturális intézményeken túlmenően a társadalmi-politikai szervezetekben is kibontakozott. A kommunista és a szociáldemokrata pártszervezetek társadalmi-kulturális élete az olvasókörök és a munkásotthonok hagyományait folytatta. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezertősége 1945. december 15-én határozatot hozott a párt szervezeti kérdéseirőil, mely külön foglalkozott a falusi pártszervezetekkel is: „A falusi párt- szervezetekben döntő feladat, hogy a pártszervezetek működésének népi jelleget és tartalmat adjunk. Pártszervezeteink alakítsanak olvasóköröket, társas köröket stb., lehetőség szerint a párthelyiségen belül, ahol könyvtárat, újságokat, rádiókat, meleget és szórakozást .találnak a párttagok és párton- kívüliek, ahol a falu népe ügyes-bajos dolgaira, sérelmeire orvoslást talál.” A felszabadulás után a munkáspártok és a szakszervezetek megnövekedett politikai ereje mellett még egy szervezeti intézkedés is hozzájárult a munkás kulturális mozgalom fejlődéséhez. A munkásegység jegyében közös kulturális szervezetként alakult meg a Munkás Kul- túrszövetség, melynek első nagyobb nyilvános feladata a munkáskultúra népünnepélyének megrendezése volt 1945-ben, az első szabad május elsején. A budapesti Városligetben 30 szabadtéri színpadon szórakoztatták az üzemi és pártszervezeti kultúrcsoportok a közönséget. A Munkás Kultúrszövetség kul- túrversenyei indították el az üzemekben a népi táncmozgalmat, mely munkáskultúránkat új formákkal gazdagította. Foglalkoztak színházi közönségszervezéssel, hangversenysorozatokat rendeztek üzemekben. Munkásszínpad címmel folyóiratot adtak ki, és Munkás Kultúrhíradó címmel tájékoztató kiadványt, mely 1947 őszétől Művelt Nép névvel havonta kétszer megjelenő folyóirattá fejlődött. A műkedvelő szín játszási láz a felszabadulás után még a korábbinál is magasabbra szökött, minden szervezet a vonzerejét igyekezett növelni vele. A felszabadulás után átalakult az állami népművelési szervezet is. Megalakult az Országos Szabadművelődési Tanács is, melynek elnöke a neves pedagógus, Karácsony Sándor lett, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium szabadművelődési osztályát pedig a Nemzeti Parasztpárt delegáltjaként Gombos Ferenc (Simándy Pál) író vezette. Gombos hivatalba lépésekor kijelentette: „Az a folyamat, amelynek az utóbbi hónapok folyamán tanúi voltunk, nem népművelés többé, hanem a nép szabad művelődésének meg- áradása. Ma már tisztán állhat előttünk, hogy a közművelődés, ha helyesen fogjuk fel, a társadalom öntevékenysége.” E szabad művelődési munkában nagy szerepet játszottak a pedagógusok. A Pedagógus Értesítő 1947-ben így írt: „Vidéki kartársainknak igen sok feladata van a parasztság iskolánkívüli művelése terén. Oktató, nevelő, ismeretterjesztő munka ez, egyben lélektanító tevékenység. A nemzet minden rétegének, a parasztságnak is meg kell ismernie a népi demokrácia lényegét... Ezer és ezer érintkezési alkalmát népével, a parasztsággal, kisiparosokkal, a falun élő mezőgazdasági vagy gyárba járó munkásokkal mindig fel kell használnia a nevelőnek felvilágosító munkára. Pártnapok, UFOSZ, FÉKOSZ, Parasztszövetség, MADISZ, helyi sportegylet, gazdakör, iparoskor, megzőgazdasági, háziipari tanfolyamok, kiállítások, ifjúsági egyesületek, önképzőkörök, énekkarok, műsoros délutánok, összejövetelek, tanfolyamok; mindez nem képzelhető el falun MŰVÉSZET a nevelő aktív részvétele nélkül.” A szabadművelődési szervezet természetesen nem integrálhatta a különböző pártok, tömegszerezetek kulturális tevékenységét, de a koalíciós viszonyok között is tér nyílt nem lebecsülhető állami közművelődési tevékenységre, amely egyébként a politikai erővonalak alakulásával párhuzamosan növekvő mértékben maga is a baloldal befolyása alá került. A földreform, az újjáépítés lendüleste, a pénzügyi stabilizáció, a bányák, bankok, nagyüzemek államosítása, az iskolareform mellett a kultúra demokratizálására tett széles körű erőfeszítések is jelzik a koalíciós időszak bonyolult politikai viszonyai között a szocialista átalakulásért küzdő erők sikereit. E harcban az MKP a közművelődés terén is szövetségesként tudta maga mellé sorakoztatni a népi demokrácia híveinek szélesebb táborát, mert mint Kállai Gyula leszögezi: „Az a munka, amelyet pártunk 1945—48 között az értelmiség soraiban, az oktaitás, a népművelés, a kultúra, a művészet terén végzett, alapja és kiindulópontja népünk szellemi felemelkedésének.” Kovalcsik József még működtek a kapitalista kiadók, majd létrejöttek az új típusú kiadóvállalatok, például az elsők között a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság kiadója (később Üj Magyar Könyvkiadó — ebből alakult 1957-ben a mai Európa Kiadó). Az úgynevezett koalíciós időkben élénk tevékenységet fejitett ki a Franklin Társulat, az Officina Könyvkiadó, az Üj Idők, a Révai és Athenaeum., Cserépfalvi ott folytatta, ahol abba kellett hagynia, a magyar progresszió irodalmát bocsátotta ki: Gereblyés Zoltán, Zelk Zoltán verseit, Kassák Lajos: Egy ember élete, Zalka Máté: Doberdó című munkáját és egy máig is ható, emlékezetes könyvet Bóka László szerkesztésében: a Magyar mártírírók antológiáját. 1946-ban 1128 cím' csaknem 7 millió, 1947-ben 1737 cím közel 8 millió példányban jelent meg. A magyar könyvkiadás lényeges átalakulása 1948-ban kezdődött el. Államosították a nagyvállalatokat, s ezekből öt nagy állami kiadó alakult (Athenaeum, Révai, Franklin, Hungária, Űj Magyar Könyvkiadó N. V.), de megmaradt az új alaptípusú Budapest Székesfőváros Irodalmi és Művészeti Intézet Kiadó is. Megtartották a régi szervezeti formát, önálló nyomdával és terjesztői apparátussal rendelkeztek. A A magyar könyvkiadás első évtizede köztük már a felszabadulás első évében voltak kiemelkedő alkotások: Fodor József, Illyés Gyula, Várnai Zseni versei, Márai Sándor háborús naplója. Cserépfalvi megindította a Pedagógus füzeteket (Salamon Ernő verseivel), két József Attila kötetet is közreadott (Forradalmi versek és összes versek). Az Űj Idők Kassák Lajos összegyűjtött verseit és Illés Béla Erdei emberek című művét adta ki. A Sarló Könyvkiadó a népi írók megjelentetését tűzte ki célul. Darvas József szerkesztésében látott napvilágot a Móricz Zsigmond ébresztése című emlékkönyv, Darvas: Város az ingová- nyon, Erdei Ferenc: Szövetkezeitek, Illyés: Hősökről beszélek, Honfoglalók, Veres Péter: Szabad ország, szabad munka, A válság éveiből, Németh László: A tanügy rendezése című munkája. A Szikra Kiadó nemcsak aktuális politikai brosúrákkal és agitációs művekkel kapcsolódott be a szellemi életbe, hanem irodalmi művek megjelentetésével is. 1945- ben adta ki Lukács György: írástudók felelőssége, Révai: Ady. Déry Tibor: A tengerparti nyár című művéit, Háy Gyula színműveit. Nagy Lajos munkáit. Néhány évig Még fel sem szabadult az ország egész területe, amikor 1944-ben Szegeden az első szabad magyar könyvkiadó Szikra néven megalakult. Szeged közvetlen felszabadítása harcok nélkül történt, üzemképes nyomdák, papír- készletek álltak rendelkezésre. A kiadó vezetői Vas Zoltán és Révai József voltak. A felszabadulás utáni első, 1944. október 24-én forgalomba került könyv egy magyar—orosz zsebszótár volt, a Szegedi Nyomda és Könyvkiadó Rt. gondozásában. Vas Zoltán — korábban a moszkvai Idegennyelvű Könyvkiadónál megjelent — Tizenhat év fegyházban című művét adta nyomdába, majd ezt Sztálin rövid életrajza követte, a pécsi Üj Dunántúl nyomdája pedig a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét állította elő. E kiadványok impresszumában kiadóként a Kommunisták Magyarországi Pártja szerepelt. Szikra impresszummal elsőként Gerő Ernőnek az 1944. november 7-én Szegeden tartott nagygyűlési beszéde jelent meg Lesz magyar újjászületés címmel. A kiadó Budapestre költözése után a Szikra Lapvállalatok nevet vette fel, s vezetésével Cserépfalvi Imrét, a közismert haladó szellemű kiadótulajdonost bízták meg. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben kiadta az 530/1945. M. E. sz. rendeletét a fasiszta szellemű és szovietellenes saitó- termékek kiszoleáltatásáról, illetve megsemmisítéséről. Kivonták a forgalomból azokat a kiadványokat, melyek a Horthy-rendszer ideológiai támaszai voltak, s kezdetét vehette a felszabadult Magyarország demokratikus könyvkiadása, olyan művek és írók megjelentetése, melyek az ellenforradalmi rendszerben alig-alig, a nyilas hatalom átvétele után pedig egyáltalán nem jelenhettek meg. Kiadnivaló bőségesen mutatkozott tehát, a fokozódó infláció azonban megbénította a könyvkiadást, s a pincékből, internálótáborokból kikerült emberek a legnagyobb hiányt nem könyvben, hanem ennivalóban szenvedték. 1945-ben mindezek ellenére 644 köny, több mint 3 millió, 713 füzet jelent meg több mint 2 millió példányban. A kiadók — érthető okokból — kevés új művet tehettek közzé, de A magyar könyvkiadás a felszabadulás előtt — mint a gazdasági és kulturális élet más területei is — magánkézben, illetve kapitalista részvénytársaságok birtokában volt. A könyvkiadás — minden summás megállapítással szemben — a legkevésbé fasizálódott területe volt a magyar kulturális életnek. A könyvkiadást és -terjesztést — a nagy kiadói-terjesztői nyomdai konszernek mellett — az elaprózódott kisvállalkozások jellemezték. 1938- ban, az utolsó békeévben Magyarországon 101 könyvkiadó működött, 2438 mű jelent meg 9 millió példányban. Ebből 211 ponyvaregény volt 2,5 millió példányszámban. Déry Tibor csepeli munkások között az 1949-es könyvnapon A Sarló Könyvkiadó egyik 1945-ös könyve Illés Endre és Veres Péter az 1946-os könyvnapon * kiadói tevékenység összehangolására alakult meg 1948- ban az Országos Könyvhivatal. 1949-ben államosították a közép- és kisüzemek nagy részét is, ugyanakkor néhány kiadó újjáalakult, illetve történtek új alapítások is (Népszava, Egyetemi Könykiadó N. V., Honvéd Sajtó és Lapkiadó N. V. stb.). 1949- ben alakult meg a Népművelési Minisztérium — az Országos Könyvhivatal ebbe olvadt bele. Ekkor vált el a korábban egységes kiadói szervezet is, elkülönült egymástól a kiadás és a terjesztés. A nyomdák a Könnyűipari Minisztériumhoz, a kiadók jó része a Népművelődési Minisztériumhoz, a könyvkereskedelem a Belkereskedelmi Minisztériumhoz került. 1950-ben új állami kiadókat alapítottak, elvégezve egyúttal a szükséges szakosítást, profilírozást (ekkor alakult például a Szép- irodalmi Kiadó). A könyvkiadás grafikonjának erőteljes felívelése az új kiadók működésének megindulásával kezdődött. 1950-ben a megjelent könyvek példányszáma meghaladta a 20 milliót. A szépirodalmi kiadás alig több mint egy tizeddel részesedett a könyvkiadás egészéből. Aránytalanságok mutatkoztak a szépirodalmi könyvkiadás belső szerkezetében is, különösen ami a világirodalmi könyvkiadás jelenlétét illeti. 1953-ban jött létre a Kiadói Tanács, melynek feladata a kiadók terveinek összehangolása, a helyes kiadási arányok megállapítása lett. 1954-ben a Népművelési Minisztérium felállította a ma is működő Kiadói Főigazgatóságot. 1955-ben az írószövetség kiadójaként hozták létre a Magvető Kiadót, melynek fő feladata a kortársi magyar szépirodalom kibocsátása volt. A Szépirodalmi Kiadó a klasszikus magyar irodalmi alkotások gazdájaként kortársi műveket, s tanulmányköteteket is megjelentetett. 1955-ben a Kiadói Főigazgatóság a kiadók egy részét nagyobb vállalatokba vonta össze. Az egyes szakkiadók megszüntették a ilapok és folyóiratok kiadását, és a szaktudományok könyveinek publikálására összpontosították kapacitásukat. Kilenc különböző kiadó egyesítéséből ekkor alakult a Műszaki és a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Ugyanebben az évben alapították a Corvina Kiadót, a hazai idegen nyelvű könyvek második báziskiadóját az Akadémia Kiadó mellett. Lényegileg ekkor alakult ki az a kiadói struktúra és szervezet, mely ma is működik, kisebb változásokkal és profilmódosításokkal. Zöld Ferenc
